Történetünk: A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma

Hátterünk, Történetünk, Célunk

Szorosan a Bibliára támaszkodunk minden tekinteben, de az eredeti bibliai szövegek a döntőek. Ezáltal nem értendő az, hogy mindent megkérdőjelezünk, csak azt, hogy mindent ellenőrizünk. Miért csak a Jehova Tanúi tanaival ás Bibliájával szemben végeznénk ezt az ellenőrzést?

Kik vagyunk és mit akarunk?

Lényegében Jehova tanúi vagyunk, és ezáltal azt értsük, hogy kizárolagosan csak őt imádjuk mint egyedüli igaz Istent (2Mózes 20, János 17:1-5), hiszük és valljuk, hogy Jehova Isten, a  Mindenható égi Atyánk, a menny és a föld Teremtője és Korlátlan Ura (görögül 'Despotes' az Újszövetségben). Jézus Krisztust pedig Urnak és megmentőnek hiszük és valljuk. Tehát úgy Jehováról, mint Jézusról is tanúskodunk: Az Istenhez való újjászületett megtérést, a Jézusban való hit által.

Reformjavaslatok Jehova Tanúi Tanításaiban, CT Russell óta

Hit és Tanítás

Jehova tanúinak hite jelentősen megváltozozott mióta CT Russell pásztor elhagyta a Második-Adventváró Közösség Egyházát és volt adventista társaival együtt, egy új, megreformált advent-közösséget hoztak létre, lemondva régebbi "adventista" nevűkről és kikötve a "bibliakutató" elnevezés mellett. Miután a pásztor meghalt, a reformok tovább érvényesültek, JF Rutherford, majd NH Knorr elnöklete alatt. Az ébredés, azaz reform (visszatérés az eredetihez) jelentősége ebben a témakörben abban áll, hogy a hit és tanítás megújításával tisztább, érthetőbb és befogadhatóbb üzenetet közvetít, amely elősegíti a személyes szellemi fejlődést és a közösség egységét. 

A reform javaslatok célja, hogy a tanítások pontosabbá váljanak, félreértések tisztázódjanak, és a közösség szellemi egészsége erősödjön.

Fontos hangsúlyozni, hogy a reform nem azonos az alaptalan, vénasszonyos vádaskodással vagy kritikával, hanem a jobb megértést és a tanítások könnyebb feldolgozhatóságát szolgálja.

Ez párhuzamba állítható a 16. századi katolikus egyház reformjával, amely a protestantizmus kialakulásához vezetett. Ott a reform a hit tisztázását, a papi visszaélések megszüntetését és a Biblia közvetlenebb elérhetőségét hozta el, ami hosszú távon vallási, társadalmi és kulturális átalakulást eredményezett.

Mit értünk a mi újjászületésünk, azaz ébredésünk vagy reform-mozgalmunk alatt?

A „Nagy Lutheránus Reformáció” néven emlegetett időszak után azokat a hívőket, akik a Szentháromság dogmáját elvetették, mint Biblia ellenes tant, és más alapvető katolikus tanításokat is, amelyek szintén annak bizonyultak, általános elnevezéssel „anabaptistáknak” nevezték. Katolikusok és protestánsok egyaránt súlyosan üldözték őket, és halálra ítélték őket, mert elutasítottak olyan dogmákat, mint a Szentháromság, a csecsemőkeresztség, a szentek imádata és a lélek halhatatlansága. Később több ágra szakadtak, amelyek közül az egyiket „Régi Baptistáknak” nevezték. Idővel ezek a Christian Connection, azaz ''A Keresztény Kapcsolat” néven alakultak. Csoportjuk egyik vezető tagja, az Egyesült Államok hadseregének volt tisztje, William Miller indította el azt a mozgalmat, amelyet később „adventizmusnak” (jelentése: „várakozás”) neveztek el. Később több ágra szakadtak, amelyek közül az egyiket Advent Keresztény Egyháznak nevezték el.

Miután az Advent Keresztény Egyház több ágra szakadt, az egyház egyik egykori lelkésze, Charles Taze Russell, adventista keresztény társaival megalapította ''Az Ezerév Hajnalának Hírnökei” mozgalmat, amely később a „Nemzetközi Bibliakutatók” nevet vette fel. Russell lelkész halála után a mozgalom több ágra szakadt, amelyek közül az egyik 1931-ben a „Jehova Tanúi” nevet vette fel. Mivel a Nemzetközi Bibliakutatók Mozgalmának voltak szabadkőműves eredetű tanításai, az új mozgalom elnöke, Joseph Franklin Rutherford, Roy Goodrich tanácsára, megtisztította a mozgalmat ezektől az elemektől. Amikor kitört a második világháború, a Tanúk úgy hitték, hogy a náci Németország és szövetségesei megnyerik a háborút, amelyet szörnyű üldöztetés, majd Armageddon követ. Emiatt azt tanácsolták a fiataloknak, hogy Armageddon utánig ne házasodjanak, hanem minden energiájukat Jehova munkájának és a hamis vallás leleplezésének szenteljék.

Ahogy a történelem mutatja, ez soha nem történt meg, ami néhány kérdést vet fel: „Hol hibáztunk a próféciák értelmezésében?”

Roy Goodrich testvér, aki Rutherford testvér „jobbkeze” volt, és Jesse Hemery, az Őrtorony Társaság alelnöke, drasztikus változtatásokat javasoltak az értelmezésükben, amivel az Őrtorony Társulat elnöke, Nathan Knorr szemben állt, csak a kronológiát változtatva, ami most 1975-höz vezetett. Ahogy a vezetők közötti feszültség fokozódott, Knorr radikális döntést hozott, hogy kiközösíti mindazokat, akik ellenezték őt és az 1975-ös évről alkotott új elképzeléseiket. Így a változást akaró vezetők többé nem szólalhattak fel a kongresszusokon, sőt durván ki is dobálták őket, kicibálták őket, és a csomagjaikat is utánuk dobálták. Ezt követően a kiközösített testvérek külön kongresszusokat tartottak különböző országokban, nem akarva részt venni az 1975-ös kalandban. Ezután Knorr, aki jó szervező volt, és bizakodva a nemzetközi eredményeinek, Frederick Franz tanácsára hagyatkozva, meghozta azt a meggondolatlan döntést, hogy nyilvánosan elindítja az 1975-ös kampányt, ami a súlyos kudarc  után az egészségébe került (1975 után szélütést kapott).

Az 1975-ös kudarc után néhány vezető, például Ed Dunlop és mások, magáévá tették Roy Goodrich és Jesse Hemery vezetők javaslatait, de Frederick Franz, aki az ŐTT vezetője lett, kizárta őket. Hogy elkerüljék ugyanezt a sorsot, néhány vezetőnek óvatosan kellett dolgoznia, létrehozva a "Jehova Tanúi Újjászületési Mozgalmat", akkoriban legalább egy nagyon idős taggal a Vezető Testületben. Ebben a 'földalattinak' nevezhető mozgalomban én is részt vettem 1993 óta, de nem a valódi nevem alatt, azaz nem a Takács János név alatt, hanem mint névtelen.

A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma

- Alapvető hitünk és különbségek a jelenlegi Őrtorony-irányvonalhoz képest

Az alapvető hitünk elemei lényegében ugyanazok (nincs Háromság, nincs pokol, Jehova nevének fontossága, földi paradicsom).

Különbségek:

Hisszük, hogy minden gyülekezetnek képesnek kell lennie saját véneinek megválasztására és minden más ügyeinek rendezésére, és ehhez nem szükséges egy minden-tekintetű központi irányítás.

Elutasítjuk azt az állítást, hogy Krisztus 1919-ben a vezető testületet választotta "különleges" szóvivőjének (vagy hogy C.T. Russell valamiféle hasonló közvetítő volt). A földön nincs senkinek ilyen "különleges" szerepköre.

Tiszteletben tartva (és bátorítva) a mennyei elhívást mindazok számára, akik szeretnék, anélkül, hogy „felsőbbrendű osztállyá” tennék őket azokkal szemben, akik földi reménységre vágynak, mert ezek az úgynevezett 'felkentek' csak önjelöltek erre, de a lényeges Isten döntésést, azaz ennek jóváhagyását senki sem ismeri a földön. Isten valójában úgy dönt, hogy mindenkit a megfelelő helyre helyez. Elhívástól függetlenül mindenkinek egy törvénye van most, Krisztus törvénye, és mindenki köteles betartani azt, mivel ez egy új élet követelménye, Jehova Istentől. 

Elutasítunk bizonyos tanokat, és csak azokat fogadjuk el, amelyek összhangban vannak a Szentírással. Ez egy nem konkrét arányban azt jelkenti, hogy körülbelül 80 százalékban egyetértünk Jehova tanúival.

----

Ennek a mozgalomnak a visszhangja elérte Kelet-Európát is az 1989-es megnyitás után, és most sok testvér és testvérnő szimpatizál ezzel a lelki - szellemi megújulás mozgalmával, annak ellenére, hogy visszamaradnak az Jehova Tanúi Egyházában, vagy a belőle kiszakadt más tanúk mozgalmában. Viszont a 2000-évek után, az is felmerült, hogy létrehozzuk Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalmát, mint független egyházát (gyülekezeti mozgalamat). Ezt a próbálkozást 2005-ben feladtuk, mivel kecsegtető ígérteteket kaptunk bizonyos ex-tanúk és más egyházakból valók stábjaitól. Sajnos, idővel kiderült, hogy jobbára csak mézes-mázos szavak voltak, ezért kár volt azt a jó irányt 2005-ben abbahagyni. Tavaly (2005-ben) újra felmerült a független Jehova Tanú mozgalom elképzelése. Tudjuk, hogy Jehova Istenünké és Atyánké az utolsó szó, ezért ha ő megengedi, érdemes megpróbálni, szorosan követve Jézus Krisztus evangéliumát.

Tisztelettel, 

Takács János, Szászfenes, Románia.

Istoria noastră: Mișcarea Renașterii Martorilor lui Iehova

Contextul, istoria și scopul nostru

Ne bazăm foarte mult pe Biblie în toate privințele, dar textele biblice originale sunt cele supreme. Aceasta nu înseamnă că punem la îndoială totul, ci că verificăm totul. De ce ar trebui să facem această verificare doar în raport cu învățăturile și Biblia Martorilor lui Iehova?

Cine suntem noi și ce vrem?

În esență, suntem Martorii lui Iehova și prin aceasta înțelegem că ne închinăm doar Lui ca singurul Dumnezeu adevărat (Exodul 20, Ioan 17:1-5), credem și mărturisim că Iehova Dumnezeu este Tatăl nostru ceresc Atotputernic, Creator și Domn Nelimitat (în greacă „Despotes” în Noul Testament) al cerului și al pământului. Și credem și mărturisim că Isus Hristos este Domn și Mântuitor. Așadar, mărturisim atât despre Iehova, cât și despre Isus: o convertire la Dumnezeu prin naștere din nou, prin credința în Isus.

Propuneri de reformă în învățăturile Martorilor lui Iehova de la CT Russell încoace

Credință și învățătură

Credința Martorilor lui Iehova s-a schimbat semnificativ de când pastorul CT Russell a părăsit comunitatea Bisericii Adventiste A Doua Veniri și, împreună cu foștii săi tovarăși adventiști, a format o nouă comunitate adventistă reformată, abandonând vechiul nume „Adventist” și adoptând numele „Studenții Bibliei”. După moartea pastorului, reformele au continuat să prevaleze, sub președinția lui JF Rutherford și apoi a lui NH Knorr. Semnificația renașterii, sau a reformei (revenirea la original) în acest context, este că, prin reînnoirea credinței și a doctrinei, aceasta transmite un mesaj mai clar, mai ușor de înțeles și mai acceptabil, care promovează dezvoltarea spirituală personală și unitatea comunității.

Propunerile de reformă își propun să facă învățăturile mai precise, să clarifice neînțelegerile și să consolideze sănătatea spirituală a comunității.

Este important de subliniat faptul că reforma nu este același lucru cu acuzațiile sau criticile nefondate și demodate, ci mai degrabă servește la îmbunătățirea înțelegerii și la facilitarea procesării învățăturilor.

Acest lucru poate fi pus în paralel cu reforma Bisericii Catolice din secolul al XVI-lea, care a dus la apariția protestantismului. Acolo, reforma a adus o clarificare a credinței, eliminarea abuzurilor clericale și un acces mai direct la Biblie, ceea ce, pe termen lung, a dus la transformări religioase, sociale și culturale.