Fontos tudnivalók ha a Bibliát olvasod (Bemutatkozás)
Isten hozott,
Kegyelem és békesség a mi Atyánktól, Jehova Istentől, és az Úr és Megváltó Jézus Krisztustól, az ő egyszülött Fiától.
Mivel Jehova Isten igaz imádói és Jézus Krisztus Urunk igaz követői akarunk lenni, az első századi igaz hitet keressük. Mindazoknak akik ezt vállalják itt a helyük.
Nagyon fontos, hogy kutassuk és összevessük a régi kereszténységet a mai kereszténységgel, hogy lássuk ha a helyes irányba megyünk. Ne félj megvizsgáni mindent őszintén, alázatosan és alaposan.
Sok szeretettel üdvözöllek a következő Bibliai részlettel: 1 János 4:18-19. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
Felhívás a valóságra
MIVEL ARMAGEDDON HAMAROSAN KÖZELEDIK, EMLÉKEZZ! JEHOVA - az igaz Isten neve! "Vitéz férfi a harcban Jehova, Jehova az ő neve." 2 Mózes 15:3 JÉZUS KRISZTUS - a legnagyobb Jehova Isten után! Zsoltárok 2 ISTEN KIRÁLYSÁGA - a világ egyetlen reménye! Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt az egek Istene egy birodalmat, amely nem pusztul el soha, Dániel 2:44 AZ EVANGÉLIUM - a legfontosabb üzenet! "És Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és majd akkor jön el a vég." Máté 24:14
Ezért emlékezz > Ki a Fejünk (Vezérünk)?
NE MENJETEK EMBERI VEZETÉSEK UTÁN. NEKÜNK VAN KI UTÁN MENNÜNK.
AZ ŐRTORONY NEM SZENTÍRÁS. CSAK AZT KELL ELFOGADNI BELŐLE AMI HELYES.
HA HIBÁT LÁTTOK BENNE JELENTSÉTEK. NE FÉLJETEK.
Ki vezeti a Gyülekezetet?
És ki adja a törvényeinket, ki mutassa az utunkat, ki adja az igazságunkat és ki adja az örök életünket?
A GYÜLEKEZET 'FEJE' (VEZÉRE), A SZENT BIBLIA SZERINT
»Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.» Máté 28:18
Jézus Krisztust nevezi így az Írás, mint MINDEN HATALMAT GYAKORLÓ FEJET, aki a Gyülekezetének Törvényt, Utat (Irányt), Igazságot és Életet ad (1Kor 9:21; Jn 14,6; Ef 1,22; 5,23; Kol 1,18), az égi Atyjától, Jehova Istentől.
- Pál apostol szerint nem vagyunk Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élünk.
- Ezt mondja nekünk Jézus mindig: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához (Jehovához), csakis énáltalam.
- És (Jehova) az ő lába alá vetett mindent, és (Jehova) őt rendelte mindenek fölött való Fővé a Gyülekezetben.
- Mert a férj feje a feleségének, amint Krisztus is Feje a Gyülekezetnek, és ő maga a (Gyülekezeti) test megtartója.
- Ő a Feje a (Gyülekezeti) testnek, a Gyülekezetnek, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség.
Mivel Jézus Krisztus a ”Feje a Gyülekezetnek”, ő az égből irányítja Jehova Isten népének a tevékenységét az egész világon és nincs szüksége arra, hogy átadja ezt a tisztségét másvalakinek, vagy hogy valakivel is megossza. Jézus Urunk nem nevezett ki senkit a Fejhez hasonló Vezetőre, sem Péter apostolt, sem a pápák hosszú sorát, még Russell vagy Rutherford testvért vagy a Vezető Testületben levő testvéreket sem. Akármilyen hűséges vagy tapasztalt felvigyázó is legyen valaki, nincs ilyen szerepköre. A Máté 24:45–47 sem mond ilyensmit. Akiket 'vezetőtestületnek' neveznek, nem is kellene eképpen nevezni, mert ez Biblia-ellenes elnevezés.
Az Úr és Megváltó Jézus Krisztus a Gyülekezet Feje, az ővé a MINDEN hatalom mennyen és földön egyaránt - és ez a MINDEN HATALOM az Ő Atyjától van, Jehovátol, aki azt akképpen látta jónak, hogy mindvégig Jézus Krisztusnál maradjon.
Ezért a Gyülekezetben emberi vezetők nincsenek és senki sem vezethet be olyan törvényeket, tanokat vagy irányzatokat amelyek nincsenek az Újszövetségben. Senki sem mutathat más utat, senki sem közölhet más igazságokat és senki sem adhat valakinek örök életet. Ezt megérteni élet-halál kérdése.
Júdás 1:3
Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösségről, szükségesnek tartottam buzdítóan írni, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.
A Gyülekezetnek nincsenek Emberi Vezetői, csak őrei és szolgái. A Gyülekezetnek nincs Emberi "Vezető Testülete" a Biblia szerint.
"Vezetőknek (Igazgatónak - más fordítások szerint) se nevezzétek magatokat, mert egy a ti vezetőtök, a Krisztus." (Máté 23:10), vannak viszont vének (presbuteros és episkopos) akiknek a hatásköre nem a "vezetés, igazgatás", hanem a "vigyázás, őrködés" és kisegítők (diakonos) akiknek a hatásköre a szolgálatkészség.
Van ezeknek egy piramidális, emberi hierarhikus szervezetük? Egyáltalán nincs.
Nincs, mivel: "Aki a legnagyobb (akar lenni) köztetek, az legyen a (ti) szolgátok. Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Máté 23:11,12)
Akinek van füle, az halja (Jelenések 2:7): Csakis Jézus a Fej és a Vezető, az egyetlen Istentől rendelt Vezér, ameddig át fogja adni a hatalmat az Ő Atyjának és Istenének, Jehovának.
Ezért “Vezetőnek” vagy “Igazgatónak” vagy a “Gyülekezet Fejének” nevezni valakit vagy egy csoportot (testületet) Biblia-ellenes és éppenséggel ezért piramidális vezér-hierahiájuk sem volt a korai keresztyéneknek, pl. Pál apostol meg tudta dorgálni Péter apostolt.
Ha csakis Jehova Isten egyik fia vagy leánya, szolgája és imádója akarsz lenni, Jézus vezetése elégséges. Ha nem Jézus vezet téged, hatalmas veszélyben vagy, mert a pusztulás felé vezető uton vagy és ez a pusztulás örökké fog tartani. Nincs három kapu, sem három út, csak kettő: Jézus kapuja és útja, az örök élet felé és Sátán kapuja és utja, az örök pusztulás felé.
Máté 7:13 A szoros kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. 14 De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.
A továbbiakban a fenti bibliai eszmefuttatás fényében gondolkozzál.
Jehova Isten figyel bennünket!
- Ha a Bibliát emberek írták, miért mondhatjuk mégis „Isten szavának”?
- Miért íratta Isten a Bibliát?
- Mit tanít Isten magárol, ki ő?
- Ki Jézus Krisztus?
- Kicsoda Sátán, az ördög?
- Miért öregszünk és halunk meg?
- Mi a halál, van tudatos lét a halál után a feltámadásig? Létezik-e megmentés a halálból?
- Hogyan fog ítéletet tartani az emberek felett az Isten?
- Mi Isten terve a Földel és az istenfélő emberiséggel kapcsolatban?
- Mi szükséges ahhoz, hogy Isten megmentésében részesüljünk?
- Isten szava szerint, mi fog történni a jövőben?
- Szükség-e újjászületnünk, hogy Isten királyságába bejussunk?
7. Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!
8. Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.
9. De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
10. Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek Jehovára vigyázni.
11. Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
12. Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.
NE CSINÁLJ AZ ŐRTORONYBÓL BÁLVÁNYT. NE CSINÁLJ A VEZETŐ TESTÜLETBŐL BÁLVÁNYT. NE CSINÁLJ SENKIBŐL BÁLVÁNYT! MÉG JÉZUSBÓL SEM!
1:1 Isten, aki sokszor és sokféleképpen szólt hajdanán az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, aki által a világot is teremtette. 3 Aki, lévén az Ő dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, és hatalmának szavával fenntartja a mindenséget, miután megtisztított minket bűneinktől, a Felség jobbjára ült a magasságban. 4 Mivelhogy ezért feljebb való lett az angyaloknál, örökség által különb nevet kapott az övéknél. 5 Mert melyik angyalnak mondta valaha: Fiam vagy te, ma nemzettelek téged?
(És ismét: Atyja leszek néki, és ő Fiam lesz nékem?)
6 (De amikor az elsőszülöttet a világra hozza, ismét ezt mondja: És imádják őt az Isten minden angyalai.)
7 Az angyaloknak pedig ezt mondja: Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává;
8 A Fiúnak pedig: A te trónod, Istentől, örökkön-örökké áll,
és az igazság jogara a te királyságod jogara.
9 Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget; ezért kent fel téged Isten, a te Istened, öröm olajával a te társaid fölé.
10 (És te, Uram, kezdetben alapot vetettél a földnek,
és az egek a te kezeidnek művei.
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mindnyájan megavulnak, mint a ruha,
12 És mint a ruhát, felgöngyölíted őket, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz vagy, és a te éveid nem fogynak el.)
13 Vajon melyik angyalnak mondta valaha:
Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?
14 Nemde mindnyájan szolgáló szellemek, elküldve azok szolgálatára, akik öröklik az üdvösséget?
Nincs a Codex Sinaiticus Biblia 4. sz. görög szövegében
Nincs a Codex Vaticanus Biblia 4. sz. görög szövegében
Nincs a Codex Alexandrinus Biblia 5. sz. görög szövegében
Nincs a legkorábbi Vulgata Biblia 5 sz. latin szövegében
Az Új Fordítású Biblia (ÚF) és más kül és belföldi Bibliák nem tartalmazzák.
Latin széljegyzetekben terjedt.
Ez is azt megmutatja, hogy egy széljegyzet tévedésből, vagy akarattal bekerülhet oda ahova nem a helye.
A Biblia szövege a következők miatt változhatott, a legjobb szakértő Bruce M. Metzger kategorizálása alapján:
1. Véletlen változások - A rossz látás vagy más hasonló ok következtében történt elírások a másolás alatt
2. A rossz hallás következtében történt elírások, diktálás esetén
3. Csalóka emlékezet, amikor a megtanult szöveget fejből 'másolta'
4. Rossz döntések, szándékos változtatások alapján:
- A helyesírás és nyelvtani formák megváltozása a jobbnak vélt stillus miatt
- A szövegharmonizációból eredő romlások, hogy közelebb vagy azonos legyen más evangéliumokkal vagy bibliai szövegekkel
- Kiegészítések és egyéb bővítmények
- Időrendi, földrajzi és más kérdések tisztázása
- Az olvasatok egybeolvasztása
- Dogmatikai szempontok alapján véghezvitt változtatások (viták megynerése ürügyén)
- Különböző részletek betoldása, más forrásokból
Az eredeti 1János 5:7,8 görög szövege csak ennyit közöl:
7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: 8 a szellem, a víz, a vér, és ez a három egységes (egyezik, egységben van).
Erről ismerhetők meg Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Aki nem él igazságosan, az nem Istentől való, és az sem, aki nem szereti a testvérét. (1 János 3:10)
Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti testvérét, a halálban marad. (1 János 3:14)
Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten szeretet. (1 János 4:8)
Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, de gyűlöli testvérét, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? (1 János 4:20)
Nem csoda, hogy azok a katolikusok akik őket követték és nem Jézus Krisztust, a legbrutálisabb kivégző eszközökhöz folyamadtak. Ha nem hiszed el, tedd be a keresőbe: Képek az eretnekek kivégzéséről, a katolikus inkvizició borzalmairól vagy nézd meg az alábbi videót:
János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.
Röviden magamról
1991-től olvasom szorgalmasan a Bibliát.
Jehova Istenünk és Atyánk imádója és Jézus Krisztus Urunk és Megmentőnk követője vagyok (1992 óta).
A Jehova Tanúinak Újjászületi Mozgalmából ( - 2000) való ''Felhívás a valóságra'' (1993 -) platform és blog szerzője, a Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma (1993 - 2005 - 2025 - ) egyik elindítója.
''Az apostoli idők Bibliája - A Biblia Isten nevével'' projekt szerkesztője.
Szászfenesen lakom, Romániában.
0748073132
debuzaprojects@yahoo.com
Facebook> https://www.facebook.com/janos.takacs.16547008
Olvasd tovább a ''Felhívás a valóságra'' blogot:
https://klasszikuskeresztyenseg.blogspot.com/
Olvasd a Bibliát Jehova Istenünk és Atyánk szent nevével, az apostoli idők Bibliáját:
https://apostolibiblia2025.blogspot.com/
Ne hagyjátok, hogy bárki félrevezessen titeket olyan dolgokkal, amelyeket később, az apostoli idők után adtak hozzá a Bibliához.
Harcom egy 'Utolsó Reformációért'
Egy 'utolsó reformáció' alatt, egy utolsó ébredési hullámot értek, szellemi téren, amely teljes szívvel-lélekkel viszzatérne az első századi klasszikus kereszténység mintájára, minden téren.
Történetem: ''Felhívás a valóságra'' - ''A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma'' - ''Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma'' - Jehova Isten Imádói és Jézus Krisztus Követői közösségében.
Hátterem, történetem, célom
Ki vagyok és mit akarok?
Reformátusként nevelkedtem, de egyáltalán nem hittem a Bibliában, mig 1991-ben el nem kezdtem komolyan olvasni a Bibliát. 1992 augusztusában alámerítkeztem mint Jehova Isten igazhitű tanúja. Néhány hónappal később találkoztam egy teológiát tanuló barátommal, aki ajánlott néhány könyvet olyan emberektől, akik elhagyták a Jehova Tanúi mozgalmát és megkérdőjelezték azt. Itt olvastam először, hogy a mozgalomban olyan kijelentéseket fogalmaztak meg, amelyek nem teljesedtek be, és megértettem miért 'lehamisprófétázták' a testvéreket. Később egy olyan könyv is került a kezembe, amelyet egy tanú családban nevelkedett valaki adott ki rólunk, hadd tudja meg a világ, hogy 'Jehova Farizeusai' vagyunk. Mit tettek a testvérek? Megvásárolták az összes könyvet az üzletekből és elégették. Persze, nem éreztem jól magam ezek után, viszont azt is láttam, hogy a testvéreknek sok bibliai igazságuk van, és ezeket más egyházakban nem hiszik vagy nem követik olyan mértékben mint ők. Ezeket olvasva a volt tanúktól, már 1992 óta éreztem, hogy szorosan a Bibliára kell alapozzunk minden tekinteben, hogy ilyensmi ne még történhessen meg, és senki se vádolhasson minket, hogy hamis próféták vagyunk, és ne gúnyolhassák szerető Jehova Istenünk és Atyánk szent nevét miattunk. Idővel elkezdtem foglakozni komolyan az egyháztörténelemmel, hogy megértsem milyen régiek a mi hitünk elemei és ki még vallotta ezeket a történelem folyamán. Ekkor azt is megértettem, hogy az eredeti bibliai szövegek a döntőek, hogy minél jobban megérthessük a Bibliát és az úgynevezett szövegkritikával is kezdtem foglalkozni. A jövő próféciáinak tekintetében, megértettem, hogy Isten szava a mi időnkre az, hogy fussunk ki Nagy Babilonból (Jelenések 18:4), azaz a hamis vallás birodalmából. A kifutás a hamis vallás minden eleméből kell legyen. Ezáltal nem értendő az, hogy mindent megkérdőjelezünk, csak azt, hogy mindent ellenőrizünk. Egyesek csak Jehova Tanúinak hibáival törődnek, de ezek szálkák ahhoz képest mi történik Nagy Babilon rengetegében. Miért csak CT Russell és a Jehova Tanúi tanaival és Bibliájával szemben végeznénk el ezt az ellenőrzést?
A Bibliakutató Mozgalom adventista eredete és kibontakozása
A CT Russel pásztor háttere, hite és tanítása
A Bibliakutatók háttere: az első Bibliakutatók adventisták voltak.
1992 és 1996 között elolvastam többször a Bibliát, a Russell, Rutherford, és Knor idejéből való könyveket és sok Őrtorony folyóiratot. Láttam az óriási kölömbségeket. A Bibliakutatók kutatói szerint és szerintem is helyes azt állítani, hogy a Bibliakutatók és a Jehova Tanúi két különböző mozgalom. Persze, az alap közös. De ahogy a Bibliakutatók az Adventizmusból fejlődtek ki és mégsem nevezzük őket Adventistáknak, hasonlóképpen Jehova Tanúi sem Bibliakutatók, mégha onnak fejlődtek ki. Ma Russell nem lehetne Jehova Tanúja, ha ma élne ugyanazzal a hittel, és egy mai Jehova Tanúja sem lehetne Bibliakutatóként elfogadva, ha Russell idejében élt volna, ezzel a hittel.
Szemelvények a Bibliakutató Herald magazinból
Az Adventista Mozgalom Wiliam Miller (1782 – 1849) és társai által vált népszerűvé. Ebből a mozgalomból aztán kiváltak George Storrs (1796 – 1879) és társai 1843-ban, a halottak állapota körüli vita miatt. Évekkel később CT Russell a George Storrs féle adventista mozgalom hive lesz, itt merítkezik be és két évi lelkészi kiképzés után, pásztorrá szentelik. A Bibliakutatók és sok évig a Jehova Tanúi is elődjüknek nézték George Storrsot. Tehát az nem helytálló bemutatás, hogy CT Russell saját maga értett meg mindent a Bibliából, és aztán másokat képzett ki. Ő maga mondja, hogy legkorábbi hittársai adventisták voltak és, hogy az adventisták sokat segitettek neki. Tehát az igazság az, hogy a Storrs féle adventisták képezték ki és merítették be (azaz megkeresztelték).
Joseph L. és Ann Eliza (Birney) Russell, egy skót-ír származású keresztény házaspár, Pittsburghben, Pennsylvaniában telepedett le. Itt köszöntötték 1852 február 16-án második fiuk, Charles Taze Russell érkezését. Két évvel később megszületett lányuk, Margaret M., majd további két gyermekük, akik csecsemőkorukban meghaltak. Eliza Russell keresztény példát és oktatást adott gyermekeinek 1861-ben bekövetkezett korai haláláig.
Bár 1855-ben üzleti csődöt szenvedett, Joseph L. Russell állami iskolákban és magántanárok keze alatt tanította fiát, a gyerekeket pedig a presbiteriánus egyházban nevelte fel. Keresztény példamutatással és segítséggel ajándékozta meg őket 1897-ben bekövetkezett haláláig.
Charles Taze Russell fiatalon csatlakozott a Kongregacionalista Egyházhoz (kb. 1868) és az YMCA-hoz. Teljesen odaadó lett az Úrnak, és aktív missziós munkát végzett. Kálvinista neveltetésének megfelelően buzgón figyelmeztette az embereket az örök gyötrelem poklára.
1868-ra azonban a tizenhat éves Russell elkezdte megkérdőjelezni, hogy egy szerető Isten hogyan rendelhetné el az embereket az örök gyötrelem poklára.
1868-ra azonban a tizenhat éves Russell elkezdte megkérdőjelezni, hogy egy szerető Isten hogyan rendelhetné el az embereket az örök gyötrelmekre. Ezután rájött, hogy az egyházi tanítók és vének nem tudják megválaszolni a kérdéseit. Miután megvizsgálta a különböző hitvallásokat, mindegyiket elutasította, és velük együtt a Bibliát is, amelyről feltételezte, hogy azok alapja. Ezután továbbra is hitt Istenben, de különböző forrásokban, még a pogány vallásokban is kereste az ismeretét (de végül is szabadosságba esett és feltehetően szifiliszben betegedett meg - az én megjegyzésem).
Aztán, amikor mind a keresztény hitvallások, mind a pogány vallások és a szabadosság kimerítették és életcél nélkül tették, rábukkant az adventizmusra. Egy este megállt, hogy meghallgassa Jonas Wendell adventista prédikációját. Ez az előadás helyreállította a Biblia ihletésébe vetett hitét. Ezután különbséget tett a hitvallások és a Biblia között, és komolyan nekilátott az utóbbi tanulmányozásának. Az akkori adventista előadások egy piszkos, lepukkant csarnokban, a Quincy Hallban, a Lacock utca 127. szám alatt voltak. Itt tartott az adventista G.W. Stetson gyűléseket, körülbelül két háztányérnyire a Russellék rövidáru-üzletétől, a Federal és a Robinson utca északkeleti sarkán (WT 1906. július 15., 229. oldal).
Jonas Wendell prédikátor (Syracuse 1847–1854, Pittsburgh kb. 1867–1870, Edinboro, PA 1870–1873) aktív volt a második adventisták körében, különösen az Advent Keresztény Egyházban. A Hetednapi Adventista Egyház (az egyetlen felekezetileg besorolt csoport) akkoriban kisebb volt, de gyorsabban növekedett; nem szabad összetéveszteni az Advent Keresztény Egyházzal, az Élet és Advent Unióval vagy a többi adventista csoporttal. G. Storrs, G.W. Stetson, N.H. Barbour és Jonas Wendell voltak az 1873–1874-es adventista mozgalom vezetői.
Az edinborói gyülekezet (talán néha szá szimpatizált az 1873–1874-es mozgalommal. Az adventista elvekkel összhangban a közösség alapja kizárólag a keresztény jellem volt; így az egyes csoportok és más csoportok, vagy felekezetek közötti határok nem voltak élesen meghatározva. A rochesteri Megiddo gyülekezet öröksége N.H. Barbourban keresendő.
Miután George Storrs lebetegedett, Nelson H. Barbour lett a mozgalom motorja és a mozgalom különleges edényének tartották. A mozgalom egyik tézise az volt, hogy 1878-ban lesz az elragadtatás. Mivel ez nem következett be, sok tag kiábrándult a mozgalom kronológiájából, köztük Barbour is. Viták keletkeztek arról, hogyan tovább, a mozgalom pedig két fő ágra szakadt. Egyiket Barbour vezette, kb. 1000 fős tagsággal, másikat Russell vezette kb. 6000 fős tagsággal. Barbourék elnevezte a csoportjukat 'Az idegenek egyháza', Russellék meg 'A hajnal hirdetői', később pedig 'Bibliakutatók'.
- ''Felhívás a valóságra'' platform
- ''A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma''
- ''Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma''
- ''Jehova Isten Imádói és Jézus Krisztus Követői''
Amikor figyelmesen olvastam a Bibliát és megbeszéltük, észrevettem, hogy bizonyos tekintetben a testvérek tévednek. Ezért, 1993-ban elkezdtem a ''Felhívás a valóságra'' platformot, melyben szóban és levelek által, felhívtam erre a testvérek és az elöljárók figyelmét, úgy Romániában, mint külföldön is, levelek által. Azok akik vállalták azt, hogy figyelmesen meghallgassanak, megértettek.
Lényegében nem akartunk mások lenni, tovább is azt éreztük, hogy Jehova Isten tanúi vagyunk, és ezáltal az értendő, hogy kizárólagosan csak őt imádjuk mint egyedüli igaz Istent (2Mózes 20, János 17:1-5), mert Jehova Isten, a Mindenható égi Atyánk, a menny és a föld Teremtője és Korlátlan Ura (görögül 'Despotes' az Újszövetségben). Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, éspedig Urunk és Megmentőnk. Tehát ebben a platformban is Jehováról és Jézusról van szó: Jehova Istenhez való megtérésről, a Jézus Krisztus Urunkban való hit által.
A kezdet nagyon nehéznek tűnt és mi nagyon kevesen voltunk és nagyon fiatalok, tapasztalat nélkül és nem tudtuk mit tegyünk. Egy bizonyos idő mulva azt vettem észre, hogy az Őrtornyokban olyan cikkek vannak, amelyben kis lépésekben olyan változások lettek, amelyekre felhívtam a figyelmet és ezért félreálltam, azt várva, hogy Jehova nálunk jobb és alkalmasabb testvéreket használjon fel.
1999-ben elolvastam Carl Olof Johnnson, A Pogányok Ideje vajon véget ért? könyvét. Ezt beajáltam a testvéreknek, de még mindig nem akartam többet tenni, azonban 2000-ben egy magyarországi testvér újból aktivvá tett, miután küldött egy kiáltványt azzal a hirrel, hogy megalakult - ''A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma'', egy olyan testvéri szerveszkedés, melyben hangsúlyozták, hogy változásokat akarnak, de nem akarnak kiválni Jehova tanúi közül, de idővel voltak olyanok is akik kiváltak, vagy ki lettek téve, mint Robert King testvér. Azóta, az interneten megjelent több információ ezzel a mozgalommal kapcsolatban (lásd Jehovah's Witnesses Reformation Movement).
''Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma''
A Reformáció az a folyamat amely tudatában van az eredeti hittól való eltávolódástól és kilátásba helyezi a visszatérést az eredeti formához. A Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma a Jehova Tanúi szervezet bizonyos tagjainak kollektív erőfeszítése, hogy belső reformokat keressenek, miközben megőrzik alapvető hitüket. Ezt a mozgalmat az átgondolt reform iránti elkötelezettség és a szervezeten belül felmerült problémák megoldásának vágya jellemezi. A mozgalom hangsúlyozza a Szentírás fontosságát, bizonyos tanok elutasítását, valamint azt, hogy a gyülekezetek saját véneket válasszanak, központi beavatkozás nélkül. Arra is törekszik, hogy a tanításokat összehangolja a Szentírással, és csak azokat a tanokat fogadja el, amelyek összhangban vannak a bibliai alapelvekkel. A mozgalmat olyan egyének vezetik, akiket ellentétes nézetek miatt eltávolítottak, mert felismerték és sürgették a reform szükségességét.
A mozgalom nem hivatalos része a Jehova Tanúi szervezetének, hanem inkább olyan egyének csoportja, akik aktívan törekszenek a szervezet reformjára. Egy végleges reformáció szükséges, mely eddig egyetlen vallási csoport számára sem volt lehetséges, mert ugyanazok az imádati elemek és az emberi bölcsesség, amelyek Krisztus apostolai óta problémákat okoztak a vallási csoportokban, nem lettek teljesen felszámolva. A mozgalom nyitott mindazok számára akik felismerték a teljes reform szükségességét, és hajlandóak részt venni a reformáció véglegesítési folyamatában.
Kihívások
A mozgalom válasz a Jehova Tanúi által tapasztalt folyamatos vitákra és kihívásokra, különösen a kereszténység, az állam és a szekularizált társadalmak tekintetében. Célja, hogy pontosabb megértést nyújtson Isten igazságairól, és hűségesebb értelmezést kínáljon a Bibliáról. A mozgalom tanúskodik Jehova Tanúi kitartásáról és elszántságáról, hogy Isten igazságairól alkotott megértésüket minden élő embernek felajánlják, szerte a világon.
Reformjavaslatok Jehova Tanúi Tanításaiban, CT Russell halála után
Mit értünk újjászületés, ébredés vagy reform-mozgalom alatt?
CT Russell irattárában leszögezi, hogy ő és korai társai adventisták voltak és kivállásuk után nem hoztak be semmi újat, ami addig nem volna. Amit ők tettek, mint Bibliakutató mozgalom, egy csokorbaszedésnek nevezte, azaz minden egyháztól átvették azt amit ők jónak láttak. Ebből látható, hogy Jehova Tanúinak régi kiindulópontja a George Storrs féle Adventista Mozgalom volt, tehát a Bibliakutatók és majd a 'Jehova tanúinak' hite fokozatosan fejlődött ki sok év alatt és ez azt jelenti, hogy jelentősen megváltozozott mióta CT Russell pásztor elhagyta a Második-Adventváró Közösség Egyházát és volt adventista társaival együtt, egy új, megreformált advent-közösséget hoztak létre, lemondva régebbi "adventista" nevűkről és kikötve a "bibliakutató" elnevezés mellett. Miután a pásztor meghalt, a reformok tovább érvényesültek, JF Rutherford, majd NH Knorr elnöklete alatt. Az ébredés, azaz reform (visszatérés az eredetihez) jelentősége ebben a témakörben abban áll, hogy a hit és tanítás megújításával tisztább, érthetőbb és befogadhatóbb üzenetet közvetít, amely elősegíti a személyes szellemi fejlődést és a közösség egységét.
A Biblia alapján való reform javaslatok célja az, hogy a tanítások pontosabbá váljanak, félreértések tisztázódjanak, és a közösség szellemi egészsége erősödjön.
Fontos hangsúlyozni, hogy a reform nem azonos az alaptalan, vénasszonyos vádaskodással vagy kritikával, hanem a jobb megértést és a tanítások könnyebb feldolgozhatóságát szolgálja.
Ez párhuzamba állítható a 16. századi katolikus egyház reformjával, amely a protestantizmus kialakulásához vezetett. Ott a reform a hit tisztázását, a papi visszaélések megszüntetését és a Biblia közvetlenebb elérhetőségét hozta el, ami hosszú távon vallási, társadalmi és kulturális átalakulást eredményezett.
A „Nagy Lutheránus Reformáció” néven emlegetett időszak után azokat a hívőket, akik a Szentháromság dogmáját elvetették, mint Biblia ellenes tant, és más alapvető katolikus tanításokat is, amelyek szintén annak bizonyultak, általános elnevezéssel „Anabaptistáknak” nevezték. Katolikusok és protestánsok egyaránt súlyosan üldözték őket, és halálra ítélték, mert elutasítottak olyan dogmákat, mint a Szentháromság, a csecsemőkeresztség, az eskű és a fegyverviselés, a szentek imádata és a lélek halhatatlansága. Később több ágra szakadtak, amelyek közül az egyiket „Régi Baptistáknak (Primitive Baptists)” nevezték. Idővel ezek ''A Keresztény Kapcsolat (Christian Connections)” néven alakultak. Csoportjuk egyik vezető tagja, az Egyesült Államok hadseregének volt tisztje, William Miller indította el azt a mozgalmat, amelyet később „Adventizmusnak” (jelentése: „várakozás”) neveztek el. Később ezek is több ágra szakadtak, amelyek közül az egyiket Advent Keresztény Egyháznak nevezték el.
Miután az Advent Keresztény Egyház több ágra szakadt, az egyház egyik egykori lelkésze, Charles Taze Russell, adventista keresztény társaival megalapította ''Az Ezerév Hajnalának Hírnökei” mozgalmat, amely később a „Nemzetközi Bibliakutatók” nevet vette fel. Russell lelkész halála után a mozgalom több ágra szakadt, amelyek közül az egyik 1931-ben a „Jehova Tanúi” nevet vette fel. Mivel a Nemzetközi Bibliakutatók Mozgalmának voltak szabadkőműves eredetű tanításai, az új mozgalom elnöke, Joseph Franklin Rutherford, Roy Goodrich tanácsára, megtisztította a mozgalmat ezektől az elemektől. Amikor kitört a második világháború, a Tanúk úgy hitték, hogy a náci Németország és szövetségesei megnyerik a háborút, amelyet szörnyű üldöztetés, majd Armageddon követ. Emiatt azt tanácsolták a fiataloknak, hogy Armageddon utánig ne házasodjanak, hanem minden energiájukat Jehova munkájának és a hamis vallás leleplezésének szenteljék.
Ahogy a történelem mutatja, ez soha nem történt meg, ami néhány kérdést vet fel: „Hol hibáztak a próféciák értelmezésében?”
Roy Goodrich testvér, aki Rutherford testvér „jobbkeze” volt, és Jesse Hemery, az Őrtorony Társaság alelnöke, drasztikus változtatásokat javasoltak az értelmezésükben, amivel az Őrtorony Társulat új elnöke, Nathan Knorr szemben állt, csak a kronológiát változtatva meg, ami most 1975-höz vezetett. Ahogy a vezetők közötti feszültség fokozódott, Knorr radikális döntést hozott, hogy kiközösíti mindazokat, akik ellenezték őt és az 1975-ös évről alkotott új elképzeléseiket.
CT Russell pásztor irodalma kutatásának a felhagyása
Hangsúly a Bibliára
Miután Charles Taze Russell és társai kiváltak a korábbi adventista mozgalmukból, a Bibliakutatókként ismert mozgalom népe sok téves várakozást táplát 1925-ig, mivel nem vizsgálták kellő képpen a Bibliát, hanem a CT Russell pásztor értelmezéseiben horgonyoztak. Ebben az irodalomban olyan gyerekes elképzelések vannak, hogy nevetni is lehetne rajta, de ugyanakkor elképesztően laza és veszélyes dolgok is, a megmentés dolgaiban, amely felől akár sírhatnánk is, mivel félrevezették Isten népét. Jehova tanúi 1931-ben megértették, hogy ők nem egy ember irodalmának a kutatói és követői, hanem szorosan a Bibliára kell támaszkodniuk minden tekinteben, és ebben az eredeti bibliai szövegek a döntőek, ezért használták előszeretettel Isten nevét, minden tekintetben. Ezért egyes kutatók, ezt az évet tartják a tulajdonképpeni Jehova Tanúi mozgalmának a kezdeteként. Ekkor határozták el, hogy Jehova szolgáiként kötelsségük az ő ügyét képviselni a földön, a sátáni vitakérdés lezárása érdekében. Az a döntő ebben, hogy Isten jogosan megérdemli azt, hogy kizárólagosan csak őt imádjuk mint egyedüli igaz Istent (2Mózes 20, János 17:1-5), még akkor is ha nem tesz semmit megmentésünk érdekében, mint ahogy a három zsidó férfi mondta Nabukadneccárnak a tüzes kemence előtt (Jób és Dániel könyve). Ezért hiszük és valljuk, hogy Jehova Isten, a Mindenható égi Atyánk, a menny és a föld Teremtője és Korlátlan Ura (görögül 'Despotes' az Újszövetségben) és ezért joga van arra, hogy azt tegye amit akar. Habár Jézus Krisztust Urnak és Megmentőnek hiszük és valljuk, nem imádjuk őt Istenként, hanem őszinte tisztelettel hódolunk előtte (az imádat és a hódolat nem ugyanaz, pl. lehet egy király előtt is hódolni, de őt imádni már nem). Tehát Jehováról és Jézusról is tanúskodunk: Az Istenhez való újjászületett megtérést, a Jézusban való hit által.
Ami jellemez minket, mint Jehova imádóit
- Nem hisszük, hogy Jézus Jehova, a Biblia Istene, sem azt, hogy egy szentháromságos Isten lényege vagy bármilyen triád személye lenne. Egyszerűen csak azt hisszük, hogy Jehova Isten Jézus Atyja, és Jézus Jehova Isten egyszülött fia. Nem hiszünk más Istenben csak Jehovában, hiszem mi is Izraelhez népéhez tartozunk, akiknek megparancsolták ezt: Halld Izrael, a mi Istenünk Jehova és Jehova az egyetlen. Ezt Jézus sem hitte másképpen és nem csinált magából egy második személyű istent (5Mózes 6:4, János 17:1-5).
Ki Jézus Krisztus a mi véleményünk szerint? Mit értünk a Messiás, azaz Krisztus szó alatt?
A Messiás (Felkent) szó egy felsőfokú tisztség mellékneve, és a héber nyelvből származik. Tágabb jelentése: "A Messiás Király" vagyis "(Az Istentől) Felkent Király".
A Ha-Maşhiach (המשיח), arabul Al-Masīh مَسيح, görögül pedig Χριστός, jelentése (Istentől) „Felkent” . Az ókori Izraelben a királyokat olajjal való felkenéssel ruházták fel a királyi tisztségben. Ezt a szót már nem fordították latinra, inkább a CHRISTOS átírású formát használták, amelyből magyarul Krisztus-ként írták át.
Íme egy esemény az ókori Izraelből bizonyítékként:
2Királyok 9
1. Elizeus próféta odahívott egyet a próféták fiai közül, és ezt mondta neki: "Övezd fel a derekadat, vidd magaddal ezt az olajoskorsót, és menj Rámót-Gileádba.
2. Amikor odaérsz, keresd meg Jéhut, Josafát fiát, Nimsi fiát. Menj, állítsd fel testvérei közül, és vidd be egy külön szobába.
3. Aztán vedd az olajoskorsót, öntsd a fejére, és mondd: Így szól Jehova: 'Felkenlek téged Izráel királyává!'' Aztán nyisd ki az ajtót, és menekülj megállás nélkül.
4. Az ifjú, a próféta szolgája, elment Rámót-Gileádba.
5. Amikor megérkezett, a hadsereg főtisztjei ott ültek. Azt mondta: „Üzenetem van számodra, ó, parancsnok.” Jéhu megkérdezte: „Melyikünknek?” Jéhu így felelt: „Neked, ó, parancsnok.”
6. Jéhu felkelt, bement a házba, és az ifjú olajat öntött a fejére, mondván: „Így szól Jehova, Izráel Istene: »Királlyá kenlek fel téged Izráel, Jehova népe felett.«”
A héber messiási próféciák szerint a Messiás egy Isten által kinevezett Király-Főpap, az utolsó és legfontosabb királyi leszármazott Dávid király trónján, aki az egész föld felett uralkodik, megszabadítva az engedelmes emberiséget a bűn és a halál átkától. Akik nem hallgatnak, azok nem szabadulnak meg, hanem eltávolíttatnak, hogy helyet adjanak az örök békének és boldogságnak, zavartalanul és mindörökké.
A keresztényeket, azaz messiás-hívőket, a Teremtő által felruházott Megváltó Király-Főpapban vetett hit jellemzi – akit az Atya Isten, Jehova, azért ruházott fel, hogy az igazságosság, a béke, a szeretet és az örök boldogság rendjét hozza létre a földön. A Messiás Isten egyszülött égi fia, akit az Atya minden hatalommal felruházott mennyen és földön. Őt kente fel Jehova Isten a királyok Királyává, urak Urává, a világ Megváltójává, fenséges Mesterré, értünk imádkozó és közbenjáró Főpappá az Atya Isten jobbjánál, és Isten Bárányává, aki elveszi a világ bűneit.
Mi, mint Jehova imádói és Krisztus követő keresztény hívők teljes szívükből hisszük mindezt.
Mit kell szorgalmazni a Jehova Tanúi Újjszületési (Ébredési, Reform) Mozgalmában?
- Alapvető hit és különbségek a jelenlegi Őrtorony-irányvonalhoz képest
Az alapvető hitünk elemei lényegében ugyanazok (nincs Háromság, nincs pokol, Jehova nevének fontossága, földi paradicsom, nem esküszünk, a hadviselés tiltása, békés hozzáállás minden területen, az evangélium hirdetése).
Különbségek:
Hisszük, hogy minden gyülekezetnek képesnek kell lennie saját véneinek megválasztására és minden más ügyeinek rendezésére, és ehhez nem szükséges egy minden-tekintetű központi irányítás.
Elutasítjuk azt az állítást, hogy Krisztus 1919-ben a vezető testületet választotta "különleges" szóvivőjének (vagy hogy C.T. Russell valamiféle hasonló közvetítő volt). A földön nincs senkinek ilyen "különleges" szerepköre.
Tiszteletben tartva (és bátorítva) a mennyei elhívást mindazok számára, akik szeretnék, anélkül, hogy „felsőbbrendű osztállyá” tennék őket azokkal szemben, akik földi reménységre vágynak, mert ezek az úgynevezett 'felkentek' csak önjelöltek erre, de a lényeges, Isten döntését, azaz ennek jóváhagyását senki sem ismeri a földön. Isten valójában úgy dönt, hogy mindenkit a megfelelő helyre helyez. Elhívástól függetlenül mindenkinek egy törvénye van most, Krisztus törvénye, és mindenki köteles betartani azt, mivel ez egy új élet követelménye, Jehova Istentől.
Elutasítunk bizonyos tanokat, és csak azokat fogadjuk el, amelyek összhangban vannak a Szentírással. Ez egy nem konkrét arányban azt jelkenti, hogy körülbelül 80 százalékban egyetértünk Jehova tanúi irányzatával.
Konkrétan az egyes javaslatokról:
- 1914 és 1918-1919 felőli tanok felhagyása
- Urvacsora mindenkinek
- A hierarhikus katolikus-egyházi mintára szerveztett vezetés elkerülése
- Az Új-Világ Bibliában található további háromságpárti szövegek átvizsgálata (Máté 28:19, stb).
- Lekiismereti szabadság ott ahól lehet: ruha, szakáll, bajusz, napok, hagyományok melyek nem ellenkeznek a Bibliával
- Orvosi problémákban, mint pl. vérkérdésben nem erőltetni azt, hogy a vértranszfúzió az vérevés, mivel a vér itt nem a gyomorba megy
- A gyerekes hitérvek elkerülése. Pl. nem lehet a születésnapok dolgában azt felhozni, hogy tilos, mert Heródes ölt, mert akkor a kést is meg kell tiltani, mivel egyesek öltek vele
A teljes azaz végleges reform (ébredés, újjászületés, tisztulás, visszatérés az eredetihez) célja az, hogy csakis Jehova Istent imádjuk, csakis Jézus Krisztus követése és vezetése alatt, mentesen minden démoni, azaz Nagy-Babiloni befolyástól.
Frissítve (Actualizat, Updated):
Jehova Tanúi Reformációs Mozgalma (Az Újjászületésért)
Ez a blog a Jehova Tanúi Reformációs Mozgalmát (Az Újjászületésért) képviseli.
Mi Jehova Isten igazhitű imádói és Jézus Krisztus újjászületett követői vagyunk és azok akarunk maradni mindvégig, egy örökkévalóságon át.
---
Mișcarea de Reformă a Martorilor lui Iehova (Pentru Renaștere)
Acest blog reprezintă Mișcarea de Reformă a Martorilor lui Iehova (Pentru Renaștere).
Suntem închinători de credință adevărată ai lui Iehova Dumnezeu și urmași născuți din nou ai lui Isus Christos și dorim să rămânem așa până la sfârșit, pentru totdeauna.
---
Jehovah's Witnesses Reformation (Revival) Movement
This blog represents the Jehovah's Witness Reformation (Revival) Movement.
We are true-faith worshippers of Jehovah God and born-again followers of Jesus Christ, and we want to remain so to the end, throughout eternity.
04.04.2026
Szia Jani,
VálaszTörlésköszönöm, hogy leírtad a történetedet és az aggályaidat. Látszik, hogy komolyan vetted Jehovát, komolyan vetted a Bibliát, és komolyan szenvedtél a Watchtower tévedései miatt. Ezt egy katolikusnak nagyon is tisztelnie kell. Abban, hogy az Őrtorony-kronológia, az 1914-es rendszer, a vérkérdés körüli jogi trükközés vagy az Úrvacsora megcsúfolása (évente egyszer „nézni”, nem venni) súlyos problémák, sokkal közelebb állsz a katolikus tanításhoz, mint gondolnád.
A gond nem ott kezdődik, hogy kérdezel és keresel, hanem ott, ahová most érkeztél: az „Őrtorony vs. Nagy-Babilon” hamis dichotómiájából belezuhantál egy harmadik, teljesen önjáró útba, ami valójában ugyanannak a szektás logikának a másik arca. Az a logika, hogy a kereszténység 19 évszázadon át gyakorlatilag elbukott, a Szentírás szövege át lett írva, a zsinatok elárulták az apostoli hitet, és most – végre – egy kis maradék (te, néhány ex-JT, pár blog, egy kolozsvári konferencia) helyreállítja az „eredeti” kereszténységet. Katolikus szemmel pontosan ez a narratíva a közös gyökér a Russell-féle Őrtorony és a te mostani projekted között.
Hadd menjek végig néhány fő ponton, egyszerűen és udvariasan, de őszintén.
1. Biblia vagy „Nagy-Babilon”? Hamis választás
Nagyon helyesen hangsúlyozod, hogy Isten Maga figyel, amikor az őt félők beszélgetnek (Mal 3,16), és hogy Hóseás 4-ben Jehova azt mondja: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” Ezzel egy katolikus teljesen egyetért. A Biblia valóban Isten szava, és aki nem tanul, az elkallódik.
De utána ráteszed a régi JT-s szemüveget: „Ne menjünk vissza Nagy-Babilonba, a hamis vallások világbirodalmába.” A katolikus Egyház neked automatikusan „Nagy-Babilon”. Ezzel két dolgot állítasz kimondatlanul:
1. Krisztus Egyháza lényegében az első század után eltűnt vagy elbukott.
2. Az ígéret, hogy „én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20), gyakorlatilag nem valósult meg 1800 évig.
Ha komolyan veszed az Írást, ez tarthatatlan. A Jézus által alapított Egyház (látható struktúrával, püspökökkel, szentségekkel) végig létezett a történelemben. Ennek formája, liturgiája, struktúrája nagyon hamar „katolikus szagú” lesz: püspök az egyház közepén (Ignác antiochiai levelei), valódi eucharisztikus áldozat, vasárnapi liturgia (Justin mártír), szentségek, apostoli utódlás. Nem egy kicsi, láthatatlan „igaz hívő mag” (aki a Szentírást úgy olvassa, mint mi ma), hanem intézményes, történelmi Egyház.
A te alternatívád ugyanazt a tipikus őrtoronyos képletet használja:
„Biblia Isten szava” – igaz.
„A mai egyházak elbuktak” – nem igaz.
„Tehát vissza kell menni valami előtti, tiszta állapothoz, amit most mi rekonstruálunk” – ez a szekta-alapítás definíciója.
A katolikus nézőpont az, hogy a Biblia és az apostoli Egyház együtt tartoznak: a Biblia az Egyház szívében született meg, az Egyház vitte tovább, másolta, olvasta, értelmezte. Ha az egész „történelmi Egyház” romlott, akkor maga a Biblia szövege sincs biztonságban – beleértve azokat a részeket sem, amelyekre te támaszkodsz Jézus „csak emberszellemi” mivoltáról.
2. Jézus: teremtmény vagy Úr és Isten?
VálaszTörlésNagyon sokszor hangsúlyozod: csak egy Isten van, az Atya, Jehova. Ezzel a katolikus is egyetért. Nem két Istenben hiszünk, hanem egy Istenben, három isteni Személyben. A „Hány Isten van, egy vagy kettő?” kérdésed hamis választásra kényszerít: vagy egy személyű Isten, vagy politeizmus. A Szentírás azonban bonyolultabb és szebb képet fest.
Néhány egyszerű, de nagyon kemény adat:
– Jézust úgy nevezik: „Az Ige volt Istennél, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1).
– Tamás a feltámadt Krisztusnak ezt mondja közvetlenül: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28). Nem egy „melletteszólás”, nem egy retorikai felkiáltás, hanem válasz Jézus szavára: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.”
– A Zsidókhoz írt levél 1. fejezete az Atya szavait idézi a Fiúról: „A te trónod, ó Isten, örökkön örökké.” (Zsid 1,8) Ugyanebben a szakaszban a 102. zsoltárból (ahol az ÚR teremtette az eget és a földet) átviszi a szöveget a Fiúra (Zsid 1,10–12).
– Pál „szétszedi” a Smá Jiszráélt (5Móz 6,4), és ezt írja: „Nekünk azonban egy Istenünk van, az Atya… és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van…” (1Kor 8,6). Az „egy Úr” a LXX-ben következetesen Jahve címe.
– A Róma 10,13-ban Pál ezt alkalmazza Jézusra: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Ez Joel 3,5 (2,32) Jahve-igéje, és Pál az imádkozó „Úr”-t Jézussal azonosítja.
– A Fil 2,10–11-ben Ézs 45,23 Jahve-előtti meghajlását alkalmazza Jézus nevére: „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja: Jézus Krisztus Úr – az Atya Isten dicsőségére.”
Ha ezeket komolyan veszed, akkor a képed szükségszerűen változik. Nem két Istened lesz, hanem egy Isten, akinek „természetét” a Fiú is birtokolja; a Fiú az Atyánál van, és mégis: „Isten volt az Ige.”
3. Az általad idézett „Jézus nem Isten” igehelyek
Idézed Jn 14,28-at: „az Atya nagyobb nálam”. Ez a katolikus teológiában nem botrány: Jézus valóságos ember is, engedelmes Fiú, aki az Atyától küldve, alávetve él. Mint ember, akkori testben, szenvedésben, az Atya „nagyobb” nála. Ugyanakkor ugyanő mondja: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Ha az egyik verset szó szerint, a másikat pedig sehogy nem veszed figyelembe, az nem „bibliai realizmus”, hanem válogatás.
Idézed Jn 17,3-at: „az egyedüli igaz Isten, és akit küldtél, Jézus Krisztus”. Ez a vers a Fiú imája az Atyához. Az Atya az isteni élet forrása, akitől a Fiú mint öröktől fogva született Fiú mindent kap. Ezért nevezi az Atyát „az egyedül igaz Istennek” – nem úgy, hogy a Fiú ne az volna, hanem úgy, hogy a Fiú mindent az Atyától fogad. Maga János ugyanabban a levélben írja: „Az igaz Isten és az örök élet: az ő Fia, Jézus Krisztus” (1Jn 5,20). Ezt mi együtt olvassuk, nem egymás ellen.
Idézed Mt 4,10-et és Mt 6,6–9-et, mintha Jézus kifejezetten tiltaná, hogy őt imádjuk vagy hozzá imádkozzunk. De a teljes Újszövetség tele van olyan jelenetekkel, amikor Jézust imádják (a görög „proskyneó” kifejezetten bálványimádásra tilos lenne, ha ő csak egy teremtmény): a bölcsek, a tanítványok a viharcsendesítés után, a vakon született meggyógyított, Tamás, stb. István ezt mondja halála előtt: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 7,59) – ez imádság. Pál pedig így ír a korinthusiaknak: „mindazoknak, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják” (1Kor 1,2). Vagy ezek az apostolok mind politeisták, vagy a te sémád túl szűk.
4. A trinitárius igék és a szövegkritika
VálaszTörlésNagyon részletesen sorolod a szövegkritikai kérdéseket: 1Jn 5,7 („comma Johanneum”), 1Tim 3,16, Mt 28,19, Jn 1,1 nomina sacra, 2Pt 1,1, patripasszianizmus, Homoousios, stb.
Őszinte válasz:
– Igen, a „comma Johanneum” (1Jn 5,7–8 hosszabb formája) késői betoldás. Ezt katolikus biblikusok is így látják, és a modern katolikus fordítások sem használják dogma-alapnak. A Szentháromság tanát nem erre építjük. Ha ezt a verset kihúznád a Bibliából, a Szentháromság akkor is ott lenne Jn 1, Zsid 1, Mt 28,19, 2Kor 13,13, Jn 14–16, 1Kor 8,6 alapján.
– Igen, 1Tim 3,16-ban valódi kézirat-variáns van: „theosz” (Isten) vagy „hosz” (aki). De itt is ugyanaz a helyzet: a Fiú megtestesülésének tanítását nem ez az egy vers hordozza. Jn 1,14 („az Ige testté lett”), Fil 2,6–7 („Isten formájában lévén... szolgai alakot vett fel”) sokkal erősebb szövegek.
– Mt 28,19 esetében már egészen más a helyzet. Te azt állítod, hogy az „eredeti” így szólt: „az én nevemben”, és a trinitárius formula későbbi betoldás. De erre semmiféle kéziratos bizonyíték nincs. Nincs egyetlen görög kódex, papirusz, ősi lelet, amely a rövidebb formát hozná. Ellenben az első század végéről származó Didakhé, Justin mártír és más atyák mind a hármas formulát ismerik és használják. Ha az egész kereszténység „Patripasszista Bibliát” kapott volna, akkor ez a szöveg egyszerűen nem tudna ilyen egyöntetűen terjedni századokon át. Szövegkritikában nem lehet puszta sejtésből dogmát építeni.
– A Jn 1,1 „nomina sacra–összeesküvésed” egyszerűen történetileg irreális. A János-evangélium korai papiruszai (P66, P75) mind a 2–3. század elejéről valók, megelőzve a te általad leírt patripasszianus mozgalmi időszak jó részét. Ezekben az olvasható: „kai theosz én ho logosz”. Nincs egyetlen olyan kézirat sem, ami azt mutatná, hogy valaha ott „huiosz” („Fiú”) állt. Egy hipotetikus másolási lehetőségből – hogy a ΘΣ és ΥΣ összekeverhető – nem következik, hogy valaha meg is történt, pláne nem tömegesen és minden példányban.
– 2Pt 1,1-nél jogosan jelzed, hogy vannak eltérő olvasatok („Istenünk és Megváltónk Jézus Krisztus”, vagy „Urunk és Megváltónk”). Ez ismerős a tudomány számára. De a trinitárius hit szempontjából ez sem döntő. Titusz 2,13-ban („a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus”) hasonló szerkezet van, és ott is sok szöveg Krisztusra vonatkoztatja az „Isten” szót. Ráadásul, ha mindezeket félretennénk, az előbb idézett Jn 1, Jn 20, Zsid 1, 1Kor 8,6, Fil 2, Róm 10 – mind együtt – bőven elég.
A lényeg: a katolikus Egyház nem tagadja a szövegkritika létezését, sőt 150 éve aktívan műveli. De a teljes kézirat-hagyományt nézi, nem válogatosan azokat a pontokat, amelyek éppen belepasszolnak egy anti-trinitárius narratívába. A te képed úgy néz ki, hogy ott minden „romlott”, ahol Jézus istensége felragyog, és „hiteles” az, ami ezt gyengíti. Ez nem tudományos, hanem előfeltételezett dogma – csak nem katolikus, hanem új-arianus.
5. Patripasszianizmus, homoousios és a zsinatok
VálaszTörlésHosszasan vázolod, hogyan született a patripasszianizmus, Noétusz, Szabelliusz, stb., és azt állítod, hogy:
– a homoousios kifejezés patripasszianus eredetű eretnekség,
– 267-ben Antiokhiában ezt elutasították,
– 325-ben Nicea „visszacsempészte” és az egész egyházra rákényszerítette,
– a „Patripasszista Biblia” ekkor győzött, és ma ezt használjuk.
Történetileg ez erősen leegyszerűsítő, és több ponton téves.
Igen, a homoousios szót használták bizonyos modalista irányzatok, ezért sokáig gyanús volt. Antiokhia valóban óvatos volt ezzel a kifejezéssel. De a niceai hitvallásban a szó tartalma már nem patripasszianus: nem azt mondja, hogy az Atya és a Fiú ugyanaz a személy, hanem hogy ugyanazon isteni lényegben részesek. A zsinat egy olyan szóval fejezte ki a Fiú istenségét, amelyet a Szentírás tanúsága megkövetelt, miközben világosan megőrizte a személyes különbséget. A későbbi zsinatok (Konstantinápoly, Efezus, Khalkédón) mind ezt a vonalat viszik tovább, nem pedig Noétuszét.
Az, hogy a római császár politikai nyomást gyakorolt, történelmi tény. De a tanítás tartalmát nem Constantinus találta ki, hanem az a teológiai vita kényszerítette ki, amit Arius indított. Már jóval Nicea előtt – Ignác, Jusztinosz, Irenaeus, Tertullianus, Origenész – tele vannak az atyák olyan kijelentésekkel, amelyek Jézust valódi Istennek vallják az Atyával együtt, és mégis elutasítják a patripasszianizmust. Ha a „Patripasszista Biblia” csak Constantinus után jelent volna meg, akkor ezek az atyák egyszerűen nem tudnának így beszélni.
6. Nem „Nagy-Babilonba”, hanem haza
VálaszTörlésNagyon szép, hogy „hit nemes harcáról” beszélsz, és nem akarsz senkit újra „a szolgaság igájába” tenni (Gal 5,1). A baj az, hogy miközben menekülsz az Őrtorony börtönéből, egy új, házi készítésű ketrec felé tartasz. Az, hogy 1914-et és az Őrtorony-kronológiát kidobod, jó irány. Az, hogy Jézust visszatuszkolod egy magasangyali szintre, és minden történeti egyházat „Nagy-Babilonnak” bélyegzel, az a régi hiba másik oldala.
Katolikus szemmel az egész helyreállítási narratívád – „újjászületési konferencia”, „Jehova-imádó csoportok vezetőinek összegyűjtése”, „Felhívás a valóságra” – nagyon is ismerős: Russell, Rutherford, Knorr ugyanezt játszották el. Te legfeljebb kevesebb kosztümöt, és több őszinteséget hozol, de a modell ugyanaz.
Az igazi kiút nem az, hogy mindent újra kezdünk, hanem hogy visszatérünk ahhoz az apostoli hithez, amelyet az Egyház kétezer éve őriz. Az a hit, amely egyszerre monoteista és Krisztus-központú; egyszerre vallja, hogy „egy az Isten” és hogy a Fiú „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől”. Az a hit, amelyben Jézust nem szégyelljük „Uramnak és Istenemnek” szólítani, és amelyben az Eucharisztiában nem csak „megemlékezünk”, hanem valóban részesedünk az ő testében és vérében.
Összefoglalva: sok jogos bírálatod van az Őrtorony felé. Ebben a katolikus Egyház sok ponton melléd állna. De a megoldás nem egy újabb, magán-kinyilatkoztatás-szerű mozgalom, amely a Szentháromságot, Krisztus istenségét, a történelmi Egyházat kidobja, és egy kései szövegkritikai összeesküvésre épít. Ha komolyan veszed a Bibliát, akkor azokat a helyeket is komolyan kell venned, amelyek Jézust az Atyával egy isteni méltóságban mutatják be, és azokat az ígéreteket is, amelyeket Krisztus az Egyházának tett.
Ha valóban „nemes harcot” akarsz vívni, abban az ördög igazi műve nem az, hogy Jézust túl magasra emeljük, hanem az, hogy elhiteti velünk: „nem Isten, csak egy nagyon-nagyon fontos teremtmény”. Ezt az utat az Őrtorony már kitaposta. Én arra hívlak, hogy ennél tovább menj: ne csak az Őrtoronyt hagyd magad mögött, hanem azt az anti-trinitárius, „mindenki tévedett eddig” szemléletet is, amit most a saját zászlódra írtál.
Szervusz Névtelen,
TörlésElnézést, hogy eddig nem válaszoltunk.
A főszervező, nagyon le van kötve és nem tud jól magyarul.
Mivel nagyon sok a teendőm és más testvér sem vállalta, egy aradi tetsvér, aki eddig nagyon sokat foglalkozott a válaszadásokkal, de most lebetegedett, a covidos időszakban. Megállapodtunk abban, hogy nem válaszolunk olyan jellegű hozzászólásokra, azaz nem vesztünk időt olyansmire amelyeknek célje nem egy végleges keresztény ébredési folyamathoz vezetne, nem a Végleges Reformáció előremenetelére van, hanem az Ellenreformációt szolgálja, bizonyos beszervezett egyének által, akár erre hivatalos képzést kaptak, vagy sem. Esetleg nem is tudják, hogy tudtuk nélkül erre beszervezték őket. Ez okok miatt nem válaszolok neked, csak ennyit.