Egy igazhitű kezdeményezés története
Az én odüsszeiám visszatekintője
Takács János vagyok, és 1969-ben születtem, Romániában, egy olyan magyar családban, amelyben apám anyja román volt. Reformátusok voltunk kivéve őt, aki ortodox vallású volt.
Szüleim elhagyták a református hitet és pünkösdisták lettek. Nagyon szomorú voltam ezért, de én is kitértem, amikor elolvastam egy román nyelvű könyvet Kálvin Jánosról, a Református Egyház apostoláról. A könyv címét sohasem felejtem el, mert ez volt: Strigăt împotriva morții (Kiáltás a halál ellen, magyarul is megvan). Elszörnyedtem amikor ezt kiolvastam, pár szót írtam egyik tiszta lapjára miért válok el ettől az egyháztól és bevittem a papi lakba, de nem volt merszem átadni a papnak, csak letettem a papilak elé. Papunk sohasem keresett fel, hogy legalább egy választ adjon.
Egy bizonyos ideig a Pünkösdi Egyház felé fordultam, de nem tudtam beilleszkedni, mivel a Bibliát teljesen kiolvasva pár hónap alatt, és egy református pap könyvének figyelmeztetésére, otthagytam őket.
1992-ben lettem Igazhitű Jehova Tanúja. Ez egy olyan mozgalom volt amely ellenezte az 1962-ben történt egyik tanbeli változást.
Ezután találkoztam egy akkori barátommal, aki református pap lett és neki volt egy egyházi könyvtára. Miután kölcsönvettem tőle és a Pünkösdi egyháztól pár ex-jt által írt könyvet, jobban megértettem azt a helyzetet amiben voltam és elkezdödött bennem egy belső figyelmeztetési folyamat. Azelőtt sosem néztem utána alaposan, minden IJT hitnek, mindent elfogadtam úgy ahogy mondták, de ezután nagyon figyelmes lettem.
Láttam azt, hogy az IJT mozgalma téved bizonyos dolgokban, ugyanakkor azt is láttam, hogy hűen ragaszkodik olyan fontos Biblia tanokhoz, amelyeket ellenzőik teljesen kihagynak. Ez kiváltott bennem egy gondolkodási folyamatot, hogy mi lenne erre a teendő. Nem akartam visszamenni egy olyan vallásba, vagy más vallásba, amely felhagyott a Bibliában világosan közölt tanokkal.
Ezután elkezdtem a "Felhívás a valóságra" kezdeményezést és felkerestem a Jehova tanúitól kivált csoportokat (több ilyen van világszerte), de a hivatalos Jehova Tanúi Egyházát is és páran mellém álltak. Raymond Franz volt vezetető testületi személyiséget is felkerestem levélben, hogy lássuk mi az ő véleménye.
Mi egy olyan ébredési folyamatot akartunk amely kijavította volna az Őrtoronyban közölt téves tanokat. 1995 - 1997 között a JTE elfogadta pár javaslatunkat és egyik barátommal ide csatlakoztunk, de a nagyobb témákra nemet mondott. Az utolsó időben a JTE-ben megengedték a szakállt, nem kötelező a nyakkendő és az óraszámok sem, mindaz amit én és mások is javasoltunk.
A Románia-i "Felhívás a valóságra" kezdeményezéssel párhuzamosan a világon és Magyarországon is létrejött egy kezdeményezés "Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom" (angolul Jehovah's Witnesses For Reform vagy Jehovah's Witnesses Reformation Movement) név alatt, amely 1992-2000 között fejlödött ki, mint belső újjászületési mozgalom, de a tagok többsége nem vált ki. 2000-ben ki lett adva egy "Kiáltvány" a Jehova Tanúi Egyházának "újjászületésért", sürgetve, hogy a JT egyháza rendezze mindazt amit felhoznak vádként ellene jogosan. Ezek mind fel lettek hozva bizonyos JT vagy EX-JT köröben, de más egyházak tagjaitól is.
- Az újjászületés tanának elfogadása mindenki számára
- Úrvacsora mindenki számára
- A vérátömlesztés engedélyezése
- A kronológia rendezése, 1914 és más dátumok törlése
- Az Úr Jézus még nem jött el, felhagyni a többszörös eljövetettel: 1914, 1918, Armaggedon, stb.
- Hogy Krisztus 1914-es visszajövetele óta van a megigért jel, felhagyása. A jel még elöttünk van és nem regionális, hanem globális jellegű, mindenki számára
- A feltámadás még nem kezdödött el
- Az Ébredejetek folyóirat 4 oldalán található megígért újvilág eljövetele még azok idejében akik látták 1914-et, törlése
- A Parousia és a végidő jelek helyes értelmezése
- A Jelenések könyvének alaposabb vizsgálata, mivel bizonyos jelenésekbeli próféciák úgy vannak bemutava az Őrtoronyban mintha megtörténtek volna, habár elöttünk vannak.
- Mért nem beszélünk az Ótestamentum igazságos dolgairól, ha ezek árnyékai a jövendő dolgoknak, ha az ami távol van, ma csak árnyék, de a jövőben valóság, nem érdemes foglalkozni vele?
- Miért nem emlékezünk az Ótestamentum ünnepeiről és a szombatról, persze nem ünnepelve vagy megtartva ezeket vagy a szombatot, de emlékeztetőül, hogy ezek Jehova ünnepei voltak és mit jelentenek.
- Az Emlékünnep napjának rendezése: Jézus Urunk nem halhatott meg, egyszer márciusban, egyszer áprilisban és egyszer májusban. Miért követni vakon a mai zsidó naptárt (és kronológiát), ha ez téves és a Holt-tengeri tekercsekben benne van az ősi héber naptár?
- Miért védjük a Septuaginta fordítást, ha ma már az Ortodox egyházakból is kérdőre veszik?
- Annak elfogadása, hogy más egyházaktól is tanulhatunk, átvehetünk jó dolgokat, perzse rosszakat is ha nem figyelünk (amit a Társulat meg is tett)
- A vezető hierarhia törlése, a gyülekezet dolgainak elöljárati szolgálatában ne a törtető "nyakkendősöknek" nevezettek vagy "behizelgők" érvényesüljenek, hanem akik erre alkalmasak
- A kiközösitettekkel való túl szigorú eljárás alaposabb átgondolása
- A gyengékkel, az elesettekkel a bibliai lélektan alkalmazása
- A különleges 'szolgák' tartozkodási vagy távozási pénzének kédése: mért egyesek tudnak prédikálni zsiroskenyeren és vizen élve, mások meg csak úgy ha kapnak komoly 'zsebpénzt', autót, benzinpénzt, szállást és kaját?
- Az ENSZ-el tartott viszony kérdése
- Különböző dolgok engedélyezése a szükség alapján, bemutatva mint új világosság
- Miért nem kérnek soha nyilvánosan bocsánatot?
- Miért egyes országban megengednek valamit, de máshól ugyanazt tiltják?
- Az alternativ katonai szolgálat kérdése (non combat), vagy kifizetése, ledolgozása cserebe a szabadságbak
- Óraszámok jelentésének törlése
- Nyakkendő, szakáll és születésnapok és más megemlékezések engedélyezése
- Öregotthonok és más szociális lehetőségek a problémákkal küzdőknek
- A királyságtermeket ne adják el a tagok feje felett és azok beleeggyezése nélkül vagy azok megszorításával
- Párbeszéd a szakadárokkal, a szakadás okait komolyan venni, orvosolni
- A gyülekezeti pedofilok és más bűnők problémája
- Foglalkozi a temető kérdésével, hova temetkezzünk, ha más egyházak temetői nem engednek, és más temető nincs? Ha mégis megengedik, egyes papok komoly pénzeket csikarnak ki
- Teokratikus óvóhelyek létrehozása, üdözés, háború, vagy természeti katasztófák miatt
- A prédikálómunka egyszerübb és hasznosabb módszereinek alkalmazása, minek pazarolni az időt?
- A lényegtelen hirdetés és bibliatanulmányozások felhagyása és más nem-prédikáló módszerek alkalmazása, azaz a Bibliai igazságok prédikálása másképpen
- A JT 'paradicsomok' luxusának kérdése (fiókhivatalok, Székhely, stb)
Van bőven mit tenni, nem mondjuk, hogy egyáltalán nem történt semmi, de mintha túl későn jöttek: miért ilyen apró dolgok mint a szakáll vagy nyakkendő körüli dolgot csak ennyi év után megérteni? És csak akkor mikor fogy a létszám, kényszerből? És miért nem kérnek soha bocsánatot nyilvánosan az elkövetet hibáik miatt? Még a pápák is megteszik...
Persze lenne még mit mondani.
Az én meglátásom és másoké is az volt, hogy igen.
Mivel a JTU kiáltvánnyal egyetértettem, kivéve egy pontban, melléjük álltam a legnagyobb meggyöződéssel és határozottsággal az ébredési folyamatban. Ez az egyetlen kölönbség pont az volt, hogy válaljuk fel nyíltan a helyzetet, azaz mondjuk meg őszintén, kik vagyunk és mit akarunk. Ezt úgy képzeltem el, hogy kezdeményezzünk egy levelezést a vezető testülettel, egy bizottság összeállítására, amely orvosolná a felhozott pontokat. Ha pedig ez nincs óhajtva, akkor megvan az alap arra, hogy kiváljunk és menjünk a helyes irányba függetlenül a Jehova Tanúi Egyházától.
Ezt meg is tettük, bizonyos JTU tagokkal, de sajnos a JTE Társulat vezetői nemet mondtak a további ébredési folyamatnak. Most már megvolt a Biblia-i alap és indok arra, hogy függetlenül szerveszkedjünk.
Miután kiléptem, tovább vittem a JTU Kiáltványában lefektetett pontokat és később ezekkel öszhangban csatlakoztam imádatban a bizonyos helyeken kialakult magukat úgynevező újjászületési-keresztény utú ex-tanúkhoz, akik azt mondták (vélték magukról), hogy a helyes bibliai úton járnak. Kilépésem után, megszerkesztettem a "Fussatok ki belőle én népem" folyóiratot. De Sátán sem ült ölbe tett kézzel. Valaki beárult a titkosszolgálatnál, de miután felbontották a leveleim és elolvasták az általam szerkesztett és küldött folyóiratot, nem bántottak semmivel.
Ezután jöttek a hatalmas megpróbáltatások, úgy családi és rokoni, mint testvéri (gyülekezeti), lakási és munkahelyi szinten. Miután kiváltunk a családunkal, az ottmaradottak teljesen elvágták a kapcsolatot velünk, beleértve a JTU-sokat is, akik nem akartak "szakadást".
Egyik írnok testvérünk egy ideig nagyon jó irányba vitte a dolgokat, de utána a mozgalom prófétája akart lenni, és azt állította, hogy direkt köttetése van Jézussal és minden apró vagy nagy dologban kikérdezheti a véleményét, Jézus pedig azt mondta neki, hogy pünkösdista módra kell szervezni a gyülekezetet, másképpen nem fognak hozzánk járni az emberek. Miután nem fogadtuk el a pünkösdista mintára szerveszkedő ex-Jehova Tanui prófétáját, ez mindazokat "kiközösítette", akik nem hittek benne, elsőként engem. Mindenkinek küldött egy kiközosítő papírt.
Két vén testvér azt akarta, hogy adventista módra szervezzük a gyülekezetet, máskülönben, azt mondták ha nem tartjuk a szombatot, nem lesz sikerünk. És azon vitatkoztak, hogy melyikük kettejük közül olyan mint Russell vagy mit kell még megtartani az Ószövetségből.
Mások a bonyodalmakat látva azt bizonygatták, hogy ez az út nem járható és be kell illeszkedjünk más egyházakba, mozgalmakba. Egyesek átmentek ide oda és beilleszkedtek, majd onnak akartak minket is átvinni. Vagy a Bibliakutató, Református, vagy a Golgota Gyülekezetet ajálták, mások az adventizmusban láttak jövőt, mások a baptizmusban, unitarizmusban vagy éppenséggel a muzulmánsággal kérkedtek vagy egy teljesen mindent-szabad-hihetsz utat mutattak. Egy ex-jt operaénekesnő pedig azt ajálta, hogy varázslók után is mehetünk a jövőt illetően. Mások pedig ateisták lettek. Egyesek pedig visszamentek a Jehova Tanúi Egyházba, ami bennem is felmerült olykor, hogy a könnyebb utat válasszam.
A külön mozgalmat akarókkal 2012-ben egy bizottságot hoztunk létre, amely a következő Közleményt tette közzé.
Elösző a Közleményhez
Az Előszót követő Közlemény, talán Önt is érdekli kedves olvasó. Bárkinek elküldheti, amennyiben szöveghűen továbbadja (akár más nyelvre való fordításban is), sőt, az ön honlapjára is felteheti, fórumokon vagy levelezőlistákon is megoszthatja. Mindezt azért, mert szükségünk van arra, hogy üzenetünk eljusson olyan személyekhez akik hozzánk hasonlóan éreznek és gondolkodnak két közös érdek nevében: a személyes újjászületés és az igazság előmozdításában.
Közleményünk által, olyan személyeket keresünk, akik odaszentelték magukat a személyes újjászületés és az igazság előmozdítására vagy erre hajlamosak a közeljövőben.
Köszönjük, hogy időt szánt ezen Előszó és az alábbi Közlemény elolvasására.
Közlemény,
Jehova Tanúi mozgalmából való (kilépett) egyének vagyunk, akik továbbra is Jehova Istent imádjuk és az ő kinevezett királyát az Úr és Üdvözítő Jézus Krisztust szolgáljuk. Hiszük, hogy az Úr Jézus az Isten Fia, a Főpapunk, az egyetlen aki közben jár a benne hívőkért az Atyjánál, a Világmindenség Mindenható Istenénél, nem pedig egy tökéletlen emberi szervezet. Tudatjuk szeretett Jehova Tanú felebarátainkkal, és szeretett más felekezetű felebarátainkal, hogy megkezdtük az egyeztetéseket egy új és evangéliumi hitközösség (és gyülekezetek) létrehozására.
Az átszerveződő, gyülekezeti mozgalom továbbra is kiáll a Biblia mellett és mindazon pozitiv szellemi érték mellett amit Jehova Tanúi képviselnek, átvéve azt különböző Bibliamagyarázó forrásokból, és ugyanakkor elutasítja az őket érő alaptalan, néha szélsőséges és erőszakos kritikát, csupán a jogos kritikát fogadva el. Minden embertársunkban, felekezettől függetlenül, így Jehova Tanúiban is, Isten képét és hasonlatosságát látjuk, nem pedig vallásos vagy más jellegű ellenfelet. Szeretetben, békében és jóakaratban akarunk éli mindenkivel, azokkal is akik nem értenek egyet velünk.
1. Hitközösségünk sem foglal állást a Szentháromság, Isten nevének kimondatatlansága, lélek halhatatlansága, a bűnösök szó szerinti és örökké tartó kínzása, világi politika, hadviselés, karácsony mellett, ugyanakkor elhatárolódik azoktól a Jehova Tanúi által prédikált tanításoktól, melyek egy komoly és őszinte vizsgálat után nem állnak meg az Ige mérlegén. Ez azt jelenti, hogy minden szépítés nélkül, őszintén elismerjük és sajnáljuk, hogy a Jehova Tanúi mozgalmának alapítói bizonyos tanításokban tévedtek.
2. Elvetjük a főalapító - CT Russell - azon tanát, hogy az Ezer Éves Királyságban minden meg nem tért bűnös egy új lehetőséget fog kapni a megtérésre (amit bizonyos méretekig Jehova Tanúi is vallanak) és hangsúlyozzuk minden egyén újjászületésének fontosságát. Nincs üdvösség újjászületés nélkül. És csupán ebben az életben van az egyetlen lehetőségünk. Ezt Jézus Urunk, az Isten Fia, nem pedig mi tanítjuk. Mi csupán tovább adjuk figyelmeztető és megmentő szavait.
3. Nem fogadjuk el, hogy a szentek feltámadása már megkezdődött volna (Russellék szerint 1874-ben, Rutherfordék szerint 1918-ban) és azt sem, hogy az Isten Fiának királyi hatalomban történő föld feletti megjelenése (parousiája) már megtörtént volna (Russellék szerint 1874-ben, Rutherfordék szerint 1914-ben).
4. A vérátömlesztést nem tekintik vérevésnek, hanem szervátültetésnek, mivel a vér az emberi test egyik szerve.
5. Hisszük, valljuk, és bátorítunk, hogy minden hivő aki Krisztusban hisz és szentül él, jogosult az Úr vacsorájára. Ez egy el nem mulasztható kiváltság, kötelező jelleggel a hívők számára, akár a bemerítés.
6. Nincs vezető réteg, minden hivő egyenlő Isten igéje előtt.
7. Nem tartunk jogot az "egyedüli üdvözítő egyházi csoport" szerepkörre. Hiszük, hogy soha sem volt és soha nem is lesz ilyen jellegű szerepköre a hívőknek. Krisztus az egyedüli Üdvözítő (nem az egyháza) az Isten és Atyja akaratából.
Megállapodtunk egy tizpontú irányadó dokumentum kidolgozásában. Jelenleg a tizedik pontnál tartunk. Az egyeztetéseket összefoglaló záródokumentumot a nyilvánosságra fogjuk hozni a megfelelő időben. Mindenki bekapcsolódhat, aki a fenti közleményt magáévá tette. A záródokumentum nyitva marad, további részletek megbeszélésére.
Szívélyes üdvözlet és jókívánság a közlemény minden olvasójának az 1Timótheus 1:5 versével!
"A parancsolat célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből származó szeretet."
További információért:
christian.witnesses@yahoo.com
We Need God Forever
http://weneedgodforever.blogspot.com
Avem Nevoie De Dumnezeu Pentru Totdeauna
http://andd.blogspot.com
Szükségünk Van Istenre Mindörökké
http://szuksegunkvanistenre.blogspot.com
Mint a közleményben is jól látható, mi SOHA nem mondtunk le arról, hogy Jehova Isten imádói és Jézus Krisztus Urunk követői legyünk, hanem egy szellemileg felszabadító és egyesítő újjászületett Jehova Tanúi gyülekezetbeli mozgalomban akartunk szabadon és boldogan élni. Az igaz hit szellemi katonái, a szeretet-szolgálat rabszolgái és az igazság szabadságharcosai akartunk lenni, nem csak Jehova Tanúi Egyháza felé, hanem minden olyan egyház felé, amely hasonlóképpen viselkedik.
Egy közöttünk levő idős testvér "álma" az volt, hogy még egyszer egyesülve lássa a sok darabocskára szétszakadozott Kelet-Európai Jehova Tanúi mozgalmat, egy megújult mozgalom alatt ... Azt mondta, hogy ez az egyesülés úgy lenne lehetséges, ha minden csoport adná azt ami a jó, azaz ha mindaz ami jó ezekben a csoportokban egy egyesült és megújult csoportba menne tovább.
Csakhogy ő és mások az Őrtorony folyóiratok szűrőjén látták a dolgokat. Ha nem a Biblia, hanem az Őrtorony az ami egyesítene, akkor bizonyára nem szakadtunk volna annyi felé, pontosan az Őrtorony értelmezése miatt. De eképpen nem egy új, Biblia követő keresztény csoport jelenne meg, mint Jehova Isten és Jézus Krisztus Urunk várja régóta, hanem egy új, Őrtorony követő csoport. És biza, e kettő között létezne pár lényeges különbség amivel én és mások sem nem értenénk egyet.
Mi nem vetettük el az Őrtorony folyóiratot, csak a benne levő hibákat és azt a szélsőséges hitet, hogy a Bibliával egyenlő szinten áll, amit egyesek nem mernek kimondani, de a fejükben ezt hiszik.
Akik ezt az új és nemzetközi Jehova Tanúi mozgalmat akarták létrehozni, ilyen modón, az Őrtorony lévén a hit és az egyesítő eszköz (azaz a "főnökök") azt üzenték, hogy aki nem illik bele ebbe az elgondolásba, az ne vegye magára. Azok akik elkezdték a velünk való közreműködést, már nem néztek jó szemmel. Ezért távoztunk.
Miután a tizedik pontnál az adventista mintára szervezkedő Jehova Tanúi látták, hogy nem fog bekerülni a szombat megtartása a hittételek közé, szomorú képet vágtak és már nem tekintettek testvéreknek...
Azok akik a Bibliakutató mintára szervezkedtek, eldöntötték, hogy csak keresztényeknek nevezzük magunkat, de a fejükben mindig a Russell tézisei voltak a megmentést illetően. Semmilyen nyilvános prédikáló munkára nem vetődtek.
És ezzel azt lehet mondani, hogy az a törekvés, hogy a Jehova Tanúi Egyházótól különböző Jehova imádó és Krisztus követő ténylegesen igazhitű gyülekezeti mozgalom szülessen, leállt?
Bizonyára ezt hiszi a Sátán és ennek nagyon örvendett, hogy Jehova Tanúi Az Újjászületésért Mozgalom megbukott, az ő szempontjából. De vajon tényleg megbukott? Vagy még nem lehet tudni? Hiszen még élünk, még van remény.
Utolsó felvonás (fejlemény)
Amikor már majdnem abbahagytam, egy bizonyos Hollandiába lakó testvérrel és egy bizonyos "hitvallás" nélküli testvéri közösséggel találkoztam, akik mint a bereaiak, komolyan utánanéznek annak amit mások mondanak. Legalább is ezt mondják magukról, miután kiváltak a Jehova Tanúitól, de még mindig Jehova imádóinak és Krisztus követőinek tekintik magukat. Nem tudom, ha ez igaz lesz arra amit magukról állítanak, hogy bennük a bereai alaposság működik, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Azt tanácsoltam nekik, hogy helyes lenne számunkra egy hitvallás elfogadása, mivel közöttük is megjelent az a nézet, hogy Jézus Jehova lenne és hozzá kell imádkozni, meg az, hogy a lélek halhatatlan és más Nagy-Babiloni tan. Szóval, hadd lássuk mennyire alapos az a dicsekvésük, hogy ők 'bereaiak' és ezért ajánlom ennek megvitatását és elfogadását.
Olvass tovább a blog cikkeiről:
(2022 - 2025)
https://klasszikuskeresztyenseg.blogspot.com/2025/05/a-blog-cikkei.html
Társblog:
Armaggedon Után Páratlan Világ, Bibliai Témák Igazságkeresőknek blog cikkei (2012 - 2025)
https://aupv.blogspot.com/2025/04/bibliai-temak-igazsagkeresoknek-blog.html
Kedves János!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ilyen részletesen leírta az „odüsszeiáját”. A szövegéből egyértelmű, hogy nem divatból vallásoskodik, hanem sokszor fájdalmas áron is ragaszkodni próbált ahhoz, amit Isten igazságának lát, és közben újra meg újra beleütközött emberi hallgatásba, szervezeti merevségbe, fegyelmi túlkapásokba, illetve abba a jelenségbe, hogy karizmatikus vagy „prófétai” ambíciók szétszabdalnak közösségeket. Katolikusként ezt nem gúnyolom ki, mert nagyon is ismerős a kísértés: az ember igazságot akar, aztán kap helyette pártütéseket, klikkeket, sértett egókat és „csodarecepteket”. A kérdés az, hogy mindebből milyen következtetést von le az ember Krisztusról és Krisztus Egyházáról.
A történetében visszatérő motívum, hogy Ön „bibliai alapú” gyülekezetet keres, és közben jogosan felismeri a Jehova Tanúi szervezeti rendszerének több súlyos torzulását: a dátum-fetisizmust (1914 és társai), a többszörös „eljövetel” sémáját, a feltámadás „már elkezdődött” típusú állításait, a vérátömlesztés tiltásának embert próbáló következményeit, az úrvacsora sokak elől való elzárását, a nyilvános bocsánatkérés ritka vagy hiányzó kultúráját, az országonként változó fegyelmi/gyakorlati szabályozások következetlenségét, és azt is, hogy a szervezet gyakran „új világosság” címkével ad el egyszerűen pragmatikus korrekciókat. Ezt Ön helyesen nevezi nevén: nem kicsi dolgokról van szó, hanem emberek életéről és lelkiismeretéről. Ahol azonban katolikusként óvatosan, de határozottan vitatkozom Önnel, az az, hogy a diagnózis után milyen „gyógyszert” választ.
Ön a reformkísérletek során több helyen is azt a megoldást keresi, hogy legyen „újjászületés”, legyen mindenkinek úrvacsora, legyen korrekció a kronológiában, legyen mérsékeltebb fegyelmi gyakorlat, és közben ne legyen „vezető réteg”, ne legyen kötelező hitvallás, és a közösség „ne foglaljon állást” olyan kérdésekben, mint a Szentháromság, a lélek halhatatlansága, Krisztushoz intézett imádság, stb. Értem, miért csábító ez: ha az ember megégette magát egy túlcentralizált, tekintélyelvű rendszerben, akkor ösztönösen a minimumra akarja csökkenteni a „tanítóhivatal” és a „dogma” szótárát. Csakhogy az Ön saját története mutatja meg a probléma magját: amint nincs világos, kötelező hitvallás és apostoli tekintély, azonnal beözönlenek a „pünkösdista módra kell szervezni”, „adventista módra kell szervezni”, „tartsuk a szombatot”, „én olyan vagyok, mint Russell”, „közvetlen dróton beszélek Jézussal” típusú ötletek, amelyek végül ugyanoda vezetnek, mint ahonnan menekült: önkényhez, kiközösítésekhez, széthulláshoz, és ahhoz, hogy a Biblia lesz a jelszó, de a tényleges norma valójában az erősebb hangú ember magyarázata.
A katolikus hit éppen ezért nem szégyelli kimondani, hogy Krisztus nem pusztán egy könyvet hagyott ránk, hanem Egyházat alapított, amely „az igazság oszlopa és alapja”, és amelyben az apostoli igehirdetés nem magánvélemények piaca, hanem őrzött letét. Ön leírja, hogy „Krisztus az egyedüli Üdvözítő (nem az egyháza)”. Ezzel a mondattal egy katolikus is tud azonosulni, ha pontosítjuk: az Egyház nem Krisztus helyett üdvözít, hanem Krisztus teste és eszköze; Krisztus üdvözít, de nem „magányos olvasókhoz” intézmény nélkül, hanem szentségekben, tanításban, pásztori rendben, látható közösségben. Az „egyedül Krisztus” és az „Egyház felesleges” nem ugyanaz az állítás; az utóbbit a történelemben rendszerint nem Krisztus dicsősége, hanem a szétesés igazolja.
VálaszTörlésEzt a kérdést Ön maga is megérinti, amikor a végén azt írja, hogy egy „hitvallás nélküli testvéri közösségnél” megjelent az a nézet, hogy „Jézus Jehova lenne és hozzá kell imádkozni”, illetve hogy „a lélek halhatatlan”. Ön ezt „Nagy-Babiloni tan”-nak nevezi, és hitvallást javasol nekik. Itt van egy belső feszültség, amit érdemes őszintén kimondani: Ön egyszerre szeretne „ne foglaljunk állást” üzemmódot és mégis határozott védvonalakat. De a határozott védvonal definíció szerint hitvallás, dogmatikai döntés, és valamilyen tanító tekintély. A kérdés nem az, hogy kell-e hitvallás, hanem az, hogy melyik hitvallás igaz, és milyen tekintély őrzi, hogy ne váljon gumiszabállyá, amit az erősebb személyiség a maga képére formál.
Katolikusként azt mondom: a Jézus isteni méltóságáról szóló hit nem „különc betoldás”, hanem a keresztény hit gerince. Ha Ön azt hallja, hogy „Jézus Jehova” és ettől riad meg, valószínűleg azért, mert a Jehova Tanúi környezetében azt tanulta: az Atya Isten (akit Jehova néven neveznek) és a Fiú egy alacsonyabb rendű lény, ezért Jézushoz imádkozni „tilos”. A katolikus hit viszont nem keveri össze az Atyát és a Fiút (tehát nem modalizmus), de nem is szakítja el a Fiút az isteni léttől (tehát nem ariánus logika): Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Ennek fényében a Jézushoz intézett imádság nem riválisa az Atya imádásának, hanem a Fiúban és a Lélekben történő istentisztelet része. Ha Krisztus valóban „Úr és Üdvözítő” – ahogy Ön is írja –, akkor a puszta tiszteletnél többről beszélünk: az Úrhoz fordulni imában nem botrány, hanem keresztény reflex. Ugyanígy a lélek halhatatlanságáról: a katolikus hagyomány nem valami gnosztikus „test-ellenes” menekülést tanít, hanem azt, hogy az ember személye túléli a testi halált, és a végső keresztény remény a test feltámadása. Az a gondolkodás, amely a lélek túlélését automatikusan „pogányságnak” bélyegzi, gyakran nem bibliai józanság, hanem egy 20. századi szekta-identitás reflexe.
Ön sokszor hivatkozik „újjászületésre”, mint kulcspontra, és ez valóban kulcspont. A katolikus szemszögből azonban az újjászületés nem pusztán egy belső pszichológiai fordulat, hanem Isten objektív cselekvése is: a keresztségben új életet ad, Krisztus testébe olt, és ezt a kegyelmet a szentségi élet táplálja. Érthető, hogy a Jehova Tanúi rendszerében – ahol az eucharisztia sokak számára „nézőtéri esemény” – Ön az úrvacsorát „el nem mulasztható kiváltságnak” és gyakorlatilag kötelességnek nevezi. A katolikus hit ehhez hozzáteszi: az Eucharisztia nem pusztán jogosultsági kérdés, hanem valóságos közösség a Krisztus-testtel és Krisztus-vérrel, ezért nem lehet egyszerre „mindig mindenkinek automatikusan” és „semmiféle hitvallási egység nélkül”. Az Eucharisztia a látható egység szentsége is; ha a tanításban bármi elvágja az egységet Krisztus valódi személyétől és művétől, akkor a szentség rendje is sérül. Nem azért, mert a katolikus Egyház kicsinyes „kapuőr”, hanem mert a szentség nem magántulajdon: a hit tartalmához és a közösség egységéhez tartozik.
A szövegében többször felbukkan egy másik fontos kérdés: Ön szeretné, ha a Jehova Tanúi szervezete „tanulna más egyházaktól is”, ugyanakkor több helyen a „más egyházak” tanait úgy kezeli, mint amik „felhagytak a Bibliában világosan közölt tanokkal”, és különösen erős állítást tesz: „A Bibliát nem őrizték meg szöveghűen, főleg a katolikusoknál, sajnos ez az igazság, de komoly munkával ezt vissza lehet állítani.” Ezt katolikusként udvariasan, de határozottan vissza kell utasítanom. A Szentírás kézirathagyománya éppen azért olyan gazdag, mert a kereszténység történetileg írástudó, másoló, kommentáló, liturgikusan olvasó közösség volt; a kéziratok túlnyomó részét keresztények – köztük katolikusok és ortodoxok – őrizték, másolták, használták. Lehet és kell beszélni másolási hibákról, szövegkritikáról, variánsokról, de ebből azt a következtetést levonni, hogy „főleg a katolikusok” rontották el a Bibliát, nem bizonyítás, hanem identitás-alapú vád. Ráadásul a „vissza lehet állítani” kifejezés mögött rendszerint az áll, hogy valaki előre tudni véli, milyen szövegnek „kellene” lennie – és aztán ehhez igazítja a kritikai munkát. Ezt Ön a Jehova Tanúi kronológiájával szemben jogosan kritizálta; érdemes ugyanezt az elvet itt is alkalmazni.
VálaszTörlésÖn rákérdez az Ószövetség ünnepeire, a szombatra, a naptárra, a Holt-tengeri tekercsekre, a Septuaginta védelmére, és arra is, hogy „miért kell vakon követni a mai zsidó naptárt”. Itt megint látszik, mennyire tiszteletre méltó, hogy kérdez, és mennyire veszélyes, ha nincs stabil hermeneutikai kapaszkodó. A katolikus hit nem azt mondja: „ne foglalkozzunk az Ószövetséggel”, hanem azt, hogy Krisztusban beteljesedett, ezért a keresztény nem azért „emlékezik” a szombatra és az ünnepekre, mintha a törvényt vissza kellene varrni a megváltásra, hanem úgy, hogy a beteljesedés fényében érti meg a típusokat és árnyékokat. Ha ez a beteljesedés-szemlélet hiányzik, akkor nagyon gyorsan lesz a Bibliából naptárvita, identitásvita, „kinek a hónapja” vita, majd fegyelmi vita – és Ön pontosan leírta, hogy az adventista irányba húzók ezt a konfliktust hogyan hozták be.
A történetének egyik legmegrázóbb része a családi elvágás, a kiközösítések és az, hogy az Ön által látott „próféta” még papírt is küldött „kiközösítésről”. Ön ezekből azt a következtetést vonja le, hogy a Jehova Tanúi rendszerében súlyos bajok vannak a fegyelemmel és a hatalommal. Ebben igaza van. Katolikusként viszont azt is hozzáteszem: a fegyelem önmagában nem gonosz; a kérdés az, van-e hozzá apostoli mérce, jog, irgalom és igazságosság. Ahol a „fegyelem” valójában lojalitáspróba egy emberi szervezet iránt, ott lélektanilag és lelkileg is romboló lesz. Ahol viszont a fegyelem Krisztushoz és a szentségi élethez köt, és a célja nem a megsemmisítés, hanem a gyógyítás, ott helye van. Ön a saját tapasztalataival tulajdonképpen a katolikus elv mellett tanúskodik: a „fegyelem” nélküli közösségek szétesnek, a rosszul alkalmazott fegyelem pedig elnyom. A megoldás nem a fegyelem tagadása, hanem Krisztus rendjének helyreállítása.
A szövegében több elérhetőséget és blogfelületet is megad a mozgalmuk tájékoztatására, és külön e-mail címet is. Értem a szándékot: kapcsolatot építeni, tájékoztatni, hálót szervezni. Csak azt kérem, vegye észre, hogy ez a „mozgalom-építés” logikája, nem a „Krisztus által alapított Egyházhoz való visszatalálás” logikája. Mozgalmat lehet szervezni, lehet kiáltványt írni, lehet pontokat összeállítani, de a saját története azt is megmutatta, hogy a mozgalmak sérülékenyek: egy erős személyiség, egy új tan, egy új „modell” és máris szétesnek. A katolikus válasz erre nem az, hogy „nálunk soha nincs bűn” – Ön is utal rá, hogy még pápák is kértek bocsánatot, és ez igaz –, hanem az, hogy Krisztus nem mozgalmat ígért, hanem Egyházat, és az Egyház egysége nem a pillanatnyi stratégián, hanem az apostoli hiten és a szentségeken áll.
Engedje meg, hogy a legvégén egyetlen, nagyon egyszerű kérdést visszaadjak Önnek, az Ön szövegéből következően. Ön azt írja: „Nem akartam visszamenni egy olyan vallásba… amely felhagyott a Bibliában világosan közölt tanokkal.” Rendben. De akkor azt is végig kell gondolnia, hogy a „világosan közölt tanok” listáját ki állítja össze, és milyen jogon. Mert Ön a református paptól a pünkösdistákon át a Jehova Tanúi különböző csoportjaiig mindenkiben azt találta, hogy végül valaki – vagy egy szervezet, vagy egy karizmatikus vezető, vagy egy ideológia – kijelöli, mi a „világos”, és mi a „babiloni”. A katolikus hit állítása az, hogy ezt a kijelölést Krisztus nem magánemberekre bízta, hanem az apostolokra és utódaikra, mégpedig úgy, hogy az Egyházban a hit letéte őrzött és ellenőrizhető, a viták pedig nem örök szakadásra vannak ítélve.
VálaszTörlésHa Ön valóban „bereai” alaposságot szeretne – amit a végén jogosan kér számon másokon is –, akkor a bereai magatartás nem merül ki abban, hogy mindent újra meg újra „szabadrablás” módjára mérlegelünk, hanem abban, hogy a Szentírást ott olvassuk, ahol megszületett: az apostoli Egyház élő hitében. Én ezért, udvariasan, de komolyan arra bátorítom: ne egy újabb „hitvallás nélküli” kísérletben keresse a kiutat, hanem merje megvizsgálni azt a hitvallást, amely a kereszténység kezdete óta a Krisztus-hit gerince, és merje megvizsgálni azt az Egyházat is, amely ezt nemcsak leírta, hanem két évezreden át meg is őrizte.