Milyen hitvallásuk volt az ősi keresztyéneknek?

 "A Hiszekegy", vagy más nevén "Az Apostoli Hitvallás" a legrégibb számontartott ősi keresztyének hitvallása. Később ezt a hitvallást kitoldták, először 325-ben a Nikeai zsinaton, azután 381-ben Konstantinápolyban.

 

 "A Hiszekegy" görögből átvett latin szövege

 

Credo in Deum, Patrem omnipoténtem,
creatórem cæli et terræ.
Et in Iesum Christum,
Fílium eius únicum,
Dóminum nostrum,
qui concéptus est de Spíritu Sancto,
natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto,
crucifíxus, mórtuus et sepúltus,
(descéndit ad ínferos, - az ötödik századtól)
tértia die resurréxit a mórtuis,
ascéndit ad cælos,
sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis,
inde ventúrus est iudicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum,
sanctam Ecclésiam (cathólicam - későbbi századból),
sanctórum communiónem,
remissiónem peccatórum,
carnis (sarx, hús) resurrectiónem,
[et] vitam ætérnam. Amen.

 

A mai hivatalos gyakorlatban használt szöveg a 6‑8. században véglegesedett:

    Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
    mennynek és földnek Teremtőjében.

    És Jézus Krisztusban,
    az ő egyszülött Fiában,
    a mi Urunkban,
    aki fogantatott Szentlélektől,
    született Szűz Máriától,
    szenvedett Poncius Pilátus alatt;
    megfeszítették, meghalt és eltemették.
    Alászállt a poklokra,
    harmadnapon feltámadt a halottak közül,
    fölment a mennybe,
    ott ül a mindenható Atyaisten jobbján,
    onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

    Hiszek Szentlélekben.
    Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat,
    a szentek közösségét,
    a bűnök bocsánatát,
    a test feltámadását
    és az örök életet. Ámen.

 

"A Hiszekegy", más nevén "Az Apostoli Hitvallás" szövegének rövid történelmi bemutatása

     

    Egy bizonyos egyházi hagyomány szerint, "A Hiszekegy" szövegét az apostolok állították össze, mindegyik apostol hozzáadva egy részt - tehát eredetileg egy közös apostoli alkotás lenne. Ezt a szóbeli hagyományt azután írott formába tették és úgy vált ismertté mint AZ APOSTOLI HITVALLÁS. Latin és görög nyelven terjedt, Rufinus (Aquileia) 404 AD, Hippolytus 215 AD és Marcellus 340 AD említi, de 135 AD körül is lenne adat, Rómában, az apostolok hitelveinek összefoglalásaként. 

    E hitvallás egy válasz is volt az akkor kibontakozó és a keresztyén tanokat fertőző (kimagyarázó-félremagyarázó) álkeresztény gnosztikus szekták tanai ellen, akik például nem hittek abban, hogy a  földet és az embert egy jó Isten teremtette, hanem azt hitték, ezek egy gonosz isten alkotása; a test feltámadásában sem hittek és abban sem, hogy az Isten egyszülött égi Fia emberré vált. 

    Az apostoli hitvallás a legkorábbi ismert keresztény hitvallás. Egyszerű és jól érthető fogalmazása van, amely csakis az apostoli egyház tanításaira alapoz, ezeket nem hígítja fel - nem magyarázza félre, például nem szól egy szentháromságról mint egyistenről, pedig itt lett volna a legmegfelelőbb alkalom.    

    A baptista Udvarnoki András "Népszerű Teológia" című munkájában ezt eképpen magyarázta: 

„Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog.
„Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája – mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke.” A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az apostolokban volt, vissza nem tér…
A háromság dogmájában tudva tért el az egyház az apostolok tudományától. Azt tette, amitől János ap. oly komoly szándékkal intett: Aki félrelép és nem marad meg Krisztus tudománya mellett, Istene annak egynek sincs. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé”. (Ján. II. lev. 9. v.)
Csak az apostolok társaságában van társaságunk az Atyával és a Fiúval, (Ján.I.lev.1:3.) Mert az apostolok voltak az Úrtól kirendelt hirdetői és magyarázói az evangéliumnak. Senkinek sincs jogában más hittételeket felállítani, azonkívül melyeket az apostolok felállítottak s az apostolok nem ismernek háromságot. Senki sincs felhatalmazva Istennek olyan nevet adni, amilyent ő ki nem jelentett. Ő pedig soha nem nevezte magát háromságnak.” (NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – Udvarnoki András – Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921. Szentháromság)

     Tudnivalók

A Nikeai zsinatot az akkor még pogány főáldozópap (Pontifex Maximus) Nagy Konstantin (306-337) római császár hívta össze, hogy a keresztény vallás bizonyos tanait tisztázzák. Habár a császár akkor még a pogány hitvilág isteneinek a nyilvánosság előtt áldozott, erre a zsinatra bizonyos keresztyén személyiségek kérték fel őt, bíróként, az egyházi tanok megszilárdítása érdekében. Mivel az egyház bizonyos része elfogadta az ajánlatot és Nagy Konstantin intézkedett az ügyekben és döntött a viták felett, a császár véleményét és döntését minden püspöknek ellenállás nélkül kellett elfogadnia.  

    Konstantin rendelete fedezte az összes költséget (utazópénzt, szállást, ellátást, stb. - úgy a püspököknek, mint ezek egyházi kísérőinek) és meghívta a Római Birodalom kerületében a keresztény egyház mind a 1800 püspökét (kb. 1000 keleten és 800 nyugaton), de jóval kisebb szám vett részt. Eusebius több mint 250-et, Athanasius 318-at becsült, Eustathius szerint "körülbelül 270" volt (mindhárman jelen voltak a zsinaton); tehát a zsinat döntésképtelen volt, amennyiben még a meghívottak fele sem jelent meg, ezek is inkább veszekedtek és lakomáztak (Ammianus Marcellinus (sz. 330, Antiokia, Szíria - † 395, Róma) görög származású római tábornok és az utolsó nagy latin történész szerint).

    Addig az egyház általánosan elfogadott tézise az volt, hogy Isten és Jézus nem azonos lények, hanem csak hasonlóak, mint ahogyan a valóságban van egy apa és a fia között. "A Hiszekegy"-ben sincs másképpen fogalmazva, de idővel az eredeti tanoktól eltérő álkeresztyének álltak elő, akik ezt másképpen látták és tévedésükben az ősi hitvallás félremagyarázásán dolgoztak.

    Az Antiókhiai zsinaton, 267-ben, az egyházi elöljárók elhárították a félremagyarázók azon próbálkozását, hogy az Atyát és a Fiát, egy istenként összevonják. Viszont az egyházi tanokban és egyháztörténelemben nem jártas Nagy Konstantin pogány főáldozópap és császár, miután a vitázókat meghallgatta, arra kényszerítette a tanács tagjait, hogy fogadják el az eltévedtek azon tanát, hogy Jézus és Isten között felbonthatatlan létbeli egység létezik (mint a napkorong és sugara között): azaz, hogy az Atya és a Fia, nem két különböző égi lény, hanem tulajdonképpen egy azonos isteni lény.

Az 1Jn. 5: 7 visszaadása kérdéses mert ez a rész nem található a korai ógörög kéziratokban: "a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy.”

    A Károli féle Bibliában így található ez a szakasz, mivel ő nem a legrégibb kéziratokat képviselte. Viszont a katolikus Békés-Dalos féle kiadásban, már zárójelben van az adott szakasz és a lábjegyzetben olvasható, hogy a görög szövegekben nem volt benne ez a rész; csak a VI-dik században került hozzá magyarázatként és ezt követően került bele a Vulgatába. Neve: Comma Joanneum.
A revideált verziókban nincs benne:
6 Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus, nemcsak víz által, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, aki bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.
7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek:
8 a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.
https://www.online-biblia.ro/bible/4/1JN/5
Megjegyzés: A betoldás félreviszi a rész értelmét, ugyanis Isten hármas bizonyságtételéről vagy tanúságáról van szó, a Fia mellett: a víz, a vér és a Szellem, ami ugyanazt az egyet tanúsítja és aki hisz ennek, hisz Istennek. (Takács Plámen)
    A szent hármasság kimutatható betoldása a Jelenések könyvében is:
- Jel. 1:11 „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó” (dogmaigazolás betevése)
A Jel 1: 8 –ban az Atya nyilatkozik meg, mint Alfa és Omega. A Jel. 1: 17-ben Jézus nyilatkozik meg, mint Első és Utolsó. A Jel. 1: 11-ben a kettő közé tesz egyenlőséget a betoldás, hogy a szenthármasságot erősítse, holott az nem szerepelt a régi iratokban. A Károli-ban szerepel még a beletoldás, a Békés – Dalos féle Bibliában már nincs benne. (Ákos)
A revideált fordításokban szintén nincs benne:
amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.
https://www.online-biblia.ro/bible/4/REV/1