Foglalkozzunk komolyan a régi, első századi kereszténységgel

Áldás, békesség! Istennek dicsőség és az ő egyszülött fiának, Jézus Krisztusank! 

Ha igazi keresztényeknek valljuk magunkat, akkor a legalaposabb kutatást kell végeznünk a legősibb keresztény felől (amely az első századi klasszikus kereszténység). Az egyik nagyon kiemelkedő jellegzetességük az volt és arra buzdították magukat, és hallgatóságuk minden résztvevőjét, hogy MINDIG legyen készek az Úr Jézus Krisztus visszajövetelére, aki igaz ítéletet fog tartani az élők és a holtak felett, arra vonatkozóan, hogy ki lesz méltó az örök életre. Tegyünk mi is eképpen!

Szeretettel várlunk, hogy szólj hozzá a régi kereszténység és a hozzá kapcsolodó mindenkori keresztyénség beszédtémáira! Gyere és szolj hozzá a Biblia alapján! Jehova Isten áldjon gazdagon! 

Egy példa: Tartották-e a régi keresztyének a "Karácsonyt"?

A karácsony egy szláv szóból származik (amolyan "saturnalia", mint a rómaiaknál, Muradin László kolozsvári nyelvész szerint). Semmi köze a Bibliához, nem fordul elő sem a héberben sem a görögben, sem az arámiban, tehát egyáltalán nem a Közel Keleten. A korai keresztyének sem tartották. Miért nem? Mivel az Úr Jézus Krisztus születése valamikor az ősz idelyén történt  - a nyájak kint voltak éjjel a mezőn, ami December 25 körül lehetetlen a hideg eső miatt.

A karácsonyra választott dátumról

Ha komolyan vesszük Lukács evangéliumát, és elfogadjuk, hogy mind a Szt. Keresztelő János és az Úr Jézus születése a földiekhez hasonló evolúciót mutatott, a fogantatástól a természetes születésig kilenc hónap telt el, tehát idő szerint tavasz van abban az időszakban, amikor Keresztelő Szent János született, és ősz az Úr Jézus születéskor. Jézus születésének időszaka ez, mert a zsidóknál a hatodik hónap az augusztus-szeptember időszakban volt.

Egy névtelen internetes kommentárból az alábbiakat tudjuk meg:
Sajnos a Római Birodalom keresztényesítése utáni birodalmi politika a pogány ünnepek keresztényesítésére irányult. Van erre egy példa a Szent Aranyszájú János iratában. Aranyszájú János – egy lelkes egyházi funkcionárius, aki egy szektából érkezett a kereszténységbe és felfele törekedett az egyházi ranglétrán– hosszú, de manipulatív gyözködő témát alkotott, valószínűleg azoknak az egyházi vezetőknek a parancsára írva, akik éppen 10 évvel korábban határozták meg ennek az ünnepségnek a dátumát.
A nagy Aranyszájú János szándékosan figyelmen kívül hagyja azokat a részleteket, amelyeket maga Lukács evangéliuma közöl: Zakariás Abija társaságából származott, és ezért valamikor nyáron (a zsidó naptár szerint Tammuz hónapjában) jött a szolgálati sor a Jeruzsálemi Templomban, és miután befejezte a szolgálatot, történetesen áldott állapotban hagyta a feleségét.
Kilenc természetes hónap után Keresztelő Jánosnak a következő év tavaszán kellett megszületnie, és a két szent terhesség közötti különbség, mint Lukácstól is tudjuk, 6 hónap volt, tehát Jézusnak ugyanabban az évben kellett megszületnie, de ősszel. Aranyszájú Jánosnál rövidebben írtam, de szerintem pontosabban. "Abija társaságának" említését több kilométernyi kanyargós szöveggel kellett elfednie a birodalmi szervezet tisztviselőjének, mert ez az, ami tönkreteszi a számításaikat.

Egy másik példa erre az, hogy hatalmas tévedésben vannak a János 1:1 helyes visszaadása felől. Szerinte ez volt: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 

A szakértők többsége szerint nincs más szövegváltozata a versenek a korai időkből. Viszont egy temesvári testvér, Jehova Tanúja, aki városfelvigyázó volt, azt olvasta, hogy egy középkori német bibliafordító szerint, a János 1:1 eredetijéből hiányzik egy betű és ez a betű teljesen más irányba viszi az olvasót.

Régóta ismert, hogy bizonyos szavakat a korai keresztyének összevontak, ezeket a szavakat a szakértők Nomina Sacra-nak nevezik. A Nomina Sacra formában írt rövidített szó egyik betűjének megváltoztatásával (tévedésből, vagy akarattal) a kifejezés teljesen más jelentést kap.
Például, a IV-dik századi Codex Sinaiticus-nak nevezett szövegben a 2Péter 1:1-ben a "kyrios" szó van a Nomina Sacra alakban:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Urunknak és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
Viszont már az V-dik századi Codex Alexandrinus-nak nevezett szövegben a theos (isten) szó van és ennek ez a változat lett az eredménye:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:
Tehát nagyon lehetséges az is, hogy ez történt tulajdonképpen a János 1:1-ben is.
Az ősi bibliai szövegekben a Υἱός (Huios – jelentése: Fiú) szót ΥΣ-ként írják rövidítve, ez a „Nomina Sacra” névalak. Hasonlóképpen a Θεός (Theos – "Isten" jelentése) szót ΘΣ-ként írják rövidítve, a Nomina Sacra formában. Figyeljük meg, hogy mindkét szó végén a Σ betű szerepel, és csak az első betűt kell megváltoztatni.
Ha a János 1:1-ben valamikor nagyon régen a ΥΣ (Fiú) szó volt, akkor ez volt az eredeti szövegben:
János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és a Fiú volt az Ige.
Köszönjük meg Istennek, hogy e fontos nyomra vezetett. Tehát nagyon szükségünk van egymásra, ahogyan a bölcs közmondás is mondja: "Több szem, többet lát." Azért ad át ismerőseidenek ezt a blogot, hogy minél többen foglalkozhassunk alaposan az első századi, azaz a legrégebbi kereszténységgel. 

Ha érdekelt vagy a régi keresztyénség kutatásában, hagyj egy üzenetet a kommentárban.

Jehova Istennek legyen hála és dicsőség, égi egyszülött Fia, Jézus Urunk által!