Miért mennek a keresztény választottak az égbe és mi lesz a földel?
2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
5. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
6. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
14. Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
20. Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idő múlik el felette;
Hasonlóképpen:
Károli: Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Más visszaadásban: Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. (Zsoltárok 34:8)
Ez azt jelenti, hogy valaki figyel és ott időzik, ott őrködik melletted. Egy égi lény vigyáz rád. Ha Isten földi gyermeke vagy nem kellene félned. A világ lenagyobb politikusa sem élvezik azt a védelmet, amit Isten az ő drága szolgáinak nyújt:
Zakariás 2:12 mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl.
Ahogyan mi örömünket leljük az állatok társaságában és kiváncsian figyeljük mit tesznek és mire képesek, aképpen az angyalok is az emberekkel kapcsolatban. Örömüket lelik bennünk és kiváncsiak mire képesek az emberek!
Az angyalok is ámulnak Isten hatalmas és titkos munkáin az emberek között és közreműködnek vele:
2Korinthus 3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
De miért tart annyira a baj megoldása?
Azért tart olyan sokká a baj megoldása mert Isten az ő bölcsessége által elhatározta, hogy nem teremt más angyalokat a bukott angyalok helyébe, hanem embereket emel fel az égbe erre az angyali feladatra. Ez azt jelenti, hogy amikor a keresztyén egyház száma eléri a bukott angyalok számát, megkezdődhet Isten uralma az emberek között.
Jelenések 11:15. A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
16. És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,
17. Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
Mint láthatod, a szent angyalok engedelmesek, mert tudják, hogy az Isten a szeretet, a jóság, az igazság és az örök boldogság Istene és ezért imádják őt. Ők tudjá, hogy a Sátán a gonoszság istene és semmi jót nem lehet tőle várni. Te mire vársz? Isten egyszülött égi Fia, az Úr Jézus Krisztus emberré lett és érted is lejött, hogy megváltson a Sátán gonosz karmai közül. És az angyalok csodálattal nézték, amikor ez megtörtént. Isten szent angyalai jelentették, amikor megszületett. Isten szent angyala segítette amikor várakozott, hogy halálra vigyék a Gecsemáné kertben. Isten szent angyalai jelentették amikor feltámadt. Ez érted is történt. Mire vársz? Az angyalok figyelemmel kísérik Isten népének a munkálkodását és azt is amikor te ezt olvasod: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége” (Efezus 3:12).
Az, ahogyan Isten munkálkodik benned, Isten angyalait csodálatra és örömtapsra készteti. „Ezért azt mondom nektek, Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez” (Lukács 15:10).
De azt is feljegyzik, ha intő szavát átszegve, továbbra is Sátán és démonai akaratát cselekszed, akik szobrok és más imádati tárgyak mögé bujva továbbra is a tudatlan emberek által imádtatják magukat, arra búzditva, hogy továbbra is a bűnben élj:
Jelenések 9:20. A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;
21. És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
És ha majd átléped az égi célvonalat, ők lesznek az elsők, akik örömtapsviharral fogadnak.
26. És miután dicséreteket énekeltek kimentek az Olajfák Hegyére.
1. Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket Jehovának, és szólának mondván: Éneklek Jehovának, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
Átvitt értelemben, mi is énekelhetjük:
Énekeljünk Jehovának, mert fenséges ő, Sátánt és az ő démonait a feledés tengerébe vetette.
Ezt közli az alábbi biblia-i részsorozat a Revideált Új Fordítás Biblia szerint, hogy ne mondhassa valaki azt, a mi Bibliánkból "ragadjuk ki".
Ézsaiás 45:18 Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr, senki más!
(figyeljük meg, hogy ez nem ember kijelentése, hanem az Istené: "azt mondja Jehova" a mi fordításunk szerint)
Most figyeljük meg ki örökli a Földet:
Zsoltárok 37:11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.
Alátámasztja Úrunk és Megmentő Jézus Krisztusunk
Máté 5:5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Máté 6:10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
De honnan lehet tudni, hogy ezek az alázatos és szelíd emberek a messiási teokratikus királyság ezerévében a Földön lesznek és nem azután?
Máté 12:32 Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
Figyeljük meg, hogy Isten szelleme ellen a bűn megbocsáthatatlan, de Krisztus ellen megbocsátható. Hol van itt az egyenlőség Isten és Krisztus között?
A fenti mondásban Urunk és Megmentő Jézus Krisztusunk, egy olyan világról közöl amelyben még vétkezni tudó emberek élnek és ott sem lesz ez a hatalmas bűn kiengesztelve. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy ott mindenki vétkezi fog eképped, de erre esély lesz. Ez a bibliavers figyelmet keltő mondás, és megvilágít más bibliaverseket, például az ezeréves papokról. Ezért kellenek papok és bírák az ezerévben is, hogy a nem Isten ellenes bűnöket és a nem halálos jellegű bűnöket orvosolni és kiengesztelni lehessen, a teljes kiküszöbölésig az emberiség világából.
Jelenések 1:6 aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Jelenések 5:10 és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön.
Jelenések 20:6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Figyeljük meg, hogy ezek a papok nem csak papok, hanem uralkodók is. Ki felett papok és ki felett uralkodók? Magukon nem lehetnek.
Jelenések 15
A győztesek éneke az üvegtenger mellett
1 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja.
2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival,
3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:
4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.
Az itt megemlített népek azok, akik a messiási teokratikus királyság alattvalói, a Földön.
Ezekből a népekből aztán fellázadnak sokan Góg és Mágóg északi népek vezetésével, félrevezetve a gonosz Sátántól, az ezerév után:
Jelenések 2
Góg és Magóg
7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből,
8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye.
9 És felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket.
Persze, itt be lehet hozni azt, hogy ezek a népek azok akik feltámadtak az ezerév után, mivel a Jelenések 20:5-ben ez van:
A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Csak ezzel az a baj, hogy nem az eredeti szöveg.
Egy cikkben valaki eképpen fejti ki:
Jelenések 20:5 – Egy rosszindulatúan beillesztett késleltetés
A Szentírás kijelenti, hogy Krisztus földi királyságának meghatározott célja van. Krisztus és bizonyított követői uralkodni fognak a feltámadt emberiség többi része felett ezer éven át, és megtanítják nekik az igazságot. De a Jelenések könyvében egy vers (20:5) ellentmondani látszik az összes többi Szentírásnak, azt állítva, hogy az emberiség többi része nem ébred fel ez idő alatt. Mi a történet ott?
Kéziratok
Jel 20: 5.a – (A többi halottak nem keltek életre, amíg el nem múlt az ezer év.)
Amikor a legkorábbi kéziratokat kutatjuk, a következő megállapításokra jutunk:
Az 5.a mondat nem található meg a legrégebbi és legmegbízhatóbb kéziratokban, beleértve a Sinai és a Szír kéziratokat is.
A Jelenések könyvének 200 elérhető kéziratának körülbelül 40%-ában nincs meg az 5.a.
A 4. és 13. század közötti legkorábbi kéziratok 50%-ában nincs meg.
Visszatérve az időben, a Jelenések könyvéhez rendelkezésre álló legkorábbi kézirat a Pettaui Victorinus Jelenések-kommentárja (Kr. u. 300-ból). És ennek a kommentárnak a kézirataiban nincs meg az 5.a.
Még azokban a kéziratokban is, ahol az 5.a megtalálható, rendkívül következetlen formában szerepel.
Néhány írásban csak a margón található, és nem a szöveg részeként.
Néhányban „De”-vel kezdődik, míg másokban „És”-sel.
Néhány sokkal későbbi kéziratban szerepel az „újra” szó, míg másokban nincs.
Az Anchor Biblia leírja a kéziratok bizonyítékait az 5.a ellen.
Így, amikor ellenőrizzük a kéziratokat, azt találjuk, hogy ez a rész, amely azt mondja, hogy a többi halott nem támadt fel az ezer év végéig, valójában nem volt része az eredeti Bibliának. Ez arra utalna, hogy valaki ezt a részt potenciálisan hátsó szándékkal illesztette be a későbbi kéziratokba.
A beillesztés története
Ahogyan azt számos Szentírás-vers állítja, a hívők az első század óta arra számítottak, hogy az egész emberiség feltámadása – azaz „Minden halott feltámad!” – akkor fog megtörténni, amikor Krisztus visszatér, hogy megalapítsa Királyságát.
Amikor Konstantin császár hatalomra került, a kereszténységet birodalma hivatalos vallásává nyilvánította, és a keresztény egyházat egyesítette a római állammal. Fokozatosan, hogy megszerezze az irányítást a tömegek felett, Róma elkezdte azt állítani, hogy Krisztus ezeréves Királyságát/Birodalmát maga a Római Birodalom hozta létre akkoriban.
De ezzel az állítással volt egy probléma. Egy komoly hibával szembesült – Ha a Római Birodalom valóban Krisztus saját királysága volt, akkor miért nem történt meg akkoriban az ígért feltámadás?
E kérdésre adott válasz volt a fő indíték a 20:5a beillesztésére a szövegbe. Annak bizonyítására, hogy a Római Birodalom valóban Krisztus birodalma, a tömegek feltámadását a Birodalom tervezett ezeréves uralkodásának idején túlra kellett halasztani.
Tehát egy, a negyedik vagy ötödik század eleji írnok, a Római Birodalom befolyása alatt, először egy megjegyzést fűzött a margóhoz: „A többi halottak pedig nem éltek, amíg be nem telt az ezer év.”
Egy későbbi írnok áthelyezte a margóról a szövegbe.
Továbbra sem illett a szövegkörnyezetbe, ezért néhány írnok megpróbált egy „És” szót elé tenni, míg mások egy „De”-t. A sokkal később érkezett írnokok a „nem élt” szó után egy „újra” szót illesztettek be.
Így az 5.a még azokban a kéziratokban is, amelyekben szerepel, különböző, következetlen formákban található meg.
Konklúzió
D.D. Whedon a Jelenések könyve 20:5a-ról a következőket írja „Újszövetségi kommentárjában”:
„Gyanúsan sok variáció található a mondatot tartalmazó másolatokban. A szavak görög változata három változatban létezik, de a többi; az „élt” szónak három változata; kettő az „amíg” szónak… A mondat, mint egy betoldás, megszakítja a stílus folyását. Megszakad a következő szó, az „ez” és az előszó között, amelyre az állítása vonatkozik. A mondat úgy hangzik, mint egy másoló magyarázó jegyzete, amelyet a szövegbe véstek, és hogy egy nagyon kínos helyzetben… egyetlen józan bibliatudós sem fogja mostantól hivatkozásra méltónak tartani…”
Valójában, amikor kihagyjuk az 5.a-t, és elolvassuk a 4., 5.b és 6. verseket, egy folyamatos, összefüggő elbeszélést látunk, míg az 5.a kiemelkedik, mint a fájó hüvelykujj, megszakítva az elbeszélést, és arra kényszerítve egyes bibliafordításokat (pl. NIV), hogy akár zárójelbe is tegyék. Ennek egyetlen egyszerű oka van. Az eredetiben nem volt ott. Nem volt része a Bibliának. Későbbi írnokok illesztették be hamisan, rosszindulattal, figyelmen kívül hagyva a könyvben található, az ilyen cselekedetekre vonatkozó baljóslatú figyelmeztetéseket (Jelenések 22:18), miközben Sátán merészen megpróbálta ellopni magának Krisztus Birodalmát a Római Birodalom nevében.
Az eredeti Biblia szerint a Jelenések 20:4-6 így hangzik:
4 – Életre keltek, és uralkodtak Krisztussal ezer évig.
5.b – Ez az első feltámadás.
6 – Boldogok és szentek, akik részesülnek az első feltámadásban.
Igen, valóban kétféle feltámadás létezik, de nem ezer év választja el őket. Abban az értelemben különböznek egymástól, hogy az első feltámadásban részt vevők – a kipróbált hívők – Krisztussal trónolhatnak, és uralkodhatnak a második feltámadásban részt vevők – az emberiség többi része – felett, hogy megtanítsák őket az igazságra.
Krisztus ezeréves királyságának dicsőséges célja lesz, és ez a feltámadt emberiség újjáépítése és helyreállítása Krisztus és feltámadt követői mennyei uralma alatt. Maga Jézus a „minden dolgok megújulásának” nevezte (Máté 19:28), Péter pedig a „minden dolgok újjáteremtésének idejének” (ApCsel 3:21) nevezte.
Ámen, imádkozzunk – „Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyekben, úgy a földön is!”
Forrás: https://christianityoriginal.com/en/in-depth/salvation/revelation-20-5-a-maliciously-inserted-delay/
A kérdésed a lényegre tapint: „Miért mennek a keresztény választottak az égbe, és mi lesz a földdel?” Katolikusként a válasz röviden így hangzik: a megváltottak végső célja az, hogy Isten jelenlétében éljenek, testben feltámadva, az „új ég és új föld” valóságában. A „menny” és az „új föld” nem két külön remény, nem két külön osztály, hanem ugyanannak az üdvösségnek két oldalról való leírása. Isten nem dobja el a teremtést, hanem átformálja. Nincs egy „földi másodosztály” a „mennyei elsőosztály” alatt.
VálaszTörlésAmikor Jézus azt mondja János 14,2–3-ban: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek… hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”, akkor nem egy végleg „földtől elszakított” létezésről beszél, hanem arról, hogy a tanítványai vele lesznek az Atyánál. A Biblia vége pedig úgy mutatja be ezt, hogy a „Szent Város, az új Jeruzsálem… alászáll az égből” (Jel 21,2). Vagyis a menny „lejön”, Isten lakása az emberek között lesz. A kettő nem ellentét, hanem egymás kiegészítése: mennyei élet Isten jelenlétében, de feltámadt testben, megújított teremtésben.
A „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5,5) és a Zsolt 37,11 („az alázatosak öröklik a földet”) pontosan ebbe illik bele. A „föld” az Ószövetségben az örökség jelképe: az Ígéret földje, a végleges lakóhely Isten népe számára. Nem azt jelenti, hogy valakik örökre egy „alsó szinten” vegetálnak, miközben a „mennyei osztály” odafent van, hanem azt, hogy az örökség valóságos, testben megélt, nem pusztán „lebegő, szellemi” állapot. A Katolikus Egyház ezért tanítja, hogy „új eget és új földet” várunk, ahol az igazak testben feltámadva élnek Istennel – ez az üdvösség teljessége, amit te is említesz Ézs 45,18 kapcsán: Isten nem üresen, hanem lakóhelynek teremtette a földet. Nem az a kérdés, hogy a megváltottak „fent lesznek-e vagy lent”, hanem az, hogy Isten jelenlétében, dicsőséges testben élnek majd, és a teremtés ebbe a dicsőségbe lesz bevonva.
A cikket második nagy gondolatköre az angyalokról és az emberek helyéről szól. Valóban vannak olyan régi keresztény vélekedések, hogy az üdvözült emberek „betöltik” a bukott angyalok által hagyott űrt. Ez azonban soha nem volt kötelező hitigazság, hanem szép, de szabadon elfogadható elmélkedés. A Biblia egyetlen helyen mond olyasmit, hogy „angyalokat fogunk megítélni” (1Kor 6,3), de sehol nem tanítja azt, hogy Istennek előbb „ki kell töltenie szám szerint a bukott angyalok helyét”, mielőtt végre rendet tehetne. A késedelem okáról maga az Írás mást mond: Isten türelméről, aki „nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Pét 3,9). Nem egy mennyei „létszámkeret” betöltése miatt húzódik a történelem, hanem Isten irgalma miatt.
A „vigyázók” (Dániel 4) említése önmagában helyénvaló, de nem ebből épül fel a keresztény üdvösségtan. Az angyalok őrzik az embereket, szolgálnak, segítenek – ebben egyetértünk. De az Újszövetség fő üzenete nem az, hogy az angyalok helyére kell új „égi kormányt” építeni, hanem az, hogy Krisztus az egyetlen Úr, aki már most „minden fejedelemség és hatalmasság fölé” emeltetett (Ef 1,20–22). Az angyalok is neki engedelmeskednek, ő a „világ Fejedelmének” (Sátánnak) valódi ellenfele és legyőzője, nem egy 144 000 fős mennyei kormánytestület.
VálaszTörlésAmikor idézed a Sátánról szóló igéket (Jn 12,31; 2Kor 4,4), abban nincs vitánk: a bűnbeesés óta a bűn és a Gonosz nagy hatalmat gyakorol a világban. De az evangélium lényege éppen az, hogy Jézus keresztje és feltámadása által ez a hatalom már meg van törve. A döntés nem az, hogy „melyik angyali vezetőt” követjük, hanem az, hogy elfogadjuk-e Krisztus megváltását, belépünk-e az ő egyházába, és engedjük-e, hogy ő uralkodjon bennünk.
Innen érkezünk a legfontosabb részedhez: Isten állítólagos „hosszú megoldási tervéhez”, mely szerint embereket emel fel az égbe, hogy átvegyék a bukott angyalok feladatát, és amikor ez a szám betelik, akkor kezdődhet el végre az uralma a föld felett. Erre nincs egyetlen világos bibliai kijelentés sem. Ez egy összefűzött spekuláció: néhány patrisztikus sejtés, néhány angyali igehely, a Jel 20 és némi fantázia. A Katolikus Egyház tanítása ezzel szemben az, hogy a megváltottak mind „királyi papság” (1Pét 2,9), mind részesednek Krisztus papságában és uralmában, de nem „angyalpótló kormányként”, hanem az ő misztikus Testének tagjaiként. A „királyok és papok” (Jel 1,6; 5,10; 20,6) nem egy szűk elit, hanem a megváltottak – akik az új teremtésben egészen Istenre irányuló életet élnek, közbenjárnak másokért, és együtt uralkodnak Krisztussal. Hogy „ki felett”? Nem egy bűnös, halandó „alsó kaszt” felett, hanem a teremtés rendje felett; úgy, ahogy Ádámnak is uralmat adott Isten az állatokon – csak most már romlatlanul, bűn nélkül.
Sok félreértés fakad abból, hogy te az „uralkodást” és a „papságot” szükségképpen egy alárendelt, még bűnös emberiség fölötti kormányzásnak látod az ezer évben. Jézus azonban másként beszél a papságról és az uralásról: „Aki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok” (Mt 20,26). A mennyei papság és uralkodás lényege: teljes önajándékozás, szeretet, szolgálat. Nem azért lesznek papok, mert még bűnös embereket kell „rendben tartani”, hanem mert az üdvözültek teljesen Krisztus módjára fognak élni: Isten dicsőségéért és a többiek javáért.
Külön szeretnék reagálni a Mt 12,32-re, amit a Szentlélek elleni bűn kapcsán idézel, és ebből akarod bizonyítani, hogy Jézus nem lehet egyenlő az Atyával. Jézus szavai így hangzanak: „aki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik; aki pedig a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.” A kontextus: a farizeusok látják Jézus csodáit, gyógyításait, szabadításait, és azt mondják rá: „Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Vagyis a nyilvánvalóan Isten Lelke által végzett művet tudatosan a Sátánnak tulajdonítják. Jézus ezért mondja, hogy ez a fajta megátalkodott elutasítás „nem bocsáttatik meg”, mert aki a Lélek világosságát így eltapossa, az lényegében bezárja magát minden bűnbocsánat előtt. A különbség nem az isteni személyek „rangja” között van, hanem a bűn súlya között: lehet valaki tévedésből, tudatlanságból rosszul szólni az Emberfia ellen, és később megtérni – de aki a Lélek nyilvánvaló munkáját gonosznak nevezi, az magát zárja el a megtérés útjától. Ez semmit nem bizonyít az Atya és a Fiú „egyenlősége” ellen; ellenben jól megmutatja, milyen szintű eltorzulás, amikor Isten művét démoninak bélyegezzük.
VálaszTörlésMég erősebben látszik ez, amikor a Jel 9,20–21-et statikus „bálványok” elleni érvként hozod, és ebből próbálod bizonyítani, hogy aki szobrokat használ az imádságban, az valójában démonokat imád. A katolikus tanítás ezzel szemben világos: Isten az egyetlen, akit imádunk (latria). A szenteket tiszteljük (dulia), Máriát különleges módon (hyperdulia), de a tisztelet mindig a személynek szól, nem az anyagnak; a kép vagy szobor csupán jel, emlékeztető, „ablak”. Maga Isten parancsolta az ószövetségi szent sátor díszítését állatalakokkal, kerubok faragott képeivel (pl. Kiv 25,18–22; 3Kir 6). Nem a „faragott tárgy” a probléma, hanem ha valaki azt istennek tekinti. Aki a katolikusokat „démonok imádásával” vádolja, mert van keresztje, szobra, ikonjai, az olyan súlyos vádat mond ki, amire nagyon óvatosnak kellene lennie. Jézus szavai a Szentlélek ellen kimondott káromlásról itt is intenek: ne nevezd démoninak azt, ami valójában Isten műve – például a szentek élete, a kereszt misztériuma, a szentségek.
Most térjünk rá Jelenések 20-ra és az ezer évre. Először is: egyetértek veled abban, hogy a 20,5 szövegkritikai kérdés. Magad is idézel olyan érveket, hogy a „A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő” mondat bizonyos korai kéziratokban hiányzik, változatokban fordul elő, marginalis megjegyzésből kerülhetett a főszövegbe. A modern tudományos kiadások (ECM, Nestle-Aland) valóban vitatják ezt a félmondatot. De két fontos dolgot látni kell.
Az első: a te forrásod nagyon erősen „összeesküvés-elméletes” irányba viszi el a magyarázatot, mintha valami rosszindulatú, konstantini római pap kézzel írt volna be egy glosszát, hogy megmentse a birodalmi ideológiát. Erre nincs bizonyíték. A textuskritika általában sokkal prózaibb: másolók magyarázó megjegyzéseket tettek, párhuzamos helyekből betoldottak mondatokat, néha „összesimítottak” két hagyományt. Nem kell rögtön gonosz szándékot feltételezni.
A második: a katolikus, amillenniumi értelmezés nincs rászorulva erre a félmondatra. Ha ott van, ha nincs, az egész Újszövetség összképe egy nagy, egyetemes feltámadásról és ítéletről beszél a „végső napon”. Jézus azt mondja: „Eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik gonoszat tettek, az ítélet feltámadására” (Jn 5,28–29). Pál a 1Kor 15-ben nem két, ezer évvel elválasztott feltámadást ír le, hanem a Krisztus „eljövetelét”, majd „a véget”, amikor átadja az országot az Atyának. A 1Tesz 4,16–17-ben szintén egyetlen nagy eseményként jelenik meg az Úr eljövetele, a halottak feltámadása és az élők átváltozása. Ezek az igék sokkal világosabbak, mint a Jel apokaliptikus szimbolikája, ezért ezek a „fővonal”, amihez a Jel 20-at igazítjuk, nem fordítva.
Szent Ágoston – akit te is idézel – úgy értette a Jel 20 „első feltámadását”, hogy az a lelki feltámadás, amikor a bűnben halott ember Isten kegyelme által újjászületik. Jézus is ezt mondja: „Eljön az óra, és most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak” (Jn 5,25). Ez az első feltámadás, ami most történik, a történelem során; a második feltámadás a test feltámadása az idők végén. Így olvassa Ágoston a Jel 20-at: az ezer év a mostani egyházi korszak jelképe, a „megkötözött Sátán” pedig azt fejezi ki, hogy Isten nem engedi, hogy a Gonosz úgy tomboljon, hogy megakadályozza az evangélium terjedését. De mindkét „feltámadás” végső fizikai kiteljesedése ugyanahhoz az egy nagy ítélethez kapcsolódik.
VálaszTörlésÉrdekes módon: ha a 20,5a-t valóban elhagyjuk, akkor a premillenarizmus (és a Jehova Tanúi-féle kétlépcsős rendszer) még gyengébb. Mert akkor elveszik az a mondat, ami időben szétválasztja a „többi halott” feltámadását az ezer évtől. Ahogy te is idézted az egyik cikkből: ha csak annyit olvasunk, hogy „Életre keltek, és uralkodtak Krisztussal ezer évig. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban”, akkor semmi nincs benne arról, hogy lenne egy második feltámadás ezer évvel később, külön időszakra szétszedve az üdvözülteket és a többieket. Az egész „két korszak – két feltámadás – két embercsoport” rendszer sokkal inkább a Tanúknál kialakult saját tanrendszer része, mintsem a szöveg szükségszerű jelentése.
A patrisztikus hivatkozásaidra is reagálnék. Valóban: a legkorábbi keresztények közül többen (Papiasz, Jusztinosz, Ireneusz stb.) vártak valamilyen formában földi „ezeréves uralmat”. De két dolgot fontos különválasztani. Az egyik: az ő „kiliazmusa” semmi esetre sem azonos a mai Jehova Tanúi-tanával. Nem tanítottak két, élesen szétválasztott osztályt (mennyiek vs. földiek), hanem egy népet, egy végső üdvösséget. Nagyon sokszor költői, túlzottan érzéki képekkel írták le a Messiási kor bőségét, amit aztán az Egyház lassan letisztított és szimbolikusan kezdett érteni. A másik: az, hogy valami korán elterjedt, még nem teszi dogmává. A Szentlélek az Egyház egész történetén át vezeti a hívőket az igazság „teljes megértésére” (Jn 16,13). A chiliasztikus váradalmakat a Tanítóhivatal végül elutasította: a „tiszta millenarizmust” (amely egy időleges, ezen a földön megvalósuló paradicsomot vár Krisztus végső eljövetele előtt) „tanilag elutasítandónak” és „nem vállalhatónak” minősítette. Nem azért, mert „gnosztikusok” vagy „alogoszok” hatása alá került, hanem mert az egész Szentírás összképe, az egyházi tapasztalat és a kegyelemről alkotott hit ezt kívánta.
Összefoglalva, katolikus nézőpontból én így válaszolnék a kérdésedre:
VálaszTörlésIsten nem két külön reményt adott (menny vs. föld), hanem egyet: hogy vele legyünk, testben-lélekben, az új égben és új földön. A „mennybe menés” a halál utáni állapot: a lélek Istenhez megy, „Krisztussal lenni” (Fil 1,23). A világ végén pedig testben is feltámadunk, és Isten megújítja a teremtést; ekkor a menny és a föld valamiképpen „összenyílik”: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük fog lakni” (Jel 21,3). Nem lesz két külön kaszt, akik közül az egyik föntről irányítja az alsóbbakat, hanem egy család: Isten fiai és leányai, testvérként Krisztusban.
Nincs bibliai alap annak gondolatára, hogy Istennek előbb be kell töltenie a bukott angyalok helyét egy meghatározott számú „égi kormánnyal”, mielőtt elérkezne az uralma. A késedelem oka Isten irgalma és türelme, nem pedig egy mennyei adminisztratív logika.
A „királyok és papok” kifejezések nem egy szűk elit kiváltságait, hanem a megváltottak közös méltóságát fejezik ki. Papságuk nem uralkodó kasztként, hanem szerető szolgálatként valósul meg, ahogy Krisztus papsága is a kereszten csúcsosodott ki.
A Szentlélek elleni bűn és az angyalok, illetve a démonok kérdésénél óvatosnak kell lenni. Nagyon komoly vád azt mondani bárkire, hogy „démonokat imád”. A katolikusok imádják az egy igaz Istent, és tisztelik a szenteket; a szobrok, képek csupán jelek. A bálványimádás abban áll, ha valaki teremtményt Isten helyére tesz – akár egy szobrot, akár a saját okosságát, akár egy vallási csoportot.
A Jelenések könyve nem egy részletes idődiagram, amit szó szerint rá lehet rajzolni a történelemre, hanem egy látomás-sorozat, amely szimbólumokkal mutatja be: Krisztus már most Uralkodik, az Egyház már most részesedik ebben az uralomban, a Sátán hatalma már most meg van törve, és a végén Krisztus nyíltan győz. Hogy előtte még lesznek üldözések, nagy küzdelmek, „Góg és Magóg”, abban egyetértünk – de ez nem igazolja, hogy két élesen szétválasztott embercsoport két külön reményt él meg.
Végül: abban szívből egyetértek veled, hogy „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”. Ebben a fohászban benne van az egész katolikus eszkatológia: Isten akarata már most valósuljon meg az életünkben, a földön; és végül teljesen valósuljon meg, amikor Krisztus visszajön, és mindeneket újjá tesz. Nem két külön cél ez, hanem ugyanannak az egy isteni tervnek a kezdete és a beteljesedése.