A szöveghitelesség kérdése: mennyire megbízható egy bibliafordítás?

    Ahhoz, hogy egy Biblia "jó" legyen, nem csak a szövegfordítás a fontos, hanem az is, hogy mit fordítanak.

Egy bibliai kéziratokkal foglalkozó szakember szerint, a Biblia szövegének átadása, megnyugtató.

"Szemben a több mint 5000 ma ismert újszövetségi kézirattal, és az ezret szintén meghaladó ószövetségi kézirattal és kézirattöredékkel, Homérosz Iliászának csak 643 kézirata létezik, Thulydides Peloponnesosi háborújának csak 8, Tacitus műveinek csak két kézirata van meg. A bibliai szöveg hitelességét illetően a bizonyítékoknak olyan bősége áll rendelkezésre, hogy egyértelműen kimondhatjuk: A keresztény ember kezébe veheti a teljes Bibliát és mindennemű kétely vagy habozás nélkül vallhatja, hogy az Isten beszéde, amely a lényeget érintő változás vagy károsodás nélkül adatott tovább nemzedékről nemzedékre az évszázadokon át."

(F. G. Kenyon: Our Bible and the Ancient Manuscripts, 55. l.)

 

De vannak más szakemberek, akik nem ennyire bizakodóak: szerintük baljós dolgok történtek a Biblia szövegét illetően. Szerintük, bizonyos bibliamásolók vagy bibliafordítók csaltak és bevitték elképzeléseiket az általuk készített szövegbe.

 

Ezek a szakemberek felfigyeltek arra, hogy az ókori keresztyén szerzők bizonyos helyeken másképpen adták vissza a szöveget.

 

Itt van például, figyelmeztetés képpen, hogyan olvasta és adta vissza egy keresztyén szerző a második században a Máté 10:28 szövegét:

"És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, és azután semmit sem tehetnek; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Jusztin Mártir II századi visszaadása (és nem ő az egyetlen).

Most vessük össze a Károli Gáspár visszaadásával:

„És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”

Nos, a kédés ez, kinek a szövege eredeti? A Jusztin Mártiré vagy a Károli Gáspáré? Hogyan dönthetnénk el? Mint látjuk, a Károli szövege szerint a lélek halhatatlan, mig a Jusztin szövege szerint, erre nincs utalás.

De miért kellene valakinek az, hogy a lélek halhatatlan legyen?

Iraeneus második századi keresztyén szerző azt írta, hogy azok akik görög szokás szerint ortodoxoknak (igazhitűeknek) nevezték magukat elvetették a feltámadást, mivel azt gondolták, hogy az emberek halhatatlanok és ezért nem szükséges a feltámadás. Szerintük a halál csupán egy amolyan kapú volt egy másik élettér felé. Ezek mindent megtettek azért, hogy a feltámadás tana kikerüljön a keresztény tanrendből. Ennek alátámasztására ezek megtámadták a Szentírás szövegét, azaz megváltoztatták a szöveget, ahol ez egyértelműen ellentétes volt a fogalmaikkal, azon igyekezve, hogy a lélek halhatatlannak tűnjön. Miután ez nem sikerült teljesen nekik, az idők folyamán ezt a két ellentétes tételt úgy összepárosították, mint a szamarat a lóval, egy öszvérhez hasonló meddő tételt csináltatva maguknak. A két ellentétes tétel a feltámadás és a halhatatlanság.

Most nézzük figyelmesen Iraeneus figyelmeztetését:

“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az sír (seol; hádész) mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre?”

Forrás: Szmirnai Iraeneus, a Galliai Lugdunum (ma Franciaország, Lyon) város püspöke (II század), Az eretnekek ellen, 5-dik kötet

 

Nos, ezek szerint dehogy voltak ortodoxok, csak dicsekedtek e magasztos titulussal.

Itt van egy komoly figyelmeztetés, a második századból:

"Mert ha olyanokkal találkozol, akiket keresztényeknek neveznek, de nem vallják a feltámadás igazságát és káromlást követnek el Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ellen; akik azt mondják, hogy a halottak nem támadnak föl, és a lelkeik a halált követően a mennybe vitetnek: ne véld azt, hogy ők valóban keresztények;" Szamáriai Jusztin Mártir, Dialógus a zsidó Tryphóval, II század

 

Ezek szerint dehogy voltak keresztyének, csak használták e dicső nevet.

 

Ha nem hittek a feltámadásban, akkor az elmarasztaló, kárhoztató ítéletet is másképpen fogták fel, és azt másképpen értelmezték, hogy ez mikor lesz az Istennek ellenszegülő gonoszok számára fenntartva. Ők azt gondolták, hogy ez máris a halál után lesz.

De mit mond az Apostoli Hitvallás, mikor lesz ez az ítélet, máris a halál beáltakor, vagy egy távolabbi ídőpontban?

"Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" Apostoli Hitvallás, II század

 

Tehát ez az ítélet csak Urunk eljövetele után lehetséges. Addig a halottak egy halottalvásban várakozó állapotban vannak és várják a feltámadást. A görög eredetű “koimiterion(t)” - temetőnek mondják magyarul, de szószerint “háloszobát” jelent a görögben – mert ez is ezt az állapotot mutatja.

 

Amit ma sokan nem vesznek észre az, hogy ebben a korai időszakban (I – IV. század, sőt néhol utána is) ezek a magukat úgynevezett „ortodoxok” többnyire minden dokumentumot átszerkesztettek és felülvizsgáltak, hogy megerősítsék a gnosztikus irányzatú doktrínáikat. A híres egyháztörténész, Euszebiusz idézi Dionysius, Alexandria harmadik századi püspökét (Hist. Eccl., Bk. 4. 23), aki arról számol be, hogy saját leveleit a gnosztikus fél mehamisította: "Keresztény testvérek meghívtak, hogy levelet írjak nekik.... de az ördög apostoljai tele voltak konkollyal, elvettek néhányat és hozzáadtak mást. Számukra a „jaj” van fenntartva."

John William Burgon idézi Gaiust, Róma egyik második századi presbiterét, eképpen figyelmeztetve: "Ezért merészen rávetették a kezüket az Isten-i Szentírásokra, azt állítva, hogy kijavították őket. Mivel ebben a kérdésben nem hamisan beszélek róluk, bárki is tudni akarja, megtudhatja. Mert ha valaki összegyűjti a megfelelő példányaikat, és összehasonlítja őket egymással, azt fogja találni, hogy például Asclepiadesé nem ért egyet a Theodotuséval. És ezek közül sok beszerezhető, mert tanítványaik figyelmesen megírták mindegyiküknek a korrekcióját, ahogy ők hívják, azaz a korrupciókat. A Hermophilusé ismételten nem ért egyet ezekkel, és az Apollonidé nem állnak összhangban egymással. Mert ha összehasonlíthatod azokat, amelyeket korábban készítettek, azokkal, amelyeket később megrontottak... "
Itt van a követett modell: a gnosztikus pártok oly sok példányt csináltattak, amíg el nem fedték a másolatok sokaságával, a Szentírás valódi példányait, és eképpen a hamis példányok a nem bevatott közönség számára jobban hozzáférhetők voltak, mint a hiteles példányok. És így felborult az apostoli idők igazi mondanivalója.

 

Hogyan lettek a korai keresztyén szövegek átdolgozva?

A tudósok a kéziratok összehasonlítása által azt mutatják, hogy valóban, hibákat a hanyagság miatt is követtek el, de három szándékos trükk is történt.
Trükkök a szövegben:

1 eredeti szavak szándékos kihagyása

2 nem eredeti szavak szándékos hozzáadása

3. az eredeti szavak szándékos átirása, és a mondat szó-sorrendjének szándékos megváltoztatása

 

Dr. FHA Scrivener szövegkritikus így ír, mintegy figyelmeztetésül: "A második században túl sok kísérletet látunk a Szentírás szövegének megváltoztatására, néhányuk csak gondatlanságból, mások becstelennek bizonyultak." Scrivener kijelenti, hogy "ez nem kevésbé igaz, bár paradox módon hangzik az a tény, hogy az Újszövetség legrosszabb torzításait eredetileg az (Újszövetség) megírását követő 100 éven belül tették, és hogy Irenaeus és az afrikai atyák, valamint az egész nyugat és részben a szíriai egyház "alacsonyabbrendű kéziratokat használt". (FHA Scrivener, Bevezetés az újszövetségi szövegkritikába).

Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb újszövetségi szöveg?, o. 119, eképpen tájékoztat, figyelmeztetve: "Az első két évszázad számos (különféle szöveg) variációt tanúsított, amelyek ma a tudósok számára ismertek. Az Újszövetség kéziratának legtöbb (különböző szöveges) változatát, azt hiszem, tudatosan tették."

Itt van Origenes, harmadik századi tanúvallomása és figyelmeztetése: "A mai napban kiderült, hogy a kéziratok között nagyszintű változatosság létezik, akár az írástudók gondatlansága, akár az író emberek felháborító merészsége miatt ..." (Origenes, Celsus ellen)

 

Ez az út annak volt a következménye, hogy a második században a gnosztikus színezetű álkeresztény rivális csoportok (szekták) megsokasodtak, és mindegyik saját kánont és saját kedvenc szöveget készített (Raoul Vaneigem, A kereszténységnek való ellenállás. Az eretnekségek a 18. század elején).

Egy ilyen eset a Máté 28:19 versében található és erre a néhai aradi baptista Viorel Ratiu professzor szövege tanúskodik, aki csak az "én nevemben" formát adja, mellékelve egy hosszú kommentárban, hogy miért... A Sinaiticus-nak nevezett görög Bibliában ez az ige két pont közé van téve, ami az akkori szokás szerint azt jelezte, hogy ez a visszaadás kérdéses.

A Máté 28:19: Menjetek tehát és tegyetek tanítványokká minden népeket, az én nevemben;
 20: megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme! Én veletek vagyok mindig, a világ végezetéig. (Viorel Ratiu szerint)

 

A "szellemes" Károli fordítás fontossága

Ami még nagyon fontos az, hogy a bibliai szavakat hűen adják vissza. Ahol nem ez történik, az csalás, bármennyire jó lenne az a  fordítás. Vegyük például a Prédikátor 12:9 megfelelő fordítását és elemzését, mivel ezt hozzák fel legtöbbször arra, hogy a lélek halhatatlan, pedig itt nem is a lélekről van szó: „Mielőtt a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem pedig megtérne Istenhez, aki adta azt.” KSZA (az ugynevezett szellemes Károli fordítás)

A KSZE által kiadott bibliafordítások margójára:

“Szent Biblia: azaz Istennek Ó és Új Szövetségében foglaltatott egész Szent Írás – magyar nyelvre ford. Károli Gáspár – megjelent a Krisztus Szeretete Egyház gondozásában [minden újabb kiadás újabb kiigazításokat tartalmaz az eredeti szövegek és a nemzetközi szakirodalom alapján]. Az újabb és újabb revideált kiadás megjelenítése mögött az egyháznak az a jobbító szándéka áll, hogy az eredeti vizsolyi Bibliát szellemi és nyelvi értelemben kényelmesen olvashatóvá tegye a ma embere számára, anélkül, hogy az eredeti fordítás ihletettsége és szépsége csorbát szenvedne. E munkára maga Károli bátorítja az utána következőket, biztatván, hogy jobbítsák meg az ő fordítását „mindaddig, mígnem igen szép és jó lészen.” – honlapjukról.

 http://urszava.net/biblia/karoli-gaspar-ksze/predikator/12/?page=1

Csia Lajos lelkipásztor (református “pap”) jó okkal mondta a következőket:

„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”  

(Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Ha Csia Lajos jártasabb lett volna a magyar történelemben, megtudhatta volna, hogy nem érthetetlen okokból, hanem a magyar katolikus inkvizíció iránti félelemből lett ez az áldatlan állapot. A XV században ugyanis a magyar huszitiznus elnyomása érdekében lejárató kampányt végeztek ezek bibliafordítása ellen. És mivel komoly ürügyet nem találtak – amit a mai katolikus tudósok elismernek, akkor ki kellett találni egyet. Bele kellet kötni valamibe, kellett egy „casus belli”. A casus belli (latin) a háború oka, vagy rosszhiszeműen ürügy a hadüzenetre. Találtak egy szót, a  - szellet – szót és kieszelték, hogy a szellet szónak a tulajdonképpeni jelentése a szellentés (fingolás). Pedig nyilvánvaló volt a különbség a szellet és a szellent között, akkor is ha csak egy betű a különbség. De mivel az inkvizicióé volt mindig az utolsó szó, el kellet fogadni és el kellett száműzni addig amig Kazinczy vissza nem hozta, kicserélve az utolsó betűt. A magyar szellem szó a XV-dik századi magyar katolikus inkvizició által elüldözött ősmagyar szellet szóból származik és jelentése ugyanaz volt mint a többi népeknél.

 

Az irgalmatlan gazdag esetének dugdosásáról

A gazdag és Lázár

Lukács 16:19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.
20 Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele,
21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.
22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
23 Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.
24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.
25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.
26 Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.
27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához,
28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.
29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!
30 Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Jn 11,33-43 

A Wikipedia törölte erről az oldalról, azt a cikket, amely megkérdőjelezte ennek hitelességét. Mivel egyeseknek az a szándékuk, hogy ezt dugdossák, ha bizonyos teológiai és papi körökben azt kérdezed, hogy van-e erről tudomásuk, feltehetően keveset fognak mondani, hallgatásba burkolva ezt (ez az én tapasztalatom). 

Mindezeket figyelembe véve, pont emiatt, most tegyük a Szent Biblia nagyítója alá az írgalmatlan gazdag és a koldus Lázár történetét, mely része a Károli Lukács evangéliumának. Itt azt olvassuk, hogy halála beálltakor az angyalok elviszik a gazdagot a büntetés helyére. De várjunk csak, Jézus Urunk mintha mást mondana, az ítélet időpontjáról:

János 5:28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,

29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.

 

Nos, ez egy komoly gond. Itt a kárhozat, az ítélet kimondása. Tehát a velejáró bűntetés is a feltámadás után van téve. Ez ellene mond annak amit olvasunk a Lukács evanghéliumában. Hogyan oldható meg ez ellentmondás?

Nos, ne feledjük, hogy Jézus zsidóként született a földre és ebben a kulturában a héber Biblia volt a hit mérvadója, azaz az Ószövetség. Georges Minois világtörténész aki utánajárt a poklok univerzális történetének, idéz egy algériai származású zsidó tudóst, aki arra a következtetésre jutott, hogy az ókori hébereknek nem volt ilyen ideológiájuk az Ószövetségben (Histoire de l’enfer, Paris 1994 (deutscher Titel: Hölle. Kleine Kulturgeschichte der Unterwelt). Viszont Minois rámutat, hogy más népeknek igen.

 

Mire jó az Ószövetség? 

(a gnoszticizmus fertőzésében)

2Tim.3:
13 A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve.
14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad,
15 mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.
16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 2Pt 1,19-21
17 hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.

 

De „Jó-e az Ószövetség mindenre? Nem javította ki Jézus?” – kérdezték régen, a gnoszticizmus fertőzésében és lázában. És kérdezheti ma is valaki. Már régi idők óta az Ördög, a Sátán egy ravasz háborút folytat az Ószövetség kijelentéseinek elutasítása érdekében. Az Ószövetség Pál apostol szerint Istentől ihletett, tehát a teljes Szentírás része. Ez azt jelenti, hogy az Újszövetség nem áshassa alá mondanivalóját. Emlékszem a gyermekkoromban feltett kérdésre: Kit szeretsz legjobban, apát vagy anyát? Sátán, ugyanezt csinálja: Mit szeretsz jobban, az Ószövetséget vagy az Újszövetséget? Tudja, hogy ha megoszt minket Isten Igéjének felértékelésével, akkor nyomorúságossá tehet minket.

Sokan megpróbálták lerontani az Ószövetség hitelességét. A radikális gnosztikusok, akik az Újszövetségben csak bizonyos dolgokat fogadtak el, azt állították, hogy az Ószövetség-i Isten, egy rossz Isten és nem ugyanaz, mint az Újszövetségben leírt Isten. Ebből a téves előfeltevésből azt hitték, hogy az Ótestamentum értéktelen és azt teljes mértékben el kell kerülni. Még volt egy másik gnosztikus irányzat, amely elfogadta, a neognosztikusok, de ezek szerint az Ószövetségnek nincs történelmi értéke, ezért csak allegorikus szövegként kell elfogadni. Más, mai gnosztikusok úgy vélik, hogy az Ószövetség csupán "alacsonyabb kinyilatkoztatás", és az ott kifejezett nézetek gyakran egyszerűen tévesek, emberi eszmék, telve feltételes jóslatokkal. Észreveszed az üzenet folytonosságát és az intrikát? Valójában mind ugyanazt mondják, néhányan nyersebb, durvabb formában, mások finomabban: Ne bízz az Ószövetségben! Ne bizz az Ószövetségben!

De figyeld meg, hogy az Úr Jézus és apostolai nem vetették meg: Máté 7:12, 2Tim.3:16, 2Péter 1:22.

Az ószövetségi zsidókról a gnosztikusok azt hitték, hogy egy gonosz és kegyetlen Isten imádói, akiknek történelmét legfeljebb allegorikusan kell értelmezni, tehát milyen bölcsességet tudnak közvetíteni könyveik? Az igaz, hogy tökéletlenek voltak, de etől még lehettek igazak. Hogyan tudnák volna ezek az igazak, teljesen eltorzítani az igazságot az élet és a halál felől?

Tehát hol máshol találunk megfelelő útmutatót, amely az élet és a halál igazságához, áldáshoz és átokhoz vezet bennünket, ha nem az igaz emberek szájában, akik által Isten beszélt, az Ó- és az Újszövetségben? Az Ószövetség és az Újszövetség elválasztása azzal az indokkal, hogy „erőszakos”, és azt akár finom értelemben is mondani, olyan, mintha a motort elválasztanák egy autótól azon az alapon, hogy szennyező.

 

Az Ószövetség bizonysága – tehát Isten bizonysága, a halálról és a halottak állapotáról egyértelmû, biztonságos és megalapozott, mert maga Isten magyarázta először az elsõ embereknek, és a Bibliában történő rögzítésével, az egész emberiségnek:

 

Prédikátor könyve 9. rész

5.     Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.

6.     Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

7.     Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

8.     Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

9.     No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

10.   A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.

11.   Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

12.   Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

 

Persze, a gnosztikusoknak, akik abban hittek, hogy az ember halhatatlan, ez nem tetszett. És ez az ószövetségi bibliai bizonyság – tehát Isten bizonysága a halálról, ellentmond az irgalmatlan gazdag és a szegény Lázár történetében szereplő halál utáni állapotról.

Az első emberpár teremtésének beszámolójánál és ennek olvasásakor észrevesszük, hogy Isten, miután mindennapi életükre utasításokat adott nekik -  és viszonylag egyszerű parancsot ad nekik, hogy ne egyenek a jó és a rossz ismeretének fájáról (1Mózes 2:16 17), nem fenyegeti őket, semmiféle tüzet vagy örök gyötrelmet nem hangoztat, bár itt jó alkalom lenne, ha létezik egy ilyen hely. Hogy-hogy nem származott egy igazlelkű, bölcs és szerető Istentől, az az iszonyú figyelmeztetés ilyen helyről, ha létezik? Ehelyett Isten egyszerűen azt mondja nekik, hogy engedetlenség esetén biztosan meghalnak.

 

De mi a halál?

Hogy megértsük a halált, elöször meg kell értsük az ember teremtését. A halál jelenségének bibliai megértése érdekében, bibliai módon meg kell értenünk az élet jelenségét. Isten szava megmutatja nekünk, hogy mi is valójában az ember. A „teremtett” szó azt mondja, hogy az ember nem mindig létezett, hanem Isten teremtette, és megmondja nekünk a nyersanyag forrását: a föld porából (1Mózes 2: 7). Így látta Isten. A bölcs Teremtő a meglévő szervetlen elemeket a föld porává alakította és szerves elemekké alakította át. Ezenkívül Isten Igéje azt mondja nekünk, hogy Isten az első ember orrába lélegzett, lélegzetet adva az életnek, és így az ember élõ lélekvé vált. Hogy jön ez? Miért mondja a szó, hogy az ember lélekvé vált, és nem kapta meg a már létező lelket, ahogyan egyesek azt szeretnék, ha lett volna (ahogyan a gnosztikusok állították)? Nézzük meg, hogy mit jelent válni, a létrehozott dolgokból, amelyek körülvesznek bennünket. Például víz. H2O és folyékony. Mielőtt vízré vált, teljesen más volt: oxigén és hidrogén, két gáz. De az egyesülési folyamat révén újabb elemé vált.

Ugyanúgy, mint az ember. Nem volt egy létező lélek, hanem létező lélekvé vált, egy  test és Isten lélegzete közötti összevonása miatt. Emlékeznünk kell arra, hogy az ember, akárcsak a víz, egy fúzió terméke. Így néz ki Isten Igéjében. Isten lélegzete  "ember" volt, mielőtt összevont volna az ember testével? Nem! Egyszerűen a Teremtő lélegzete volt. A test "ember" volt, mielőtt összefont volna a Teremtő lélegzetével? Nem! Ez csak egy hús-tömeg forma volt, önmagában nem volt élet. Fúzióval azonban mind Isten lélegzete, mind a test egy új terméket szült, melynek neve ember. Haldoklása után holttestté válik, és a férgek megeszik. Szörnyű! Igen, mert a halál egy átok, az ember első számú ellensége (1Korinthus 15:26). Annál is nagyobb ellenség, mint a Sátán, mert megszabadulhatunk az ördögtől, de nem a haláltól. Ezért a halált utolsó ellenségnek neveztetik. 

Nos, mégis a halál egy érdekes jelenség. Pál apostol a rothadó magvakkal hozza párhuzamba (1Korinthus 15), melyekből egy új életcsemete emelkedik. És itt nem azt mondja, hogy a lélek lenne az amely elrothad, hogy új életet adjon, hanem a test. Ezért  nagyon fontos a test, mondhatni létfontosságú a feltámadás folyamatában. Ezt a gnosztikusok nem értették meg.

Pár gondolat a hústestről – a test még tartogathat meglepetést a tudósok számára.

Kérdezheti valaki: Ha a hústest elég, mi támad fel tulajdonképpen? Ez nem a feltámadás képtelenségét és a lélek halhatatlanságát igazolja? Nem ezt mondja az Úr Jézus is?

"A szellem (pneuma) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem (pnevma) és élet." János 6:63

Nem, az Úr Jézus nem erre célzott, itt a szellemi úton történő megújulásról van szó, amely már ebben az életben be kell következzen. És itt a testnek nincs semmi szerepe. Csak Isten igéje szülhet újjá. Hit által, ingyen kegyelemből.

Mert ha nem lenne test, miből támadna fel az ember? Ha itt az Úr a test feltámadása ellen köt ki, mit jelent akkor a feltámadás szó (János 5:28,29)? Távol legyen!

Gondoljunk arra, ha valami vagy valaki “porrá ég”, a por vagy hamu az semmi? Ki tudja megállapítani, ha ebben a leégett ember porában nincs-e valami információs csomag, egy mag, amolyan adatbázisos “fekete-dobozhoz” hasonló “valami”, melyben tárolva van minden információ rólunk...? Ez lehet egy olyan meglepetés amire a tudósok még nem jöttek rá, és esetleg nem is sejtik. A tudomány néhol csak gyerekcipőben jár.

A hústest is tartogat egy-két meglepetés. Elsősorban arra gondolunk, hogy egy bizonyos körvonalak között tárolt, több kilónyit nyomó anyag. Tudod-e, hogy a test súlyát, nem az anyag nehézsége, hanem a légnyomás határozza meg? Minél nagyobb a légnyomás annál nehezebb a test, minét kevesebb a légnyomás annál könnyebb a test.

- egy 100 kg-os ember a Földön, csak 17 kg-ot tehetne a Holdon

- A Holdon hatszor távolabbra lehet ugrani mint a Földön

- A Holdon hatszor nehezebb tárgyak szállíthatók, mint a Földön

- bármennyire is hangosan kiabálsz a Holdon, senki sem hallja meg

- A hold minden 100 évben 2 milliszekundum késleltetést okoz, meghosszabbítva az időt

- A Hold hőmérséklete a nap folyamán + 110oC.

- A hőmérséklet a Holdon éjjel - 180oC.

- a Holdon nincs reggel és nincs este, napról éjszakára hirtelen történik az átváltozás

- a Holdon egy nap megfelel a Földön 14 napnak

Van egy másik meglepetésem is:

A testről általában mint az emberi vagy állati hústestről szoktunk beszélni, azonban a Biblia szerint vannak szellemi testek is (1Korintus 15:40,44,49). Azaz a szellemi lényeknek szellemi testük van, beleértve azok testét is akik az elragadtatás utáni átváltozáskor az égbe kerülnek (1Korintus 15:50-54).

Hogy ezt jobban megértsed, nézd meg az emberi hústest felépítését:

Érdekes módon, az emberi hústest jelentős része vízből (H2O) áll. Több mint 80 százalékunk vízből áll.

A Wikipédia Enciklópédia szerint, egy 60 kg emberi hústest legnagyobb részét négy kémiai elem alkotja, de természetesen kissebb mennyiségben más elemek is vannak:

Oxigén ... 38.8 kg ... 25.5 atomszázaléka

Szén ... 10.9 kg ... 9.5 atomszázaléka

Hidrogén ... 6.0 kg ... 63.0 atomszázaléka

Nitrogén ... 1.9 kg ... 1.4 atomszázaléka

Összesen 57.6 kg ... 94.4 atomszázalék ...

Milyen egyenlőtlen eltolódás!

Ezek szerint az ember jelentős része vízből, azaz színtelen gázokból áll (Oxigén, Hidrogén, meg egy kis Nitrogén), 89,9 atomszázalék és mégis színes és szilárd anyag. Hogyan váltak színessé és szilárdá az embert alkotó gázok? Bonyolult kémiai úton, Isten bölcs és csodás ereje által. Szerintem nem is azzal van a gond a megértésnél, hogy a test leég és na, már nem lenne miből feltámadni, hiszen víz van elég, hál Istennek, nem lenne nehéz újra bepumpálni a hamuvá vált testbe. Hisz ez történik velünk, ahogy növünk anál több víz van bennünk. Az a gond, hogy nem látják, hogyan tette Isten a vizet hússá. Mi áll a víz mögött? Na ez csodállatos!

 

Feltámadás a halottak állapotából 

(miért szükséges a test?)

A Biblia szerint a halottak a sírban vannak, öntudatlanul. Ez egy fizikai állapot. Létezhet-e újra egy tudat nélküli meghalt ember? Létezhet! Miért ne? Nézzük az emberszabású robotokat. A biónika tudománya nagyban másolja az embert és robot formájában adja vissza ezt. Ha bekapcsoljuk őket "élnek", ha kikapcsoljuk őket "meghalnak". Mindkét formában léteznek és információjuk mindkét formában megvan. Eképpen létezik az ember is.

Isten megígérte a feltámadást. Hogy fel tudj támadni, létezned kell valahól, ha nem is élsz tudatosan. Ezek szerint, a testünkben kell legyen egy információs tárolóhely, mind a robotoknál, ahol minden információnk tárolva van és amely megmarad miután az agyunk kikapcsol és a testünk felbomlik. Tehát, lényegében nem veszünk el teljesen, hanem "tárolva" vagyunk. Ezért mondja az "Apostoli Hitvallásban" (a II-dik századból) azt, hogy "hiszek testemnek feltámadásában és az örök életben. Ámen".

Kérdés: "És ha teljesen elégünk, nem semmisül meg a testünk, na meg az információ?"

A fizikában nincs olyan hogy "semmisül" és "semmi". Az anyag tulajdonképpen nem semmisül meg az elégésnél, csupán átváltozik, a termodinamika első törvénye szerint (energiamegmaradás törvénye). Ezért a megsemmisülés sem teljes, hiszen marad a hamú. Ha teljesen megégnénk, a rólunk való testi és lelki információ megmaradhatna abban a fizikai “hamu-állapotban”, amelyben felbomlott a testünk az égésnél. Tehát a feltámadás létezhet azoknál is akik porrá égtek. Bonyolult folyamat emberi szemmel nézve, de azt hiszem a Teremtőnél gyerekjáték.

A Biblia nem támogatja azt, hogy a halottak a tudatuknál lennének, viszont a második halálig nem beszélhetünk máris a halottak teljes megsemmisüléséről. Inkább azt, hogy a halottak egy bizonyos fizikai "tároló" állapotban léteznek, persze öntudatlanok. Jegyezzük meg jól, hogy a fizikában nincs "semmi". Az, hogy az Isten az ex nihilo-ból teremt - a semmiből - nincs is a Bibliában, hanem az apokrifoknak nevezett könyvekben (v.ö. Zsidókhoz 11:3), tehát az sem lenne igaz, hogy ebből az "ex-nihilo-s" állapotból aztán "visszateremt". Ha a halálunk után a megsemmisülés teljes lenne, nem létezhetne feltámadás sem. Hogy fel tudjunk támadni, léteznünk kell valahól, valamilyen formában, persze öntudatlanul a halálalvásban. Ezért fontos a test, még "hamu-állapotban" is, mert ez az emberi adatbázis tárolóhelye.

1Mózes 3:19 "Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míg len visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te és ismét porrá leszel."

Tehát, a meghalt embernek léteznie kell valahól a porladó földben. Jegyezzük meg jól, hogy ez egy fizikai állapot.

A Biblia világos üzenete ez: A halottak öntudatlan állapotban vannak a föld porában és várnak a feltámadásra. Ez az amit a Biblia üzenete világosan közöl a halottakról. A Biblia írói nem tanítják az örök kínzás tanát, sem a lélek halhatatlanságának a tanát, a halál után, sem azt, hogy a halottak a feltámadás elött is élnének egy bizonyos test nélküli formában.

 

A gnosztikusok sok szélsőséges gondolatot szültek, mikor tagadták a feltámadást. Pár ma is megmaradt és az újgnoszticizmus érdekszférájában fészkel. Elsősorban a feltámadásban kétkedő gnosztikusok feltételezték, hogy ha valaki elég, akkor lehetetlen a feltámadás, mivel nincs miből feltámadni. Ennek az okoskodásnak az eredménye az lett, hogy bizonyos személyek ráharaptak a csalira és bedöltek a "lehetetlen" storynak és úgy érveltek - Pál apostol szavait félreértve, hogy az Isten nem az elhunyt személyt támasztja fel, hanem ennek tőkéletes hasonmását szabadítja meg a testől, a leket. És amikor a lélek kiszabadul a testből, akkor az égbe megy és ez az amit feltámadásnak kell venni (szerintük). Viszont ez nem nézhető feltámadásnak, hanem kiszabadulásnak. Ilyen pedig nincs a Bibliában.

 

Igen, de ---- azzal álnak elő „hogy az embernek léteznie kell valahól”. Létezni, még nem jelenti azt, hogy élni is. Például egy kihalt fa létezhet sokáig, de nem jelenti azt, hogy életben van. Igy van ez a meghalt emberrel is. A halott ember, a lebomlott vagy akár a leégett elemeiben tőkéletesen tárolt információval létezik. Szó sincs lélekvándorlásról vagy lélek halhatatlanságról.

Ha semmi sem létezik, nincs mi feltámadjon. Egy tőkéletes hasonmás „kiszabadítását”, semmi esetre sem lehet feltámadásnak nézi. Kell legyen egy információs magbázis, azaz adatbázis amiből támadj fel. Ez a mag bennünk van és ha porrá égünk akkor is megmarad, Isten gondviselése alatt. Csupán a második halál tudja teljesen elpusztítani ezt a magot, adatbázist. Ha figyelembe veszük ezt a lényeges különbséget, akkor megerősődhet a hitünk. Pál apostol is ezt tanítja. Ő sem valja az első halál utáni teljes megsemmisülés tanát. Testünket egy olyan maghoz hasonlítja amely elrothad, de belőle egy új és rodhadatlan test támad majd fel. És ez a folyamat még előttünk áll. Mint keresztények, a feltámadáskor, nem egy régi, beteg és tőkéletlen testben támadunk fel, hanem egy meggyógyult, tökéletes szellemi testé alakult testben. Valóban, bizonyos szemszögből nem ugyanaz a régi, beteg test jelenik meg, de ettől még ugyanaz a test, ugyanaz a személy támad fel, aki meghal. A feltámadásnál, a régi test átváltozik, de a szellemiség megmarad. Tehát, ha átváltozik, akkor a régi test támad fel, de átváltozott formában. Ez pedig teljesen ellent mond azoknak akik azt hiszik, hogy haláluk után teljesen megsemmisülnek.

1Korintus 15:

35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

 

A Lukács 16:19-31 szövegének és eredetiségének vitája

Szövegkritikai tudnivalók

Miért lehet a Lukács 16:19-31 egy korai betoldás?

 

E szövegrész értékelését és magyarázatát illetően két ellentétes nézet alakult ki a keresztyénségben: egyesek példázatként mások meg valóságos történetként nézik.

Megkérdezhetem, miért csak két nézet: szó szerinti történet vagy nem szó szerint érthető példázat lehetne? Talán létezik egy harmadik, a helyes nézet. HARMADIK nézet szerint a történetet nem Jézus Urunk mondta el. Ennek a nézetnek a támogatói megkérdőjelezték azt, ha van-e egyáltalán élet a halál után a feltámadásig, Jézus Urunk más prédikációiban... Mi van akkor ha a lélek halandó, és halálukra az egyetlen remény a feltámadás? Tulajdonképpen ez áll Jézus Krisztus hitében is:

„Mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” (Jn 5,28-29)
Itt nem azt mondja, hogy a halhatatlanul élő lelkek jönnek le az égből vagy visza valahonnan a pokolból. 

Nem is mondhatta volna, mivel a Szentírás az Istenen kívül senkiről sem írja, hogy halhatatlan lenne:
    „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.” (1Tim 6,16)

Ezért vélik azt egyes Biblia-szövegszakértők, hogy ez egy későbbi apokripális interpoláció, amolyan vallásos mese, olyasmi, amihez Jézus Krisztusnak, Urunknak és Megmentőnknek, semmi köze sincs. Fontosnak vélik azt is, hogy csak a Lukács evangéliuma említi.

Hogyan látják ezt a tudósok:

"Egyesek szerint a történet teljes egészében Jézusnak tulajdonítható (Bauckham 1991, 45; Marshall, 634; Blomberg, 203-5; Jeremias 1972, 186; Fitzmyer 1985, 1127; Hock, 4. kötet, 266-) 7) míg mások ezt Jézusnak tulajdonított keresztény előtti mesének tekintik (Bultmann 1963, 203), későbbi apokrif betoldásnak (az egész történet, Cairus 2006, 35-45) vagy Lukács szerkesztésnek (Drury, 159-60)." "A történet hirtelen tűnik fel jelenlegi helyében (Reiling és Swellengrebel, 569-70). Aecio Cairus a 16:19-31 kizárása mellett érvel a zökkenőmentes átmenetért a 16:18-ról a 17:1-ig (Cairus, 43). A 19-31-es verseket úgy látja, hogy megszakítják az áramlást,    "a 16:15-17-ben bevezetett farizeus doktrína ugyanazon elítélésére" (Marshall, 632).

Hivatkozások: Daniel Berchie, Samson Dakio, Lukács 16: 19-31: A lélek köztes állapota

A kezdettől le akarom szögezni, hogy én hiszek a Bibliában és ezzel nem akarom a Bibliát lejáratni, semmilyen téren.

Lukács evangélista szerint sokan próbálkoztak azzal, hogy visszaadják az Úr Jézus és apostolai cselekedeteit. Ő mondhatta volna azt is, hogy „néhányan”, ellenben ő a „sokan” szót használta. Ez a görög „polloi” szó ami sokra vagy gyakoriságra utalhat.

Végül is az egyház négy evangélium mellett tette le a voksát, mint Istentől ihletett: Máté, Márk, Lukács és János Evangéliuma. Miért csak négyet a sokból? Mivel a többiek olyan elemeket is tartalmaztak, amelyek ellentétesek voltak a korai keresztyén tanoknak – tehát nem lehettek  valóságosak, kétes forrásokból származván.

Mi történt a többivel? Ideig óráig még álltak az akkori gyülekezetekben, aztán háttérbe szorultak és elfelejődtek. De amig álltak a gyülekezetekben, bizonyos részek ezekből a letűnt evangéliumokból, bekerültek az ihletettnek elfogadott evangéliumokba is. Itt csak két ilyen részt emelek ki, a János Evangéliumában olvasható nemhivatalos tetten ért nőről és a Lukács Evangéliumában szereplő könyörtelen gazdag és a szegény Lázár esetét.

Amig az első történet még hiteles lehet, attól eltekintve, hogy nem János apostol szerkesztette, a második történet kétségváltó.

Ha Istenhez fordulunk, hogy tőle kérjünk világosságot az ügyben, Ő megadja a hozzá szükséges tudományt a probléma feloldásához.

A Lukács 16:19-31 egy korai betoldás lehet, mivel ellentmond a Biblia azon belső kijelentéseinek, melyek Ábrahám és a halottak valódi állapotáról tanúskodnak. Két ellentétes értékű tanúbizonyságot pedig képtelenség elfogadni józan ésszel.

Az ókorban Isten Salamon királyt a legbölcsebb emberré tette. Figyelemre méltó Istennek ez a kijelentése: „Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.” 1Királyok 3:12

Ennek a kijelentésnek a tűkrében, vajon ez a világbölcs értette volna a halottak állapotát? Igen. Istensértő lenne a „Nem.”.

Prédikátor 9:6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

10. A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.

11. Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

12. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

Ezt a próféták sem látták másképpen, ami még szilárdabbá teszi a világbölcs Salamon király kijelentéseit a témában - ha eddig valakinek még kétsége lehetett:

Ésaiás 63:16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Jehova, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. – A próféta ezt nem mondhatta volna, ha minden hűséges Ábrahám kebelébe jútott. Azok mind elmesélték volna Ábrahámnak mi történt a földön.

Még két nagyon fontos kijelentést fogok bemutatni, ami végleg megalapozza, hogy bármi jutalomban részesült volna Ábrahám vagy akárki, akár csak részben is, függetlenül attól, ha a menyre, vagy a hádeszre – a föld alatti világra gondolunk:

János 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

Zsidókhoz 11:39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

Most térjünk ki a kéziratokra és a hagyományra:

A Lukács 16:19 - az eddig legrégibbnek tartott Lukács Evangéliumi szöveg - a P75-ös kézirat szerint, ez áll:

"Vala egy gazdag ember, névszerint Neuys és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván." Egyesek szerint ez itt egy név ami bolondot jelent.

Az ókori P75-ös görög nyelvű kézirat. Mint látható, a gazdagnak elég furcsa neve van, ha tényleg ez a helyes olvasat: "onomati Neuys " azaz "névszerint Bolond". Ha pedig nem, akkor a szöveg csupán egy „nevezetes bolondról” szól:

"Vala egy gazdag ember, nevezetes bolond, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván."

A Neuys elnevezés még megtalálható két ókori kézirat széljegyzetében.

A kérdés az, hogyan került be, illetve miért került ki az "onomati Neuys" (névszerint Neuys vagy nevezetes bolond) a későbbi kéziratokból? Talán egy széljegyzetből került be a szövegbe? Vagy viceversa, a szövegből kerül szélgyegyzetbe és a szélgyegyzetből a teljes kihagyásra? Ez nagyon fontos kérdés!

Talán egy másik korai kézirat világosságot hozhat az ügyben.

Az ókori szahidiban (kopt azaz egyiptomi nyelvjárás), a gazdag ugyancsak meg van nevezve, a "névszerint Nineues" formában.

Miért ez a név? Mit jelenthet?

Egy lehetséges válasz a következő:

A "Nineues" szóalak egy héber név – a Fineás rossz átírása. Az átírás nem lett jó szemmel nézve, nemlévén héber hangzása és végül ki lett hagyva, azaz törölve lett. Ezáltal két verzió jött létre, a neves és a névtelen gazdag verziói.

De a korai hagyomány alapossá teheti azt a gyanút, hogy valamikor régen a történet mindkét - mesés vagy valós – szereplőjének neve volt.

"De pascha computus" egy olyan mű amely 242/3 körül íródott Afrikában vagy Rómában, és benne ez áll (rész. 17):

Omnibus peccatoribus a deo ignis est praeparatus, in cuius flamma uri ille Finaeus dives ab ipso dei filio est demonstratus (“Fire has been prepared by God for all sinners, in the flame of which, as was indicated by the Son of God himself, that rich man Phineas is burned”). Magyarúl: Tűz van készítettve Istentől minden bűnösnek, amely lángban, amint azt Isten Fia saját maga jelezte, az a gazdag ember, Fineás ég.

Hasonló hagyomány van leírva különböző tizenegy névtelen írásban, melyeket Priscilliánusnak tulajdítanak (IV század), aki egy gonosztikus szektát vezetett dél Spanyolországban. Érdekes módon Tertulliánusz (II - III század) Lázárt "Eleázár"-nak nevezi. Ezekből az idézetekből rekonstruálni lehet a történetbeli neveket: Eleázár és Fineás. Mindez arra enged következtetni, hogy a Lukácsból való történet egy zsidó apokrif írás lehetett. Érdekes módon a legkorábbi idézetek (katenák) két gnosztikustól (Markion és Alexandriai Kelemen) és egy montanistától (Tertullián) vannak.

Egy másik kéziratbeli eltérés is létezik a Lukács 16:19-ben: "És monda ismét egy példázatot:"

Az V-dik századból való Codex Bezae Cantabrigensis (D) valamint a III-IV-dik századból való Codex Curetonianus szerint a Lukács 16:19-ben ez áll:

"Εἶπεν [monda] δέ [És] καὶ [ismét] ἑτέραν [egy másik] παραβολὴν [példázatot]: Ανθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος

19. És monda ismét egy példázatot: Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:

20. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.

Miért szerepel ez a történet "példázatként"?

Egy lehetséges válasz a következő:

Valamikor a korai időkben "És monda ismét egy példázatot:" nem volt a szövegben, de mivel egyesek ezt a történetet nem tudták elfogadni mint egy valódi, megtörtént esetet, hogy ne legyen meghasonlás abban amiben hittek, megtodozták a fenti szavakkal. Én nem csodálkozom, hogy nem tudták elfogadni, legfeljebb példázatként. Ismerhették mi van a Dániel 12:2 versében:

“És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.”

De ha a meghalt gonoszok nem alszanak, hanem már ébren vannak, akkor ez az angyal sem tud semmit, mint Salamon király. Két balek.

Itt van például Szophroniosz, Jeruzsálemi pátriárka (560-638). Eredetileg Szíriából (Damaszkusz) származott. Ebben a nagy egyházi minőségében elutasította a lélek természetes halhatatlanságának teológiáját, kijelentve, hogy a halhatatlanság Isten ajándéka, nincs bennünk születve, kijelentve azt is, hogy ez eretnekség és Alexandriából, Origenésztől származik. Ez az Origenész, igen, ez mindent tudott. Ő a nagy lángész, Salamonra sem konyított, de még az Isten szent angyálra sem.

Forrás: Codex Bezae Cantabrigensis (D), V sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 691; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 109

Codex Curetonianus Syriacus (syc), III/IV sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 65, 66; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 193

Akárhogy is van, az idő vize mindig az igazság malmára hajtja a vizet. Én ezt tartom a szemeim előtt.

Idővel és türelemmel az eperfalevél selyemköntössé válik. ~ Kínai közmondás

Alfred E. Housman, a klasszikus művek szövegértékelője azt mutatja, hogy a szövegértékelés tudomány és művészet is egyben. Ez tudomány, mivel különféle szabályok szabályozzák a különféle típusú másolói hibák és olvasmányok értékelését, de ez szintén művészet is, mivel ezeket a szabályokat nem lehet szigorúan alkalmazni minden helyzetben. Éppen egy ilyen helyzetben vagyunk a Lukács 16:19-31-et illetően. A Biblia egy klasszikus műkincs és benne sok Gordiuszi csomó van. Egy nagyszerű „művészre” van szükségünk, hogy ezeket a csomókat kibogozzuk. És ez Isten. Szükségünk van arra, hogy Isten „beavatkozzon” a mi elménkbe, a célunk (helyes) elérése érdekében.

A II századból feltérképeztek olyan kéziratokat, amelyek Lukács verseinek 71% -át tartalmazták (1151 versből 818-at). Ezek a következők: Lukács 1:58-59; 1:52-2:1; 2:6-7; 3:8-4:2; 4:29-32; 4:34-5: 10; 5:30-7:32; 7:35-39,41-43; 7:46-9: 2; 9:4-17:15; 17:19-18:18; 22:4-24: 53.

 

Mint látjuk, a 16-dik fejezet is megvan, egyetlen példányban, de még vitatják ha II vagy III-dik századi-e a kézirat. Persze ez semmit sem mond pró vagy kontra. Tudomásom szerint, csak a IV századtól van teljes kézirat. Valaki mondta, hogy kézirat nincs de van egy kép a II századból való kéziratról, mely még nem került elő. Hát igen. Ezt jó lenne előkeresni.

 

Nos, végezetül, fel kell tennünk még néhány fontos kérdést:

1. Ha a Jelenések könyve "tűz tója" nem egy eszköz a bűnösök teljes pusztulásához, miért magyarázza a Zsidók 10: 27,12: 29, hogy Isten tüze elpusztítja (és nem gyötöri meg örökké) a lázadókat? A görög szöveg a pyros zelos alakot használja, ami gyorsan emésztő tűzlángot jelent.

2. Ha a tűznek tója az örök kínzás eszköze, miképpen magyarázható ez:

a) Isten szeretet (lehetsz a szeretet ideálja, ha örök kínzások patrónusa vagy?) - 1 János 4:8

b) hogy Isten lesz minden mindenekben (ez sem stimmel, ha mások is vannak még valahól Isten nélkül) – 1Kor. 15:28

c) minden új lesz (nem lenne régi a pokol, ha már mostantól örök időig lenne? Lukács 16:22-26) - Jelenések 21:5

d) hogy nem lesz többé sírás, fájdalom, könnyek, sikolyok, fájdalom - Jelenések 21: 4,5 (ez sem stimmel, ha a pokol mindezzel tele lenne)

e) és hogy ezek a dolgok a d) pontból elmúlnak - Jelenések 21: 4,5 (itt a tárgy legnagyobb ellentmondása van, ha egy bűnös örökké aktív marad a pokolban, mit tesz ő ott, nem gyakorolná továbbra is, örök és nagy fájdalmában a bűnt? nem átkozná, szidná, stb. örök időkig Istent, hogy ilyen állapotba jútott?)

f) Boldog lennél egy örökkévalóságon át, vagy legalább egy óráig, azzal a tudattal, hogy valahol van egy örök szenvedéssel teli pokol, amelyben esetleg van valaki akit nagyon szerettél: anyád, apád, testvéred, barátod, jótevőd, stb. és gyötrelemben örökké égnének? Nem hiszem. És ha te mégis nagyon boldog lennél, én nem hiszem azt, hogy tudnék és azt is tudom, hogy sokan mások sem. Ez ellent mond az Isten-i logikának. Te mit választanál, az Isten-i logikát vagy azt amit a Lukács 16:22-26-ban a gnosztikusok mondanak?

 

Pont, a végére

Ne feledd: Amennyiben nincs eredeti Bibliaszövegünk, van eredeti Isten-i logikánk, és ez összeférhetetlen a Lukács 16:22-26 tartalmával. Ez a „konkoly” műve, de a „búza” osztály ezt elveti. Én elvetem, mert Isten-i búza vagyok.

 

És itt egy kis párbeszéd, átvettem valakitől:

“Meggyőző amit írsz, de perspektívában nem vonzó az egész…Az ember végigél egy életet önmagát megtagadva, keresztjét felvéve ha szidalmazzák jót kíván, szinte a világ szemetjévé lesz, utána megy az árnyékvilágba ahol évezredeken át vegetál.”

Ha hiszünk Jézusnak (Lázár a mi barátunk elaludt), ha hiszünk Pálnak (nem akarok, hogy tudatlanok legyetek azok felől, akik elaludtak), akkor nem kell félni Vándor, hogy évezredekig vegetálni fogunk árny lényként.

Azt nem olvasom hogy vegetálnak a halottak, ezt nem tudom hol találtad, azt olvasom, hogy alszanak.

Jobban fogsz aludni ha ragaszkodsz az Igéhez kedves testvérem, és nem engeded el a fantáziád (mosoly). Ha azt mondja alszanak, akkor alszanak.

Lutherrel együtt én is úgy gondolom ha igaz az, hogy a lelkek a seolba mennek, akkor így lészen:

“…..Én azonban nem törődöm Lázárral és a többi halottal, és egyedül az íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Nem hasonló a halál az éjszakai alváshoz? Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség és az élet lelke visszatér, úgyhogy az ember reggel friss jókedvvel kel fel, így fogunk mi az utolsó ítéletkor feltámadni, mintha csupán egy éjszakát aludtunk volna; frissek és erősek leszünk.” (Luther Márton)

 

Végezetül

Te feltámadsz, vagy egyesülsz a testeddel?

Miért feltámadás és nem puszta egyesülés? Mert ha élnél valahól, nem beszélhetnél feltámadásról, hanem egyesülésről. Csak visszavennéd azt ami hiányzik. Nem lenne silány az a gondolat, hogy élsz, de nem vagy boldog a tested nélkül? Hogy még kell valami? Vajon kényszerítene Isten egy ilyen jellegű boldogságra éveken át? Nem hinném ...

 

Visszatérve a kező kérdéshez

A szöveghitelesség kérdése: mennyire megbízható egy bibliafordítás?

 

Ez, mint láttuk több dologtól függ. Egy bibliafordítónak, nem csak tudnia kell a régi héber és a görög nyelvet, hanem Isten-i logikája is kell legyen, ahhoz, hogy Isten dicsőségére, ilyen gordiuszi hitcsomóval meg tudjon birkózni - azaz, különböző szövegváltozatok közül jól válasszon ...