Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom hitvallásának projektje

KÖZLEMÉNY


Ez a közlemény mindazoknak az újjászületési testvéreknek és testvérnőknek szól, akik azt szeretnék, hogy a Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom egy közös hitvallás és cél alatt egyesüljenek, a régi nevünk alatt: Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom.


Az jó, hogy Jehova Tanúinak nevezzük magunkat, és erre bibliai alap van, de Jézus azt mondta: Tanúim lesztek (Csel.) 1:8. Tehát nem csupán Jehova Isten, hanem Jézus Krisztus tanúi is vagyunk, az ő követőiként (Jelenések 2:13).

A "Hitvallásunk" 

Az alábbi hitvallás a minél pontosabban és könnyen érthető Biblia-i meghatározások évek óta kidolgozott terve.


Melyik az igazi keresztény felekezet?
Igazinak érzed az általad látogatott egyházat?
 
Azok képezik az igazi keresztény gyülekezetet akik a Bibliában hisznek, de feltétel nélül (2Timótheus 3:15,16), úgy ahogyan az első századi keresztény gyülekezet tette (Cselekedetek 37:41-47). Jézus Krisztus Urunk és Megváltónk feltétel nélkül hitt Jehova Istenben és mint Istent imádó személy, szigorúan az Atya Isten akaratát tartotta szem előtt, nem a magáét (Efézus 5:1,2). Ezért azok akik példaképül veszik az ő nagy szeretetét (János 13:34), tulajdonképpen az Atya Isten szeretetét követik, hiszen ő azt tükrözte vissza (János 3:16). Jézus Krisztus az Istenhez vezető egyetlen út (János 14:6), és maga az Úr Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia is azon járt. Ez az út nem mindig békés (Máté 10:18), de aki mindvégig kitart azon, az üdvözül. 
Az Isten szava világosan figyelmeztet mindenkit, hogy ha élete folyamán valaki, Isten akaratát félretéve, mint istentelen bűnös hal meg, tudatosan vétkezve és meg nem bánva bűneit, nincs mentsége, hanem Isten haragja marad rajta örökké (Róma 2:12, János 3:36). Ők is fel lesznek támasztva, azért, hogy kimondják felettük az ítéletet, azután szégyenletesen és gyászosan örökre megsemmisülnek a második halálban (Dániel 12:2, Jelenések 20:11-15). Ez nagy figyelmeztetés kell legyen számunkra, hiszen nincs más kiút a bűnből és a halálból csak ha elfogadjuk azt amít Isten kínál: engedelmességet és életet (5Mózes 30:15-20; Jelenések 22:12,16,17). A Biblia figyelmeztetése világos: az örök boldogság nem lehetséges Isten akarata nélkül. Csak Ő tud adni örök és boldog életet. És örök élet nélkül, nincs örök boldogság. A boldogság pedig az engedelmességhez van kötve, Isten szava iránt.
Mindazok akik Istennek engedelmeskedve haltak meg, de nem részesei az első feltámadásnak (Máté 11:11, Zsidókhoz 11:39,40), fel fognak támadni az örök életre, Krisztus ezeréves uralma kezdetén (Jelenések 20:11-15) és csodállatos körülmények között fognak élni a paradicsomban (1Korintus 2:9) az Istennel, Krisztussal és társörököseivel (Jelenések 21:3; Lukács 23:43) és mindazokkal együtt akik élve mentek be Armaggedon után Krisztus ezeréves földi királyságába. Azok akik a földön lesznek, az ezerév alatt és az azt követő Sátáni lázadáskor is hűek kell legyenek Istenhez, ha örök életet akarnak (Jelenések 20:7-9). Miért ne lennénk mi is ott mint az ő örökké szeretett és áldott gyermekei? Hiszen Isten nem kíván lehetetlen dolgot, csak azt, hogy őt szeresük és embertársainkat (1János 5:3; Maté 22:36-40) így készülvén fel e nagy és nemes feladatra, hogy örökké tisztán és szentül, bűn nélkül éljünk. Ennél magasztosabb cél nincs és nem is lesz soha (Prédikátor 12:15,16). 
 
Ki a mi tanítónak és vezetőnk Isten szemében?
Lehetséges ez az általad látogatott egyházban?
 
1. Timóteus 2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
 
Egyszerű ford.: Máté 23:8 Ti azonban ne hívassátok magatokat tanítónak, mert csak egy tanító van, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok!...  Máté 23:10 De mesternek se szólíttassátok magatokat, mert csak egy mesteretek van, mégpedig a Krisztus!
Csia Lajos ford: Máté 23:8 Ti azonban ne hivassátok magatokat rabbinak, mert egy tanítótok van, ti meg mind testvérek vagytok!...   Máté 23:10 Oktatónak se hivassátok magatokat, mert csak egy oktatótok van, a Krisztus.
Új ford.: Máté 23:8 "De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.... Máté 23:10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.
Károli Gáspár ford.: Máté 23:8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.... Máté 23:10 Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.

Az Istenben hívőknek, mindannyiunknak szükségünk van egymásra (1Korintus 12:1-30), segítségre a nap mint nap utáni életben, útmutatásra az Isten gyülekezetében, szellemi világosságra bizonyos bibliai kérdések tisztázásában, de ne essünk abba a csapdába, hogy magunkat, az egyházunkat, a múltban élt vagy a jelenben élő megbecsült személyt vagy személyeket akarjunk mintegy tanítóul, vezetőül tenni a Biblia és a hívő egyén közé vagy az Isten és a hívő egyén közé. Ez azért nem ajánlatos, mert ezt a kíváltságot Isten egyedül az Ő egyszülött fiának, Jézus Urunknak adta (Máté 23:8,10; 1Timótheus 2:5). Egyetlen ember, bármilyen nagy tudású is lenne, az öröklött bűnös hajlamok miatt, nem tud felemelkedni erkörcsileg annyira, hogy Isten neki adná akár egyetlen egy emberi lény vezetését is. Ez a kíváltság egyedül a Krisztusé, mi mindnyájan testvérek vagyunk és kötelesek vagyunk minden testvérrel a „testvériség = egyenlőség” elvén maradni. Ha egy egyén mégis egy „valaki” akar lenni, egy másik felett, akkor a legjobb esetben is csak szolgája lehet, nem vezetője, nem kormányzója, nem ura (Máté 23:8,11; Róma 12:3-8; Galata 6:1-5). Ne feledjük tehát, hogy egy tanítónk és egy közbenjárónk lévén, mi mindnyájan csak tanítványok és testvérek vagyunk, egymás szolgái, eszközök a mindenható Isten kezében, bízva abban, hogy égi Jehova Atyánk felhasználja szerény szellemi világosságunkat és sónkat a neki megfelelő időben (Máté 5:13-16).
 
Mi a tanítványok fő célja Isten és egymás iránt? Gyakorolják ezt az általad látogatott egyházban?
 
Az egész Szent Írás az Isten és az embertársaink iránti szeretetre búzdít, ajánlva az önfeláldozó szeretetet és a mindent feledő megbocsátást, ez a legjobb orvosság amit Isten, egyszülött Fián, Jézus Urunkon keresztül kínál beteg emberi társadalmunknak, ez a legjobb amit mi is tiszta szívvel és lelkiismerettel tehetünk, sőt, ajánlni is tudjuk (Máté 22:37-40; Lukács 6:27-38).
Az emberiség fennállása óta, az Isten „sokféleképpen” (Zsidók 1:1,2) próbálta az emberek figyelmét a hiú célok és ábrándok hajszolásától (amelybe a gonosz Sátán kergette őket), magára, az értelem hű valáságra terelni, azért, hogy minél több ember megismerhesse, ki ő valójában. Szavát külömböző emberek által közvetítette, akik abban a korszakban amelyben éltek ők voltak az irányadók, ezért sose feledjük, hogy hit dolgokban most Jézus Urunk az irányadó, ő értelmezte és ő alkalmazta a legjobban a törvényt és a próféciákat (Máté 5:17-48). Az első századi taníványai is az ő irányelveit követték, amikor dönteniük kellett nehéz kérdésekben (Cselekedetek 15:1-29). Most mi is az ő irányelveit kell követnünk. Néha nehéz megértnünk bizonyos dolgokat, de ha türelmesen várunk, és kitartóan imádkozunk, Isten szent szelleme elvezet minket mindarra amire megmentésünkhöz szükségünk van (Jakab 1:2-8; János 16:13). Ezért, a fontosabb és rövid időn belül elérhetőbb célokra törekedjünk (Máté 24:14, 1Korintus 13:1-13).


Ajánlott "Hitvallásként" minden Jehova Istent imádó és Jézus Krisztust követő igazhitű hivőnek


 
A Szentírásban alapozó hitünk következményeként ez a mi hitvallásunk

Isten egy olyan hitközösséget akar melyben keresztény felelősségtudatból az Isten szeretete, kegyelme és igazsága trónoljon, valamint ebből a meggyöződésből kiindulva Jehova Istenünk teokratikus királyságának az érdeke az első helyen álljon (Máté 6:36).


 
Ezt azért teszük közzé, mert őszintén hiszünk az igazi Jehova Istent imádó és Jézus Krisztus Urunkat és Megmentőnket követő keresztény közösségben, mint amilyen az első században volt. Ebben a szellemi életű közösségben az a célunk és vágyunk, hogy épüljünk szellemileg és választ adjunk a mi Urunk és Megmentőnk Jézus Krisztus azon felhívásának, hogy egységben maradjunk az ő Atyja szavával és a Szentírás tiszteletben tartásával örömöt szerezzünk a mi boldog és egyetlen  Istenünknek, terjesztve az önfeláldozó szeretetet, a felelősségtudatot és a keresztény lélek megmentő missziót, az örömh
ír (evangélium) által. 
 
Személyes bizonyságtevésünk a következő
 
1. Mi hisszük azt, hogy a Szentírás, a Biblia, Istentől ihletett, egyetlen földi tekintélye és zsinormértéke a keresztény gyülekezeti mozgalomnak és az egyedüli hatalom és irány annak bizonyítására miben hiszünk. 
A Biblia világosan közli, hogy minden embernek meg kell térnie Istenhez (Cselekedetek 17:30), és ezt csakis az újjászületés útján lehet elérni.
Az újjászületés nélkülözhetetlen, enélkül senki sem örökli Isten királyságát.
János 3:3 Jézus így válaszolt: Ámen, ámen, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten királyságát. Jn 3,31; 1Pt 1,23; 1Jn 3,9 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? 5 Jézus így felelt: Ámen, ámen, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába. Ez 36,25-27; Ef 5,26; Tit 3,5 
Az újjászületés pedig nem történhet meg az elme megújulása nelkül, sőt azzal kell, hogy kezdödjön. Logikus, nem? Hogyan lehet újjászületni az elme megújulása nélkül? Ezért is történt és történik annyi rémisztően sátáni dolog a magukat nemzeti keresztényeknek vallók között (lásd például miként öldösik egymást az orosz és az ukrán 'keresztények').
Róma 12:2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Az elmebeli újjászületés szent eszköze Isten szava, mivel a Jézus Krisztus által közölt Isten-i szó, szellem. Isten szavának a betartása nélkül, nem lehet újjászületni.
János 6:63 A szellem az, amely életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek szellem és élet. 2Kor 3,6 
Jakab 1:18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Ez a vers azt hangsúlyozza, hogy Isten, az ő akaratából, az igazság igéjével hozott minket új életre, és mi vagyunk az ő teremtményeinek az elsők, azaz a "zsengéje". 
Magyarázat: A vers a keresztény hit egyik alapvető tanítására utal, miszerint az Isten igéjére adott hit által új életet kapunk, amely a megváltás kezdetét jelenti.
1Péter 1:22 Tisztítsátok meg szellemeteket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, 23 mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. 
1Péter 2:1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre
2. Mi hisszük azt, hogy a Biblia szerint, Jehova az egyedüli igaz Isten, héberül Elohim, aki az égnek és földnek Teremtője, akiről tanított és akihez imádkozott a mi Urunk és Megmentőnk  Jézus Krisztus. 
Tudjuk és valljuk, hogy Jehova Isten szeret minket és csak a javunkat akarja, mivel ő a mi szerető és gondviselő Teremtőnk, a mi égi Atyánk. Azért mert az Isten szeret, mi is elhatároztuk, hogy örökké szeretni fogjuk őt, csak őt fogjuk imádni és az ő kívánságait az első helyre teszük az életünkben - senkitől sem kötelezve - mert megértettük azt, hogy az ő parancsolatainak a megtartása életbevágóan fontos. Ez élet és halál kérdése a mi számunkra és ezeknek a parancsolatoknak a megtartásától függ a mi örök és boldog jövőnk. Hiszük azt, hogy az egész gonoszságért a Sátán a fő felelős, egy bukott angyal, aki abból a kívánságából, hogy elvegye Jehova Isten trónját és uralja a világot, egy szellemi harcot folytat az Isten és az ő hívei ellen. Mi határozottan meg vagyunk győződve abban, hogy ebben az ész háborújában, az Isten teljesen igazolni fogja önmagát (sőt, már igazolta magát az égben), hogy teremtői tisztsége által természetes joga van uralkodni a saját teremtésén. Mi úgy véljük, hogy a szent szellem a Teremtő mindenható szellem ereje, amelyel a mindenható Isten teremtette a világot, ihlette a Bibliát és vezeti az ő híveit. A szent próféták érzésével öszhangban lévén tudjuk, hogy Isten lényét lehetetlen képekben vagy szobrokban ábrázolni, ezért is tilos, és mi nem imádjuk, nem tiszteljük és nem szolgáljuk ezeket.
3. Mi hisszük azt, hogy a mi Urunk és Megmentőnk Jézus Krisztus, Jehova Isten egyszülött égi fia, tehát, mivel ő fiú, hisszük azt, hogy ő valamikor nem létezett, hanem az égi Atyja hozta életre, az ő képére és hasonlatosságára. Hisszük és valljuk azt, hogy Jézus Krisztus az Isten teremtésének kezdete, hogy Jehova Isten általa teremtette a világot és azt, hogy az emberi világgal fenntartott kapcsolatban ő az egyetlen közbenjáró Jehova Isten és az emberek között. Hisszük azt, hogy Jehova Isten után, Jézus Krisztus a legfontosabb helyet foglalja el a világmindenségben. 
Hisszük azt, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus a "fegfelsőbb hatalmak" a világmindenségben és nincs melletük egy harmadik égi méltóság (a Szentlélek vagy Szent Szellem), mivel a Biblia csak e kettőre mutat. A szent szellem nem személy, hanem Isten-i erő. Azért mert Isten és az ő fia nevében "beszél', még nem személy, mert akkor a mai 'beszélő' gépek is személyek lennének.
Hisszük, hogy Jézus az a Messiás, akit az Isten ígért az Ó Testamentumi pátriárkák és próféták által, az emberiség megáldására, mindazoknak akik hinni fognak benne. 
Miért lássák ezt sokan másképpen, azaz, hogy Jézus Jehova Isten egy másik neve, vagy azt, hogy ő egy háromság istenség része?
Mi azt hisszük, hogy ez azért van, mivel a Biblia néhány szövege nincs helyesen visszaadva és ebből kiindulva tévesen értelmezik. 
Mi azt hisszük, hogy az 1Mózes 1:26 versében Jehova Isten szól az egyszülött fiának, tehát Isten egyszülött égi fia, létezett emberré válása előtt is a János 1:3 és a János 3:13,16 alapján. De ezt úgy kell értelmezni, mint ahogy egy mérnök adja át a tervének alaprajzát a munkásnak, ahogy a Példabeszédek 8:30, a János 5:20 és a Jelenések 1:1-ben van.
4. Mi azt hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus személyének és tanításának elfogadása (amely magába foglalja a nap mint nap utáni életet az ő tanítása szerint) kötelező, ha azt akarjuk, hogy meg legyünk mentve a bűnből és a halálból és a Sátán el ne csábítson. Hiszünk tehát az Úr és Megmentő Jézus Krisztusban való hit általi megigazulásban, csakis a benne, a szavába és váltságáldozatába vetett hit által érhetünk el a megmentésünkhöz. Hiszünk abban is, hogy cselekedetek nélkül a hit halott - ezért hisszük azt is, hogy a hitet élővé kell tenni azáltal, hogy teljesítsük az Úr Jézus Krisztus tanítását. Hiszünk az örök életben, amelyhez csak a bűneink megvallása, a hívők vízben való alámerítése, a szellemi újjászületés és az Isten akarata szerinti élet által jutunk. Hiszünk a mi Urunk Jézus Krisztus bűnengesztelő halálában, ő a váltságdíj, amit Jehova Istenünk értünk kifizetett, a mi bűneinkért, hogy egységben legyünk az igazság tőkéletes törvényével: “életet, életért (pontosabban héberül: 'lelket, lélekért)”. Hisszük azt, hogy Jehova Isten, az ő egyszülött fia, Jézus Krisztus által miérettünk fizetett, a mi bűneinkért, egy bűn nélküli embert adott, sok bűnös emberért, mint mi. Hisszük, hogy a váltságdíj és a váltság elfogadása kötelező, már most, ebben az életben és nélküle nincs megmentés. Hisszük, hogy aki bűnben él, vagy nem fogadja el a Jézus Urunk tanítását, illetve váltságáldozatát ebben az életben, az elutasítja Jehova Isten elrendezését és örökre elveszíti az örök életet, az utolsó ítéletkor, mivel Isten haragja marad rajta (János 3:16,36, Róma 5:9). Hisszük azt, hogy úgy az igazak mint az igazságtalanok, életre lesznek keltve feltámadás által, az igazak a megjutalmazásra, az igazságtalanok pedig az ítéletre. A halált egy önkívületi álomhoz hasonló állapotnak véljük, a feltámadás lévén az örök élet kapúja, nem a halálé, ezért minden reményünket a mi Urunk Jézus Krisztus második eljövetelébe, a halottak feltámadásába és Jehova Isten teokratikus királyságának a földre való eljövetelébe helyezzük. Hisszük azt, hogy az Isten teokratikus királyságának az eljövetele a földre, az egyedüli valóságos remény az emberiség igazságos és boldog kormányzására, ezért erősen hisszünk az Isten ígéretében, egy új ég és egy új föld felöl, amelyben az igazság fog lakozni, mindenki számára aki ott lesz (Máté 6:9-13, Jelenések 21:1-8).
5. Mi hiszünk az Isten elrendezésében amely a keresztény gyülekezeti közösséget illeti és azt véljük, hogy mindazok akik hű tagjai a közösségnek, egy szoros szeretet családot és testvéri közösséget alkotnak, amelyben a szent szellem vezet minden hű egyént. A kenyeret és a bort az Úr Jézus vacsorájától képletes emlékjegyeknek véljük, melyek szüntelen tanúskodnak az Úr és Megváltó Jézus Krisztus feláldozott testéről és véréről, a mi bűneinkért. Hisszük azt, hogy mindazok akik a keresztény  közösség hűséges tagjai azáltal, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus kívánsága szerint élnek, joguk és szent kötelességük van az emlékjegyekből való részesedéshez és fogyasztásához, függetlenül attól, hogy égi vagy földi reménységük van, mert ezáltal mutatják ki hitüket a Krisztus általi megmentésben. Hisszük azt, hogy az Úr vacsorájából való részesedés, vagyis az emlékjegyek fogyasztása az Úr Jézussal és gyülekezetével való közösség jele és a váltságáldozatába vettett hitünk külső megnyilvánulása. Hisszük, hogy ezért kell ezt jelképes áldozati szertartásként mindenkinek bemutatnia, aki hiszen, Isten, Jézus, az angyalok és emberek előtt.
Hisszük, hogy miként az Ószövetségi áldozatok bizonyos törvényei szerint, enniük kellett azokból, azoknak akik Isten elé járultak velük, jelképes értelemben tehát nekünk is ennünk kell az Úr Jézus áldozati testéből, persze jelképes értelemben, ahogyan ezt ő parancsolta:
János 6:53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek
Hisszük azt, hogy Jézus Urunk akkor nem a 'felkenteknek' mondta, hanem a bűnösöknek. Hisszük tehát, hogy minden bűnös meg kell térjen és kell higgyen abban amit az Úr Jézus tett értük, kifejezve hitét azáltal, hogy eszik és iszik az érte is adatott váltságáldozatból. Hisszük, hogy az Úrvacsora, az örök élettel van kapcsolatban, nem az égi vagy a földi reménységgel, tehát mindenkinek joga és kötelessége azt venni, mert ez azt jelenti, hogy részese lesz az örök életnek vagy sem. Hisszük, hogy nem bibliai dolog ezt elhagyni egy félreértés miatt.
6. Mi hiszünk a keresztény tanítás jellemújitó erejében és kötelező megvallásában: az áldozatkész szeretet erejében és a teljes megbocsátásban, tehát határozott békeszerető és szent életűek vagyunk (Zsoltárok 34:14, Máté 5:3-12, Zsidókhoz 12:14,15). Ezért azt hisszük, hogy egyáltalán nem vehetünk részt sem a háborúkban, sem a felkelésekben, sem az utcai vagy más jellegű rendbontó, törvénybontó vagy szitkozodó, testileg és lekileg bántalmazó és öldöklő zendülésekben. Az emberi társadalommal és ennek elöljáróival fenntartott kapcsolatomban elfogadunk minden törvényt és határozatot, azok kivételével amelyek ellenkeznek Jehova Isten akaratával. Hisszük és valljuk, hogy lelkiismereti okokban a keresztény gyülekezeti közösségnek felelössége, hogy tiszteletben tartsa minden tagjának a véleményét, de azt is, hogy megvonja a közösséget mindazoktól a tagoktól akik elutasítva az Isten akaratát és a bűnben élvén, súlyos morális következményeket okoznak annak a keresztény közösségnek amelyben élnek (Máté 18:17).
7. Mi hisszük azt, hogy igaz hitünknek belső és külső tanúbizonyságai kell hogy legyenek. Nem tekintjük magunkat kizárólagosoknak, mindentudóknak vagy tévedhetetleneknek. Szerényen beismerjük azt, hogy a mi tudásunknak is meg van a maga határa, de bárki aki egyetért velünk és szeretne velünk közösségre lépni, nagy szeretettel és örömmel és tárt ölelő karokkal várjuk (Filippi 2:3-7). Mindazokat akik szeretnének többet megtudni a mi hitünkről, szeretettel és örömmel  felvilágosítjuk. A mi részünkről, mi is szeretnék testvéri szövetségre lépni mindazokkal akik hithű igaz keresztények, Jehova Isten imádói és Krisztus követőiként, hogy együtt imádjuk Jehova Istent, a Mindenhatót és örvendjünk az örök áldásoknak, valamint támogassuk egymást a nehézségekben.
Jehova Istenünk, a hőn szeretett égi Atya Isten és egyszülött Fia, az Úr és Megmentő Jézus Krisztus áldása és békéje legyen minden hű kereszténnyel!

További érdekeltségünk:
8. Az öröm hír
- az evangélium, azaz a jó hír vagy 
öröm hír,  hirdetése, támogatása és védelmezése, Bibliák terjesztése és olyan segéd eszközöké, melyek harmoniában vannak a bibliai szövegek legrégebbi kézirataival (Máté 24:14)
9. Szolgálat más gyülekezetek felé
- segítséget nyújtani keresztyén egyéneknek és hitközösségeknek az Úr Jézus Krisztus tanítása által szabaddá válni a téves vallásos hagyományok szellemi fogságából (2Korintus 6:17, Jelenések 18:4)
10. Keresztények közötti józan párbeszéd, csakis a Biblia alapján
- megértetni és elfogadottá tenni a testvéri felelösség elvét (Máté 18:15-17), a "testvériség = egyenlőség" elvét, amely által a keresztények értsék meg, hogy kötelesek tartozkodni minden olyan nyilt vagy burkolt megnyilvánulástól ami a hivők papi és laikus oszályi szegregációjához vagy ennek burkolt formáihoz vezetne (Máté 23:8-12). A nagyság nem a gyülekezeti pozicióban, rangban áll, hanem a szolgálat minőségében és nagyságában
- az őszinte és bölcs párbeszéd elősegítése a keresztények között, a negativ dolgok feltérképezése és eltávolítása az őszinte és önátadott keresztények közül (Példabeszédek 2:6, Jakab 3:17)
- előtérbe tegyük azokat az értékeket, melyek dicsőséget hoznak Jehova Istennek, a mi Atyánknak és az ő egyetlen nemzett fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek, mint Isten áldott és szeretett gyermekeinek királyi papsága, a szeretet és a béke apostolaiként (Filippi 4:4-8)

Függelékek

Az őszinte, alázatos és alapos kutatás fontossága

1. Függelék az első ponthoz

Fontos tudnivalók, ha a Bibliát olvasod

Ha Jehova Isten igaz imádója és Jézus Krisztus igaz követője akarsz lenni, és az első századi igaz hitet keresed itt a helyed.  

Isten hozott, 

Nagyon fontos, hogy kutassuk és összevessük a régi kereszténységet a mai kereszténységgel, hogy lássuk ha a helyes irányba megyünk. Ne félj megvizsgáni mindent őszintén, alázatosan és alaposan.

Sok szeretettel üdvözöllek a következő Bibliai részlettel: 1 János 4:18-19 HUNK. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

Isten azt mondja minden Biblia-olvasónak, hogy figyel bennünket, a Biblia héber szövegének magyar visszaadása szerint.

Malakiás 3:16. Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik Jehovát, Jehova figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe Jehova előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.

Te figyelsz Istenre?
Kit kérdezel, az élet fontos kérdéseire? 
Kérdezted Istent?
Válaszolt Isten a feltett kérdéseidre?
Például megkérdezted Istent az alábbiakban?

- Ha a Bibliát emberek írták, miért mondhatjuk mégis „Isten szavának”?
- Miért íratta Isten a Bibliát?
- Mit tanít Isten magárol, ki ő?
- Ki Jézus Krisztus?
- Kicsoda Sátán, az ördög?
- Miért öregszünk és halunk meg?
- Mi a halál, van tudatos lét a halál után a feltámadásig? Létezik-e megmentés a halálból?
- Hogyan fog ítéletet tartani az emberek felett az Isten?
- Mi Isten terve a Földel és az istenfélő emberiséggel kapcsolatban?
- Mi szükséges ahhoz, hogy Isten megmentésében részesüljünk?
- Isten szava szerint, mi fog történni a jövőben?
- Szükség-e újjászületnünk, hogy Isten királyságába bejussunk?
 
Tanulságos

Isten azt mondja figyelmeztetés képpen, hogy az aki nem tanul tőle, elvész, elpusztul.

Hóseás próféta könyve 4. rész 6. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
  7. Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
  8. Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
  9. De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
  10. Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek Jehovára vigyázni.
  11. Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
  12. Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.

Pár tudnivaló

Jézus élettörténetének földi szakaszát hűen bemutatják az evangéliumok. Földi tevékenysége csodállatos volt, de az akkori nemzedék többsége nem fogadta el őt és habár pályafutása a halálban ért véget, Isten harmadnapon feltámasztotta, vissza helyezve abba a dicsőséges szellemi létbe, melyben földi megszületése előtt volt (Cselekedetek 2:22-36, János 17:1-5).
Ma, Isten kegyelméből a minket megmentő Jézus Krisztus dicsőséges szellemi lény az Isten égi birodalmában. Ő, Jehova Isten után a legfontosabb személy a világmindenségben, mivel az égi atyja Úrrá tette őt mindenki felett és néki adott minden hatalmat mennyen és földön, hogy visszaállítsa az Isten szerint való rendet és harmóniát a világmindenségben (Máté 28:18). Mint égi Főpap (Zsidók 8:1), ő az egyedüli Közvetítő, Isten és az emberek között (1Timóteus 2:5). Ezért létfontosságú, hogy úgy tiszteljük Jézus Krisztust mint ahogy égi Atyánk, az Isten elvárja, hallgatva és engedelmeskedve az ő tanításának (János 3:31-36). 
Viszont nagyon kell vigyázzunk arra, nehogy Istent csináljunk belőle, hiszen nincs más Isten, csak Jehova Atyánk. Jézus Urunk nem azt tanította magáról, hogy ő a Mindenható Jehova Isten lenne, sem azt, hogy ő egyenrangú lenne Istennel, hiszen ezt mondta: ''Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam." (János 14:28). Azt sem tanította magáról, hogy ő egy második Isten lenne, mivel ezt mondta: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust." (János 17:3) Az "egyedüli igaz Isten" kifejezés legfelsőbb hatalmat, legfelsőbb méltoságot fejez ki, és ezt csak az Atya gyakorolja mindörökké. Jézus nem Isten, mert akkor kettő lenne és a Bibliában csak egyről beszélnek.
És azt sem tanította, hogy őt imádjuk és hozzá imádkozzunk, hiszen ezt mondta: Ekkor monda néki Jézus: ”Eredj el Sátán, mert meg van írva: Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Máté 4:10) - ''Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;'' (Máté 6:6,9)

A háromságtan több tévesen visszaadott bibliaversen alapszik. Ézsaiás 9:6 az LXX-ben "Angyal" (amely az akkori nézetben egy égi Küldöttet jelentett, ebben az esetben a Legnagyobbat). Persze ez a szöveg dinamikus visszaadása. Nézzük a héber megnevezéseket:
pele-joez-el-gibbor-abi-ad-sar-shalom.
Wilhelm Gesenius tudós a héber "el gibbor" megnevezést "hatalmas (el) hősnek (gibbor)" fordítja. Luther Márton a neves reformátor, a következő képpen adja vissza (Gott azaz Isten nélkül):
Isaiah 9:6 Lutherbibel 1912 Denn uns ist ein Kind geboren, ein Sohn ist uns gegeben, und die Herrschaft ist auf seiner Schulter; er heißt Wunderbar, Rat, Held (Hős), Ewig-Vater Friedefürst;
Még a modernizált változat sem tartalmazza az Isten (Gott) szót
Modernisiert Text Denn uns ist ein Kind geboren, ein Sohn ist uns gegeben, welches HERRSChaft ist auf seiner Schulter; und er heißt Wunderbar, Rat, Kraft (Erős), Held (Hős), Ewig-Vater, Friedefürst,
Luther Márton Biblia Ézsaiás 9:6 Mert gyermekünk születik, fiú adatik nekünk, és a kormányzat az ő vállán lesz; és ekképpen nevezik Csodálatos, Tanácsos, Hős, Örök Atya, Békefejedelem;
Revideált Luther Biblia Ézsaiás 9:6 Mert gyermekünk születik, fiú adatik nekünk, és a kormányzat az ő vállán lesz; és ekképpen nevezik Csodálatos, Tanácsos, Erős Hős, Örök Atya, Békefejedelem;

Luther Márton neves reformátor idejében tudták, hogy a Zsidókhoz írt levél bizonyos bibliaidézetei sem a héber szöveggel, sem a görög Septuaginta szöveggel nem egyeznek. Hogy melyik volt az eredeti szöveg, most is vita tárgya.

A háromság-tan alapját szolgáló 1János 5:7 versét a legrégebbi három Biblia nem tartalmazza

Nincs a Codex Sinaiticus Biblia 4. sz. görög szövegében
Nincs a Codex Vaticanus Biblia 4. sz. görög szövegében
Nincs a Codex Alexandrinus Biblia 5. sz. görög szövegében
Nincs a legkorábbi Vulgata Biblia 5 sz. latin szövegében
Az Új Fordítású Biblia (ÚF) és más kül és belföldi Bibliák nem tartalmazzák.
Latin széljegyzetekben terjedt.
Ez is azt megmutatja, hogy egy széljegyzet tévedésből, vagy akarattal bekerülhet oda ahova nem a helye.
A Biblia szövege a következők miatt változhatott a legjobb szakértő Bruce M. Metzger kategorizálása alapján:
1. Véletlen változások - A rossz látás vagy más hasonló ok következtében történt elírások a másolás alatt
2. A rossz hallás következtében történt elírások, diktálás esetén
3. Csalóka emlékezet, amikor a megtanult szöveget fejből 'másolta'
4. Rossz döntések, szándékos változtatások alapján:
- A helyesírás és nyelvtani formák megváltozása a jobbnak vélt stillus miatt
- A szövegharmonizációból eredő romlások, hogy közelebb vagy azonos legyen más evangéliumokkal vagy bibliai szövegekkel
- Kiegészítések és egyéb bővítmények
- Időrendi, földrajzi és más kérdések tisztázása
- Az olvasatok egybeolvasztása
- Dogmatikai szempontok alapján véghezvitt változtatások (viták megynerése ürügyén)
- Különböző részletek betoldása, más forrásokból
Az eredeti 1János 5:7,8 görög szövege csak ennyit közöl:
7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: 8 a szellem, a víz, a vér, és ez a három egységes (egyezik, egységben van).

Az eredeti Máté 28:18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Amiképpen engem küldött az Atya, aképpen küldelek én is titeket. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, az én nevemben.

Ki jelent meg testben? 
1 Tim. 3:16 
A korai görög kéziratokban "Isten" helyett "Aki" szerepel. Ez pedig az Isten egyetlen nemzett fia, Jézus Krisztus.
Károli fordítás:
I. Tim 3:16  "és minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe."
A vers régi görög szövege:
"καὶ ὁμολογουμένως μέγα ἐστὶν τὸ τῆς εὐσεβείας μυστήριον· Ὃς ἐφανερώθη ἐν σαρκί, ἐδικαιώθη ἐν πνεύματι, ὤφθη ἀγγέλοις, ἐκηρύχθη ἐν ἔθνεσιν, ἐπιστεύθη ἐν κόσμῳ, ἀνελήμφθη ἐν δόξῃ."
fordítás:
"és elismerten nagy a kegyesség eme titka: Aki megjelent (láthatóvá lett) hústestben, igazolást nyert szellemben, megjelentetett az angyaloknak, hirdettetett a nemzeteknek, hitelre talált a világban, felvitetett dicsőségben."

Az eretnek Patripasszista mozgalom káros hatása a kereszténységben

Sokan azzal érvelnek, hogy a „Jézus Jehova” gondolat logikus, mert a János 1:1 szövegében található:

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (BDC)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. (BÓR)

Valóban, ha egyszerűen lecseréljük az „Igét” a „Jézus” névre, ez az, ami kiderül:

Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Jézus volt az Isten. (BDC)

Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus. (BÓR)

Vagy:

Kezdetben volt Jézus, és Jézus Jehovánál volt, és Jézus volt Jehova. (BDC)

Kezdetben volt Jézus, és Jézus Jehovánál volt, és Jehova volt Jézus. (BÓR)


Azonban „Az Ige Istennél volt” (és Jézus az Istennél volt, és Jézus Jehovánál volt) kifejezés, majd Jézus, mint Isten, gyanút kelt. Cseréljük le a fenti mondatban két eredeti szót idegen szóra, hogy megtudjuk, miről van szó:

Kezdetben volt Káin, és Káin Ádámnál volt, és Káin volt Ádám.

Kezdetben volt Káin, és Káin Ádámnál volt, és Ádám volt Káin.

– TOTÁL logikátlan!

Vagy:

Kezdetben volt a Fiú, és a Fiú az Atyánál volt, és a Fiú volt az Atya.

Kezdetben volt a Fiú, és a Fiú az Atyával volt, és az Atya volt a Fiú.

– TOTÁL logikátlan!

Nem számít, milyen szóhelyettesítést végzünk, egyértelmű, hogy ez a szöveg NYELVTANILAG HAMIS:

Kezdetben volt az Angyal, és az Angyal Istennel (Istennél) volt, és Isten volt az Angyal. – TOTÁL logikátlan!

És most cseréljünk le két szót:

Kezdetben volt Éva és Éva Ádámmal (Ádámnál) volt, és Ádám volt Éva. – – TOTÁL logikátlan!

A 2. században az üldözés miatt a keresztények kóddal írtak, nehogy lelepleződjenek. Használták a "nomina sacra" nevű írásformát, amelyben a neveket és bizonyos szavakat lerövidítették, hogy ne adjanak okot az üldözőknek az írások elkobzására. Így a theos (isten) és a huios (fiú) szó két betűre redukálódott, felül egy vonallal (kötőjellel) jelölve. Miután a Patripasszista gnosztikusok megváltoztatták az első betűt, így a huios (Fiú) theos (Isten) lett, a hiteles szöveg súlyosan megváltozott, és így a vers helyes értelmezése homályossá vált. De a Fiú szó helyettesítésével a vers újra logikussá válik, világos üzenettel a szövegkörnyezetben és összhangban van mindennel, amit az evangélium mond.

A Szent evangélium János 1 szerint:

1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.

Az i.sz. 4. században a nomina sacra használata megszűnt, mert a Római Birodalom másfajta politikát fogadott el a kereszténységgel szemben, és a szentnek tekintett keresztény iratok birtoklása már nem minősült államellenes bűncselekménynek.
Léteznek képek a régi szöveggel az interneten, amely tartalmazza a nomina sacra formát, János evangéliumának 1. fejezetéből (persze itt a Jn 1:1 már cserélve van).

Nézzük a János 1:1-et nomina sacra formában.

Régóta ismert, hogy bizonyos szavakat a korai keresztények kombináltak, ezeket a szavakat a szakértők Nomina Sacra-nak nevezték. A Nomina Sacra alakban írt rövidített szó egy betűjének megváltoztatásával (tévedésből vagy szándékból) a kifejezés teljesen más jelentést kap.

Például a 4. századi Codex Sinaiticus szövegben a 2Péter 1:1-ben a „kyrios” szó Nomina Sacra alakban szerepel:

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik olyan értékes hitet nyertek, mint mi, Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus igazságában:

Az 5. századi Codex Alexandrinus szövegben azonban már jelen van a theos (isten) szó, és ez a változat eredményezte:

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik a miénkhez hasonló értékes hitet nyertek Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságában:

Tehát nagyon lehetséges, hogy valójában ez történt a János 1:1-ben is.

Az ókori bibliai szövegekben a Υἱός (Huios – jelentése: Fiú) szó rövidítése ΥΣ, ez a „Nomina Sacra” formája. Hasonlóképpen, a Θεός (Theos – jelentése "Isten") szót ΘΣ-ként rövidítik a Nomina Sacra formában. Vegyük figyelembe, hogy mindkét szó Σ betűvel végződik, és csak az első betűt kell megváltoztatni.

Ha a János 1:1-ben egykor szerepelt a ΥΣ (Fiú) szó, akkor az eredeti szöveg így szól:

János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.


Egyháztörténeti Évkönyvek – A „patripasszianizmusnak” nevezett eretnekség


Jusztin Mártír (165 körül lefejezték) egyik könyvében van egy feljegyzés, hogy az ő idejében voltak, akik azt vallották, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, és tévesen azt hitték, hogy az Atya valójában csak egy másik megnevezése a Fiúnak (First Apology (63, in Richardson, 1970: 284-85).

Az egyháztörténeti évkönyvekből megtudjuk, hogy egy bizonyos "Szmirnai Noétusz" ekkor indított iskolát ezzel az eretnek teológiával Rómában (190 körül).

Noétusz tanításai

Noétusz szerint Krisztus az az egy Isten – aki először nyilatkoztatta ki magát Atyaként – majd kinyilatkoztatása lett az emberi Fiú alakjában, tehát ugyanaz a személy, aki azonban más megnyilvánulási módban nyilatkoztatta ki magát (innen ered a modalizmus elnevezés). Ezért Noétusz szerint az is elmondható, hogy a Fiúban maga az Atya szenvedett a kereszten, hiszen ugyanaz a személy volt, csak más megnevezésen (innen ered a „patripassianizmus”, azaz „az Atya szenvedett” kifejezés).

Miután Rómában telepedett le, az egyház keresztény vezetői megvizsgálták tanításait, és kiközösítették. Noétusz zavartan védekezett: "Mi rosszat teszek azzal, hogy Krisztust dicsérem?... Ha tehát elismerem, hogy Krisztus Isten, akkor ő maga az Atya, ha valóban Isten, és Krisztus szenvedett, mivel maga Isten volt, következésképpen az Atya is szenvedett, mert ő maga volt az Atya."

Noétusz tanítványai, Epigonus és Kleomenész folytatták mesterük tanításait, „megvilágosítva” őket: Isten egyszerre láthatatlan és látható forma; mint láthatatlan forma az Atya, mint látható forma, ez a Fiú. A patripasszista doktrína további híres követői ugyanebből az időszakból Praxeas (Kis-Ázsiában, Karthágóban és Cirénéban) és valamivel később Szabelliusz (Pentapoliszban), aki javasolta a híressé vált „homo-ousios” (ugyanaz a lény) kifejezést, ami azt jelenti, hogy „Krisztus ugyanaz a lény, mint az Atya”.

Noétusz eleinte tagadta, hogy „Krisztus volt az Atya, és hogy az Atya született, szenvedett és meghalt”, mert tudta, hogy ha elismeri, örökre mennie kell az egyházból (akkor az eretnek véleményért örök kiközösítés járt), de hívei egyre szaporodtak és unszolták, hogy nyilvánosan is tegye meg, ugyanazon zsinat előtt, amikor másodszor is összehívták, és végül elismerte, hogy feladta a neki tulajdonított véleményeket. Úgy tűnik, hogy ő és követői eleinte csak János evangéliumát fogadták el. És arra következtethetünk, hogy ez a mozgalom népszerűsítette ezt a könyvet a János 1:1 módosított formájában, mert a római Hippolytus azt írja, hogy korának keresztényei közül ők voltak a legtöbben, még a római pápa is közéjük tartozott.

Miután a patripassziánusok maguk mellé állították a római pápát, a „homo-ousios” gondolata és írásaik villámcsapásként járták be a keresztény világot, és ártalmas téziseiket bevitték más keresztyén könyvekbe is, rákényszerítve azokra, akik nem ismerték az eredetit. Ezt a felekezetet különböző akkori keresztény szerzők említik, mint Hippolytus, Epiphanius, Cyprianus, Tertullianus, Rufinus, a történész Szozomenosz (400-450) stb..

Ellenük 267-ben hozták létre az Antiókia-i Zsinatot, amely 50 püspökből állt, akik tagadták és elítélték a „homo-ousios” kifejezést és az arra épülő teológiai felfogást, 267-ben, Makariusz edesszai püspök elnökletével. Tekintettel arra, hogy a kereszténységben legnépesebb párt akkoriban meghamisította a Szentírást, hogy állításait alátámassza, ez a 267-es Antiokia-i Zsinat, amely hű maradt az Apostoli Hitvalláshoz, egy keresztény tudóst, Lukiánt bízta meg - a Makariosz püspök iskolájából, hogy visszadolgozza az eredetit. A tanács azért választotta Lukiánt, mert ő egykori patripassziánus volt, és ismerte e szövegek csínját-bínját. Ennek a változatnak a tisztázása és az ókori szöveg bemutatása közben elárulta egy úgynevezett patripasszius pap, aki feljelentette a pogány hatóságok előtt, hamis dolgokkal vádolva.

Az Antiókia-i Zsinat tagjai meghatározták, hogy Jézus nem „homo-ousios” (ugyanaz a lény) az Atyával, hanem „homoi-ousios”, azaz „hasonló az Atyához”, tehát Jézus nem maga az Atya. Sajnos ma a legtöbb keresztény semmit sem tud erről a fontos, 3. századi antiókhiai zsinatról. Azt sem, hogy később, pontosan ezt az Atya és Fiú azonos lényének eretnekségét, amelyet a hűséges apostoli egyház leleplezett és hivatalosan leküzdött, a Nikeai Zsinat (325) a kereszténység hivatalos hitvallásaként fogadta el. Nagy Konstantin császárt, aki még pogány volt és támogatta a pogány jósokat, a patripassziánizmust támogató püspökök többsége meggyőzte – eretnek Bibliájuk alapján – és ő a tanács minden tagját arra kényszerítette, hogy fogadja el a „homo-ousios” (ugyanaz a lény) kifejezést az Atyára és a Fiúra vonatkozóan. Gyakorlatilag 325-ben Konstantin pogány császár megsemmisített mindent, amit a hűséges apostoli egyház a 3. században elhatározott Antiókiában, és rákényszerítette az egész kereszténységre az eretnek Bibliát, a Patripasszista Bibliát, amely ma is hivatalos. Később a császár észbekapott és Áriusz pártjára állt. Reakcióként, az ellenzék beadta Áriusznak a legkeményebb mérget.  

Kérdezd meg magadtól és légy őszinte: Mennyire helyes lenne egy bibliafordítás ha Sátán földi ügynökeinek a kezéből jönne?  Miert üldözte Sátán a Krisztuskövető Jehova imádóit, ha ez az ő téves hite lenne? 

Ismerd meg helyesen a Bibliát. Fogadd el az intő üzenetét.

János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.

2. Függelék a második ponthoz

Emanuel Tov neves héber nyelvű szakértőnek a tanítványá, Nehemia Gordon szerint:
 "Annak megállapításához, hogy az Elohim szó egyes számban „Istent” vagy többes számban „isteneket” jelent-e, nemcsak az Elohim szó végén található -im képzőt kell megvizsgálnunk, hanem a hozzá tartozó mellékneveket és igéket is. Ha a melléknevek és igék többes számban vannak, akkor kénytelenek lennénk arra a következtetésre jutni, hogy az Elohim is többes számban van. Ha azonban a melléknevek és igék egyes számban vannak, akkor biztosan tudjuk, hogy az Elohim egyetlen Istent jelöl. A Tóra (Törvény) legelső versében a bara elohim szót olvassuk, ami azt jelenti, hogy „Elohim (ő) teremtette”. Héberül a bara ige szó szerint azt jelenti, hogy „ő teremtette”, ami arra utal, hogy az Elohim szót egyes számban kell érteni. Ha az Elohim többes szám lenne, akkor a vers a bar’u elohim „Elohim (ők) teremtették” szót tartalmazná a bar’u többes számú igével. Valójában az Elohim szó több mint 2000-szer szerepel a héber Szentírásban a hímnemű -im képzővel, és gyakorlatilag minden esetben egyes számú ige szerepel benne. Például az „És szóla Elohim Mózeshez” kifejezés mindig egyes számú vayedaber („és szóla”) igét tartalmaz, és soha nem a többes számú vayedabru („és szólának”) igét. Ugyanez található a melléknévvel is. Az Elohim mellékneve egyes számú, nem többes számú. Így az Elohim tsadik „igaz (sg) Elohim” (Zsoltárok 7:10) kifejezést a tsadik egyes számú melléknévvel találjuk. Nem találjuk az elohim tsadikim „igazak (többes számú) Elohim” kifejezést a tsadikim többes számú melléknévvel. Az a tény, hogy az Elohim szónak egyes számú ige és egyes számú melléknév is van, bizonyítja, hogy az Elohim egy Istent jelöl, annak ellenére, hogy a többes számú végződése -im." 

3. Függelék a harmadik ponthoz

Hól található Isten égi egyszülött Fia az Ótestamentumban?

Sokan azt mondanák, hogy sehol, mások meg, hogy ő Jehova.

Sokszor halljuk és olvassuk azt, hogy milyen durva az Adventisták és Jehova Tanúinak az a tana, miszerint Jézus Urunk Mihály Arkangyal lenne... Ez azért téves szerintük, mert Mihály csupán egy angyal, vagy egy a sok arkangyal (angyalvezér) közül (Dániel 10:13). De bizony ha tudnák, hogy mégis mennyire Egy! A világon sok király és úr volt és van, de Jézus Urnunk mégsem egyike azoknak, hanem a kiráylok király és az urak ura (Jelenése 19:16). Ez főségre mutat. Tehát, ha angyal volna, miért ne lehetne azok feje is? És ha azok feje ő, még lehet mondani, hogy ő csupán egyike az angyaloknak?

Ezek szerint a legnagyobb baptista prédikátor (a prédikátorok prédikátorának, vagy a prédikátorok fejedelmének is elnevezték), Charles Spurgeon is óriási tévedésben volt, na meg a neves Kálvin János, "a reformátusok apostola", és sokan mások a nevesek közül, mivel mindketten és sokan mások, Jézus Urnunkban, Jehova Isten Angyalát látták... Miért nem akadályozta meg őket a Dániel 10:13? 

Mihály-várás kultusz Malakiás próféta idejében is volt

A Septuaginta (LXX) görög visszaadása is közli, hogy Malakiás próféta szerint egy bizonyos Angyalnak kellett jönnie:

          ἰδοὺ ἐγὼ ἐξαποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου (az Én Angyalomat), καὶ ἐπιβλέψεται ὁδὸν πρὸ προσώπου μου, καὶ ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν ἑαυτοῦ κύριος, ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ὁ ἄγγελος τῆς διαθήκης (és a Szövetség Angyala), ὃν ὑμεῖς θέλετε· ἰδοὺ ἔρχεται, λέγει κύριος παντοκράτωρ.

Íme, elküldöm az Én Angyalomat és utat készít előttem, és hamarosan eljön Templomába az Úr, akit kerestek; és a Szövetség Angyala, akiben ti gyönyörködtök, íme, eljön, mondja a Mindenható Úr. (Malakiás 3:1)

Nos, melyik Angyal jött el Malakiás próféta ideje után, mint a Szövetség Angyala, hogy az Isten útját készítse elő a Templomához? És mit jelent az, hogy a "Szövetség Angyala"?

Hogy ne essünk téves tudakosság vermébe (mint ahogy az angolok figyelmeztetnek: „Egy kevés ismeret veszélyes dolog!”), tegyünk egy alapos kutatást, egy jól megalapozott utánanézetet.

Nos, miért hitték ezt a neves emberek, mint Kálvin János és Charles Spurgeon és a Malakiás korában élő zsidók, hogy egy Angyalnak kellett jönnie az égből, mint Jehova Isten Angyala? Mivel régi idők óta, azt vélték az egyházban, hogy a Mihály (Míkáél) szó jelentése: Aki olyan mint Isten (héberül "מִֽיכָאֵ֜ל mî-ḵā-’êl".) Perzse, mások azt ma kifogásolják és azt mondják, hogy e név jelentése: Ki olyan mint Isten?

De nézzük csak meg, melyik fenti jelentést fedi a Biblia? Melyik közönséges angyal tudott bűnt bocsátani és Isten nevében beszélni? Egyetlen egy sem. Csak Egyetlen egy, aki nem volt egy közönséges angyal, hanem aki az angyalok Angyala volt, mint ahogy egy király is lehet a királyok Királya. Tehát, bizonyos szempontból, olyan volt mint Isten.

2Mózes 23:20-23 Íme, Én Angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az Én nevem van jelen benne. De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. Mert az Én Angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket.

Ézsaiás 63:9 Minden szenvedésükben nem volt közömbös, és Arcának Angyala megszabadította őket, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, felvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban.

A Józsué 5:14,15-ben, az Ézsaiás 9:6-ban és a Dániel 12:1-ben található közös szó, a שַׂר־ śar-, ezt tükrözi.

Józsué 5:13-15 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? Az pedig így felelt: Nem, hanem Jehova Seregének a Vezére (héberül "שַׂר־ śar-") vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? Jehova Seregének a Vezére (héberül "שַׂר־ śar-") ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett.

Ézsaiás 9:6 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Hős, Örökkévaló Atyánk, Békesség Vezére (héberül "שַׂר־ śar-).

Dániel 12:1 Abban az időben eljön Mihály, a Nagy Vezér (héberül "שַׂר־ śar-), aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe.

Raoul Vaneigem, aki sokat vitatkozott a keresztyénekkel és könyvet is közölt ellenük, amolyan egyháztörténelmi könyvet, azt mondja, hogy Al-Shahrastani perzsa (muzulmán) történész szerint a Krisztus szerinti első század körül, zsidó szerzetesek, akik barlangokban éltek, azt hitték, hogy az eljövendő Messiás Mihály Arkangyal lesz. Ebben a légkörben és hitben nevelkedett Keresztelő Szent János is, a pusztában.

Adolf Harnack dogmakutató szerint az első század körül neves volt azt hinni, hogy a Messiás Mihály Arkangyal lesz. Ez a vélemény annyira ismert volt, hogy bizonyos keresztyén templomokban Krisztust szárnyakkal ábrázolták, mivel Mihály Arkangyalnak vélték, a Hermász könyvét pedig, amely ezt mondta, bevitték a Biblia könyvei közé.

Ha figyelmesen olvastad eddig a bonyodalmakat, rájöhetsz, miért mondotta Szent János Apostol, azt, hogy: Az övéi közé jött, és az övéi Őt be nem fogadák. (János 1:10).

Ezt azért mondja, mert Mihály Arkangyal volt a héber nép láthatatlan vezére vagy fejedelme, ahogy a Sátán volt Perzsia vezére vagy fejedelme, mint a Biblia mondja, hogy a Sátán a világ fejedelme:

A perzsa királyság vezére (Sátán, vesd össze azzal amit a Lukács 4:6 mond) ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az elsője (ahad) a vezéreknek (haś·śā·rîm), a főknek (héberül "hā·ri·šō·nîm"), segítségemre jött. (Dániel 10:13)

Itt az "ahad" héber szó egyet, de elsőt is jelenthet, lásd a YLT visszaadását:

And the head of the kingdom of Persia is standing over-against me twenty and one days, and lo, Michael, first of the chief heads, hath come in to help me, and I have remained there near the kings of Persia;

Az YLT-ként jelölt bibliai szöveg az 1898-as Young-féle szó szerinti fordításból származik, amelyet Robert Young készített, aki a Young-féle analitikus konkordanciát is összeállította. Ez egy rendkívül szó szerinti fordítás, amely megpróbálja megőrizni az eredeti görög és héber írásokban található igeidőket és szóhasználatot.

János 14:30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije

Mihály nem csupán egy vezér volt a többi vezér között, hiszen ezt olvassuk:

De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az Igazság Könyvében. – És senki sincs, aki erősíthetne engem azok ellen, csak Mihály, a ti Vezéretek (héberül "שַׂר־ śar-). (Dániel 10:21) 

– Miért más jó arkangyal nem tudott erősíteni (győzni) a Sátán felett, csak Mihály? Hol voltak a többi jó arkangyalok (ha vannak) Sátán ellen? Vagy talán nincsenek is? És ha vannak, mért nem tudott senki sem a jó arkangyalok közül győzni Sátán felett, még közösen összefogva sem? Mert nincs több arkangyal. Isten egyszülött fia, az egyetlen arkangyal és nála nagyobb nincs, csak az Atya, Jehova Isten. És az, hogy senki sem tudta legyőzni Sátánt, csak Jehova egyszülött fia, Mihály, azt sugallja, hogy Lucifer, aki később a Sátán nevet kapta, ő volt és maradt, a harmadik legnagyobb égi lény hatalomban és erőben, Jehova Isten és egyszülött égi fia, Mihály után. Ezt régi idők óta hitték. Nem az adventisták és nem Jehova Tanúi találták ki, hanem már régen mások is ezt látták, mivel ez a logikus alapja annak, hogy miért csak Mihály, Isten egyszülött fia, tudta legyőzni a Sátánt. Tehát "Mihály", Isten egyszülött égi fiának a neve. Az égben nem azt a nevet viseli, hogy Jézus, hanem Mihály. Ő a nagyvezér égen és földön és csak ő tudja legyőzni a Sátánt, senki más, mert Jehova Isten, az ő Atyja, csak neki akarta adni ezt a nagy hatalmat, hogy második legyen hatalomban utána. Mivel Sátán a harmadik volt, azt gondolta, hogy megdöntheti Jehova uralmát és az első helyre kerülhet.

Abban az időben eljön Mihály, a Nagy Vezér (héberül "הַגָּד֗וֹל hag·gā·ḏō·wl שַׂר־ śar-)., aki a te néped mellett áll. (Dániel 12:1)

Ami a legaggasztóbb ebben az eszmefuttatás ellenzésben az, hogy ha Jézus nem Mihály Arkangyal, akkor mi volt Jézus szerepe az Ótestamentum idején? Semmi? Tétlenkedett egy felhőn? Hiszen mindent Mihály, Gábriel és a szent angyalok tettek. Ha csak Isten egyik közönséges angyala volt az, aki vigyázott a pátriárkákra és kihozta, vezette, etette, itatta, védte, büntette, stb. a népet Egyiptomból, hogyan mondhatta Pál, hogy Krisztus tette ezt, mikor mi sehol sem látjuk Krisztust az Ótestamentumban, csak Mihályt, Gábrielt és az angyalokat?

"Az a Kőszikla pedig a Krisztus volt" (1Korintus 10:4)

Ezt akarták a muzulmán (mohamedán) unitáriusok is kihozni és ezért is szaporodtak annyira (mondva azt, hogy Isten Fia csak Máriától létezett) - és ezért kardoskodott Kálvin meg a többi Genfi tudós kollégája, hogy ezt ne fogadják el. Ezért Kálvint még azzal is megvádolták, hogy titokban áriánus nézetű.

Tudjátok meg jól, ha Krisztus nem Mihály Arkangyal, akkor  Mohamed próféta követőinek van igazuk és még sok gyenge hitű keresztyént magukhoz hódítanak. És végül ővék lesz a világ, ha a keresztényeket legyőzik a hitben, Jézusból csak egy embert csinálva. Ha Krisztus nem létezik az Ótestamentumban és Pál is ezt csak magától mondta, akkor nekik  van igazuk. Azonban nincs igazuk. Mint láttátok, inkább arról tesz bizonyságot a Biblia, hogy Isten Fiának égi neve, Mihály, Aki olyan mint Isten. Mohamed próféta tévedett.

Azok akik ellenzik azt a nézetet, hogy Jézus égi létezésében Mihály Arkangyal, nézzenek bele jobban a Bibliába és az egyháztörténelembe. Ez a tan a zsidóktól jön. Egy adventista történész és bibliai szövegszakértő (Florin Laiu), meg erősíti... Ő Krisztus elötti II és III századi zsidó rabbikról tudott, akik ezt vallották. Abban az időben amolyan Mihály-várás kultusz volt, vesd össze azzal amit Isten is észrevett: és a Szövetség Angyala, akiben ti gyönyörködtök, íme, eljön, mondja Jehova, a Mindenható. (Malakiás 3:1)

A zsidó szerzetesek, akikről az általam idézett perzsa történész beszél, jól ismerték az irodalmukat. És közöttük nevelkedett Keresztelő János is.


4. Függelék az ötödik ponthoz

A zsidók ókori történelmében van egy modzanat, a K. e IV-dik századból, amelyben be van mutatva egy zsidó szekta, és amelynek tagjai nem akartak enni a Jeruzsálemi templomba hozott áldozatjukból, mert fogadalmat tettek, hogy ők nem fognak húst enni. Azaz, állati áldozatot hoztak be a törvény alapján, de nem akartak enni ebből és a főpap ezt nem tudta jóváhagyni. Vagyis azt mondta: ha nem tudtok enni belőle és sem adok engedélyt arra, hogy feláldozzátok amit hoztatok.
Az Ószövetségben öt fő áldozattípust, vagy felajánlást különböztetünk meg. Égőáldozatok (3Mózes 1:6:8-13, 8:18-21, 16:24), gabonaáldozatok (3Mózes 2:6:14-23), békeáldozatok (3Mózes 3:7:11-34), bűnáldozatok (3Mózes 4:5:1-13, 6:24-30, 8:14-17, 16:3-22) és bűnért való áldozatok (3Mózes 5:14-19, 6:1-7, 7:1-6). Ezen áldozatok mindegyike tartalmazott bizonyos elemeket, akár állatokat, akár a mező termését, és meghatározott céllal rendelkezett. Legtöbbjüket két vagy három részre osztották – Isten részére, a léviták vagy papok részére, és ha volt egy harmadik is, akkor egy rész a felajánlónak volt fenntartva. Az áldozatok nagyjából önkéntes és kötelező felajánlásokra oszthatók. 
Önkéntes felajánlások
Háromféle önkéntes felajánlás volt. Az első az égőáldozat volt, egy önkéntes imádati cselekmény, amely Isten iránti odaadást vagy elkötelezettséget fejezett ki. A nem szándékos bűnökért engesztelésként is használták. Az égőáldozat elemei egy hibátlan bika, egy madár vagy egy kos voltak. Az állat húsát, csontjait és szerveit teljesen el kellett égetni, és ez Isten része volt. Az állat bőrét a lévitáknak adták, akik később pénzért eladhatták.
A második önkéntes felajánlás a gabonaáldozat volt, amelyben a mező termését sütemény vagy gabonából, finomlisztből, olajból és sóból készült sült kenyér formájában ajánlották fel. A gabonaáldozat az áldozatok egyike volt, amelyhez egy negyed hin borból álló italáldozat társult, amelyet az oltáron lévő tűzbe öntöttek (4Mózes 15:4-5). A gabonaáldozat célja a hála és a hála kifejezése volt Isten gondoskodásáért és ki nem érdemelt kedvességéért az egyetlen felajánlás iránt. A papok is kaptak egy részt ebből az áldozatból, de azt a találkozás sátrának udvarában kellett elfogyasztani.
A harmadik önkéntes felajánlás a békeáldozat volt, amely a hívő nyájából származó bármilyen hibátlan állatból és/vagy különféle gabonafélékből vagy kenyérből állt. Ez a hálaadás és a közösség áldozata volt, amelyet közös étkezés követett. A főpap az állat mellkasát, a szertartást végző pap pedig a jobb mellső lábát kapta. Az áldozat ezen részeit „lengetési és felemelési áldozatoknak” nevezték, mert a szertartás során az oltár fölé lengették vagy emelték őket. A zsírt, a veséket és a máj lebenyét Istennek adták (elégették), az állat maradékát pedig a résztvevők ehették meg, Isten gondoskodását szimbolizálva. Az Ószövetségben említett fogadalmi áldozat, békeáldozat és önkéntes áldozat mind békeáldozat volt.
Kötelező áldozatok
Az Ószövetségi törvényben két kötelező áldozat volt. Az első a bűnért való áldozat volt. A bűnért való áldozat célja a bűnért való engesztelés és a szennyeződéstől való megtisztulás volt. A bűnért való áldozatnak öt lehetséges eleme volt: egy fiatal bika, egy kecskegidák, egy nőstény kecskegidák, egy gerle/galamb, vagy egy tized éfa finomliszt. Az állat típusa az adakozó személyétől és anyagi helyzetétől függött. A kecskebak volt a közember bűnért való áldozata, a finomliszt a legszegényebbeké, egy fiatal bika volt a főpap és az egész gyülekezeté, és így tovább. Mindegyik áldozathoz külön utasítások tartoztak arra vonatkozóan, hogy mit kellett tenni az állat vérével a szertartás során. A zsíros részeket, valamint a máj és a vesék lebenyét az Úrnak adták (elégették); az állat többi részét vagy egészben elégették az oltáron, a hamvait pedig a táboron kívülre szórták (engesztelést szerezve a főpapnak és a gyülekezetnek), vagy a találkozás sátrának udvarán fogyasztották el.
A másik kötelező áldozat a bűnért való áldozat volt, és ez az áldozat kizárólag egy kos volt. A bűnért való áldozatot engesztelésként mutatták be a nem szándékos bűnökért, amelyek kártérítést igényeltek a sértett fél számára, valamint a testet beszennyező bűnöktől vagy fizikai betegségektől való megtisztulásként. A zsíros részeket, a veséket és a májat ismét felajánlották Istennek, a kos többi részét pedig a találkozás sátrának udvarában kellett megenni.
Az ótestamentumi áldozatok Krisztus végső és tökéletes áldozatára mutattak előre. A törvény többi részéhez hasonlóan az áldozatok is „árnyékai voltak a jövendő dolgoknak, de a valóság Krisztusé” (Kolossé 2:17). Ma a keresztények Krisztus engesztelő kereszthalálát ismerik el az egyetlen bűnért szükséges áldozatként, amelyet egyszer s mindenkorra felajánlottak (Zsidók 10:1-18). Halála megnyitotta előttünk a „Szentek Szentjét” (Zsidók 10:19-22), hogy szabadon beléphessünk Isten jelenlétébe, és felajánlhassuk „dicséretáldozatunkat” (Zsidók 13:15, vö. 9:11-28, 4:14-5:10).
Forrás www.gotquestions.org

5. Függelék a tizedik ponthoz


Bibliai idézetek a bölcsességről, a szeretetről és Isten gyermekeiről

Csak Jehova ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. Példabeszédek 2:6
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Efezus 5:15-16  
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
Jakab 1:5  
A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
Jakab 3:17  
Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint aranyat,
és értelmet szerezni, mint színezüstöt!
Példabeszédek 16:16  
Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak
a hajdani napok a mostaniaknál,
mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!
Prédikátor 7:10 
Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kolossé 4:5-6  
A kevélységből csak civódás lesz,
de a tanács megfogadásában bölcsesség van.
Példabeszédek 13:10 
Aki értelmet szerez, önmagát szereti,
aki megőrzi tudását, megtalálja a jót.
Példabeszédek 19:8  
Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen.
1 Korinthus 3:18   
Aki vigyáz a szájára, megtartja életét,
aki feltátja száját, arra romlás vár.
Példabeszédek 13:3  
Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!
Jakab 3:13   
Taníts úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk!
Zsoltárok 90:12  
Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.
Máté 7:24   
Jehova félelme bölcsességre int,
és aki tisztességet akar,
előbb legyen alázatos!
Példabeszédek 15:33  
Mert aki engem megtalál,
az életet találja meg,
és kegyelmet nyer Jehovától.
Példabeszédek 8:35  
Ha jön a kevélység, jön a szégyen is,
a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.
Példabeszédek 11:2  
Bizony, a ti gondolataitok
nem az én gondolataim,
és a ti utaitok nem az én utaim
– így szól Jehova.
Ézsaiás 55:8   
És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás szellemét, hogy megismerjétek őt.
Efezus 1:17  
A bölcsességnek ez a kezdete:
Szerezz bölcsességet,
és minden szerzeményeden szerezz értelmet!
Példabeszédek 4:7 
Az ostoba nem leli kedvét az értelemben,
csak saját eszének a fitogtatásában.
Példabeszédek 18:2  
A bölcs szívű megfogadja a parancsokat,
a bolond beszédű pedig elbukik.
Példabeszédek 10:8  
Ez is a Seregek Jehovájától származik.
Csodálatos a terve,
hatalmasan hajtja végre.
Ézsaiás 28:29  
Hát nem tudod, vagy nem hallottad,
hogy örökkévaló Isten Jehova?
Ő a földkerekség teremtője,
nem fárad el, és nem lankad el,
értelme kifürkészhetetlen.
Ézsaiás 40:28  
Magasztallak és dicsőítlek én
téged, atyáim Istene,
mert bölcsességet és erőt
adtál nekem,
és most tudtul adtad,
amit kértünk tőled,
tudtul adtad nekünk a király dolgát.
Dániel 2:23   
Forrás bible verses

A szeretet forrása, eredete

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”

1 János 4:7–8

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

János 3:16

A szeretet Isten-i parancs

 A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 

1 Timóteus 1:5

A törvény betöltése a szeretet

Róma 13:8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 9 Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” 2Móz 20,14; 3Móz 19,18; 5Móz 5,18 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. 1Kor 13,4-7

A szeretet jellemzői

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet… mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy…”

1 Korinthusbeliek 13:4, 7–8

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”

1 János 4:18

A szeretet barátság

„Minden időben szeret, a ki igaz barát…”

Példabeszédek 17:17

A szeretet tiszta

„Egymást tiszta szívből buzgón szeressétek…”

1 Péter 1:22

A szeretet cselekedet

„Ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

1 János 3:18

Isten a legméltóbb a legnagyobb szeretetre

„Szeretem Jehovát, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.”

Zsoltárok 116:1–2

„Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.”

Máté 22:37–38

„Szeressed azért Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint ten magadat.”

Márk 12:30–31

A szeretet önzetlen

„Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz…”

Lukács 6:35

„Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat…”

3 Mózes 19:34

A szeretet a Krisztus-i hozzátartozás jele

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

János 13:34–35

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

János 14:15

A szeretet a család összetartása

„Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket…”

Efézusbeliek 5:25

„Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék…”

Titus 2:4

„Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te… életednek minden napjaiban…”

Prédikátor 9:9

Ha képes vagy rá (elmélkedés és bátorító üzenet)

Ha reményt tudsz adni azoknak, akik sóhajtoznak,

megnyitva békével teli szívedet a túlcsordulásra, még akkor is, ha a sebeid mélyebbek, mint az övék,

ha hű tudsz maradni az Igazsághoz, amikor mindenki káromolja azt, és nem bocsátasz meg magadnak semmilyen kompromisszumot azok között, akik hazugságban élnek,

ha mélyen és teljesen meg tudsz bocsátani, még akkor is, ha a másik nem kéri,

ha a szelídség és az alázat a koronája annak a nagyságnak, amelyre törekszel,

akkor azt mondhatod: "Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem!"

Akkor a szíved oltárából fakadó Szeretet az Élet, az életed a Világosság, a világosságod maga után hagyja a helyes és igaz Utat, azok számára, akik hozzád hasonlóvá akarnak válni, ISTEN fiai!

János 1:11. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.

12. Mindazoknak pedig, akik befogadták őt, felhatalmazást adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek;

13. akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

 
Jézus Krisztus Urunk vágya: szent egységben (harmóniában, teljes összhangban, egyetértésben) élni

Az egység szó jelentése: Harmónia, teljes összhang, egyetértés. Több dolog zavartalan együttléte, vagy együtt fellépő egységes hatása.

Ezt fejezte ki Urunk és Megmentőnk az alábbiakban:

Én már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, és én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg azokat a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. (János 17:11)

Kérlek azért, hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned; hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (János 17:21)

Én pedig azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk. (János 17:22)
Én őbennük, te énbennem. Hogy tökéletesen eggyé váljanak, és megismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (János 17:23)

Milyen alapon álljon a Jehova Isten imádata, Jézus Krisztus követése és a gyülekezeti egység?


Az "ősi kigyónak", vagyis a Sátánnak a megtorló és szabadságvesztő hitellenes mindenkori célja az, hogy az igaz imádókat megossza és ezáltal félrevezesse.

Mint Jehova Istent hőn imádó és Jézus Krisztust buzgón követő testvérek és testvérnők azon kell fáradozzunk mindig, hogy szent egységre törekedjünk, minden téren. Ahol nincs ez, ott szent egységet kell kialakitani a mindörökké áldott Jehova Istenünk és szeretett Atyánk igaz imádatát és az igaz hitet vallók körében. De úgy ahogyan azt Jehova Istenünk és Atyánk megkivánja, a Bibliában található szent szava alapján. Csak a Biblia szent alapján lehet szent egységet teremteni és megtartani végig.

A világon, mint ti is tudjátok és tapasztaljátok, az igaz hitet óhajtó és Jézus Krisztust követő Jehova Isten imádóinak sok gondjai voltak, vannak és mindig lesznek. Egyik nagy próba az volt és ma is itt van még, hogy min alapszik ez az egység. Ma rengeteg irodalom áll rendelkezésünkre, bőségesen és ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy ne erre az irodalomra essen az egység alapja, hanem ez a Bibliára legyen alapozva.

Tegyük fel, hogy egy helyen megoszlik az egység egy bizonyos Biblia-értelmezési dolog miatt, amit a Biblia nem tartalmaz, csak a kiadott értelmezési irodalom. Az első dolog amire a testvériségnek nagyon oda kell figyelni, mint Krisztus bátor és éber hitbeli katonái, nehogy maguk között kezdjenek vagdalózni azon a helyen. Vajon ez nem azt mutatná, hogy Sátán becsapta őket? Mondható az, hogy figyelmetlenségből szépen besétálnának a Sátán egyik csapdájából a másikba. Ez nagyon ártana annak a nagy munkának amit el kellett volna végezniük azon a helyen: hogy szeretett Istenüknek és Atyjuknak egy boldog és örömteli imádó és áldó közösséget gyüjtsenek egybe, és féltőn ápolják, nagy és önfeláldozó szeretettel, teljes békében és szentségben, Krisztus evangéliumi szavának vezérlete alatt. Ha azt akarjuk, hogy ez a szép egység-vágyunk álma teljesen valóra válljon és megmaradjon, az Ördög ezen fondorlatos csapdájából mindig ki kell szabadulni. Tehát, Jehova Isten szava, amely a Bibliában van, az egyedüli egység alapja, de ez az egység csak akkor sikeres, ha a Biblia helyesen van visszaadva, értelmezve és elfogadva.

Hitünk próbája a halálkor lezárul

Legnagyobb vágyunk az kell legyen, hogy hőn szeretett és áldott Jehova Istenünket és Atyánkat igaz hitben imádjuk, hőn szeretett és méltó egyszülött fia, Jézus Krisztus Urunk és Megmentőnk teokratikus vezetése és követése alatt. Ez nagy próba lehet. És hogyan kell kiállni?

Ha ez a vágyunk igazi és tiszta sz
ívből jön, hogy igazi egységben és hitben járjunk mint Krisztus hitbeli katonáit, és ne engedjünk Sátánnak, hogy darabokra szakasszon, azok akik Jehova Istent igazán akarják szolgálni, egyedül csak Krisztus evangéliumi szavát kell szentül kövessék és nem azt ami nincs a Bibliában, hanem csupán egy Bibliát magyarázó irodalmi szövegben. 

Itt azt lehet látni és mondani, hogy ez az egység csak úgy lenne lehetséges, ha minden testvér és testvérő megengedné, hogy csakis Krisztus vezesse őket, a Biblia-i evangéliumban talált szava szerint. Amint mindenki láthatta a kommunista uralom bukása óta, az emberi szó és szerveszkedés nem tud egységet teremteni. Ha egy bizonyos Biblia-értelmező irodalom az ami egyesítene, akkor bizonyára nem történne szakadás miatta, mint sokszor megtörtént már az első század óta. 

A dogmájukhoz hűen ragaszkodó egyének, nem látják, hogy az egység sohasem született meg, hanem tovább és tovább bomlott, ha nem ragaszkodtak a Bibliához. Ezek pedig az emberi értelmezések miatt, amit egyesek Bibliaként néznek, függetlenül attól, ha merik komondani vagy csak önmagukban tartják.

Mikor sikeres az egység? Csak akkor, ha elhagyják azt a téves nézetet, hogy a Biblián kivül lenne más is ami az igaz hit zsinormértéke. Mert már jól láttuk, hogy nem a Bibliát magyarózó irodalom az ami egyesít hanem a Krisztus-i igazság, amely a Biblia-i evangéliumban van. Biztos, hogy nagyszerű dolgok vannak kimondva a sok Bibliát-magyarázó irodalmakban. De csak a Biblia az igaz hit zsinormértéke. A többi Biblia-magyarázó irodalomból csak az "jó" belőle ami megegyezik a Bibliával. Menjünk ide ha egység kell, mert ez ihletett, ez a zsinormérték, mert benne van Jehova Isten és az ő egyszülött fiának, Jézus Krisztusnak a szava.

Egy valódi egység sohasem valósul meg ha nem a Biblia a zsinormérték
A Biblia zsinormértéke szerint csak egyetlen igaz Isten van és ez Jehova. Ez világos a Mózes első könyvétől, egészen a Jelenések könyvéig.
Tehát, a Biblia zsinormértéke alapján, világosan el kell zárkozzunk attól, hogy még létezik egy igaz Isten az Atyán kívül, vagy hogy "Jézus Jehova Isten", vagy attól, hogy létezik egy "háromságot" alkotó Isten, melyben Jézus a második Isten (Fiú Isten). 
A Biblia zsinormértéke szerint a bűn zsoldja a halál és nem az örökké tartó gyötrelem a halálban vagy azután. 
A Biblia zsinormértéke szerint a lélek halandó és ezt Jehova Isten mondta ki.
Tehát az sem igaz, hogy a lélek halhatatlanul születik.
A Biblia zsinormértéke szerint, egyetlen magát kereszténynek nevező hívőnek sem szabad ölni ha háború vagy felkelés van, de még bántalmaznia sem szabad senkit, sem szóban sem tettben, sem gondolatban. 
A Biblia zsinormértéke szerint, a halálban nincs esély a megtérésre. Ezért, aki mindezt hiszi és cselekszi, az kiállta a hit próbáját, aki nem, az elbukott (de még visszaállhat, ameddig nem hal meg).
Hitünk próbája a halálkor lezárul, azért szükséges, hogy amig élünk térjünk meg és szülessünk újjá (alakuljunk át Isten akarata szerint), mert nem mehetünk akárhogyan Isten színe elé. Azaz mehetünk, de kárt vallunk, mivel nem kapunk örök életet. 

"Fussatok ki belőle én népem" (Jel. 18:4)

Most egy olyan időszak következik, amelyet a Biblia "az ítélet órájának" nevez (Jelenések 14:7) és a Nagy Babilon vallásbirodalom gyors pusztulásával kezdődik.
Amint lássuk, ezt a futást közösen kell megtenni, hiszen a "fussatok" szó többes számban van. Nehéz lenne abban a Nagy Nyomorúságban (Dániel 12:1, Jelenések 7:14), ami ezután jön, egyedül maradni, föleg ha beteg vagy idős vagy.
Elsősorban, mindazoknak a testvéreknek és testvérnőknek, vagy érdeklődöknek, akik ismerik és használják Isten nevét, Jehova imádóiként és Krisztus követőiként, akik elvetik az erőszak minden alkalmazását, tudniuk kell, hogy ebben az időben hatalmas hitpróbák lesznek és nehéz lesz egyedül kitartani (nem mondjuk, hogy lehetetlen, csak hogy nehéz). És ezt a nagy próbát, csak a félelem nélküli teljes szeretetben lehetséges majd legyőzni.

Sajnos, a magukat keresztény egyházaknak nevező emberi tömörülések, sok hibát követtek el, úgy tanításban, mint például háromság, szó szerinti tüzes kínzás a pokolban, emberek halhatatlan lélekkel való születése, stb., mint viselkedésben, például inkvizició, háborúkban való részvétel, világias szellem és magatartás, stb.. Ez pedig nagy figyelmeztetés kell legyen számunkra, hogy őrizkednünk kell a "kecske", "konkoly" és "balga" jellegű szűzeknek nevezettektől, nehogy Nagy Babilonban maradjunk. A Nagy Babilonban való visszamaradás nagy veszélyt fog jelenteni mindazokra akik ott maradnak, hiszen mint olvassuk kapni fognak a csapásaiból... 
Ezért most van itt az idő, hogy kiszabaduljunk  Nagy Babilon szellemi rabságából, a félelem nélküli teljes szeretet nemes alapján. 


Bölcs Jehova Istenünk és Atyánk parancsa világos, hogy fussunk ki Nagy Babilonból, vagyis a hamis vallások birodalmából és minden fertelmességéből (Jel.18:4-8), ha nem akarunk kapni csapásaiból (és ezt minden magát "Bibliában hívő" nevező egyénnek mondja). Ez azt jelenti, hogy fel kell hagyjunk minden olyan értelmezéssel, amely Nagy Babilonból származik, minden tannal ami onnan jön. De vajon kisepertünk-e minden ilyen tant? Vagy csak dicsekszünk ezzel? Mi van akkor ha még van közös dolgunk Nagy Babilon tanításaival és ezt nem mindenki látja és ez még mindig Nagy Babilonhoz fog láncolni?
Sok Jehova imádója előtt már közismert és elfogadott tény, hogy az a "hét idős" elmélet amely 1914-hez vezet Nagy Babilonból származik, és az advetistákon keresztül jútott hozzánk, mivel CT Russell valamikor adventista pásztor volt... Az is kiderült, hogy az Őrtorony kronológiája, bizonyos helyeken téves, mert ez is innen van. 
Köztudott, hogy sajnos (sok kárörvendő vallásoskodó örömére) sokan Jehova imádói közül, bánatukban és csalódásukban visszamennek a világba vagy Nagy Babilonba, amely egy kilátástalan és végzetes lépés vagy ateisták lesznek. Mások, a legfelső köröktől a szimpla hírnökökig, akik szintén tudnak a tényekről, képmutató módon tovább fújják a hazugságaikat vagy sunyi módon hallgatnak és kuksolnak. Nem mernek tenni semmit mert igen nehéznek tűnik számukra az árral ellentétben menni. Mózeshez és Jónás prófétához hasonlóan, irtózva a teljes Nagy Babilon-i kifutásban való küldetésük tudatától, azt várják hogy más süsse meg a kezét, kivéve a gesztenyét a forró parázsból. Azaz, Jehova Isten másnak adja át a küldetést. Egy elméletet is kitaláltak a bűnük palástolására, a "várj Jehovára" cím alatt. De meddig várni? Isten angyalokat vagy embereket használ fel akkor amikor azt akarja hogy FELÉBREDJÜNK? Mi van akkor ha Jehova Istenünk és Atyánk vár ránk, hogy észbekapjunk, hogy még van közöttünk Nagy Babilon-i hamis tan?
Nem lenne jobb tisztán, igaz hitben a hőn szeretett és áldott Jehova Istenüket imádni, szolgálni, tiszta szívvel, elmével és lelkiismerettel az ő egyszülött fia, Jézus Urunk követőiként és üdvözítőnk nevében? Megéri, hogy prédikáljuk azt ami nincs a Bibliában, csak az Őrtoronyban, csupán azért, hogy ne keverjük magunkat és Jehova nevét szégyenbe? Jehova nevét megszentelni csakis megtisztulva és evangéliumi módra szervezett gyülekezetben lehet. Nem számít ha ez kicsiny és sokak által kigúnyolt, lenézett, megvetett helyileg parányi gyülekezet lesz, ha Jehova mindörökké szeretni és áldani fogja a benne levőket. Ha pedig közöttük ülsz nehéz, fárasztó és kilátástalannak tűnő szellemi életet élve, mire vársz? Nem hiszed mégis, hogy mindazok akik óhajtják, mert igazán hisznek Jehovában, aki a próféta szerint, az igazán hívőknek új erőt és szárnyat ad mint a sasnak, megtisztulhatnak és új, valódi áldásokban gazdag életet kezdhetnek!?
Az tény, hogy a be nem teljesedett időrendi téves elvárások, hamis fényt vetettek Jehova Istenre, és ha még van ilyen gyorsan meg kell szabadulni tőle.
Ez az igazság és csak az igazság tesz szabaddá! Ne keseredj el, a sok próba alatt, az egységtelen és szeretetlen viselkedések miatt, Jehova, Istened gondoskodni fog rólad, mint ahogy Fia az Úr Jézus megígérte (Máté 10:19-42, 19:24-30). Te légy hű mindhalálig, mivel csak az üdvözül, aki mindvégig kitart. Nehéz lesz a kezdet, ezért tetterős és kitartó hittel kell lenned. Ne nézz hátra, csak előre. Nézz az örökké tartó áldásokra és légy te is egy áldás mások számára. Nézz előre Nagy Babilon teljes pusztulása felé, és csatlakozz hozzánk a futásban. Fuss, ameddig nem késő. Ne állj meg és ne nézz vissza, mint Lót felesége tette. Az örökké tartó szép jövőt, nem a multban kell keresni bánatosan.


Jézus Krisztus, Jehova Isten által kirendelt szeretet és szabadság fővezér

1 János 4:9 Új világ fordítás (2017-es átdolgozás)
Abból vált nyilvánvalóvá, hogy Isten szeret minket, hogy elküldte a világba az egyszülött Fiát, hogy életet nyerjünk általa.

1 János 4:9 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre az egyetlen Fiát, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk.

1 János 4:9 Hungarian Bible by Lajos Csia (CSIA)
Isten szeretete köztünk abban lett láthatóvá, hogy az Isten egyszülött Fiát küldte a világba, hogy rajta keresztül éljünk.

1 János 4:9 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

1 János 4:9 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

1 János 4:9 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

Az “egyház” kifejezés a görög “ecclesia” szóból származik, melynek jelentése “gyűlés”, vagy “a kihívottak közössége”. Az Efézus 1:22-23 azt írja: “Az ő lábai alá vetett mindent, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.” 

Tehát Krisztus a fő, a vezér. Az alábiakban lássunk kik vagyunk mi, az Újszövetség szerint?

Krisztus katonái

1 Timóteus 6:12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.

A krisztusi hit egy harc. És a harcban élet és halál kérdése van. Ha nem vagy jól felkészült, gyorsan meghalhatsz. Ez van a hit terén is. Ezért egy jól kiképzett katonatiszt katonája kell légy.

A Biblia szerint, minden Istenben hivő, egyben "Krisztus jó katonája" is, mivel ő a mi legjobb kiképző katonatisztünk. De a katonaság szenvedéssel jár, még a krisztusi katonaság is, amit vállalni kell.

2Timóteus 2:3 Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.

Ez a harc "a hit nemes harca" és azért nemes, mondhatni, a legnemesebb, mivel nem a hivő ember és a hitetlen ember között van, hanem a hivő ember és a Sátán között. Sátán sokkal hatalmasabb mint egy ember, de le lehet győzni Krisztus jó katonájaként. És minél nagyobb a harc a Sátánnal és szellemi hordáival, annál dicsőségesebb a győzelem.

1 Timóteus 6:12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.

Efezus 6:12 CSIA - mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyeiekben vannak.

Krisztus támadása Sátán munkái ellen, hogy lerontsa

1 János 3:8 A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa

Ha Jézus Urunk lerontotta a Sátán ördögi munkáit, ez azt jelenti, hogy nem csak védekezett a Sátán ellen, hanem meg is támadta ezt.

Tehát, mint szellemi értelemben vett Krisztus jó katonái, őt követve, nem csak védekezünk hanem támadunk is szellemi értelemben, lerontva Sátán munkáit magunkban és másokban, kiszabadítva bennünket és a bűnben élő embereket, az ő gonosz hatalma alól.

Amikor az ókori katonák harcba mentek, dicső himnuszokat énekeltek. A mi himnuszunk pedig, a szeretet himnusza (1Korintus 13), mert a mi harcunk a szeretet harca és mi szeretetharcosok vagyunk (János 13:34-35).

A krisztusi harc nem csak védekező harc, hanem egyben felszabadító harc, ezért hitbeli szabadságharcosok is vagyunk, mivel hogy szeretni tudj, először fel kell szabadulnod Krisztus által a sátáni bűn rosszasága és rabszolgasága alól:

Galata 5:1 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. ...13 Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. 14Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Hogy másokat szeretni tudjunk mint saját magunkat, először magunkat kell szeressük, ezért adunk testünknek táplálékot és ápolást.

Efézus 5: 29 Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is az egyházat,

Ezért a szeretet hidfőállását a Sátán és démoni hordái ellen, először magunkban kell felállítsuk, megvédjük és kiépítsük. Azután azokban kell szeretet hidfőállást felállítsunk akik a legközelebb állnak hozzánk: apa, anya, testvérek, feleség vagy férj, gyerekek, nagyik, bácsik és nénik, rokonok, barátok és munkatársak. Azután bárki jöhet.

Persze, ez nem mindenhol sikerül:

Máté evangéliuma 10:34-39 

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak. Azért jöttem, hogy »szembeállítsam a fiút az apjával, leányt az anyjával, menyet az anyósával. Így az embernek a saját családtagjai lesznek az ellenségei.« Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem méltó rá, hogy hozzám tartozzon. Aki meg akarja tartani az életét, az el fogja veszíteni, aki viszont énértem feladja, az meg fogja találni.”

Ha mindezt a nemes harcot egyedül fogjuk megvívni, elesünk, mivel a Sátán a szellemi hordáival támad. Ezért szükséges, hogy jól kiképzett katonák jól kidolgozott katonarendjébe álljunk, közösen. Ez a szellemi értelemben vett katonaság pedig a testvériség és a szellemi értelemben vett katonakiképzés a gyülekezetben történik. Ahol többen vannak, ott a harc könnyebb, ahol kevesebben vannak ott a harc nehezebb. Ezért minél több krisztusi jó katonára van szükségünk, hogy könnyebb legyen a harcunk. És ahogyan a katonákat nem csak a hadvezér vezeti (Krisztus), hanem ennek a tisztjei, nekünk is szükségünk van tisztekre, jelképes értelemben (vigyázókra, vénekre és szolgákra).

Gyertek minél többen szeretet és szabadságharcosnak, Jézus Krisztus szellemi katonájának, az ő  kiképzőtáborába! Nagyszerű győzelem vár ránk!


Ha Jehova Isten imádói és Jézus Krisztus követői akarunk lenni

Ha Jehova imádói és Jézus követői vagyunk, akkor meg kell tartanunk a Biblia keresztény tanításait és tanúskodnunk kell róluk. 

A Biblia az igaz hit egyetlen zsinormértéke. Hitvallásunkat csak a Bibliából szabad venni.
Csak Jehova Isten és Jézus Krisztus a legfelsőbb égi hatalmasságok, de a Róma 13:1 nem rájuk vonatkozik, hanem a földiekre. Nincs egy harmadik égi személy, Isten és Jézus mellett, mint a háromság dogmájában.  A Bibliában nincs egy háromság "isten", Jézus nem Jehova, még csak egy második égi "isten'' vagy "Isten'' sem, mint a háromság dogmája mondja, hanem ő Isten egyszülött Fia. Ha ő isten vagy Isten, akkor két isten van és ez már politeizmus, akármelyik zsidó rabbi megmondhatja, ha nem hiszed el, vagy nem érted hogy mi a monoteizmus. A zsidók sosem fognak elfogadni egy második istent. Őket nem lehet Krisztushoz hozni ilyensmivel.
Nincs örökké tartó gyötrelmes pokoltűz, hiszen a bűn zsoldja a halál. Ez világos.
Hinnünk kell Jehova nevének fontosságában, Krisztus igaz követésben. A Bibliában nincs keresztény hierarchia, a mennyei elhívás továbbra is nyitva áll, földi paradicsom is lesz, a béke fontos, a háborúkban és forradalmakban való részvétel el van utasítva teljesen, a szeretet és a szentség fontossága ki van hangsúlyozva. Fontos a Biblia helyes visszadása.
Üdvösség csakis Isten egyszülött Fiának nevében van, hit által, nem egy emberi szervezet által. 
Mindenkinek újjá kell születnie, ha Isten országába akar jútni. Jézus Urunk a János 5 fejezetében ezt világosan kifejti. 
A mennyei reménység továbbra is nyitva áll minden Jehova imádója és Krisztus követője számára, de mindazok számára is akik helyet akarnak a földi királyságban. Ez mindenki személyes dolga és elsősorban Isten dolga, mert ő választ ki minket. De mindenkinek vennie kell az Úrvacsorát, mert ez a hit kijelentése Krisztussal egységben, az ő váltságáldozatában való hit jelképeként.
Nyitottak vagyunk az egységre másokkal, hogy azt tegyük, ami összhangban van a Szentírással.


Statisztikai adatok a szakadások időpontjáról és helyéről:


Ha csakis a Bibliához ragaszkodunk, a hitünk, céljaink, és egységünk jövőképe nem futnak zátonyra.

Ennek a szellemi harcnak a jó érdekében, mi, a ti testvéreitek azt akarjuk kezdeményezni, hogy mi, Jehova Isten imádói és Jézus Krisztus követői tartsunk egy találkozót veletek, testvéreinkel, amelyben tisztázzuk a Biblia és az Őrtorony közötti viszonyt.

Itt röviden bemutatom a mi tervünket, amely két részbő áll.

Jövő év nyarán (2026), egy gyülést fogunk összehívni Romániában, Kolozsváron, ennek megbeszélése érdekében. 

A terv első része

Összehívni minden igaz hitet óhajtó Jehova tanú gyülekezet elöljáróját és tisztázni a Biblia és az Őrtorony közötti viszonyt.

A terv második részét bemutatjuk a gyülésben.

A továbbiakban, ugyanebben a gyülésben több információ lesz közölve.

Jehova Istenünk és égi Atyánk áldjon, Jézus Krisztus Urunk és Megmentőnk nevében.

Ha érdekel a terv, arra kérünk, hogy jelezd elöljáróidnak és másoknak, add tovább ezt a szöveget nekik. 

Mi egy olyan ébredési folyamatot akartunk amely kijavítaná az Őrtoronyban közölt téves tanokat. Az nem elég amit 1995 - 1997 között a JTE tett, de a nagyobb témákra nemet mondott. Az utolsó időben a JTE-ben megengedték a szakállt, nem kötelező a nyakkendő és az óraszámok sem, valamint a vérfrakciókat, de ez nem elég.

A Románia-i "Felhívás a valóságra" 1993-1997-beli kezdeményezéssel párhuzamosan a világon és Magyarországon is létrejött egy kezdeményezés "Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom" (angolul Jehovah's Witnesses For Reform vagy Jehovah's Witnesses Reformation Movement) név alatt, amely 1992-2000 között fejlödött ki, mint belső újjászületési mozgalom, de a tagok többsége nem vált ki. 2000-ben ki lett adva egy "Kiáltvány" a Jehova Tanúi Egyházának "újjászületésért", sürgetve, hogy a JT egyháza rendezze mindazt amit felhoznak vádként ellene jogosan. Ezek mind fel lettek hozva bizonyos JT vagy  EX-JT köröben, de más egyházak tagjaitól is.

Felhozott vádak, jogos kérelmek kiemelése
- Az újjászületés tanának elfogadása mindenki számára
- Úrvacsora mindenki számára
- A vérátömlesztés engedélyezése
- A kronológia rendezése, 1914 és más dátumok törlése
- Az Úr Jézus még nem jött el, felhagyni a többszörös eljövetettel: 1914, 1918, Armaggedon, stb.
- Hogy Krisztus 1914-es visszajövetele óta van a megigért jel, felhagyása. A jel még elöttünk van és nem regionális, hanem globális jellegű, mindenki számára
- A feltámadás még nem kezdödött el
- Az Ébredejetek folyóirat 4 oldalán található megígért újvilág eljövetele még azok idejében akik látták 1914-et, törlése
- A Parousia és a végidő jelek helyes értelmezése
- A Jelenések könyvének alaposabb vizsgálata, mivel bizonyos jelenésekbeli próféciák úgy vannak bemutava az Őrtoronyban mintha megtörténtek volna, habár elöttünk vannak.
- Az jó, hogy Jehova Tanúinak nevezzük magunkat, és erre bibliai alap van, de Jézus azt mondta: Tanúim lesztek (Csel.) 1:8. Tehát nem csupán Jehova Isten, hanem Jézus Krisztus tanúi is vagyunk.

- Helyesen megérteni kicsoda a kicsiny szarv a Dániel könyvének 7-dik fejezetéből. Vajon ez egy hitehagyott pápa lesz mint egyesek kijelentik, vagy egy muzulmán mahdi mint mások vélik, vagy éppenséggel egy vezető nem-vallásos körbeli hanem éppenséggel új-ateista körökből jövő politikus? A Dániel 11-dik fejezetének helyes magyarázata: az északi és déli királyok a római hegemónia jöttekor letüntek, nem kell azután keresni őket a történelemben, mint mai valóság 
- Mért nem beszélünk az Ótestamentum igazságos dolgairól, ha ezek árnyékai a jövendő dolgoknak, ha az ami távol van, ma csak árnyék, de a jövőben valóság, nem érdemes foglalkozni vele?
- Miért nem emlékezünk az Ótestamentum ünnepeiről és a szombatról, persze nem ünnepelve vagy megtartva ezeket vagy a szombatot, de emlékeztetőül, hogy ezek Jehova ünnepei voltak és mit jelentenek.
- Az Emlékünnep napjának rendezése: Jézus Urunk nem halhatott meg, egyszer márciusban, egyszer áprilisban és egyszer májusban. Miért követni vakon a mai zsidó naptárt (és kronológiát), ha ez téves és a Holt-tengeri tekercsekben benne van az ősi héber naptár?
- Miért védjük a Septuaginta ford
ítást, ha ma már az Ortodox egyházakból is kérdőre veszik?
- Miért mondjuk, hogy az első görög nyelvre fordított Őszövetség volt, ha a zsidó történelem szerint a második forditás volt jó pár évvel ezelőtt? És mindkettő miatt a zsidók sírtak és böjt napot tartottak?
- Muszály a történelmi és más bibliafordítási sztereotipiák után menni? Miért nem adott ki a JTE Társulat egy saját kutatása szerint történt egyetemes egyháztörténelmet? Miért kell tudnunk egyetemes egyháztörténelmet másoktól, néha jól palástolva bizonyos dolgokat, vagy elferítve?
- Miért követ az Újvilág fordítás csak bizonyos szakértőket, miért csak azok jók, akik a szöveghűség mellet voksolnak, ha a történelem világosan mást mond? A Bibliát nem őriszték meg szöveghűen, föleg a katolikusoknál, sajnos ez az igazság, de komoly munkával ezt vissza lehet állitani.

- A várj Jehovára tan átgondolása: És mi van akkor ha Jehova már megtette amit kellett és most már ő vár ránk?
- Annak elfogadása, hogy más egyházaktól is tanulhatunk, átvehetünk jó dolgokat, perzse rosszakat is ha nem figyelünk (amit a Társulat meg is tett)
- A vezető hierarhia törlése, a gyülekezet dolgainak elöljárati  szolgálatában ne a "törtetőknek'' nevezettek vagy "behizelgők" érvényesüljenek, hanem akik erre alkalmasak
- A kiközösitettekkel való túl szigorú eljárás alaposabb átgondolása
- A gyengékkel, az elesettekkel a bibliai lélektan alkalmazása
- A különleges 'szolgák' tartozkodási vagy távozási pénzének kédése: mért egyesek tudnak prédikálni zsiroskenyeren és vizen élve, mások meg csak úgy ha kapnak komoly 'zsebpénzt', autót, benzinpénzt, szállást és kaját?
- Az ENSZ-el tartott viszony kérdése
- Különböző dolgok engedélyezése a szükség alapján, bemutatva mint új világosság
- Miért nem kérnek soha nyilvánosan bocsánatot?
- Miért egyes országban megengednek valamit, de máshól ugyanazt tiltják?
- Az alternativ katonai szolgálat kérdése (non combat), vagy kifizetése, ledolgozása cserebe a szabadságbak
- Óraszámok jelentésének törlése
- Nyakkendő, szakáll és születésnapok és más megemlékezések engedélyezése
- Öregotthonok és más szociális lehetőségek a problémákkal küzdőknek
- A királyságtermeket ne adják el a tagok feje felett és azok beleeggyezése nélkül vagy azok megszor
ításával
- Jehova Tanúi történelmének hű bemutatása (nem kihagyni a kényes dolgokat), hiszen a Biblia is bemutatja a hivők bűneit, a vezető rétegét sem takarva el, lásp pl. Dávid és más kiráylok bűneit
- Párbeszéd a szakadárokkal, a szakadás okait komolyan venni, orvosolni
- A gyülekezeti pedofilok és más bűnők problémája
- Foglalkozi a temető kérdésével, hova temetkezzünk, ha más egyházak temetői nem engednek, és más temető nincs? Ha mégis megengedik, egyes papok komoly pénzeket csikarnak ki
- Teokratikus óvóhelyek létrehozása, üdözés, háború, vagy természeti katasztófák miatt
- A prédikálómunka egyszerübb és hasznosabb módszereinek alkalmazása, minek pazarolni az időt?
- A lényegtelen hirdetés és bibliatanulmányozások felhagyása és más nem-prédikáló módszerek alkalmazása, azaz a Bibliai igazságok prédikálása másképpen
- A JT 'paradicsomok' luxusának kérdése (fiókhivatalok, Székhely, stb)
- Miért kell újrameriteni a haromságban, ha az apostolok csak Jézus nevében tették?

Van bőven mit tenni, nem mondjuk, hogy egyáltalán nem történt semmi, de mintha túl későn jöttek: miért ilyen apró dolgok mint a szakáll vagy nyakkendő körüli dolgot csak ennyi év után megérteni? És csak akkor mikor fogy a létszám, kényszerből? És miért nem kérnek soha bocsánatot nyilvánosan az elkövetet hibáik miatt? Még a pápák is megteszik...
Persze lenne még mit mondani. 
De a leglényegesebb mondanivaló ez:

Szükségük van Jehova tanúinak egy új gyülekezeti mozgalomra?

Aki azt gondolja, hogy igen, jöjjön mellénk a legnagyobb meggyöződéssel és határozottsággal az ébredési folyamatban. Válaljuk fel nyíltan a helyzetet, azaz mondjuk meg őszintén, kik vagyunk és mit akarunk, hiszen megvan a hitbeli alap arra, hogy kiváljunk és menjünk a helyes irányba függetlenül a Jehova Tanúi Egyházától.

Ha érdekelt vagy vedd fel velünk a kapcsolatot.


Jehova Isten segéljen és áldjon, Jézus Krisztus nevében!

Ámen!

(A kommentárban lehet hagyni egy üzenetet, senki sem fogja látni, csak mi, vagy itt: debuzaprojects@yahoo.com.)

Ha Krisztuskövetőként Jehova Isten imádója vagy és érdekel az igazi imádat életedben vagy gyülekezetetdben, gyere el egy jövő évi találkozóra! 

Sok szeretettel várlunk!






Megjegyzések

  1. Először is szeretném világosan kimondani: nagyon sok jó szándék és igaz elem van abban, amit a szöveg szerzője leír. Szeretetet, bűnbánatra hívást, az Isten igéje iránti tiszteletet, az erőszak elutasítását, a képmutató „kereszténység” bírálatát – ezek mind olyan dolgok, amelyekkel egy katolikus keresztény is szívből egyet tud érteni. A gond nem a buzgósággal van, hanem azzal, hogy ez a buzgóság sok ponton félreértett, hiányos vagy torz bibliaértelmezésre épül, amely eltér attól a hittől, amelyet az apostolok hirdettek, és amelyet az Egyház kétezer éve őriz.

    Nem a személyeket szeretném bírálni, hanem a tanítást. Pontosan azért, mert a szerző annyit beszél igazságról, szeretetről és őszinte kutatásról, fontos, hogy a saját állításait is ugyanazzal a mércével vizsgáljuk meg.

    A „csak Biblia” elv és az apostoli Egyház

    A szöveg újra és újra azt ismétli: „csak a Biblia a zsinórmérték”, „minden irodalmat a Szentírással kell megmérni”, „csak az az igazi gyülekezet, amely pontosan úgy hisz, mint az első századi keresztények”. Ezzel elvben egy katolikus is egyetért: a Szentírás Isten tévedhetetlen szava, és minden emberi írást hozzá mérünk. De már itt felmerül egy nagyon egyszerű kérdés, amit a szöveg nem tesz fel: honnan tudjuk, hogy egyáltalán mely könyvek tartoznak a Bibliába?

    Jézus sehol nem adott listát a kanonikus könyvekről. A 66 könyves „kanon” sem Jézus korában, sem Pál idejében nem létezett kész formában. Az, hogy ma egyáltalán van Bibliánk, amelyről azt mondjuk: „ez Isten ihletett szava”, az Egyház döntésének, imádságának, zsinatainak köszönhető, amelyeket a Szentlélek vezetett. Ha a „Nagy Babilon” minden úgymond „hitehagyott egyháza” már a 2–3. századtól kezdve romlott, akkor tőlük még a Biblia kánonját sem lehetne átvenni. Ha viszont Isten valóban megőrizte az Egyházat annyira, hogy helyesen ismerje fel a kánont, akkor nem lehet egyszerre a kánont elfogadni, az Egyház tekintélyét pedig teljesen kidobni.

    A szöveg hosszasan sorolja a szövegkritika kockázatait (másolási hibák, tudatos betoldások, dogmatikai célú módosítások). Ezt ismét – a katolikus Egyház ismeri, tanítja, nem tagadja. De ebből nem az következik, hogy mindent gyanakvással kell nézni, ami a Szentháromság vagy Krisztus istensége felé mutat, hanem az, hogy épp emiatt szükség van a Szentlélek által vezetett Egyházra, és nem elég, ha egy 20–21. századi kis csoport a maga „megvilágosodásával” fölébe helyezi magát a teljes keresztény hagyománynak.

    A „csak Biblia” jelszó valójában a „csak az én értelmezésem a Biblia” jelszóvá válik. A szöveg élesen elutasítja, hogy bármely múltbeli vagy jelenlegi tanító „a Biblia és az egyén” közé álljon, de közben maga is nagyon konkrét, erősen értelmezett tanításokat ad – például arról, hogy nincs Szentháromság, nincs örök kárhozat, nincs halhatatlan lélek, Jézus Mihály arkangyal, stb. Ezzel a saját hitvallása áll a Biblia és az olvasó közé, miközben a történelmi Egyház – amelynek köszönhetően egyáltalán van Bibliánk – teljesen diszkvalifikálódik.

    VálaszTörlés
  2. „Egy tanító, egy közbenjáró” – félreértett igék

    A mozgalom egyik alaptétele, hogy „egy tanítónk van, a Krisztus”, és „egy közbenjáró van, Jézus”, ezért minden más tanítói és vezetői szerep „tilos”, vagy legfeljebb szolgálat lehet, de semmilyen valós tekintéllyel nem bírhat. Ezt több ige alapján állítják, főleg Máté 23,8–10 és 1Tim 2,5 alapján.

    Máté 23-ban Jézus a farizeusokat és írástudókat ostorozza, akik szeretik a díszes ruhát, a főhelyeket és a címeket. A gond nem az, hogy valaki tanít, vezet, pásztorol, hanem az, hogy önmagát emeli, másokat leural, és Isten helyére ül. Ugyanebben az evangéliumban Jézus kijelöl tizenkét apostolt, külön megbízza Pétert, hogy „legeltesse bárányait”, neki adja a mennyek országa kulcsait, és kijelenti: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Pál apostol utasítja Titust és Timóteust, hogy presbitereket és püspököket állítsanak, és kéri a híveket: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és engedjétek, hogy vezessenek benneteket, mert ők vigyáznak lelketekre” (Zsid 13,17). Ha Jézus parancsa általános tilalom volna minden tanítói, pásztori szolgálattal szemben, akkor Pál, Péter és János közvetlenül megszegnék Jézus akaratát.

    1Tim 2,5 azt mondja: „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” A kérdés: ez kizárja-e, hogy mi egymásért imádkozzunk, egymást vezessük, egymást bátorítsuk? A levél ugyanitt felszólít: tartassatok minden emberért könyörgést, esedezést, hálaadást (1Tim 2,1). Ha „egy a közbenjáró” azt jelentené, hogy senki más nem lehet közbenjáró értelemben, akkor Pál maga mondana ellent saját magának. A katolikus tanítás éppen azt mondja: Krisztus az egyetlen, alapvető, megváltó közbenjáró, aki isteni és emberi mivolta miatt egyedülálló híd Isten és ember között. Az Egyház minden imádsága, az apostolok, püspökök, szentek minden közbenjárása az ő egyetlen közvetítésének gyümölcse és részesedése, soha nem versenytársa.

    VálaszTörlés
  3. Jézus istensége: mit mond a Szentírás valójában?

    A szöveg nagyon sokszor hivatkozik arra, hogy „egy az Isten, Jehova”, Jézus pedig „csak” az egyszülött Fia, aki valamikor nem létezett, hanem Isten „életre hozta”, ő „a teremtés kezdete”, és ezért nem lehet Isten maga. János 14,28 („az Atya nagyobb nálam”), János 17,3 („az egyedül igaz Isten” az Atya), Máté 4,10 („csak Jehovát imádd”) és Máté 6,9 („Mi Atyánk…”) alapján azt következtetik, hogy Jézust nem szabad Istenként imádni, hozzá imádkozni, és ellenezik, hogy Jézust Jehova azonos nevének tekintsük.

    Itt két alapvető félreértés van. Az első: összekeverik az „egy Isten” bibliai állítását azzal a görög filozófiai elképzeléssel, hogy „egy lény – egy személy”. A Szentírás monoteizmusa nem azt jelenti, hogy Istennek „csak egy személye lehet”, hanem azt, hogy nincs több isteni lény, több isten. Ha az Újszövetség egyszerre mondja, hogy „egy Isten van” (1Tim 2,5), és ugyanakkor a Fiúnak tulajdonítja azokat a tulajdonságokat, neveket és imádást, amelyek az Ószövetségben csak Jahvét illetik meg, akkor vagy ellentmondásba keveredik, vagy azt tanítja, hogy a Fiú isteni természetben osztozik az Atyával, miközben személyében különbözik.

    Gondoljon néhány igére, amelyet a szöveg teljesen figyelmen kívül hagy:

    – János 1,1–3: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.” Itt az Ige egyszerre „Istennél van” (külön személy) és „Isten” (isteni természet). Nem azt mondja: „egy isten” vagy „egy másik isten”.

    – János 20,28: Tamás azzal a hittel borul Jézus elé a feltámadás után, hogy: „Én Uram és én Istenem!” A szerző azt állítja, hogy Jézus soha nem kéri, hogy őt imádjuk, és mindig csak az Atyához irányít. A Szentírás viszont megmutat egy apostolt, aki Jézust közvetlenül Istenének nevezi, és Jézus nem korrigálja, nem tiltakozik, nem mondja azt: „Ne mondd ezt, csak Jehova az Isten!” Ehelyett János úgy zárja az evangéliumát, hogy ez a hitvallás legyen a csúcspont.

    – Zsidók 1,8–10 a Fiúról mondja: „A Fiúról pedig: Trónod, ó Isten, örökkön örökké… Te, Uram, a kezdetkor lefektetted a föld alapjait, és a te kezed művei az egek…” Ez a Zsolt 45 és a 102 Jahvéra vonatkozó szövegének alkalmazása a Fiúra.

    – 1Kor 8,6: „Nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van…, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van…” Pál az Ószövetség Sema-ját („Jahve az egyetlen”) úgy „osztja szét”, hogy az „egy Isten” és az „egy Úr” címét az Atya és a Fiú között „megosztja”, de mindkettőt a bálványokkal szembe állítja, nem egymással. A „Kyrios” címet pedig a Septuaginta következetesen Jahve nevére használja.

    – Fil 2,6–11: Krisztus „Isten alakjában” (morphē theou) van, nem ragaszkodik isteni egyenlőségéhez úgy, hogy nem hajlandó megalázkodni, hanem éppen megalázza magát, ezért Isten olyan nevet ad neki, amely fölötte van minden névnek, hogy „Jézus nevére hajoljon meg minden térd… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atyaisten dicsőségére.” Itt az isteni méltóság „lefelé” nem szűnik meg, hanem „felfelé” még nyilvánvalóbb lesz.

    VálaszTörlés
  4. A második félreértés: kiválasztanak néhány olyan igét, amely Jézus emberi alávetettségéről beszél („az Atya nagyobb nálam”; „felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”), és ezeket úgy olvassák, mintha ezek cáfolnák az előbb idézett szakaszokat. A katolikus hit – és az ókori Egyház – ehelyett egységben olvassa a Szentírást: Jézus valódi ember, valódi szolgává lett, valóban alárendelte magát az Atyának mindabban, ami az üdvösség rendjét érinti. Mint ember, az Atyát Istennének nevezheti, hiszen valóságos emberként él. De ugyanakkor a Fiú „egy az Atyával” (Jn 10,30), és megteszi mindazt, amit az Atya tesz (Jn 5,19). Nem vagy–vagy, hanem mind–mind.

    Amikor Jézus azt mondja: „Az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28), az nem azt jelenti, hogy a Fiú lényegében kevesebb, hanem azt, hogy az Atya a forrás, a kezdet: az Atya nem származik senkitől, a Fiú az Atyától „születik” öröktől fogva. A klasszikus keresztény hit ezt úgy fogalmazta meg: egy Isten, az Atya mint forrás; a Fiú és a Lélek tőle különböző személyekként születnek/származnak, de ugyanazt az isteni természetet kapják. Ezért mondja Jézus egyszerre azt, hogy „az Atya nagyobb nálam” és azt: „akit az Atya tisztel, azt a Fiút ugyanúgy kell tisztelni” (vö. Jn 5,23). A mozgalom tanítása az egyik oldalra rááll, a másikat gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja.

    A Szentlélek: személy vagy erő?

    A hitvallás azt mondja: a Szentlélek nem személy, hanem Isten ereje, „szent szellem”, aki hasonló egy erőhöz, energiához. Az érv: attól, hogy valami „beszél” Isten nevében, még nem személy, hiszen ma a gépek is „beszélnek”.

    Ez szép retorikai kép, de semmi köze a Bibliához. A Szentírás a Szentlelket úgy mutatja be, mint aki akar, dönt, szeret, tanít, vigasztal, akit meg lehet szomorítani, akinek lehet hazudni, aki küld, aki szól: „különítsétek el nekem Barnabást és Sault a munkára, amelyre elhívtam őket” (ApCsel 13,2). Jézus nem egy „erőről” beszél, hanem egy másik „Pártfogóról” (Paraklétosz), aki „veletek marad mindörökké”, aki „tanít majd titeket mindenre” (Jn 14–16). Az Atya és a Fiú „elküldik” őt. Nem logikus és nem biblikus, hogy egy személy (Atya) egy másik személyt (Fiú) elküld egy személytelen energiához hasonló „erőt”, és ezt úgy nevezik: „ő”.

    VálaszTörlés
  5. A szövegkritikai érvek a Szentháromság ellen

    A mozgalom nagyon magabiztosan állítja, hogy a Szentháromság tana „néhány hamisan visszaadott versre” épül, és felsorolja:

    – 1Jn 5,7 „comma Johanneum”: itt igazuk van abban, hogy a „három a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek” betoldás késői latin hagyomány, a legkorábbi görög kéziratok nem tartalmazzák. A katolikus Egyház sem építi erre a Szentháromság tanát. De ettől még a tan ott van Jézus keresztelési parancsában (Mt 28,19), Pál és János triadikus formuláiban (2Kor 13,13; Ef 4,4–6; Jn 14–16), és a Fiú és a Lélek istenségét bizonyító számos más igében.

    – 1Tim 3,16: valóban, a régebbi kéziratokban erős tanúbizonyság szól amellett, hogy eredetileg „aki” (ὃς) állt, és később lett belőle „Isten” (θεός). De a vers lényege akkor is ugyanaz: egy himnusról van szó, amely a megtestesült Krisztusról szól – aki más igék alapján igenis „Isten, aki megjelent testben” (vö. Jn 1,14; Róm 9,5; Zsid 1,8–10).

    – Mt 28,19: a hitvallás azt állítja, hogy az eredeti szöveg így hangzott: „az én nevemben” menjetek, és kereszteljetek. Erre nincs kézirati bizonyíték. Minden ismert görög kézirat, minden egyházatya, aki idézi, a „név az Atyáé, a Fiúé és a Szentléleké” formulát használja. Ha ez „patripasszista betoldás” lenne a 3–4. századból, azt azonnal lelepleznék azok a szerzők, akik vitatkoznak a Szentháromságról. Nem ez történik. Éppen ellenkezőleg: a mozgalom állítása mögött nincs egyetlen olyan ősi forrás sem, amely valóban az „az én nevemben” olvasatot tanúsítaná.

    – János 1,1: a nomina sacra–elmélet, amely szerint eredetileg „Fiú” állt ott, és „Isten”-re cserélték, egyszerűen puszta spekuláció, kézirati alap nélkül. A legkorábbi fönnmaradt János-tekercsek (a 2–3. századból) mind „θεός ἦν ὁ λόγος”-t olvasnak. A nomina sacra azt jelenti, hogy bizonyos szavakat lerövidítve írtak – de azt nem bizonyítja semmi, hogy valaha is „YS”-ből „ΘS” lett volna egy tudatos „patripasszista” hamisítás miatt. Ráadásul a János-prológus egész szerkezete azon áll vagy bukik, hogy az Ige isteni mivoltát már a teremtés előtt bemutassa. Ha egyszerűen csak azt mondaná: „a Fiú volt az Ige”, az még semmit nem mondana a Fiú természetéről.

    Az az érv pedig, hogy „logikátlan” azt mondani: „az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”, valójában félreérti a mondat szintaxisát. Ha azt mondom: „kezdetben volt az ember, és az ember az emberek között volt, és ember volt”, ez nem logikátlan, hanem azt jelenti, hogy az adott személy osztozik az „emberi természetben”, miközben konkrétan más emberekkel van közösségben. János pontosan ezt mondja a Fiúról: osztozik az isteni természetben (nem „egy isten”, hanem „Isten”), miközben személyében az Atyával közösségben, vele szemben álló viszonyban van.

    – Iz 9,6: a szerző említi, hogy Luther egyes fordításai nem teszik oda explicit módon az „Isten” szót, és hogy „erős hős”-nek fordítható. Csakhogy ugyanaz az „El-gibbor” kifejezés Iz 10,21-ben Jahvéra vonatkozik: „visszatérnek az Erős Istenhez (El-gibbor), Izrael Istenéhez.” Nem lehet úgy érvelni, hogy Iz 9,6-ban „hős, mint Isten”, Iz 10,21-ben meg „Isten maga”. Ha a Messiás nevei között ott van az „Erős Isten” párhuzamosan a „Békesség Fejedelmével” és az „Örökkévaló Atyával”, azt nem lehet egyszerűen kimagyarázni azzal, hogy Gesenius vagy Luther egy fordítási variánsa szerint „hatalmas hős” is értelmezhető. A szöveg összefüggése és az Iz 10,21 párhuzama sokkal erősebben mutat Krisztus isteni mivoltára, mint ahogy a hitvallás sugallja.

    VálaszTörlés
  6. Lélek, pokol, második halál

    A mozgalom határozottan állítja, hogy a lélek halandó, a halál öntudatlan állapot, nincs örök gyötrelem, csak „második halál”, vagyis megsemmisülés. Sok bibliai idézetet hoznak Isten szeretetéről, a szeretet parancsáról, a „bűn bére a halál” kijelentésről. Ezek mind igazak. A kérdés az, mit mond a Biblia a végső ítéletről.

    Jézus maga mondja a Máté 25-ben: a juhok „eljönnek az örök életre, a gonoszok az örök büntetésre”. Ugyanazt az „örök” (aiōnios) szót használja mindkettőre. Dániel 12,2 „örök életet” és „örök gyalázatot” említ. A Jel 14,11 „gyötrelmük füstje felmegy örökkön örökké” kifejezést használja, és „nincs nyugalmuk sem éjjel, sem nappal” azokon, akik a fenevadat imádják. Ezeket a képeket lehet rosszul, kegyetlenül, mechanikusan magyarázni – de félresöpörni nem lehet. A katolikus hit nem úgy beszél a pokolról, mint egy „Isten által élvezettel fenntartott kínzókamaráról”, hanem úgy, mint az Isten szeretetének végleges, önkéntes elutasításáról, amelynek következménye a vég nélküli elszakítottság az élettől. Aki a végtelen szeretetet tudatosan, megkeményedve, haláláig elutasítja, az saját magát zárja ki. Az „örök tűz” képe ennek a rettenetének a komolyságát fejezi ki.

    Az sem igaz, hogy a lélek kérdése teljesen egyértelmű volna a mozgás állítása szerint. Jézus mondja: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik; inkább attól féljetek, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” (Mt 10,28). Ha a halál után a lélek semmilyen értelemben nem élhetne tovább Isten előtt, ez az ige teljesen értelmét vesztené. Pál azt mondja: „inkább elköltözni vágyom a testből, és az Úrral lenni” (Fil 1,23), illetve „jobban szeretnénk kiköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz” (2Kor 5,8). A gazdag és Lázár példabeszéde nyilván parabolikus, de nem véletlen, hogy Jézus egy olyan képpel tanít benne, amelyben a halottak valóságos, Isten előtti tudatossága jelenik meg.

    VálaszTörlés
  7. Jézus és Mihály arkangyal

    A szöveg nagyon hosszú részt szentel annak, hogy bizonyítsa: Jézus valójában Mihály arkangyal, Isten egyszülött Fia, aki az Ószövetségben „Szövetség Angyala” néven, az Úr Angyalaként jelenik meg. Felsorolja Kálvint, Spurgeont, zsidó szerzeteseket, a Dániel-könyvet, Józsué 5-öt, Mal 3,1-et, stb. A gond itt ismét az, hogy igaz megfigyeléseket és erőltetett következtetéseket kever.

    Igaz, hogy az Ószövetségben gyakran szerepel az „Úr angyala”, aki Jahve nevében beszél, Jahve hatalmával cselekszik, és egyes helyeken mintegy „összefolyik” Jahve saját személyével. A keresztény hagyomány ezt valóban sokszor a Fiú „előképeként”, Krisztus előzetes megjelenéseiként értelmezte. De ebből nem következik, hogy ez az angyal „egy a sok arkangyal közül”, s főleg nem az, hogy Jézus „lényegileg” egy szellemi teremtmény volna.

    A Szentírás egyetlen könyve, amely tételesen foglalkozik azzal, vajon a Fiú az angyalok közé tartozik-e, épp az ellenkezőjét tanítja annak, amit a mozgalom állít. Zsidók 1–2 végig arra épül, hogy:

    „Mert melyik angyalnak mondotta valaha: Fiam vagy te, én ma szültelek téged?… És amikor ismét bevezeti az elsőszülöttet a világba, így szól: És imádják őt Isten minden angyalai. Az angyalokról azt mondja: akik szeleit teszi követeivé, és a lángoló tüzet szolgáivá; a Fiúról pedig: Trónod, ó Isten, örökkön örökké…” (Zsid 1,5–8).

    És a fejezet végén: „Melyik angyalnak mondta valaha: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem?” (1,13). A válasz: egynek sem. A levél egész mondanivalója az, hogy a Fiú nem angyal, hanem fölöttük áll, istenségben részes, akit ők imádnak. Mihály az egyik „fejedelem”, „egy a főfejedelmek közül” (Dán 10,13), nem pedig a teremtetlen Úr, aki által minden lett, akiért minden lett.

    Az, hogy egyes zsidó csoportok vagy keresztény szerzők Krisztust „angyalnak” vagy „Mihálynak” neveztek, még nem hitbeli norma. A kanonikus Szentírás világosan megkülönbözteti: Mihály arkangyal a teremtmények között vezető; Jézus a Fiú, akihez az angyalok imádattal borulnak le.

    Nikaia, „patripasszizmus” és a történelem újraírása

    A hitvallás történeti része úgy meséli el az egyháztörténetet, mintha a 3. századi antiókhiai zsinat lett volna az „igazi apostoli egyház” utolsó bástyája, amely elítélte a „homoousios” szót és a patripasszista eretnekséget, de aztán Konstantin, a „pogány császár” mindent felülírt, és a niceai zsinaton rákényszerítette az Egyházra az „eretnek Bibliát” és a Szentháromság-tant. Ez a kép egyszerűen történelmileg torz.

    Valóban voltak sabellianus, patripasszista irányzatok, amelyek összemosták az Atyát és a Fiút, mintha egy és ugyanazon személy volna, más-más „móduszban”. Ezeket az ókori Egyház következetesen elítélte. A „homoousios” szó használata valóban gyanús volt egy ideig, mert egyes eretnekek is használták, ezért óvatosan bántak vele. De Nicea nem azt állította, hogy az Atya és a Fiú „ugyanaz a személy”, hanem azt, hogy „egylényegűek”, azaz azonos isteni természetben részesek. Athanasziosz, a Szentháromság leghevesebb védelmezője a 4. században, kíméletlenül küzdött a szabelianizmus ellen is – épp azért, mert az egy Isten három személyben való hitét egyszerre fenyegeti az ariánus „Fiú mint első teremtmény” és a szabeliánus „Atya és Fiú személyazonossága” félreértés.

    Konstantin szerepe sem az volt, hogy „kitalálja” a Szentháromságot, hanem az, hogy a birodalmi béke érdekében zsinatot hívott össze egy már meglévő vitában, amelyben az ariánusok egy új tanítást hoztak, és az egész Egyház tiltakozott. A zsinat döntését nem egy császár, hanem több száz püspök írta alá, akik között sokan már a Diocletianus-féle üldözések vértanúi voltak. Az az ötlet, hogy ők mind „Sátán földi ügynökei” lettek volna, akik „meghamisították a Bibliát”, egyszerre sértő és teljesen megalapozatlan.

    VálaszTörlés
  8. Mi az, amiben egyetértünk – és hol válik szét az út?

    A szöveg szerzője joggal bírálja azokat a „keresztényeket”, akik csak névleg keresztények, de háborúznak egymás ellen, bántalmazzák egymást, együtt élnek a bűnnel. Ebben igaza van. Igaza van abban is, hogy újjászületés nélkül senki nem látja meg Isten országát; hogy a szeretet a törvény beteljesedése; hogy a keresztény embernek semmi köze nem lehet a gyűlölethez, az erőszakhoz, a korrupcióhoz. Egy katolikus hívő köteles saját Egyházán belül is bűnbánatra szólítani mindenkit, aki ezekben vétkezik.

    De a kiút nem az, hogy egy 20–21. századi kis csoport új „hitvallást” hoz létre, amely radikálisan szakít azzal a hittel, amelyet az apostolok tanítottak, amelyet az Egyházatyák védtek, és amelyet a Szentírás egészének fényében értelmezünk. Nem az a megoldás, hogy tagadjuk Krisztus istenségét, a Szentlélek személyét, a lélek halál utáni állapotát, az örök ítélet komolyságát, és mindezt egy sajátosan formált „Jehova–Mihály–szent szellem mint erő” sémába gyömöszöljük.

    A katolikus hit nem azt mondja, hogy „mi vagyunk a tökéletesek, mások mind Babilon”; hanem azt, hogy Krisztus egy Egyházat alapított, amely ugyan bűnös emberekből áll, de az igazságot és a szentség eszközeit hordozza. Ebben az Egyházban a Szentírás Isten igéje, de élő hagyományban, liturgiában, tanításban, szentségekben bontakozik ki. Jézus valódi Isten és valódi ember, akit az apostolok imádtak, akinek a nevét segítségül hívták, akinek az istenségét már a második század keresztényei nyíltan vallották. A Szentlélek nem puszta erő, hanem személy, aki ma is vezet, vigasztal, tanít. Az üdvösség nem olcsó „ijesztgetés a pokollal”, de nem is automatikus boldog vég: komolyan veszi a szabadságot, a bűn súlyát, Isten irgalmát és igazságát.

    Ha valaki őszintén keresi az igazságot, nem elég annyi, hogy „nem tetszik nekem a történelmi egyházak gyakorlata, ezért keresek egy új mozgalmat, amely jobban hangzik”. A kérdés az: mit tanít a teljes Szentírás, hogyan értette ezt az apostoli kor, mit hitt az Egyház az első évszázadokban, és ki az, aki ma is folytonosan ebben az apostoli hitben áll. Katolikusként azt vallom, hogy ez az a hit, amelyet a niceai–konstantinápolyi hitvallásban imádkozunk: „Hiszek az egy Istenben… és az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában… egylényegű az Atyával… és a Szentlélekben, aki Úr és éltető…” – és hogy ez a hit nem emberi „patripasszista konstrukció”, hanem annak az Egyháznak az élő hite, amely Krisztus ígérete szerint „nem fog elbukni, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta”.

    Ha azok, akik a mozgalomhoz tartoznak, valóban szeretik a Szentírást, és valóban készek mindent alávetni az igazságnak, akkor a következő lépés nem az, hogy még messzebb mennek az apostoli hittől, hanem az, hogy őszintén és alázattal megvizsgálják: valóban az a Jézus-e az ő Krisztusuk, aki a Szentírásban és az őskeresztény tanúságban Istenként, Úrként, a Szentháromság Fiaként áll előttünk – vagy egy olyan, emberré lett, teremtmény-„fiú”, aki valójában nem azonos azzal a Jézussal, akit az apostolok imádtak. Az üdvösségünk azon múlik, hogy a valódi Jézust fogadjuk-e el, vagy egy olyan képet, amely – bármilyen áhítatos is – végső soron kevesebb, mint az, amit Isten önmagáról kinyilatkoztatott.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fontos tudnivalók ha a Bibliát olvasod

Mi a véleményed Jézus haláláról: eretneki vagy igazi?