Tévedhetetlen a pápa vagy a pápa is tévedhet?
Az
I. vatikáni zsinat (1869–1870) hirdette ki a pápai tévedhetetlenség
dogmáját, miszerint a pápa tévedhetetlen (infallibilitas), amikor hit és
erkölcs dolgában az egész egyház számára kötelező tanítást ad. A zsinat
ezzel a határozattal a pápát és a római központot akarta erősíteni.
Hogyan állnak a dolgok valójában?
XVI Benedict pápa teológiai három kártyája, Nehemia Gordon karaita héber tudós szerint:
A "Three Card Monte" játékban az osztó nagyon gyorsan három kártya körül mozog, hogy megzavarja a játékosokat. A kártyák kívül azonosak, de csak az egyik alatt áll a keresett királynő. XVI.
Benedikt pápa a 2008-as pápai irányelvében elismeri, hogy a katolikus
teológia számára előnyös elkerülni a Tetragrammaton alkalmazását. Az
"Úr" félreérthető kifejezés lehetővé teszi egy szövegmagyarázat bűvészmutatvány révén
az Ószövetség azon verseinek újraértelmezését, hogy "Yehováról"
(vagy "Yahvéról") Jézusra utalják.
Ez a héber nyelvű tudós figyelmezteti a volt római katolikus pápát, hogy nem ismeri kellő képpen a Szent Írásokban található bizonyos héber szavak közötti különbséget.
Mit
tanulhatunk innen? Azt, hogy ne legyünk felette elbizakodottak abban,
hogy mennyi tudásunk van, hiszen az ember amig él, tanul. Alázatosan be
kell látnunk, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek.
Egy jól ismert angol közmondás szerint "Egy kevés ismeret veszélyes dolog."
Hóseás próféta figyelmeztette a héber papokat, hogy a nép tudatlansága szorosan összefügg a nép papi elöljáróinak az ismertével.
Hóseás 4.6
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
Az Úr Jézus szerint a vallásos tévelygés oka a Szent Írások nem ismerete.
Máté 22:29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát."
Ezek szerint nélkülözhetetlen az Írások ismerete, a tudákos félreértések elkerülése végett. Ma hogyan van?
Ha az Úr Jézus ma feltenné neked ezt a kérdést "Mennyire ismered a Bibliát?", hogyan válaszolnál?
Ha az Úr Jézus ma feltenné neked ezt a kérdést "Mennyire ismered a Bibliát?", hogyan válaszolnál?
Nehemia Gordok értekezete a pápa tévedéséről, megtekinthető itt:
Először is jó, hogy előkerül ez a téma, mert két teljesen külön dolgot keversz össze:
VálaszTörlésa pápai tévedhetetlenség dogmáját és egy konkrét, 2008-as liturgikus rendelkezést a Tetragrammaton (JHWH) használatáról. Ezeket külön kell választani, különben eleve félrecsúszik az egész vita.
Engedj meg tehát néhány rendezett megjegyzést, egyszerű, lépésről lépésre haladó formában.
1. Mit jelent – és mit nem jelent – a pápai tévedhetetlenség?
Az I. vatikáni zsinat nem azt tanította, hogy a pápa „mindenben tévedhetetlen”, vagy hogy tökéletesen ismeri a Bibliát, a héber nyelvet vagy a történelmet. A dogma nagyon szűken fogalmaz:
– akkor tévedhetetlen,
– amikor hivatalosan, ünnepélyesen, mint Péter utódja tanít,
– hitre és erkölcsre vonatkozó tanítást ad,
– és kifejezetten az egész egyház számára kötelező „végső” döntést hoz.
Ez az úgynevezett ex cathedra tanítás. Ilyen nagyon kevés volt a történelemben (pl. Mária szeplőtelen fogantatása, mennybevitele). Egy 2008-as liturgikus levelet a Tetragrammatonról nem sorol a katolikus egyház az ilyen tévedhetetlen tanítások közé. Tehát még ha feltételeznénk is, hogy a pápa valamit pontatlanul fogalmazott meg a zsidó gyakorlat történetéről, az semmit nem cáfol a pápai tévedhetetlenség dogmájából, mert az itt eleve nincs „bekapcsolva”.
Más szóval: a katolikus hit maga is azt mondja, amit te: az ember, beleértve a pápát, nem mindenben tévedhetetlen. A dogma nem arról szól, hogy a pápa soha semmiben nem téved, hanem arról, hogy Krisztus nem engedi, hogy az egész egyházat hitben és erkölcsben tévútra vigye, amikor legfőbb pásztorként ünnepélyesen dönt.
2. Benedek pápa nem „betiltotta Isten nevét”, hanem liturgikus kérdésben döntött
A hivatkozott 2008-as irat egy liturgikus rendelkezés: azt szabályozza, hogyan használjuk Isten nevét a katolikus istentiszteleten, énekekben, imaformulákban. Három fontos tisztázás:
– Nem arról van szó, hogy „a pápa megtiltotta Isten nevét használni a Bibliában”. Tudományos kiadások, fordítások, magyarázatok nyugodtan használhatják a Tetragrammatont vagy annak átírásait.
– A rendelkezés a nyilvános katolikus liturgiára vonatkozik, hogy ott ne mondjuk ki vagy írjuk ki „Jahve/Jehovah” formában, hanem az ősi keresztény és zsidó hagyománynak megfelelően az „Úr” (Domine/Kyrios/Adonáj) alakot használjuk.
– Ez nem 2008-as „trükk”: már az ősi zsidó gyakorlatban sem ejtették ki a Tetragrammatont, hanem Adonájt mondtak helyette; a görög Szeptuaginta is következetesen Kyrios-t használ; az Újszövetség szerzői is így idézik az Ószövetséget.
Tehát amit Benedek tett, az nem valami új bűvészmutatvány, hanem visszatérés ahhoz, ahogyan az Egyház kb. kétezer évig imádkozott és olvasta az Ószövetséget: Isten nevét áhítattal tisztelve, de a liturgiában nem ejtve ki. A XX. században egyes modern énekek és fordítások elkezdtek „Jahve”-zni – Benedek gyakorlatilag azt mondta: térjünk vissza az egyetemes hagyományhoz és legyünk tekintettel a zsidó testvérek érzékenységére is, akik szintén nem ejtik ki a Nevet.
Ez tehát egyszerre hagyománytisztelet és ökumenikus érzékenység, nem pedig teológiai szemfényvesztés.
3. Nem a fordítás teremti a krisztológiát, hanem a Szentírás tanúsága
VálaszTörlésNehemia Gordon és mások azt sugallják, hogy ha az Ószövetségben a „JHWH” helyett az „Úr” szerepel, akkor a katolikus teológia „átírhatja” a szöveget úgy, hogy amit eredetileg Jahvéról mond, azt most Jézusra értse. Ez több szinten is félreértés.
Először is: maga az Újszövetség teszi azt, amit te kritizálsz. Pál apostol többször vesz JHWH-ra vonatkozó ószövetségi igéket, és Jézusra alkalmazza őket. Néhány példa:
– Róma 10,13: „aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül” – ez eredetileg Joel 3,5 (2,32) Jahvéra vonatkozó ígérete, de Pál Jézusra alkalmazza.
– Filippi 2,10–11: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd…” – ez Izajás 45,23-ból jön, ahol Jahve beszél önmagáról. Pál ezt Krisztusra vonatkoztatja.
– Zsidók 1,10–12 a 102. zsoltár Jahvéra mondott szavait alkalmazza a Fiúra.
Vagyis: nem Benedek pápa találta ki, hogy az Ószövetség „Úr”-igéit Krisztusra értsük, hanem maga az apostoli kor teszi ezt. A krisztológia alapja nem a „Kyrios” fordítás, hanem az apostoli hitvallás: Jézus nem egy harmadik kisisten, hanem az az Úr, akiben Izrael Istene cselekszik, akiben ugyanaz az isteni név és hatalom van jelen.
Az, hogy a liturgiában követjük az apostoli és patrisztikus hagyományt – és Isten nevét „Úr”-ként mondjuk – nem gyártja le a Szentháromságot, hanem kifejezi azt a hitet, amely már ott van az Újszövetségben. Ha holnaptól minden katolikus fordításban „JHWH” állna „Úr” helyett, a katolikus krisztológia akkor is ugyanaz maradna.
4. A „háromkártyás játék” retorika inkább gyanús, mint meggyőző
Nehemia Gordon előadása retorikailag nagyon ügyes:
– van benne játék-metafora,
– van benne „leleplezés”,
– és a végén egy erős érzelmi üzenet: „a pápa manipulál, én viszont feltárom az igazságot”.
De az ilyen retorika éppen arra jó, amire ő figyelmeztet: „Egy kevés tudás veszélyes dolog.”
Néhány pont, ahol érdemes óvatosnak lenni:
– Állít egy „nagy katolikus összeesküvést” a Tetragrammaton eltüntetésére, miközben a valóságban a zsidó és keresztény hagyomány közösen nem ejti ki Isten nevét a liturgiában, és a Szeptuaginta, az Újszövetség, az egyházatyák mind „Úr”-t mondanak.
– Anélkül, hogy hisz az Újszövetség ihletettségében, kritikátlanul „rámondja”, hogy az apostolok „átírták” Jahvét Jézusra. Egy keresztény viszont azt mondja: ez nem manipuláció, hanem kinyilatkoztatás: Isten saját Fiában mutatja meg magát.
– Úgy állítja be, mintha Benedek 2008-ban „tiltotta volna be először” Isten nevét, miközben a katolikus liturgiában a Tetragrammaton kimondása a XX. századig gyakorlatilag ismeretlen volt. A „Jahve” formák épp a modern, biblikus mozgalommal jöttek be, és Benedek a hagyományos gyakorlatot állította helyre.
Tehát ha valahol „háromkártyás játék” zajlik, az inkább retorikai szinten van: bizonyos történeti tények felnagyítása, mások elhallgatása, hogy kijöjjön az előre felállított eredmény: „Róma rossz, a pápa manipulál, ezért bízz inkább bennem.”
Katolikusként nekem is szólnak Hóseás és Máté idézetei – de ugyanúgy szólnak bárkinek, aki saját előadását „végső mércének” adja el.
5. A pápa bibliaismerete és az alázat kérdése
VálaszTörlésTeljesen igazad van abban, hogy mindannyiunknak alázattal kell viszonyulnunk a Szentíráshoz, és soha nem gondolhatjuk azt, hogy „készen vagyunk”, hogy már mindent tudunk. Ebben a katolikus egyház is hisz. Ferenc pápa is, Benedek is állandóan bíztatta a híveket a Biblia olvasására, tanulmányozására.
De őszintén: tényleg azt akarod sugallni, hogy Joseph Ratzinger – aki:
– biblikus-teológusként habilitált,
– évtizedekig egyetemi professzor volt,
– könyvtárnyi művet írt a Szentírásról és a hitről,
– három vaskos, egészen mélyen biblikus „Jézus-trilógiát” publikált –
„nem igazán ismeri” a Bibliát, míg Nehemia Gordon igen?
Lehet vitatkozni a pápai döntésen, lehet nem osztani a katolikus krisztológiát, de az ilyen leegyszerűsítés nem méltányos.
Ami viszont teljesen jogos: a figyelmeztetés, hogy nekünk, egyszerű hívőknek is komolyan kell vennünk az Írást. Ezzel a katolikus Egyház egyetért. A II. Vatikáni zsinat kifejezetten bátorítja a híveket a Biblia rendszeres olvasására. Hogy sok katolikus ezt nem teszi, az hiány, bűn, mulasztás, és ebben igazad van, amikor önvizsgálatra hívsz.
De ebből nem az következik, hogy a pápaság tévtan, hanem az, hogy a pápaság mellett is lehetünk felületesek – és nélküle is lehetünk azok.
6. Hóseás 4,6 és Mt 22,29 nem csak a „pápákra”, hanem mindannyiunkra vonatkozik
Hóseás azt mondja: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” Jézus pedig: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.”
Ezek az igék szerintem három irányba is mutatnak:
– a katolikus papság felé: kötelességünk tanítani Isten népét, nem takarózhatunk azzal, hogy „úgyis elég a hagyomány”, a Szentírást is hirdetnünk kell;
– a hívek felé: nem elég „ráhagyatkozni a papokra”, mindenkinek személyes felelőssége ismerni az Írást;
– és minden más tanító felé is – legyen protestáns, karaita, vagy bárki más –, aki igényt tart rá, hogy „kiigazítsa” a többieket.
Te magad is jogosan kérdezed: „Ha Jézus ma megkérdezné, mennyire ismered a Bibliát, mit felelnél?” Ez a kérdés rám is vonatkozik, rád is, Nehemia Gordonra is, minden pápára is. A katolikus álláspont éppen az, hogy nincs ellentét „Szentírás-ismeret” és „egyházhűség” között. A Szentírás nem az Egyház ellensége, hanem az Egyház könyve – az Egyház közössége őrizte meg, másolta, hitelesítette, értelmezte két évezreden át.
7. Összefoglalás: mit mondhatunk katolikusként erre a szövegre?
VálaszTörlésEgyszerűen összefoglalva:
– A pápai tévedhetetlenség nem azt jelenti, hogy a pápa mindenben hibátlan, vagy hogy minden liturgikus döntése dogma. A 2008-as útmutatás nem ilyen.
– Benedek pápa nem „tiltotta be Isten nevét”, hanem a liturgiában visszaállította azt a gyakorlatot, amely a zsidó-keresztény hagyományban évezredeken át élt: a Tetragrammatont nem ejtjük ki, hanem „Úr”-ként tiszteljük.
– A katolikus krisztológia – hogy Jézus az Úr, akihez Jahve igéit is merjük kapcsolni – nem késői trükk, hanem az apostoli kor tanúsága: maga az Újszövetség így olvassa az Ószövetséget.
– Nehemia Gordon és mások hasznos filológiai megfigyelései nem döntik meg sem a pápai primátus, sem a katolikus krisztológia alapját, mert ők eleve más hit-kiindulópontból beszélnek (nem fogadják el az Újszövetség isteni tekintélyét).
– A Hóseás- és Máté-idézetek jogos figyelmeztetések mindannyiunknak: nekünk, katolikusoknak is mindig mélyebben kell ismernünk a Szentírást. De ebből nem az következik, hogy a pápaság „hazugság”, hanem az, hogy minden emberi tanítónak – legyen pápa vagy karaita tudós – alázattal kell állnia az Ige előtt.
Ha tehát a kérdés az, „tévedhetetlen-e a pápa úgy általában, ismeri-e tökéletesen a Bibliát?”, akkor a katolikus válasz nagyon egyszerű: nem. Ember, aki tanul, kutat, imádkozik, dolgozik – és akit Isten egy sajátos szolgálatra állított.
Ha viszont az a kérdés, hogy Krisztus elhagyta-e az Egyházat, és rábízta-e Péterre és utódaira, hogy az igaz hitet őrizzék, akkor a katolikus válasz ugyanilyen egyértelmű: nem hagyta el, és igen, rájuk bízta. Ebbe a hitbe illeszkedik bele minden zsinat, minden rendelkezés – még a Tetragrammaton liturgikus használatáról szóló is.