Mi vár a meg nem tért bűnösökre?

                                             

Emésztő tűz vagy örökké tartó tüzes gyötrelem?

Tanulmány-ismertető (könyv, elolvastam)

Az emésztő tűz: A végső büntetés tanának bibliai és történelmi tanulmánya. - Edward William Fudge

Szakterület:

Vallásismeret, 

egyháztörténelem, 

dogmatika

 

Zsidókhoz 10:26. Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. 

 

Edward William Fudge prédikátor tanulmányt írt: The Fire That Consumes: A Biblical and Historical Study of the Doctrine of Final Punishment, cím alatt. Magyarul: Az emésztő tűz: A végső büntetés tanának bibliai és történelmi tanulmánya. 

Ennek a könyvnek igen érdekes háttere van, film is készült róla: Hell and Mr. Fudge ( A pokol és Fudge úr)

 

A könyv internetes bemutatásában ez áll: "Az evangélikus keresztények együtt megerősítik, hogy szörnyű sors vár azokra, akik elutasítják Isten kegyelmét, egész életükön át. A hagyományos nézet szerint ez a sors véget nem érő tudatos gyötrődéssel jár a pokolban. A hívők azonban egyre inkább megkérdőjelezik ezt a felfogást, mivel ez egyrészt nem biblikus, másrészt nem egyeztethető össze a Szentírásban és az ember Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott Isten jellemével. Ez a nemzetközileg elismert könyv – most teljesen frissítve, átdolgozva és kibővítve – gondosan megvizsgálja a Szentírás teljes tanítását a végső büntetés témájában. Arra a következtetésre jut, hogy a pokol a teljes megsemmisülés, az örök pusztulás helye, bár a pusztító folyamat magában foglalja a tudatos kínzást, bármilyen jellegű, intenzitású és időtartamú, amit Isten minden egyes esetben megkíván." (Amazon)

 

A könyv megírásának háttere 

 

A XX-dik században az Adventista egyházban bizonyos kérdések merültek fel. Ennek hatására egy bizonyos csoport kivált. Miután a csoport kivált és felhagytak bizonyos adventista tanokkal, felmerűlt bennük, ha netalán azt a tanítást is fel kellene adni, hogy a pokol (gyehenna) még nincs megnyitva. A csoport egyik pénzes tagja, felkért egy amerikai rádióműsor vallásos szakértőjét és felajált három ezer dollárt, hogy foglalkozzon az üggyel és válaszoljon a Conditionalist Faith of Our Fathers, LEROY EDWIN FROOM (néhai adventista szakértő (1890 – 1974)) által írt könyvben foglaltakra. Nem tudni miért, ez a szakértő, a fiára, Edward William Fudge-re bízta az ügy kivizsgálatát. Edwardra ez hatalmas kihívást jelentett és nehéz helyzetbe sodorta, ugyanis nem tudta megcáfolni a Leroy által felhozott érveket. Végezetűl ott volt a nagy kérdés: Az egyházát vagy az igazságot szolgálja-e? Tanulmánya által nem azt mondja, hogy az adventistáké az igazság, és egyetlen szót sem mond arról, hogy ez lenne az igaz egyház, ahogyan ő sem lett soha adventista, csak azt amit felfedezett e témában.

 

A The Fire That Consumes című könyvben Edward William Fudge (1944 – 2017) megemlíti, hogy a történelem folyamán léteztek olyan gyülekezetek, amelyek nem vallották az örökké tartó kínzás tanát, sem pedig azt, hogy a pokol már nyitva lenne és az elkárhozottak máris szenvednének a feltámadás előtt (például régi anabaptisták, baptisták, lutheránusok, stb.). Valószínűleg ilyen közegből vették át az adventista alapítók a tanítást, ahogyan DM Canright volt adventista úttörő írta, miután elhagyta az adventista egyházat. Habár EG White adventista úttörő is átvette a teljes megsemmisülés tanát, nem ő kezdte el, de még az adventista mozgalom főalapítója a baptista William Miller sem, az adventista mozgalom korifeusa. A „korifeus” vezető vagy kiemelkedő személy egy csoportban, gyakran szaktekintélyként vagy irányítóként ismerik el egy adott területen vagy közösségben. Ebből a mozgalomból, azután több kis-egyház jött létre, melyek nem vallották a katolikus és ortodox egyházak nézetét a vég nélküli tűzes kinzást a pokolról. Egy ilyen kis-egyházban volt pásztor CT Russell is, mielőtt a Bibliakutató mogalmat elkezdete, volt adventista társaival együtt.

  A régi feljegyzések szerint, már Origenész (cc 184-254) idejében is léteztek olyanok akik ezt vallották, sőt bizonyos referenciák szerint még Szmirnai Polikárp (cc 69-155) is az volt, aki János apostoltól tanult. Tehát ez a hitnézet nem adventista örökség, mivel nem az adventisták kezdték el ezt hinni.

A Polikárp idejéből való vita még mindig zajlik.

Főbb vitapontjai:

- Vajon a héber Sheol, azaz görögül Hádész, ugyanaz a Pokollal, a Gyehennával?

- Mi a Pokol, azaz héberül Gyenenna? Kínzóeszköz vagy Kivégzőeszköz?

- Ha a Pokol egy Kínzóeszköz, vajon a Pokol már nyitva áll, és haláluk után a bűnösök máris ott szenvednek, még a feltámadás előtt? Vagy csak a feltámadás után fognak szenvedni?

- Vég nélküli a pokoli szenvedés, vagy csak egy bizonyos ideig tart?

- Ha a Pokol egyben Kínzóeszköz is de Kivégzőeszköz is, miért mondja Pál apostol, hogy a bűn zsoldja a Halál és nem a Pokol, az a Tűzes Kínzóeszköz?

 

Találkoztam egy román pünkösdista prédikátorral, 2000-ben - Zaharia Bica, a 'Scrisori fara adresa' (Levelek címzés nélkül) könyv szerzőjével. Ő sem vallotta a katolikus-ortodox véleményt a végtelenül kínzó pokol felől. És nem volt egyedül. Vallomása szerint ő tudott még legalább 20 olyan evangéliumi prédikátorról, akik hozzá hasonlóan vélekedtek. És persze voltak olyanok akik változtatni akartak az egyházuk pokol-tanán. Például Beniamin Faragau baptista pásztor. Úgy látszik ő egy baptista reformer volt e témában. Pár éve azt vallotta a Vocea Evangeliei (Az Evangélium Hangja) rádióban, hogy a “pokol” még nem nyílt ki (“iadul inca nu s-a deschis”). Szerinte a pokol csak a feltámadás után nyílik meg. Nem tudom, ha azóta a konzervatív baptista irány nem kerítette ismét a hatalmába, de akkor ezt vallotta nyíltan, méghozzá a rádióban. Sajnos, az egyházak nem kímélnek senkit, lást a kiközösített Iosif Ton pásztor esetét, aki azt vallotta, hogy a csodák nem szűntek meg az apostolok halálakor és ezért távoznia kellett a baptisták közül. Nem kizárt, hogy ez a “példamutató” eljárás, másokat is elijesztett a reformok nyílt prédikálásától. Nem mindenki olyan határozott, mint Edward Fudge volt, amikor választania kell: Az egyházát vagy az igazságot szolgálja-e?

 

Sajnos, sokan az egyház szolgálatát választják... az egyház kárára...

Dogmatika téren sokan elestek mert nem az igazságot követték, hanem inkább az egyház világi presztizsét, érdekeit... és magukkal vitték az egyház elestét is. 

 

Te az egyházad igazságát vagy az igazi igazságot választanád?

János 8:31

Károli Új Fordítás 1990

Mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.“

Mint láttuk Jézus idejéből, a szombatnapi gyógyítás vitájában, ameddig a Krisztus-i igazság nem szabadít fel, addig hatalmas ideg-dűhromaban vesztegel az aki fenntartja a maga igazságát, annyira, hogy még öldni is képes legyen érte, csakhogy azt érvényre juttassa. Ennek már nem számít az, hogy ki mit mond, mégha tonnányi bizonyítékot is szolgáltattál neki. Ezeken már nem lehet segíteni, hiszen teljesen lekötötte elméjüket a Sátán, azzal, hogy biztos nekik van igazuk, mert ők ezt így érzik. Amikor az ember érzéki alapon dönt, nagyot tévedhet.