Régi Keresztyénség (Facebook csoport)

Áldás, békesség! Istennek dicsőség! 

A  Régi Keresztyénség csoport szerkesztője támogatja a legősibb keresztyénséget (azaz, az első századi klasszikus keresztyénséget) és arra buzdítja minden résztvevőjét, hogy legyen kész az Úr Jézus Krisztus visszajövetelére, aki igaz ítéletet fog tartani az élők és a holtak felett, arra vonatkozóan, hogy ki lesz méltó az örök életre. 

Szeretettel várlak a régi keresztyénség és a hozzá kapcsolodó mindenkori keresztyénség beszédtémáira! Gyere és szolj hozzá a Biblia alapján! Isten áldjon gazdagon! 

Egy példa: Tartották-e a régi keresztyének a Karácsonyt?

A karácsony egy szláv szóból származik (amolyan "saturnalia", mint a rómaiaknál, Muradin László kolozsvári nyelvész szerint). Semmi köze a Bibliához, nem fordul elő sem a héberben sem a görögben, sem az arámiban, tehát egyáltalán nem a Közel Keleten. A korai keresztyének sem tartották. Miért nem? Mivel az Úr Jézus Krisztus születése valamikor az ősz idelyén történt  - a nyájak kint voltak éjjel a mezőn, ami December 25 körül lehetetlen a hideg eső miatt.

A karácsonyra választott dátumról

Ha komolyan vesszük Lukács evangéliumát, és elfogadjuk, hogy mind a Szt. Keresztelő János és az Úr Jézus születése a földiekhez hasonló evolúciót mutatott, a fogantatástól a természetes születésig kilenc hónap telt el, tehát idő szerint tavasz van abban az időszakban, amikor Keresztelő Szent János született, és ősz az Úr Jézus születéskor. Jézus születésének időszaka ez, mert a zsidóknál a hatodik hónap az augusztus-szeptember időszakban volt.

Egy névtelen internetes kommentárból az alábbiakat tudjuk meg:
Sajnos a Római Birodalom keresztényesítése utáni birodalmi politika a pogány ünnepek keresztényesítésére irányult. Van erre egy példa a Szent Aranyszájú János iratában. Aranyszájú János – egy lelkes egyházi funkcionárius, aki egy szektából érkezett a kereszténységbe és felfele törekedett az egyházi ranglétrán– hosszú, de manipulatív gyözködő témát alkotott, valószínűleg azoknak az egyházi vezetőknek a parancsára írva, akik éppen 10 évvel korábban határozták meg ennek az ünnepségnek a dátumát.
A nagy Aranyszájú János szándékosan figyelmen kívül hagyja azokat a részleteket, amelyeket maga Lukács evangéliuma közöl: Zakariás Abija társaságából származott, és ezért valamikor nyáron (a zsidó naptár szerint Tammuz hónapjában) jött a szolgálati sor a Jeruzsálemi Templomban, és miután befejezte a szolgálatot, történetesen áldott állapotban hagyta a feleségét.
Kilenc természetes hónap után Keresztelő Jánosnak a következő év tavaszán kellett megszületnie, és a két szent terhesség közötti különbség, mint Lukácstól is tudjuk, 6 hónap volt, tehát Jézusnak ugyanabban az évben kellett megszületnie, de ősszel. Aranyszájú Jánosnál rövidebben írtam, de szerintem pontosabban. "Abija társaságának" említését több kilométernyi kanyargós szöveggel kellett elfednie a birodalmi szervezet tisztviselőjének, mert ez az, ami tönkreteszi a számításaikat.

 Egy másik példa erre egyik tapasztalatomban van: felkerestem e.mailban egy neves szakértőt, mivel a János 1.1 helyes visszaadása érdekelt. Szerinte ez volt: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Rákérdeztem, ha nincs e bizonyos szövegváltozata a versenek a korai időkből. Szerinte nem volt. Miután eltelt pár év, egy temesvári testvér, volt Jehova Tanúja, aki városfelvigyázó volt egykor, azt olvasta, hogy egy középkori német bibliafordító szerint, a János 1:1 eredetijéből hiányzik egy betű és ez a betű teljesen más irányba viszi az olvasót.
Azt mondtam neki, hogy adjon több infót a témáról, de nem tudott, a könyvet sem tudta már megmondani, mert rég olvasta. Ekkor feljött bennem a gondolat, hogy nézzek utána jobban a dolognak.
Régóta ismert, hogy bizonyos szavakat a korai keresztyének összevontak, ezeket a szavakat a szakértők Nomina Sacra-nak nevezik. A Nomina Sacra formában írt rövidített szó egyik betűjének megváltoztatásával (tévedésből, vagy akarattal) a kifejezés teljesen más jelentést kap.
Például, a IV-dik századi Codex Sinaiticus-nak nevezett szövegben a 2Péter 1:1-ben a "kyrios" szó van a Nomina Sacra alakban:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Urunknak és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
Viszont már az V-dik századi Codex Alexandrinus-nak nevezett szövegben a theos (isten) szó van és ennek ez a változat lett az eredménye:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
Tehát nagyon lehetséges az is, hogy ez történt tulajdonképpen a János 1:1-ben is.
Az ősi bibliai szövegekben a Υἱός (Huios – jelentése: Fiú) szót ΥΣ-ként írják rövidítve, ez a „Nomina Sacra” névalak. Hasonlóképpen a Θεός (Theos – "Isten" jelentése) szót ΘΣ-ként írják rövidítve, a Nomina Sacra formában. Figyeljük meg, hogy mindkét szó végén a Σ betű szerepel, és csak az első betűt kell megváltoztatni.
Ha a János 1:1-ben valamikor nagyon régen a ΥΣ (Fiú) szó volt, akkor ez volt az eredeti szövegben:
János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és a Fiú volt az Ige.
Nagyon köszönöm a temesvári testvérnek, hogy e nyomra vezetett. Tehát nagyon szükségünk van egymásra, ahogyan a bölcs közmondás is mondja: "Több szem, többet lát."


Régi Keresztyénség
https://www.facebook.com/groups/1333564227658983

Ha érdekelt vagy a régi keresztyénség kutatásában, de nem szeretnél a Régi Keresztyénség, Facebook csoportjába tartozni, hanem csak privátban, itt az elérhetőségem:

https://www.facebook.com/janos.takacs.16547008/

Istennek dicsőség!