Történetünk: A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma

 Történetünk

A „Nagy Lutheránus Reformáció” néven emlegetett időszak után azokat a hívőket, akik a Szentháromság dogmáját elvetették, mint Biblia ellenes tant, és más alapvető katolikus tanításokat is, amelyek szintén annak bizonyultak, általános elnevezéssel „anabaptistáknak” nevezték. Katolikusok és protestánsok egyaránt súlyosan üldözték őket, és halálra ítélték őket, mert elutasítottak olyan dogmákat, mint a Szentháromság, a csecsemőkeresztség, a szentek imádata és a lélek halhatatlansága. Később több ágra szakadtak, amelyek közül az egyiket „Régi Baptistáknak” nevezték. Idővel ezek ''A Keresztény Kapcsolat” néven alakultak. Csoportjuk egyik vezető tagja, az Egyesült Államok hadseregének volt tisztje, William Miller indította el azt a mozgalmat, amelyet később „adventizmusnak” (jelentése: „várakozás”) neveztek el. Később több ágra szakadtak, amelyek közül az egyiket Advent Keresztény Egyháznak nevezték el.

Miután az Advent Keresztény Egyház több ágra szakadt, az egyház egyik egykori lelkésze, Charles Taze Russell, adventista keresztény társaival megalapította ''Az Ezerév Hajnalának Hírnökei” mozgalmat, amely később a „Nemzetközi Bibliakutatók” nevet vette fel. Russell lelkész halála után a mozgalom több ágra szakadt, amelyek közül az egyik 1931-ben a „Jehova Tanúi” nevet vette fel. Mivel a Nemzetközi Bibliakutatók Mozgalmának voltak szabadkőműves eredetű tanításai, az új mozgalom elnöke, Joseph Franklin Rutherford, Roy Goodrich tanácsára, megtisztította a mozgalmat ezektől az elemektől. Amikor kitört a második világháború, a Tanúk úgy hitték, hogy a náci Németország és szövetségesei megnyerik a háborút, amelyet szörnyű üldöztetés, majd Armageddon követ. Emiatt azt tanácsolták a fiataloknak, hogy Armageddon utánig ne házasodjanak, hanem minden energiájukat Jehova munkájának és a hamis vallás leleplezésének szenteljék.

Ahogy a történelem mutatja, ez soha nem történt meg, ami néhány kérdést vet fel: „Hol hibáztunk a próféciák értelmezésében?”

Roy Goodrich testvér, aki Rutherford testvér „jobbkeze” volt, és Jesse Hemery, az Őrtorony Társaság alelnöke, drasztikus változtatásokat javasoltak az értelmezésükben, amivel az Őrtorony Társulat elnöke, Nathan Knorr szemben állt, csak a kronológiát változtatva, ami most 1975-höz vezetett. Ahogy a vezetők közötti feszültség fokozódott, Knorr radikális döntést hozott, hogy kiközösíti mindazokat, akik ellenezték őt és az 1975-ös évről alkotott új elképzeléseiket. Így a változást akaró vezetők többé nem szólalhattak fel a kongresszusokon, sőt durván ki is dobálták őket, kicibálták őket, és a csomagjaikat is utánuk dobálták. Ezt követően a kiközösített testvérek külön kongresszusokat tartottak különböző országokban, nem akarva részt venni az 1975-ös kalandban. Ezután Knorr, aki jó szervező volt, és bizakodva a nemzetközi eredményeinek, Frederick Franz tanácsára hagyatkozva, meghozta azt a meggondolatlan döntést, hogy nyilvánosan elindítja az 1975-ös kampányt, ami a súlyos kudarc  után az egészségébe került (1975 után szélütést kapott).

Az 1975-ös kudarc után néhány vezető, például Ed Dunlop és mások, magáévá tették Roy Goodrich és Jesse Hemery vezetők javaslatait, de Frederick Franz, aki az ŐTT vezetője lett, kizárta őket. Hogy elkerüljék ugyanezt a sorsot, néhány vezetőnek óvatosan kellett dolgoznia, létrehozva a "Jehova Tanúi Újjászületési Mozgalmat", akkoriban legalább egy nagyon idős taggal a Vezető Testületben.

A Jehova Tanúi Újjszületési Mozgalma

Alapvető hitünk és különbségek a jelenlegi Őrtorony-irányvonalhoz képest

Az alapvető hitünk lényegében ugyanazok (nincs Háromság, nincs pokol, Jehova nevének fontossága, földi paradicsom), de elutasítjuk:

Hisszük, hogy minden gyülekezetnek képesnek kell lennie saját véneinek megválasztására, elutasítva a központi irányítást.

Elutasítjuk azt az állítást, hogy Krisztus 1919-ben a vezető testületet választotta "különleges" szóvivőjének (vagy hogy C.T. Russell valamiféle hasonló közvetítő volt).

Tiszteletben tartva (és bátorítva) a mennyei elhívást mindazok számára, akik szeretnék, anélkül, hogy „felsőbbrendű osztállyá” tennék őket azokkal szemben, akik földi reménységre vágynak. Isten valójában úgy dönt, hogy mindenkit a megfelelő helyre helyez. Elhívástól függetlenül mindenkinek egy törvénye van most, Krisztus törvénye, és mindenki köteles betartani azt, mivel ez egy új élet követelménye, Jehova Istentől.

Elutasítunk bizonyos tanokat, és csak azokat fogadjuk el, amelyek összhangban vannak a Szentírással.

----

Ennek a mozgalomnak a visszhangja elérte Kelet-Európát is az 1989-es megnyitás után, és most sok testvér és nővér szimpatizál ezzel a lelki megújulás mozgalmával, és arra várnak, hogy a dolgok jobban megszerveződjenek.