Hól található a lélek az emberben, Isten szerint?
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
A lélek szó megfelelőjét a héber nyelvben - "nefes" - gyakran más szóval fordítják, néha hanyagságból, néha nyilvánvalóan szándékosan, hogy megvédjenek bizonyos gondolatokat a lélekről.
Az 1Mózes 9:4-ben a héber szöveg a következőt írja le: "De a húst lélekkel a vérében ne egyétek." Ezt még világosabban megmagyarázza a 3Mózes 17:11, a héber szöveg szerint: "Mert a test lelke a vérben van, és én adtam nektek az oltárra, hogy engesztelést szerezzek a lelketekért - mert a vér lelke engesztelést végez."
Bölcs Salamon király, Istentől ihletve egy párhuzamot tett az ember és állat között, azt modva, hogy nincs külömbség (Prédikátor 3:19-20).
Ezért is van az a Bibliában, hogy mind az állatok, mind az emberek egyenlőkként vannak megnevezve a halál előtt.
A Biblia az állatokról és az emberekről mint lélekről beszél; olvassa el figyelmesen a következő bibliai szövegeket egy interlineáris bibliai oldalon: 2Mózes 1:5; 12:4; 3Mózes 20:6; Jeremiás 31:14; Zsoltárok 57,6; 72:14; 119:28; 107:9; Máté 2:20; ApCsel 27:37; Róma 13:1; 1Péter 3:20, Jakab 5:20.
A bennük levő lélek megszemélyesíti az állatot vagy az embert, mert a lélek benne van a vérben, amely elárasztja az egész testet.
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
A kérdésedben több helyen fontos megkülönböztetéseket mosol össze, és ettől úgy tűnhet, mintha a Szentírás „helyet” jelölne ki a léleknek az emberben, mégpedig a vérben. De ha pontosan olvasod a hivatkozott szövegeket, akkor inkább ezt látod: a Biblia a „lélek” (héber nefes, görög pszükhé) szót nagyon gyakran nem egy „testben elhelyezkedő, külön anyagszerű entitás” értelemben használja, hanem „élet”-et, „élő személyt”, „életet hordozó lényt”, sőt sokszor egyszerűen „valakit” jelent. Ezt nem „hanyagságból” vagy „szándékos elhomályosításból” kell levezetni, hanem abból, hogy a bibliai nyelvekben a fogalmi mező széles: ugyanaz a szó több, egymással összefüggő jelentést hordoz, és a kontextus dönti el, melyik az aktuális.
VálaszTörlésAmikor a Teremtés könyve azt mondja: „a húst a lelkével, a vérében ne egyétek” (1Móz 9:4), és a Leviticus ezt így indokolja: „mert a test lelke a vérben van” (3Móz 17:11), ott a fő állítás nem az, hogy a lélek „anatómiai értelemben” a vérben „lakik”, hanem az, hogy a vér az élet hordozója és jele, ezért a vér különleges, szent jellegű: az élet Istenhez tartozik, nem az ember szabad prédája. A szöveg kifejezetten kultikus-erkölcsi logikát mond ki: a vér azért kerül az oltárra engesztelésre, mert az életet jelképezi és hordozza a rituális gondolkodásban. Vagyis itt a „lélek” legkézenfekvőbben „élet”-et jelent: „a test élete a vérben van”. Ezt még te is lényegében elismered, amikor azt írod, hogy a lélek „benne van a vérben, amely elárasztja az egész testet”: ez már nem egy pontszerű „hely”, hanem az élet jelenléte az élő testben.
A lélek a test „formája”, vagyis az az elv, ami a testet élő, egységes, működő organizmussá teszi. Ebből két dolog következik. Egyrészt a lélek nem úgy „van a testben”, mint egy tárgy a dobozban, hogy megkérdezd: pontosan hol van. Másrészt nem is úgy, mint egy folyadék, amit egy szerv „tárol”. A lélek a test egészének élő elve, ezért a test egészéhez viszonyul: nem „a vérben” van, hanem az élő test egészét élteti, és a test működéseiben mutatkozik meg. A bibliai megfogalmazás, hogy „az élet a vérben van”, tökéletesen összeegyeztethető ezzel: a vér kiöntése az élet kioltásának tapasztalati jele, ezért a Szentírás a vért az élettel szorosan összekapcsolja. De ebből nem következik az, amit sugallsz: hogy a „lélek helye” a vér.
A Prédikátor 3:19–20-ra hivatkozva azt állítod, hogy Salamon „párhuzamot tett” ember és állat között, és „nincs különbség”. Itt megint fontos a műfaj és a szándék: a Prédikátor a földi sors tapasztalati horizontján beszél. Azt mondja ki, ami „a nap alatt” látható: mindkettő meghal, mindkettő porrá lesz, és ebből a nézőpontból valóban ugyanaz a vég. Ez viszont nem metafizikai tétel arról, hogy az emberben nincs semmi olyan elv, ami az állat fölé helyezi, és nem cáfolja azt sem, hogy az ember sajátos módon értelmes lélek (racionális lélek) hordozója. A teológiailag precíz különbségtétel itt világos: az állatnak is van „lelke” abban az értelemben, hogy élő elve van (érző, mozgató életelv), de az ember lelke racionális, immateriális műveletekre is képes (értelem és akarat), ezért az emberi lélek természete más rendbe tartozik, mint az állati életelv. A Prédikátor a halál közös tapasztalatáról beszél; ebből nem lesz automatikusan ontológiai azonosság.
Amikor pedig hosszú listát adsz olyan helyekből, ahol „lélekről” van szó emberekre és állatokra is, ezzel valójában egy olyan bibliai jelenséget bizonyítasz, amit a klasszikus keresztény olvasat mindig is ismert: a „lélek” szó gyakran egyszerűen „személyt”, „élőlényt”, „életet” jelent. Ha például egy szöveg azt mondja, hogy „ennyi lélek volt” (vagy „ennyi lélek jött ki”), az nagyon sokszor annyit tesz: ennyi ember, ennyi személy. Ezt a bibliai nyelvhasználatot nem kell vitatni, csak nem szabad belőle azt a következtetést levonni, hogy a Szentírás ezért tagadná a lélek sajátos természetét, vagy hogy a „lélek” mindig ugyanabban a technikai értelemben állna. A klasszikus megközelítés pont ezt hangsúlyozza: a szavak jelentése analogikus és kontextuális; nem lehet egyetlen szóhasználatból mindent eldönteni a lélek mibenlétéről.
VálaszTörlésA végső állításod, hogy „a bennük levő lélek megszemélyesíti az állatot vagy az embert, mert a lélek benne van a vérben”, így két részre bomlik. Az első fele nagyjából igaz: sokszor a „lélek” egyszerűen magát a személyt jelöli. A második fele viszont túl erős és pontatlan: a Biblia nem anatómiai térképet ad a lélekről, hanem azt mondja, hogy az élet és a vér összetartozik, és ezért a vér szent, s az élet Istenhez tartozik. Ha ebből azt csinálod, hogy „a lélek a vérben van” olyan értelemben, mintha a lélek helye a vér lenne, akkor a bibliai nyelvet egy későbbi, biológiai-lokalizáló kérdésre kényszeríted rá, amit a szöveg nem akar megválaszolni.
Ha tehát a saját kérdésedre („hol található a lélek az emberben?”) bibliai pontossággal akarsz felelni, akkor a legkorrektebb válasz ez: nem úgy „található”, mint egy szerv vagy anyagdarab; az élő test egészét éltető elvként van jelen, és a Szentírás a „lélek” szót hol „élet” értelemben, hol „személy” értelemben, hol pedig az ember belső életére utalva használja. A 3Móz 17:11 pedig nem a lélek „lakcímét” közli, hanem az élet szentségét fejezi ki a vér jelén keresztül.