Melyek a boldogság forrásai, az Úr Jézus Krisztus szerint?

A boldogság forrásai

Máté Evanghéliuma 5-dik rész

(Károli Gáspár visszaadása szerint)
1.     
Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.
2.     
És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:
3.     
Boldogok a lelki (görögben "szellemi") szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4.     
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
5.     
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
6.     
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
7.     
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
8.     
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
9.     
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
10.     
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11.     
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12.     
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.

Jegyzet: a 3-dik versben a görögben "pneumati", azaz "szellemi" szó található, nem pedig a "psychiati" (lelki) szó.

 
Mint látjuk, a boldogság egyik forrása, a szelídség, az igazságra vágyás, az irgalmasság, a tiszta szívűség, a békesség. Ezért, az alábbi felhívást, minden nap meg kell tenni.

Mennyire alkalmazták ezt a keresztény államvallásokban?

Dr. Kiss Ferenc néhai orvosprofesszort idézve:
"Ha a só ízét veszti… - akkor már nem jó semmire! Ez érvényes mind a társadalmi, mind a szellemi élet terén is. 
A keresztyénség is letért az apostoli útról, bejárta a világ nagy pusztaságait (mint a zsidó nép az Ígéret földje felé), névleges tagjainak nagyrésze elfordult tőle, de a mag, akikben van a só, ma is életfontosságú szerepet töltenek be a világban. 
Hogy a só hatni tudjon nagy társadalmi átalakulások és fejlődések idején, amikor a névlegesség elveszti só-jellegét és életképtelenné válik, mindig új reformációra (reformáció alatt értve az evangéliumi mintához való visszatérést - sz. m.) van szükség."

“Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.”

 “Az Egyházak Világtanácsa tavaly (1954) Evanstonban tartott második nagygyűlésén felhívást intézett a kormányokhoz és népekhez, hogy ne szűnjenek meg egymással beszélni, kerüljék a haragot és a rosszindulatot és keressék a félelem és bizonytalanság kiküszöbölésének útját. Hálát adunk Istennek, hogy ma a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányfői egybegyűlnek, hogy tíz év után először folytassanak egymással megbeszélést. - Az egész világ szeme és reménysége ezekre a megbeszélésekre irányul. Felhívjuk az összes keresztyéneket, imádkozzanak azért, hogy találják meg az utat, amelyen a félelmet és bizalmatlanságot kiküszöbölhetik. Meggyőződésünk, hogy most az egész keresztyén hívő közösség világméretű könyörgésére van szükség, és hogy az imádság egybekötő erejének a mostani jelentőséggel teljes és reménydús pillanatában erősebben láthatóvá kell lennie, mint valaha. Imádkozzunk azért a négy emberért, akiken most olyan súlyos felelősség nyugszik, a népekért, akiket ők képviselnek, az összes többi népekért, akik feszült aggodalommal és mégis reménységgel eltelve tekintenek feléjük: a világ békéjéért. - Boldogok a békességre igyekezők!” 1955. július 17, vasárnap

---

SZERETNÉK HIDAT VERNI

Szeretnék hidat verni békén,
ahol a harag árkot von....
Átnézni mások kerítésén,
átlépni válaszfalakon.

Szeretnék kezet adni bátran,
ahol öklöt látok még,
Öregek ifjak válságában
keresem békesség jelét.

Nem a holdat vágyom elérni,
csak ellenségeim ajtaját.
Mert rajtam áll békében élni.
nem kezdve háborút, viszályt.

Uram, adj erőt, hidat verni,
az első lépést kezdenem!
Bízni a hídjaidban s merni,
Indulok, Jöjj és légy velem!

Túrmezei Ezsébet, Kurt Rommel után németből

Kurt Rommel (1926. december 20. – 2011. március 5.) a württembergi Evangelische Landeskirche német protestáns lelkésze, spirituális könyvek szerzője, himnódista. Háborút, szenvedést és börtönt élt át. De később Rommel megtapasztalta a béke isteni ajándékának fontosságát, és békeszeretőként halt meg Stuttgart-Bad Cannstattban, 84 évesen.