Fontos tudnivalók ha a Bibliát olvasod

Kegyelem és békesség az Atyától, Jehova Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól, az ő egyszülött Fiától. 

Ha Jehova Isten igaz imádója és Jézus Krisztus igaz követője akarsz lenni, és az első századi igaz hitet keresed itt a helyed.  


Isten hozott, 


Nagyon fontos, hogy kutassuk és összevessük a régi kereszténységet a mai kereszténységgel, hogy lássuk ha a helyes irányba megyünk. Ne félj megvizsgáni mindent őszintén, alázatosan és alaposan.


Sok szeretettel üdvözöllek a következő Bibliai részlettel: 1 János 4:18-19 HUNK. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!


Isten azt mondja minden Biblia-olvasónak, hogy figyel bennünket, a Biblia héber szövegének magyar visszaadása szerint.

Malakiás 3:16. Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik Jehovát, Jehova figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe Jehova előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.

Te figyelsz Istenre?
Kit kérdezel, az élet fontos kérdéseire? 
Kérdezted Istent?
Válaszolt Isten a feltett kérdéseidre?
Például megkérdezted Istent az alábbiakban?

- Ha a Bibliát emberek írták, miért mondhatjuk mégis „Isten szavának”?
- Miért íratta Isten a Bibliát?
- Mit tanít Isten magárol, ki ő?
- Ki Jézus Krisztus?
- Kicsoda Sátán, az ördög?
- Miért öregszünk és halunk meg?
- Mi a halál, van tudatos lét a halál után a feltámadásig? Létezik-e megmentés a halálból?
- Hogyan fog ítéletet tartani az emberek felett az Isten?
- Mi Isten terve a Földel és az istenfélő emberiséggel kapcsolatban?
- Mi szükséges ahhoz, hogy Isten megmentésében részesüljünk?
- Isten szava szerint, mi fog történni a jövőben?
- Szükség-e újjászületnünk, hogy Isten királyságába bejussunk?
 
Tanulságos

Isten azt mondja figyelmeztetés képpen, hogy az aki nem tanul tőle, elvész, elpusztul.

Hóseás próféta könyve 4. rész 6. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.
  7. Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
  8. Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
  9. De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
  10. Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek Jehovára vigyázni.
  11. Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
  12. Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.

Pár fontos bibliai tudnivaló Jézusról

Jézus élettörténetének földi szakaszát hűen bemutatják az evangéliumok. Földi tevékenysége csodállatos volt, de az akkori nemzedék többsége nem fogadta el őt és habár pályafutása a halálban ért véget, Isten harmadnapon feltámasztotta, vissza helyezve abba a dicsőséges szellemi létbe, melyben földi megszületése előtt volt (Cselekedetek 2:22-36, János 17:1-5).
Ma, Isten kegyelméből a minket megmentő Jézus Krisztus dicsőséges szellemi lény az Isten égi birodalmában. Ő, Jehova Isten után a legfontosabb személy a világmindenségben, mivel az égi atyja Úrrá tette őt mindenki felett és néki adott minden hatalmat mennyen és földön, hogy visszaállítsa az Isten szerint való rendet és harmóniát a világmindenségben (Máté 28:18). Mint égi Főpap (Zsidók 8:1), ő az egyedüli Közvetítő, Isten és az emberek között (1Timóteus 2:5). Ezért létfontosságú, hogy úgy tiszteljük Jézus Krisztust mint ahogy égi Atyánk, az Isten elvárja, hallgatva és engedelmeskedve az ő tanításának (János 3:31-36). 
Viszont nagyon kell vigyázzunk arra, nehogy Istent csináljunk belőle, hiszen nincs más Isten, csak Jehova Atyánk. Jézus Urunk nem azt tanította magáról, hogy ő a Mindenható Jehova Isten lenne, sem azt, hogy ő egyenrangú lenne Istennel, hiszen ezt mondta: ''Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam." (János 14:28). Azt sem tanította magáról, hogy ő egy második Isten lenne, mivel ezt mondta: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust." (János 17:3) Az "egyedüli igaz Isten" kifejezés legfelsőbb hatalmat, legfelsőbb méltoságot fejez ki, és ezt csak az Atya gyakorolja mindörökké. Jézus nem Isten, mert akkor kettő lenne és a Bibliában csak egyről beszélnek.
És azt sem tanította, hogy őt imádjuk és hozzá imádkozzunk, hiszen ezt mondta: Ekkor monda néki Jézus: ”Eredj el Sátán, mert meg van írva: Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Máté 4:10) - ''Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;'' (Máté 6:6,9)

Ha a dogmákhoz hűen ragaszkodsz, tudnod kell ezt

A háromságtan több tévesen visszaadott bibliaversen alapszik. Ézsaiás 9:6 az LXX-ben "Angyal" (amely az akkori nézetben egy égi Küldöttet jelentett, ebben az esetben a Legnagyobbat). Persze ez a szöveg dinamikus visszaadása. Nézzük a héber megnevezéseket:
pele-joez-el-gibbor-abi-ad-sar-shalom.
Wilhelm Gesenius tudós a héber "el gibbor" megnevezést "hatalmas (el) hősnek (gibbor)" fordítja. Luther Márton a neves reformátor, a következő képpen adja vissza (Gott azaz Isten nélkül):
Isaiah 9:6 Lutherbibel 1912 Denn uns ist ein Kind geboren, ein Sohn ist uns gegeben, und die Herrschaft ist auf seiner Schulter; er heißt Wunderbar, Rat, Held (Hős), Ewig-Vater Friedefürst;
Még a modernizált változat sem tartalmazza az Isten (Gott) szót
Modernisiert Text Denn uns ist ein Kind geboren, ein Sohn ist uns gegeben, welches HERRSChaft ist auf seiner Schulter; und er heißt Wunderbar, Rat, Kraft (Erős), Held (Hős), Ewig-Vater, Friedefürst,
Luther Márton Biblia Ézsaiás 9:6 Mert gyermekünk születik, fiú adatik nekünk, és a kormányzat az ő vállán lesz; és ekképpen nevezik Csodálatos, Tanácsos, Hős, Örök Atya, Békefejedelem;
Revideált Luther Biblia Ézsaiás 9:6 Mert gyermekünk születik, fiú adatik nekünk, és a kormányzat az ő vállán lesz; és ekképpen nevezik Csodálatos, Tanácsos, Erős Hős, Örök Atya, Békefejedelem;

A Zsidókhoz írt levél titkaiból

Luther Márton neves reformátor idejében tudták, hogy a Zsidókhoz írt levél bizonyos bibliaidézetei sem a héber szöveggel, sem a görög Septuaginta szöveggel nem egyeznek. Hogy melyik volt az eredeti szöveg, most is vita tárgya.

A gyanú. Nem hiteles szövegek hozzáadása az eredetihez

Észrevettem egy kifejezést a Septuagintában – a 6. versben (Imádják őt Isten minden angyalai) – amely nem létezik az ókori héber szövegben (a maszoréta szövegben). Nem létezik a szamaritánus szövegben (Pentateuch), sem a Septuaginta bizonyos változataiban. Ezt a kifejezést nem találja meg sem Dumitru Cornilescu által fordított Ószövetségben, sem a katolikus Bibliában, bármennyire is keresi. Csak az ortodox Bibliában találja meg az 5Mózes 32:43-ban. Hogyan döntsünk? Hogyan értelmezzük a hiányt?

Csak két értelmezési lehetőségünk van:
A. Elfogadjuk azt, hogy az ókori héber szöveget "megrontották, kijavították" (negatív értelemben javították ki), és így ezt a kifejezést hozzáadták a szöveghez, hogy politesta alapra helyezzék azt a hellenisztikus (görög) időben.
B. Elfogadjuk, hogy a 6. vers nem volt benne az eredeti Zsidókhoz írt levélben, hanem egy másoló adta hozzá később. 

A Zsidókhoz írt levél 1:5b-12 szövege gyanús.
Az eredeti szöveg így hangzott volna:
1. Isten, aki sokszor és sokféleképpen szólt hajdanán a próféták által atyáinkhoz,
2. ezekben az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a nemzetségeket is teremtette.
3. Ő, aki dicsőségének kisugárzása és személyének tökéletes képmása, és hatalmának szavával fenntart mindenséget, miután bűneinket megtisztította, a Felség jobbjára ült a magasságban,
4. annyival különb lévén az angyaloknál, amennyiben az övéknél különb nevet örökölt.
5. Mert melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”?
(Íme egy teljes szöveg közbeszúrva)
13. És melyik angyalnak mondta valaha: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?
14. Nemde mindnyájan szolgáló lelkek, akiket elküldtek szolgálni azokért, akik öröklik az üdvösséget?

A kumráni héber kéziratban, a 4QDeutq-ban találunk valami hasonlót, mint a Septuagintában, de politeista tendenciákkal:

5Mózes 32:43 "Minden isten imádja őt."

Talán ezek a megjegyzések nyugtalanítottak, és talán azon tűnődsz, hogy vajon még mindig hiszek-e a Bibliában? Igen, őszintén hiszek mindenben, ami a Bibliában írva van - beleértve az Újszövetséget is, és ez a hitem 1991 óta. De csak az eredeti szövegben hihetek, semmi olyanban ami hozzá volt adva, nem, mert ez sátáni ihletéső adalék.

A 1János 5:7 verse sem volt a Bibliában

A háromság-tan alapját szolgáló 1János 5:7 versét a legrégebbi három Biblia nem tartalmazza

Nincs a Codex Sinaiticus Biblia 4. sz. görög szövegében
Nincs a Codex Vaticanus Biblia 4. sz. görög szövegében
Nincs a Codex Alexandrinus Biblia 5. sz. görög szövegében
Nincs a legkorábbi Vulgata Biblia 5 sz. latin szövegében
Az Új Fordítású Biblia (ÚF) és más kül és belföldi Bibliák nem tartalmazzák.
Latin széljegyzetekben terjedt.
Ez is azt megmutatja, hogy egy széljegyzet tévedésből, vagy akarattal bekerülhet oda ahova nem a helye.
A Biblia szövege a következők miatt változhatott a legjobb szakértő Bruce M. Metzger kategorizálása alapján:
1. Véletlen változások - A rossz látás vagy más hasonló ok következtében történt elírások a másolás alatt
2. A rossz hallás következtében történt elírások, diktálás esetén
3. Csalóka emlékezet, amikor a megtanult szöveget fejből 'másolta'
4. Rossz döntések, szándékos változtatások alapján:
- A helyesírás és nyelvtani formák megváltozása a jobbnak vélt stillus miatt
- A szövegharmonizációból eredő romlások, hogy közelebb vagy azonos legyen más evangéliumokkal vagy bibliai szövegekkel
- Kiegészítések és egyéb bővítmények
- Időrendi, földrajzi és más kérdések tisztázása
- Az olvasatok egybeolvasztása
- Dogmatikai szempontok alapján véghezvitt változtatások (viták megynerése ürügyén)
- Különböző részletek betoldása, más forrásokból
Az eredeti 1János 5:7,8 görög szövege csak ennyit közöl:
7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: 8 a szellem, a víz, a vér, és ez a három egységes (egyezik, egységben van).

Az eredeti Máté 28:18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Amiképpen engem küldött az Atya, aképpen küldelek én is titeket. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, az én nevemben.

Ki jelent meg testben? 
1 Tim. 3:16 
A korai görög kéziratokban "Isten" helyett "Aki" szerepel. Ez pedig az Isten egyetlen nemzett fia, Jézus Krisztus.
Károli fordítás:
I. Tim 3:16  "és minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe."
A vers régi görög szövege:
"καὶ ὁμολογουμένως μέγα ἐστὶν τὸ τῆς εὐσεβείας μυστήριον· Ὃς ἐφανερώθη ἐν σαρκί, ἐδικαιώθη ἐν πνεύματι, ὤφθη ἀγγέλοις, ἐκηρύχθη ἐν ἔθνεσιν, ἐπιστεύθη ἐν κόσμῳ, ἀνελήμφθη ἐν δόξῃ."
fordítás:
"és elismerten nagy a kegyesség eme titka: Aki megjelent (láthatóvá lett) hústestben, igazolást nyert szellemben, megjelentetett az angyaloknak, hirdettetett a nemzeteknek, hitelre talált a világban, felvitetett dicsőségben."

Az eretnek Patripasszista mozgalom káros hatása a kereszténységben

Sokan azzal érvelnek, hogy a „Jézus Jehova” gondolat logikus, mert a János 1:1 szövegében található:

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (BDC)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. (BÓR)

Valóban, ha egyszerűen lecseréljük az „Igét” a „Jézus” névre, ez az, ami kiderül:

Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Jézus volt az Isten. (BDC)

Kezdetben volt Jézus, és Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus. (BÓR)

Vagy:

Kezdetben volt Jézus, és Jézus Jehovánál volt, és Jézus volt Jehova. (BDC)

Kezdetben volt Jézus, és Jézus Jehovánál volt, és Jehova volt Jézus. (BÓR)


Azonban „Az Ige Istennél volt” (és Jézus az Istennél volt, és Jézus Jehovánál volt) kifejezés, majd Jézus, mint Isten, gyanút kelt. Cseréljük le a fenti mondatban két eredeti szót idegen szóra, hogy megtudjuk, miről van szó:

Kezdetben volt Káin, és Káin Ádámnál volt, és Káin volt Ádám.

Kezdetben volt Káin, és Káin Ádámnál volt, és Ádám volt Káin.

– TOTÁL logikátlan!

Vagy:

Kezdetben volt a Fiú, és a Fiú az Atyánál volt, és a Fiú volt az Atya.

Kezdetben volt a Fiú, és a Fiú az Atyával volt, és az Atya volt a Fiú.

– TOTÁL logikátlan!

Nem számít, milyen szóhelyettesítést végzünk, egyértelmű, hogy ez a szöveg NYELVTANILAG HAMIS:

Kezdetben volt az Angyal, és az Angyal Istennel (Istennél) volt, és Isten volt az Angyal. – TOTÁL logikátlan!

És most cseréljünk le két szót:

Kezdetben volt Éva és Éva Ádámmal (Ádámnál) volt, és Ádám volt Éva. – – TOTÁL logikátlan!

A 2. században az üldözés miatt a keresztények kóddal írtak, nehogy lelepleződjenek. Használták a "nomina sacra" nevű írásformát, amelyben a neveket és bizonyos szavakat lerövidítették, hogy ne adjanak okot az üldözőknek az írások elkobzására. Így a theos (isten) és a huios (fiú) szó két betűre redukálódott, felül egy vonallal (kötőjellel) jelölve. Miután a Patripasszista gnosztikusok megváltoztatták az első betűt, így a huios (Fiú) theos (Isten) lett, a hiteles szöveg súlyosan megváltozott, és így a vers helyes értelmezése homályossá vált. De a Fiú szó helyettesítésével a vers újra logikussá válik, világos üzenettel a szövegkörnyezetben és összhangban van mindennel, amit az evangélium mond.

A Szent evangélium János 1 szerint:

1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.

Az i.sz. 4. században a nomina sacra használata megszűnt, mert a Római Birodalom másfajta politikát fogadott el a kereszténységgel szemben, és a szentnek tekintett keresztény iratok birtoklása már nem minősült államellenes bűncselekménynek.
Léteznek képek a régi szöveggel az interneten, amely tartalmazza a nomina sacra formát, János evangéliumának 1. fejezetéből (persze itt a Jn 1:1 már cserélve van).

Nézzük a János 1:1-et nomina sacra formában.

Régóta ismert, hogy bizonyos szavakat a korai keresztények kombináltak, ezeket a szavakat a szakértők Nomina Sacra-nak nevezték. A Nomina Sacra alakban írt rövidített szó egy betűjének megváltoztatásával (tévedésből vagy szándékból) a kifejezés teljesen más jelentést kap.

Például a 4. századi Codex Sinaiticus szövegben a 2Péter 1:1-ben a „kyrios” szó Nomina Sacra alakban szerepel:

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik olyan értékes hitet nyertek, mint mi, Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus igazságában:

Az 5. századi Codex Alexandrinus szövegben azonban már jelen van a theos (isten) szó, és ez a változat eredményezte:

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik a miénkhez hasonló értékes hitet nyertek Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságában:

Tehát nagyon lehetséges, hogy valójában ez történt a János 1:1-ben is.

Az ókori bibliai szövegekben a Υἱός (Huios – jelentése: Fiú) szó rövidítése ΥΣ, ez a „Nomina Sacra” formája. Hasonlóképpen, a Θεός (Theos – jelentése "Isten") szót ΘΣ-ként rövidítik a Nomina Sacra formában. Vegyük figyelembe, hogy mindkét szó Σ betűvel végződik, és csak az első betűt kell megváltoztatni.

Ha a János 1:1-ben egykor szerepelt a ΥΣ (Fiú) szó, akkor az eredeti szöveg így szól:

János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.


Egyháztörténeti Évkönyvek – A „patripasszianizmusnak” nevezett eretnekség


Jusztin Mártír (165 körül lefejezték) egyik könyvében van egy feljegyzés, hogy az ő idejében voltak, akik azt vallották, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, és tévesen azt hitték, hogy az Atya valójában csak egy másik megnevezése a Fiúnak (First Apology (63, in Richardson, 1970: 284-85).

Az egyháztörténeti évkönyvekből megtudjuk, hogy egy bizonyos "Szmirnai Noétusz" ekkor indított iskolát ezzel az eretnek teológiával Rómában (190 körül).

Noétusz tanításai

Noétusz szerint Krisztus az az egy Isten – aki először nyilatkoztatta ki magát Atyaként – majd kinyilatkoztatása lett az emberi Fiú alakjában, tehát ugyanaz a személy, aki azonban más megnyilvánulási módban nyilatkoztatta ki magát (innen ered a modalizmus elnevezés). Ezért Noétusz szerint az is elmondható, hogy a Fiúban maga az Atya szenvedett a kereszten, hiszen ugyanaz a személy volt, csak más megnevezésen (innen ered a „patripassianizmus”, azaz „az Atya szenvedett” kifejezés).

Miután Rómában telepedett le, az egyház keresztény vezetői megvizsgálták tanításait, és kiközösítették. Noétusz zavartan védekezett: "Mi rosszat teszek azzal, hogy Krisztust dicsérem?... Ha tehát elismerem, hogy Krisztus Isten, akkor ő maga az Atya, ha valóban Isten, és Krisztus szenvedett, mivel maga Isten volt, következésképpen az Atya is szenvedett, mert ő maga volt az Atya."

Noétusz tanítványai, Epigonus és Kleomenész folytatták mesterük tanításait, „megvilágosítva” őket: Isten egyszerre láthatatlan és látható forma; mint láthatatlan forma az Atya, mint látható forma, ez a Fiú. A patripasszista doktrína további híres követői ugyanebből az időszakból Praxeas (Kis-Ázsiában, Karthágóban és Cirénéban) és valamivel később Szabelliusz (Pentapoliszban), aki javasolta a híressé vált „homo-ousios” (ugyanaz a lény) kifejezést, ami azt jelenti, hogy „Krisztus ugyanaz a lény, mint az Atya”.

Noétusz eleinte tagadta, hogy „Krisztus volt az Atya, és hogy az Atya született, szenvedett és meghalt”, mert tudta, hogy ha elismeri, örökre mennie kell az egyházból (akkor az eretnek véleményért örök kiközösítés járt), de hívei egyre szaporodtak és unszolták, hogy nyilvánosan is tegye meg, ugyanazon zsinat előtt, amikor másodszor is összehívták, és végül elismerte, hogy feladta a neki tulajdonított véleményeket. Úgy tűnik, hogy ő és követői eleinte csak János evangéliumát fogadták el. És arra következtethetünk, hogy ez a mozgalom népszerűsítette ezt a könyvet a János 1:1 módosított formájában, mert a római Hippolytus azt írja, hogy korának keresztényei közül ők voltak a legtöbben, még a római pápa is közéjük tartozott.

Miután a patripassziánusok maguk mellé állították a római pápát, a „homo-ousios” gondolata és írásaik villámcsapásként járták be a keresztény világot, és ártalmas téziseiket bevitték más keresztyén könyvekbe is, rákényszerítve azokra, akik nem ismerték az eredetit. Ezt a felekezetet különböző akkori keresztény szerzők említik, mint Hippolytus, Epiphanius, Cyprianus, Tertullianus, Rufinus, a történész Szozomenosz (400-450) stb..

Ellenük 267-ben hozták létre az Antiókia-i Zsinatot, amely 50 püspökből állt, akik tagadták és elítélték a „homo-ousios” kifejezést és az arra épülő teológiai felfogást, 267-ben, Makariusz edesszai püspök elnökletével. Tekintettel arra, hogy a kereszténységben legnépesebb párt akkoriban meghamisította a Szentírást, hogy állításait alátámassza, ez a 267-es Antiokia-i Zsinat, amely hű maradt az Apostoli Hitvalláshoz, egy keresztény tudóst, Lukiánt bízta meg - a Makariosz püspök iskolájából, hogy visszadolgozza az eredetit. A tanács azért választotta Lukiánt, mert ő egykori patripassziánus volt, és ismerte e szövegek csínját-bínját. Ennek a változatnak a tisztázása és az ókori szöveg bemutatása közben elárulta egy úgynevezett patripasszius pap, aki feljelentette a pogány hatóságok előtt, hamis dolgokkal vádolva.

Az Antiókia-i Zsinat tagjai meghatározták, hogy Jézus nem „homo-ousios” (ugyanaz a lény) az Atyával, hanem „homoi-ousios”, azaz „hasonló az Atyához”, tehát Jézus nem maga az Atya. Sajnos ma a legtöbb keresztény semmit sem tud erről a fontos, 3. századi antiókhiai zsinatról. Azt sem, hogy később, pontosan ezt az Atya és Fiú azonos lényének eretnekségét, amelyet a hűséges apostoli egyház leleplezett és hivatalosan leküzdött, a Nikeai Zsinat (325) a kereszténység hivatalos hitvallásaként fogadta el. Nagy Konstantin császárt, aki még pogány volt és támogatta a pogány jósokat, a patripassziánizmust támogató püspökök többsége meggyőzte – eretnek Bibliájuk alapján – és ő a tanács minden tagját arra kényszerítette, hogy fogadja el a „homo-ousios” (ugyanaz a lény) kifejezést az Atyára és a Fiúra vonatkozóan. Gyakorlatilag 325-ben Konstantin pogány császár megsemmisített mindent, amit a hűséges apostoli egyház a 3. században elhatározott Antiókiában, és rákényszerítette az egész kereszténységre az eretnek Bibliát, a Patripasszista Bibliát, amely ma is hivatalos. Később a császár észbekapott és Áriusz pártjára állt. Reakcióként, az ellenzék beadta Áriusznak a legkeményebb mérget.  

Kérdezd meg magadtól és légy őszinte: Mennyire helyes lenne egy bibliafordítás ha Sátán földi ügynökeinek a kezéből jönne?  Miert üldözte Sátán a Krisztuskövető Jehova imádóit, ha ez az ő téves hite lenne? 

Ismerd meg helyesen a Bibliát. Fogadd el az intő üzenetét.

János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. 

Ne engedjetek tehát annak a hatalmas nyomásnak, hogy Jézust Istennek tegyék, mert akkor két Istenünk lenne (amit binitarizmusnak hívnak, nem monoteizmusnak), de a Biblia szerint csak egyetlen egy van, Jehova Atyánk:

Ne legyenek más isteneid rajtam kívül! (2Móz 20:3)
Halld meg, Izrael! A mi Istenünk, Jehova! Jehova egy! (5Móz 6:4)
Nem egy Atyánk van-e mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-e minket? Miért vagyunk hát hűtlenek egymással, megszegve atyáink szövetségét? (Mal 2:10)
Jézus így felelt neki: „Az első ez: Halld meg, Izrael! A mi Istenünk, Jehova egy!” (Márk 12:29)
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (János 17:3)
A bálványáldozatok evésével kapcsolatban tehát tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy egy Isten van. (1Kor 8:4)
Nekünk azonban csak egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, és akiért mi is vagyunk; és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, mi is őáltala. (1Kor 8:6)
Egy az Isten, mindenek Atyja, aki mindenek felett van, mindenek által és mindenekben. (Ef 4:6)
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1Tim 2:5)

Tehát, kérlek, válaszolj őszintén és alázatosan: Hány Istenünk van, egy (monoteisták lévén) vagy kettő (politeisták, binitáriusok lévén)?



Megjegyzések

  1. Szia Jani,

    köszönöm, hogy leírtad a történetedet és az aggályaidat. Látszik, hogy komolyan vetted Jehovát, komolyan vetted a Bibliát, és komolyan szenvedtél a Watchtower tévedései miatt. Ezt egy katolikusnak nagyon is tisztelnie kell. Abban, hogy az Őrtorony-kronológia, az 1914-es rendszer, a vérkérdés körüli jogi trükközés vagy az Úrvacsora megcsúfolása (évente egyszer „nézni”, nem venni) súlyos problémák, sokkal közelebb állsz a katolikus tanításhoz, mint gondolnád.

    A gond nem ott kezdődik, hogy kérdezel és keresel, hanem ott, ahová most érkeztél: az „Őrtorony vs. Nagy-Babilon” hamis dichotómiájából belezuhantál egy harmadik, teljesen önjáró útba, ami valójában ugyanannak a szektás logikának a másik arca. Az a logika, hogy a kereszténység 19 évszázadon át gyakorlatilag elbukott, a Szentírás szövege át lett írva, a zsinatok elárulták az apostoli hitet, és most – végre – egy kis maradék (te, néhány ex-JT, pár blog, egy kolozsvári konferencia) helyreállítja az „eredeti” kereszténységet. Katolikus szemmel pontosan ez a narratíva a közös gyökér a Russell-féle Őrtorony és a te mostani projekted között.

    Hadd menjek végig néhány fő ponton, egyszerűen és udvariasan, de őszintén.

    1. Biblia vagy „Nagy-Babilon”? Hamis választás
    Nagyon helyesen hangsúlyozod, hogy Isten Maga figyel, amikor az őt félők beszélgetnek (Mal 3,16), és hogy Hóseás 4-ben Jehova azt mondja: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” Ezzel egy katolikus teljesen egyetért. A Biblia valóban Isten szava, és aki nem tanul, az elkallódik.
    De utána ráteszed a régi JT-s szemüveget: „Ne menjünk vissza Nagy-Babilonba, a hamis vallások világbirodalmába.” A katolikus Egyház neked automatikusan „Nagy-Babilon”. Ezzel két dolgot állítasz kimondatlanul:
    1. Krisztus Egyháza lényegében az első század után eltűnt vagy elbukott.
    2. Az ígéret, hogy „én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20), gyakorlatilag nem valósult meg 1800 évig.
    Ha komolyan veszed az Írást, ez tarthatatlan. A Jézus által alapított Egyház (látható struktúrával, püspökökkel, szentségekkel) végig létezett a történelemben. Ennek formája, liturgiája, struktúrája nagyon hamar „katolikus szagú” lesz: püspök az egyház közepén (Ignác antiochiai levelei), valódi eucharisztikus áldozat, vasárnapi liturgia (Justin mártír), szentségek, apostoli utódlás. Nem egy kicsi, láthatatlan „igaz hívő mag” (aki a Szentírást úgy olvassa, mint mi ma), hanem intézményes, történelmi Egyház.
    A te alternatívád ugyanazt a tipikus őrtoronyos képletet használja:
    „Biblia Isten szava” – igaz.
    „A mai egyházak elbuktak” – nem igaz.
    „Tehát vissza kell menni valami előtti, tiszta állapothoz, amit most mi rekonstruálunk” – ez a szekta-alapítás definíciója.
    A katolikus nézőpont az, hogy a Biblia és az apostoli Egyház együtt tartoznak: a Biblia az Egyház szívében született meg, az Egyház vitte tovább, másolta, olvasta, értelmezte. Ha az egész „történelmi Egyház” romlott, akkor maga a Biblia szövege sincs biztonságban – beleértve azokat a részeket sem, amelyekre te támaszkodsz Jézus „csak emberszellemi” mivoltáról.

    VálaszTörlés
  2. 2. Jézus: teremtmény vagy Úr és Isten?
    Nagyon sokszor hangsúlyozod: csak egy Isten van, az Atya, Jehova. Ezzel a katolikus is egyetért. Nem két Istenben hiszünk, hanem egy Istenben, három isteni Személyben. A „Hány Isten van, egy vagy kettő?” kérdésed hamis választásra kényszerít: vagy egy személyű Isten, vagy politeizmus. A Szentírás azonban bonyolultabb és szebb képet fest.
    Néhány egyszerű, de nagyon kemény adat:
    – Jézust úgy nevezik: „Az Ige volt Istennél, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1).
    – Tamás a feltámadt Krisztusnak ezt mondja közvetlenül: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28). Nem egy „melletteszólás”, nem egy retorikai felkiáltás, hanem válasz Jézus szavára: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.”
    – A Zsidókhoz írt levél 1. fejezete az Atya szavait idézi a Fiúról: „A te trónod, ó Isten, örökkön örökké.” (Zsid 1,8) Ugyanebben a szakaszban a 102. zsoltárból (ahol az ÚR teremtette az eget és a földet) átviszi a szöveget a Fiúra (Zsid 1,10–12).
    – Pál „szétszedi” a Smá Jiszráélt (5Móz 6,4), és ezt írja: „Nekünk azonban egy Istenünk van, az Atya… és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van…” (1Kor 8,6). Az „egy Úr” a LXX-ben következetesen Jahve címe.
    – A Róma 10,13-ban Pál ezt alkalmazza Jézusra: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Ez Joel 3,5 (2,32) Jahve-igéje, és Pál az imádkozó „Úr”-t Jézussal azonosítja.
    – A Fil 2,10–11-ben Ézs 45,23 Jahve-előtti meghajlását alkalmazza Jézus nevére: „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja: Jézus Krisztus Úr – az Atya Isten dicsőségére.”
    Ha ezeket komolyan veszed, akkor a képed szükségszerűen változik. Nem két Istened lesz, hanem egy Isten, akinek „természetét” a Fiú is birtokolja; a Fiú az Atyánál van, és mégis: „Isten volt az Ige.”

    3. Az általad idézett „Jézus nem Isten” igehelyek
    Idézed Jn 14,28-at: „az Atya nagyobb nálam”. Ez a katolikus teológiában nem botrány: Jézus valóságos ember is, engedelmes Fiú, aki az Atyától küldve, alávetve él. Mint ember, akkori testben, szenvedésben, az Atya „nagyobb” nála. Ugyanakkor ugyanő mondja: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Ha az egyik verset szó szerint, a másikat pedig sehogy nem veszed figyelembe, az nem „bibliai realizmus”, hanem válogatás.
    Idézed Jn 17,3-at: „az egyedüli igaz Isten, és akit küldtél, Jézus Krisztus”. Ez a vers a Fiú imája az Atyához. Az Atya az isteni élet forrása, akitől a Fiú mint öröktől fogva született Fiú mindent kap. Ezért nevezi az Atyát „az egyedül igaz Istennek” – nem úgy, hogy a Fiú ne az volna, hanem úgy, hogy a Fiú mindent az Atyától fogad. Maga János ugyanabban a levélben írja: „Az igaz Isten és az örök élet: az ő Fia, Jézus Krisztus” (1Jn 5,20). Ezt mi együtt olvassuk, nem egymás ellen.
    Idézed Mt 4,10-et és Mt 6,6–9-et, mintha Jézus kifejezetten tiltaná, hogy őt imádjuk vagy hozzá imádkozzunk. De a teljes Újszövetség tele van olyan jelenetekkel, amikor Jézust imádják (a görög „proskyneó” kifejezetten bálványimádásra tilos lenne, ha ő csak egy teremtmény): a bölcsek, a tanítványok a viharcsendesítés után, a vakon született meggyógyított, Tamás, stb. István ezt mondja halála előtt: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 7,59) – ez imádság. Pál pedig így ír a korinthusiaknak: „mindazoknak, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják” (1Kor 1,2). Vagy ezek az apostolok mind politeisták, vagy a te sémád túl szűk.

    VálaszTörlés
  3. 4. A trinitárius igék és a szövegkritika
    Nagyon részletesen sorolod a szövegkritikai kérdéseket: 1Jn 5,7 („comma Johanneum”), 1Tim 3,16, Mt 28,19, Jn 1,1 nomina sacra, 2Pt 1,1, patripasszianizmus, Homoousios, stb.
    Őszinte válasz:
    – Igen, a „comma Johanneum” (1Jn 5,7–8 hosszabb formája) késői betoldás. Ezt katolikus biblikusok is így látják, és a modern katolikus fordítások sem használják dogma-alapnak. A Szentháromság tanát nem erre építjük. Ha ezt a verset kihúznád a Bibliából, a Szentháromság akkor is ott lenne Jn 1, Zsid 1, Mt 28,19, 2Kor 13,13, Jn 14–16, 1Kor 8,6 alapján.
    – Igen, 1Tim 3,16-ban valódi kézirat-variáns van: „theosz” (Isten) vagy „hosz” (aki). De itt is ugyanaz a helyzet: a Fiú megtestesülésének tanítását nem ez az egy vers hordozza. Jn 1,14 („az Ige testté lett”), Fil 2,6–7 („Isten formájában lévén... szolgai alakot vett fel”) sokkal erősebb szövegek.
    – Mt 28,19 esetében már egészen más a helyzet. Te azt állítod, hogy az „eredeti” így szólt: „az én nevemben”, és a trinitárius formula későbbi betoldás. De erre semmiféle kéziratos bizonyíték nincs. Nincs egyetlen görög kódex, papirusz, ősi lelet, amely a rövidebb formát hozná. Ellenben az első század végéről származó Didakhé, Justin mártír és más atyák mind a hármas formulát ismerik és használják. Ha az egész kereszténység „Patripasszista Bibliát” kapott volna, akkor ez a szöveg egyszerűen nem tudna ilyen egyöntetűen terjedni századokon át. Szövegkritikában nem lehet puszta sejtésből dogmát építeni.
    – A Jn 1,1 „nomina sacra–összeesküvésed” egyszerűen történetileg irreális. A János-evangélium korai papiruszai (P66, P75) mind a 2–3. század elejéről valók, megelőzve a te általad leírt patripasszianus mozgalmi időszak jó részét. Ezekben az olvasható: „kai theosz én ho logosz”. Nincs egyetlen olyan kézirat sem, ami azt mutatná, hogy valaha ott „huiosz” („Fiú”) állt. Egy hipotetikus másolási lehetőségből – hogy a ΘΣ és ΥΣ összekeverhető – nem következik, hogy valaha meg is történt, pláne nem tömegesen és minden példányban.
    – 2Pt 1,1-nél jogosan jelzed, hogy vannak eltérő olvasatok („Istenünk és Megváltónk Jézus Krisztus”, vagy „Urunk és Megváltónk”). Ez ismerős a tudomány számára. De a trinitárius hit szempontjából ez sem döntő. Titusz 2,13-ban („a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus”) hasonló szerkezet van, és ott is sok szöveg Krisztusra vonatkoztatja az „Isten” szót. Ráadásul, ha mindezeket félretennénk, az előbb idézett Jn 1, Jn 20, Zsid 1, 1Kor 8,6, Fil 2, Róm 10 – mind együtt – bőven elég.
    A lényeg: a katolikus Egyház nem tagadja a szövegkritika létezését, sőt 150 éve aktívan műveli. De a teljes kézirat-hagyományt nézi, nem válogatosan azokat a pontokat, amelyek éppen belepasszolnak egy anti-trinitárius narratívába. A te képed úgy néz ki, hogy ott minden „romlott”, ahol Jézus istensége felragyog, és „hiteles” az, ami ezt gyengíti. Ez nem tudományos, hanem előfeltételezett dogma – csak nem katolikus, hanem új-arianus.

    VálaszTörlés
  4. 5. Patripasszianizmus, homoousios és a zsinatok
    Hosszasan vázolod, hogyan született a patripasszianizmus, Noétusz, Szabelliusz, stb., és azt állítod, hogy:
    – a homoousios kifejezés patripasszianus eredetű eretnekség,
    – 267-ben Antiokhiában ezt elutasították,
    – 325-ben Nicea „visszacsempészte” és az egész egyházra rákényszerítette,
    – a „Patripasszista Biblia” ekkor győzött, és ma ezt használjuk.
    Történetileg ez erősen leegyszerűsítő, és több ponton téves.
    Igen, a homoousios szót használták bizonyos modalista irányzatok, ezért sokáig gyanús volt. Antiokhia valóban óvatos volt ezzel a kifejezéssel. De a niceai hitvallásban a szó tartalma már nem patripasszianus: nem azt mondja, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, hanem hogy ugyanazon isteni lényegben részesek. A zsinat egy olyan szóval fejezte ki a Fiú istenségét, amelyet a Szentírás tanúsága megkövetelt, miközben világosan megőrizte a személyes különbséget. A későbbi zsinatok (Konstantinápoly, Efezus, Khalkédón) mind ezt a vonalat viszik tovább, nem pedig Noétuszét.
    Az, hogy a római császár politikai nyomást gyakorolt, történelmi tény. De a tanítás tartalmát nem Constantinus találta ki, hanem az a teológiai vita kényszerítette ki, amit Arius indított. Már jóval Nicea előtt – Ignác, Jusztinosz, Irenaeus, Tertullianus, Origenész – tele vannak az atyák olyan kijelentésekkel, amelyek Jézust valódi Istennek vallják az Atyával együtt, és mégis elutasítják a patripasszianizmust. Ha a „Patripasszista Biblia” csak Constantinus után jelent volna meg, akkor ezek az atyák egyszerűen nem tudnának így beszélni.

    VálaszTörlés
  5. 6. Nem „Nagy-Babilonba”, hanem haza
    Nagyon szép, hogy „hit nemes harcáról” beszélsz, és nem akarsz senkit újra „a szolgaság igájába” tenni (Gal 5,1). A baj az, hogy miközben menekülsz az Őrtorony börtönéből, egy új, házi készítésű ketrec felé tartasz. Az, hogy 1914-et és az Őrtorony-kronológiát kidobod, jó irány. Az, hogy Jézust visszatuszkolod egy magasangyali szintre, és minden történeti egyházat „Nagy-Babilonnak” bélyegzel, az a régi hiba másik oldala.
    Katolikus szemmel az egész helyreállítási narratívád – „újjászületési konferencia”, „Jehova-imádó csoportok vezetőinek összegyűjtése”, „Felhívás a valóságra” – nagyon is ismerős: Russell, Rutherford, Knorr ugyanezt játszották el. Te legfeljebb kevesebb kosztümöt, és több őszinteséget hozol, de a modell ugyanaz.
    Az igazi kiút nem az, hogy mindent újra kezdünk, hanem hogy visszatérünk ahhoz az apostoli hithez, amelyet az Egyház kétezer éve őriz. Az a hit, amely egyszerre monoteista és Krisztus-központú; egyszerre vallja, hogy „egy az Isten” és hogy a Fiú „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől”. Az a hit, amelyben Jézust nem szégyelljük „Uramnak és Istenemnek” szólítani, és amelyben az Eucharisztiában nem csak „megemlékezünk”, hanem valóban részesedünk az ő testében és vérében.

    Összefoglalva: sok jogos bírálatod van az Őrtorony felé. Ebben a katolikus Egyház sok ponton melléd állna. De a megoldás nem egy újabb, magán-kinyilatkoztatás-szerű mozgalom, amely a Szentháromságot, Krisztus istenségét, a történelmi Egyházat kidobja, és egy kései szövegkritikai összeesküvésre épít. Ha komolyan veszed a Bibliát, akkor azokat a helyeket is komolyan kell venned, amelyek Jézust az Atyával egy isteni méltóságban mutatják be, és azokat az ígéreteket is, amelyeket Krisztus az Egyházának tett.
    Ha valóban „nemes harcot” akarsz vívni, abban az ördög igazi műve nem az, hogy Jézust túl magasra emeljük, hanem az, hogy elhiteti velünk: „nem Isten, csak egy nagyon-nagyon fontos teremtmény”. Ezt az utat az Őrtorony már kitaposta. Én arra hívlak, hogy ennél tovább menj: ne csak az Őrtoronyt hagyd magad mögött, hanem azt az anti-trinitárius, „mindenki tévedett eddig” szemléletet is, amit most a saját zászlódra írtál.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom hitvallásának projektje

Mi a véleményed Jézus haláláról: eretneki vagy igazi?