Bibliai kérdések

 

Te hogyan válaszolnál a Biblia fő témáira?


1. Ha a Bibliát emberek írták, miért mondhatjuk mégis „Isten szavának”?
2. Miért íratta Isten a Bibliát?
3. Mit tanít Isten magárol, ki ő?
4. Ki Jézus Krisztus?
5. Kicsoda Sátán, az ördög?
6. Miért öregszünk és halunk meg?
7. Mi a halál, van tudatos lét a halál után? Létezik-e megmentés a halálból?
8. Hogyan fog ítéletet tartani az emberek felett az Isten?
9. Mi Isten terve a Földel és az istenfélő emberiséggel kapcsolatban?
10. Mi szükséges ahhoz, hogy Isten megmentésében részesüljünk?


1. Ha a Bibliát emberek írták, miért mondhatjuk mégis „Isten szavának”?
Valóban, a Biblia többségét emberek írták (bizonyos részekben héber, arám és görög nyelvet és írást használva), de Isten is írt bizonyos bibliarészeket a saját kezével (2Mózes 24:12; 32:15,16). Érdemes azonban megfigyelni, hogy ezek az emberek Istentől kaptak nyílt parancsot vagy bölcs ihletést arra, hogy írjanak (2Mózes 34:27; 2Timótheus 3:16).
Nem úgy kell rájuk tekinteni mintha Isten írótolla lettek volna, hanem úgy, hogy Isten megadta nekik útmutatásait vagy a bölcsességet arra vonatkozóan, hogy mit, kiről és miről írjanak. Nem kitalált meséket vagy filozófiákat írtak, hanem a valóságot és az igazságot (Jelenések 21:5; 2Péter 1:21). Nos, tegyük fel ha egy igazgató felhatalmazza a titkárát, hogy írjon egy levelet az ő nevében és az ő útmutatása szerint, vajon a levél közleménye nem az igazgatóé lesz hanem a titkáré?
Ugyanígy van ez a Biblia esetében is. Többségében emberek írták, viszont az írók Isten közvetlen parancsára vagy az Isten szent szellemének bölcs sugallatára írtak. Semmiben sem tévedünk, sőt Istennek adunk dicsőséget, ha továbbra is azt állítjuk, hogy igenis, a Biblia „Isten szava” - amit jelképes értelemben vett "titkárai" által közvetített (1Tesszalonika 2:13).
Sajnos, a vallásos vitákban elmerült és felhevült fordítók, néhol nem megfelelő módon adják vissza a Biblia eredeti szavait, ez pedig megnehezíti, sőt néhol teljesen ellentétes visszaadásban mutatja be a Biblia mondanivalóját. Például, Isten nevét szándékosan mellőzték és tévesen "Úr"-nak fordították, habár jól tudták, hogy az "Úr"-nak megfelelő szó (Adon) nem az Isten neve. Az esetleges fordítási ferdítések (csalások) elkerülése végett, lényeges a késői középkorban kiadott bibliai kéziratok és Bibliák felülvizsgálata és összevetése a legrégibb bibliai iratokkal és Bibliákkal.

 

2. Miért íratta Isten a Bibliát?

Ésszerű lenne az, hogy ha létezne egy Isten, ne adjon hírt vagy életjelt magárol? Pontosan ezért íródott a Biblia, hogy hírt és életjelt hozzon Istentől, hogy rámutasson a világmindenség eredetére, valamint magára Istenre, mint a világmindenség nagy tervezőjére és alkotójára, ezért a Biblia központi témája Istenről szól (1Mózes 1:1; Jelenések 4:11).

A Biblia azért írodott, hogy rámutasson Isten létezésére és személyiségére, ki ő valójában, melyek Isten elvárásai, melyek Isten tervei a világmindenséggel kapcsolatban és hogyan cselekszik Isten. Továbbá, a Biblia azért írodott, hogy rámutasson a bűn és a halál eredetére, valamint arra a személyre aki felelős a világban uralkodó rossz állapotokért.

Nem utolsó sorban a Biblia azért is írodott, hogy vígaszt és reményt nyújtson az őszinte szívű embereknek (Róma 15:4), rámutatva arra, hogy Isten gondoskodik a hozzá hű személyek örök megváltásáról a bűnből és a halálból, és azoknak a személyeknek a megbüntetésről akik felelősek a dolgok ezen rossz állapotáért (Jelenések 21:1-8).

Mindezekért a tudnivalókért érdemes, sőt létfontosságú, hogy olvassuk a Bibliát és elmélkedjünk az olvasottakon. Aki ezt teszi az egy boldog ember (Jelenések 1:3).

 

3. Mit tanít Isten magáról, ki ő?

A Biblia Istene úgy nyilatkoztatta ki magát mint a világmindenség és a benne lakó élőlények felséges alkotóját. Mivel ő alkotott mindent, őt illeti meg az uralom a világmindenség felett. A Biblia rámutat arra, hogy Isten egy személy, kinek a képére és hasonlatosságára lettünk alkotva, kinek neve, tulajdonságai, személyisége, vágyai és céljai vannak (1Mózes 1:26-31).

Isten nem hagyta magát névtelenül (a név és a cím között az a különbség, hogy a név csak egyetlen egy személyre szól, míg a címet több személyre is ráutalhatják, címek például: király, elnök, igazgató). A nevét (amely a „ha’wah” óhéber „lenni” ige egyik modosult szóalakja), a magyar fordítok általában Jehovának fordítanak a héberből magyar változatra. E név mintegy 7000-szer fordul elő az ókori Héber Bibliában és azt fejezi ki, hogy hordozója létezik és azzá lesz amivé akar (2Mózes 3:13-15). Isten neve, mint látható, az alkotó személyével és személyes szándékával függ össze szoros kapcsolatban, ami arra mutat, hogy a név hordozója egy olyan tevékeny személy, aki azzá lesz amivé akar: alkotó, törvényhozó, vezér, atya, tanító, bíró, szabadító és büntető, egyszóval mindenható, vagyis névszerint Jehova.

Címet általában olyan személyek viselnek akik valamilyen különleges feladatot vagy felhatalmazást vállalnak. Isten címei a világmindenségben betöltött különleges szerepére és dicsőségére mutatnak rá, többek között mint szerető és gondviselő égi Atya (Máté 6:9).

Istent, mint égi Atyánkat inkább nevéről, címeiről, tulajdonságairól, cselekvési módjáról és személyiségéről lehet megismerni, mintsem testi ábrázolásából, mivel Isten a legmagasabbrendű szellemi lény. Ő megtiltotta szellemi testének bármilyen ábrázolását imádati célból, mert emberi szemmel lehetetlen látni őt (1Timótheus 6:16). Azok a szobrok és képek melyek imádati célból készültek a mindenhatóról, nem felelnek meg a valóságnak, hiszen csak emberi elképzelésen alapszanak, sőt, az ilyen művészek az Isten jogos haragjának teszik ki magukat és műveiket (2Mózes 20:4-6). Mivel Istent emberek soha nem látták (mert nem is láthatják), megparancsolta, hogy csak szellemben és igazságban imádjuk őt (János 4:24). Istennek kedves lélek, engedelmeskedsz Istennek?

A Biblia arra is rámutat, hogy Isten határtalan nagy bölcsességgel és erővel rendelkezik. Ezt a nagy erőt használta fel Isten a teremtésművében, a Bibliában leírt csodák véghezvitelében és a jövő prófétai előrelátásában. A közeljövőben, Isten fel fogja használni nagy erejét, hogy újjá tegyen mindent nemes céljaival öszhangban és felelőségre vonjon és megbüntessen minden bűnöst az égben és a földön (Jelenések 21:1-8). Ezt a nagy alkotó-erőt a Biblia szent szellemnek (Szentléleknek - Károli) nevezi (1Mózes 1:2; Jelenések11:17,18).

A szent írás figyelmes és imateljes olvasásakor kiderül, hogy az Isten, mint személy, páratlan a világmindenségben, és ha megismerjük őt, neve, címei, tulajdonságai, cselekvési módja és személyisége által, melyek a Bibliában mind ki vannak hangsúlyozva, egyet kell értenünk abban, hogy égi alkotónk és apánk, Jehova, méltó az imádatra (Jelenések 15:3,4), kizárólag csak őt illeti meg az istenimádatunk (Máté 4:10; Jelenések 22:9) és örök jövőnk függ attól, hogy valóban megismerjük őt (János 17:3).

Tanuljunk meg különbséget tenni az Isten és az Isten fia, Jézus Krisztus között:

A szent Biblia szerint az Úr Jézus Krisztus az Isten fia, az Isten pedig, az ő apja és Istene.

"Monda néki Jézus: ne illess engem, mert nem mentem még fel az én apámhoz: hanem menj el az én testvéreimhez és mond nékik: Felmegyek az én apámhoz és a ti apátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (János 20:17)

Mint az "apa" és "fiú" szavak is jelzik, az Isten - mint az Úr Jézus apja - az életadó, a fiú pedig az aki valakitől kapja az életet - az Úr Jézus esetében az Istentől kapta az életet. 

De miért nevezi a szent Biblia az Isten "egyetlen nemzett" fiának, amikor az angyalokat is, Ádámot is és a hívőket is Isten fiainak nevezi?

"Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak Jehova elött, és eljöve a Sátán is közöttük." (Jób 1:6)

"Maga Jézus (…) a József fia vala (…) ez Énosé, ez Séthé, ez Ádámé, ez pedig az Istené." (Lukács 3:23,38)

"Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak a kik az ő nevében hisznek" (János 1:12)

A válasz a szent Biblia alábbi kijelentésének egyik szavában rejlik:

"Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett ami lett." (János 1:3)

Az "általa" szó világosan rámutat arra az igazságra, hogy a teremtő Isten nem közvetlenül, hanem közvetítő által hozta létre a világmindenséget és a benne levőket. A világmindenség minden élő lényétől eltekintve, csupán egyvalakit hozott életre személyesen a teremtő és ez az egyvalaki az ő egyetlen nemzett fia, aki később az Úr Jézus néven vált ismerté. Az első életet amit Isten elsőként adott a világmindenségben, az ő egyetlen nemzett fiának adta, ezért nevezi a Biblia Isten egyetlen nemzett fiának.

A Biblia szerint Isten a kezdeményező, a tervező, az alkotó, a teremtő és semmit sem veszít teremtői pozíciójából, ha másvalakire - egyetlen nemzett fiára - bízta a tervei kivitelezését, de fia sem veszi el Istentől a teremtői méltoságot, hiszen nem ő gondolta ki a tervet, hanem az Isten:

"És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság." (1Mózes 1:3).

Az apa Istentől úgy sem tudjuk elvenni azt a kizárólagosságot amely őt megilleti, akármit is állítunk, az Úr Jézusnak pedig nincs szüksége olyanná tegyék ami nem valójában, akármit is mondunk. Ha valami igazságtalanságot mondunk Istenről vagy a fiáról, csak kárhoztatni fogjuk magunkat mint Jób barátai:

"Miután pedig e szavakat mondotta Jehova Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób." (Jób 42:7)

Összegezve tehát, nem az Úr Jézus Krisztus az a szent egy Isten, akiről a Biblia szól. Istennek kedves lélek, vesd el azokat a téves hiedelmeket, melyek azt mondják, hogy "Jézus az Isten", "Az Isten emberré lett", "Az Isten meghalt értünk" (vesd össze 1Timóteus 6:15,16)! Mivel az Isten egy szent egyéniség és ez az egy Isten "az Atya", vesd el azt a tanítást amely azt mondja, hogy az Isten egy háromság! Adj dícsőséget az egyedüli igaz Istennek, elutasítva azt amit a Bibliától egy idegen szellem talált ki és amely azt tanítja, hogy az "Atya, Fiú, Szent Lélek teljes szent háromság, egy örökkévaló igaz Isten" lenne.

 

4. Ki Jézus Krisztus?

Az emberi történelem folyamán az Isten személyesen megbízott néhány személyt, hogy az ő nevében szóljon az emberekhez. Mindezek a megbízott egyének közül a legkiemelkedőbb személy Jézus Krisztus volt, Isten felkentje, a Messiás (János 1:42). Persze, az égben nem ezt a nevet viselte, hanem ezt "Mikhael" azaz magyarban "Aki olyan mint Isten" (Példabeszédek 30:4, Dániel 12:1).

Az ő eredete a történelmi idők kezdetéig vezethető vissza (Jelenések 3:14). Ő volt az első, égi és szellemi lény a mindenható teremtési művéből és egyben az utolsó is akit a teremtő személyesen alkotott, ezért a Szentírás Isten „egyetlen” fiának nevezi (János 1:14). Mindent (az angyalokat is) amit Isten utána teremtett, az ő egyetlen fiának a közreműködésével hozott létre (1 Korintus 8:6; Kolossé 1:16).

Emberi megszületése előtt, mint a teremtő atya egyetlen nemzettje és az angyalok feje, nagy tiszteletnek örvendett az égi birodalomban, Isten személyes szószollója lévén, mégis, amikor az atya jónak látta elküldeni őt a földre, engedelmeskedett parancsának és emberré lett, mint Isten égi nagykövete. Emberi megszületése egy azon csodák közül amit az Isten nagy bölcsességén keresztül vitt véghez (Lukács 2:4-11).

Isten égi nagyköveteként küldetésének több felhatalmazása volt:

1. Égi nagykövetként személyesen tegyen bizonyságot az Istenről és arról mit kíván Isten az emberektől (János 12:44-50)

2. Bemutassa magát mint az Isten föld feletti kijelölt királyát és az istenfélő emberiség urát és megmentőjét (János 18:33-37)

3. Követésre méltó példát állítson mindazoknak az embereknek akik Istennek szeretnének engedelmeskedni (János 15:12,13)

4. Fedhetetlen életének feláldozásával az emberiség oltárán, örök engesztelést szerezzen a bűnök bocsánatának mint égi főpap (Zsidók 10:1-14)

5. Lerontsa a Sátán Isten ellenes munkáit (1János 3:8)

6. Hirdesse Isten nagy szeretetét (János 3:16)

7. Figyelmeztesse mindazokat akik nem tisztelik az Istent, hogy örök pusztulás vár rájuk (Máté 23:23-33)

Élettörténetének földi szakaszát hűen bemutatják az evangéliumok. Földi tevékenysége csodállatos volt, de az akkori nemzedék többsége nem fogadta el őt és habár pályafutása a halálban ért véget, Isten harmadnapon feltámasztotta, vissza helyezve abba a dicsőséges szellemi létbe, melyben földi megszületése előtt volt (Cselekedetek 2:22-36).

Ma, Jézus Krisztus dicsőséges szellemi lény az Isten égi birodalmában. Ő, Jehova Isten után a legfontosabb személy a világmindenségben, mivel az égi atyja Úrrá tette őt mindenki felett és néki adott minden hatalmat mennyen és földön, hogy visszaállítsa az Isten szerint való rendet és harmóniát a világmindenségben (Máté 28:18). Mint égi főpap (Zsidók 8:1), ő az egyedüli közvetítő Isten és az emberek között (1Timóteus 2:5). Ezért létfontosságú, hogy úgy tiszteljük Jézus Krisztust mint ahogy égi Atyánk, az Isten elvárja, hallgatva és engedelmeskedve az ő tanításának (János 3:31-36).

5. Kicsoda Sátán, az ördög?
Sokan elfogadják a Biblia azon válaszát, hogy Sátán, az ördög egy hatalmas, szellemi (égi), gonosz lény (János 8:44), de némelyek felteszik a kérdést: „Ha az Isten jó, akkor miért teremtette a Sátánt, ezt a gonosz lényt?”
A Biblia rávilágít arra, hogy a teremtésmű befejezésekor, nagyon jó volt minden, úgy az égben mint a földön, mert az Isten senkit sem teremtett gonosznak (1Mózes 1.31; 2:1). Az 1Mózes 2:1-ben megemlített égi seregek közé tartoznak az angyalok is, akik közül néha mint szeráfok vagy kérubok vannak megemlíve. Isten szava az angyalokat is Isten fiainak nevezi (Jób 1:6), de prófétai, jelképes szóhasználatban úgy vannak leírva mint „az ég csillagai” (Jób 38:7; Jelenések 12:4). Az „angyal” szó eredeti jelentése „küldött”, „követ” mivel az Ószövetségi időkben, Jehova Isten általuk közvetítette a parancsait (Józsué 5:13-15), de más feladatokat is teljesítettek, például őrizték az Éden kertjét (1Mózes 3:24) vagy végrehajtották Isten ítéletét (2Királyok 19:35).
Az ember teremtése és az Édenkertbe való helyezése után, a teremtő Isten megbízott egy angyalt, hogy örködjön az Édenkertben levő, földi teremtményein (Ezékiel 28:13,14). Ez az angyal tökéletesnek és fedhetetlennek volt teremtve (Ezékiel 28:12,15), nem pedig gonosznak. Bizonyos idő elteltével ez visszaélt a teremtő bizalmával és dícsőséges angyali voltában bízva egy önző célra törekedett, arra, hogy az emberek és angyalok neki adják azt az imádatot amely kizárólag csak a teremtőt, Jehova Istent illet meg (Máté 4:8-10). Önző célja érdekében, ez a szellemi lény egy rágalomhadjáratot indított a teremtő ellen (1Mózes 3:1; Jób 1:9-11), ezért a magasságos Isten ellenfeleként Sátánnak és ördögnek lett elnevezve (a héber „sátán” a magyar „ellenfél” megfelelője, az „ördög” pedig „rágalmazót” jelent).
Miért nem pusztította el Isten a Sátánt? Nos, ha az Isten már az Édenkertben elpusztította volna Sátánt, megfelelő válasz nélkül hagyta volna azt a érvet amit akkor Sátán felvetett, hogy az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha Isten akaratát félretéve, ő maga döntheti el azt, hogy mi számára a jó és mi számára a rossz (1Mózes 3:5). Természetesen, ezáltal Sátán nem csak az emberek „függetlenségéért” szált síkra, hanem az angyalok és a saját maga „függetlenségéért” is. Bizonyára, mint nagy „szabadságharcos” tüntette fel magát az égi angyalok előtt, a valóságban azonban az uralomra törekedett, a saját önző akaratát akarta érvényesíteni másokon. Ha az Isten nyomban leszámolt volna Sátánnal, anélkül, hogy megengedte volna, hogy az illető állítása igaznak vagy hamisnak bizonyuljon, akkor a felvetett vitakérdés nyitva maradt volna és ki tudja mikor és hol, mások is fellázadtak volna Isten jogos uralma ellen. Ezért, Isten bölcsen megengedett egy bizonyos időt, amelyben fény derüljön arra a vitakérdésre, hogy mi jobb a teremtményei számára, az Istentől való elszakadás, vagy az Istenhez való kötődés?
Az Isten elleni szellemi harcában, Sátán egy különleges fegyvert talált ki és használt fel, a hazugságot (János 8:44), és ezt a fegyvert különösképpen arra használja fel, hogy az emberek ne ismerjék meg az Istent, vagy ha már megismerték, akkor felejtsék el. A világosság angyalának álcázva magát (2Korintus 11:3,14) különböző módszerekkel próbálta megnyerni szellemi harcát a teremtő Istennel, többek között, kihasználva az emberek tudatlanságát, hamis nézeteket támasztott Istenről, Isten akaratáról (Jób 42:7, Ezékiel 13:3-9), háborút, természeti katasztrófákat, betegségeket és halált zúdított az emberiségre és mindezeket úgy mutatta be mintha az Istentől jönnének (Jób1:13-21).
Amikor a vitakérdés lezárul, Isten örökre megsemmisíti ellenségét (Jelenések 20:10).


6. Miért öregszünk és halunk meg?
Földi teremtményei iránti szeretetében, a teremtő korlátlan megélhetési lehetőséget, szabad mozgásteret és szabad akaratot bíztosított az első emberpárnak (1Mózes 1:28,29), sőt, olyan táplálékot készített számukra amely az örök létezésüket is biztosította volna (1Mózes 2:9; 3:22), mert bízott abban, hogy teremtményei viszonozni fogják szeretetét és engedelmeskedni fognak az ő jogos és gondviselő kívánságainak. Isten első kívánsága az volt, hogy teremtményei engedelmeskedjenek az ő bölcs és igaz szavának, de ezt nem akarta erőszakkal rájuk kényszeríteni, ezért lelkiismerettel, jó megkülömböztető képességgel és szabad akarattal ruházta fel őket, választási lehetőséget kínálva fel nekik: engedelmességet és életet, engedetlenséget és halált (1Mózes 2:16,17). Döntésük nem lett kierőszakolva a teremtőnek megfelelő irányba, hanem a saját lelkiismeretükre lett bízva.
Sajnos, az első emberpár, egy idegen hang bíztatására és annak megtévesztő ígéretében bízva (1Mózes 3:1-5) az engedetlenséget és a halált választotta (1Mózes 3:6). Az engedetlenség az törvényszegés, bűn és a bűn büntetéssel jár, de mivel a körülmények megváltoztak és Jehova Isten, a teremtő egyeduralma lett megtámadva, az Isten nem ítélte azonnali halálra a bűnösöket, azért, hogy az ügy megfelelő módon tisztázódjon az őszinte megfigyelők előtt (2Mózes 9:14-16; 10:2). Isten éltető Édenkertjétől megfosztva az első emberpár saját maga kellett gondoskodjon az életben tartó szükséges dolgokról. Idővel, mindez fáradsághoz, betegséghez és végül a halálhoz vezetett (1Mózes 5:5). De miért öregszünk és halunk meg mi?
Miután Ádám és Éva elvesztette az élethez való jogot, útódokat hoztak a világra, fiakat és lányokat (1Mózes 5:4), akik összeházasodtak (1Mózes 4:17) és így fenntartották az emberi nemet. A teremtő utódlási törvénye szerint minden emberi lény, az első emberpár „képe” és „hasonlósága” (1Mózes 5:3) és ez magába foglalja a testalakot, a megnyilvánulási formát, az utódlási módot, mindent. Ez a „minden” azt a folyamatot is magába foglalja amely az öregséghez és a halálhoz vezet.
Mivel az első emberpár elveszítette az örök élethez való jogot, utódaiknak sem adhattak örök életet (Roma 5:17).

 

7. Mi a halál, van tudatos lét a halál után? Létezik-e megmentés a halálból?
Az első emberpár Isten földi teremtésművének a koronája volt. A teremtő, az emberi tudománynak eddig ismeretlen, csodállatos módon átalakította az élettelen föld porát, egy bonyolult hústesté, amit lélegzés által tett élővé (1Mózes 2:7), ezért az ember egy lélegző, élő lény, amelyben a légzés, a vérkeringés és az anyagcsere nélkülözhetetlen. Ha a légzés, a vérkeringés vagy az anyagcsere leáll az emberi hústestben, akkor az élet is megszűnik és egy élettelen hústesté, hullává válik, amely fokozatosan átváltozik a föld elemeivé (1Mózes 3:19). A halál tehát az élet ellentéte, amely véget vet minden tudatos emberi cselekedetnek. A Biblia szerint, nincs tudatos lét a halál után (Zsoltárok 115:17; 146:3,4; Prédikátor 9:6-12; Ezékiel 18:4). Istennek kedves lélek, vesd el azt a tanítást amely nyíltan vagy burkoltan azt tanítja amit a Sátán, hogy nem halunk meg, hanem tovább élünk (1Mózes 3:4). Jézus Urunk a halált, találóan egy álomhoz hasonlította (János 11:11-14) és tanúbizonyságot tett afelől, hogy lesz feltámadás és mindazok akik meg lesznek halva feltámadnak (János 5:28,29).
Aki bízik a teremtő Isten, Jehova szavában és ígéretében az elfogadja és hisz a feltámadás lehetőségében, még akkor is ha nem érti, hogyan fog ez megvalósulni, aki nem bízik a teremtő szavában és ígéretében az nem fogadja el és nem hisz a feltámadás lehetőségében, ez bizalmi kérdés, mert a teremtő tudja hogyan fog a feltámadás végbemenni, mi pedig nem tudjuk (Zsidók 11:1-3).
Égi atyánk, arról is gondoskodott, hogy jogi alapot szerezzen az örök élethez, mindazoknak akik elfogadják bölcs vezetését és egyeduralmát. Az „életet életért” törvény nevében (2Mózes 21:22,23) Isten feláldozta egyetlen nemzett fiát, Jézus Krisztust, mi érettünk, a mi bűneinkért, hogy visszaszerezze az engedelmes embereknek azt a jogot amit Ádám, az engedetlensége miatt elvesztett úgy számára, mint utódai számára is (Róma 5:6). Mindazok akik elfogadják Istennek ezt az elrendezését és hisznek benne, az Istennek megfelelő időben örök életet fognak kapni (János 3:16). Igen, el fog jönni az az idő, amikor a rettegett halál meg fog szűnni (Jelenések 21:4).

8. Hogyan fog ítéletet tartani az emberek felett az Isten?
"Feltámadnak az igazak és az igazságtalanok is." - írja a Bibliában (Apostolok Cselekedetei 24:15). Egy igaz keresztyénnek hinnie és vallania kell ezt. Viszont nem szabad félremagyarázni az igét, mint némelyek - akik azt tanítják, hogy Isten sohasem fog beleavatkozni az emberiség dolgaiba, vagy akik azt tanítják, hogy Isten annyira jó, hogy végül is minden ember örök kegyelmet és örök jólétet kap, vagy Isten annyira irgalmas, hogy a halottak feltámadásakor a gonoszoknak egy újabb lehetőséget kínál a megtérésre, és csak azután pusztítja el őket, ha ezt a lehetőséget is elmulasztják, vagy miután a gonoszok jól meg lesznek kínozva a pokolban, irgalmat és örök jólétet nyernek, vagy a gonoszok örökké fognak kínoztatni a pokol tavának tüzében.
A Biblia nagyon határozottan ír arról, hogy a cselekedeteik szerint, az igazak örök megjutalmazásra - tehát örök életre, az igazságtalanok pedig örök megbüntetésre - tehát örök pusztulásra (második halálra) támadnak fel (Máté 16:24-27; Jelenések 20:11-15). Sokan felteszik a kérdést, hogy ha a gonoszok úgyis meghalnak, akkor miért támadnak fel; nem lenne jobb, ha nem is támadnának fel? Valószínűleg, Isten azért támasztja fel a gonoszokat is, hogy a nyilvánosság előtt tartott ítélet minden kételyt eloszlasson afelől, hogy Isten örök időkre való, megmásíthatatlan és igaz ítéletet tartott (Máté 7:1,2; 12:36,37,41,42). Habár a Biblia írja, hogy Isten ítélete igaz lévén, kedvező lesz az igazak számára és kedvezőtlen az igazságtalanok számára (Sofoniás 1:2-18; Ézsaiás 13:9-13; Ámos 5:4-20; Malakiás 4:1-4), némelyek az "ítélet" alatt nem egy ügy kivizsgálását és az érintettre nézve egy kedvező vagy kedvezőtlen határozat kihirdetését értik, hanem egy esélyt, egy lehetőséget az igazságtalanok számára, hogy megbékéljenek vele.
Sehol sem írja, hogy Isten a feltámadás után egy újabb lehetőséget kínál a bűnösöknek, hanem ítéletet mond felettük. Azok, akik a mózesi törvény nélkül voltak, a lelkiismeret törvénye szerint lesznek igazaknak vagy igazságtalanoknak ítélve, azok akik a mózesi törvény alatt voltak, e törvénnyel összhangban lesznek igazaknak vagy igazságtalanoknak ítélve és azok akik a Krisztus kegyelemi evangéliuma alatt voltak e szerint lesznek igazaknak vagy igazságtalanoknak ítélve (Róma 2:1-16). 
Egy második kegyelem vagy lehetőség nincs, tehát nagyon kell figyelnünk, mit tanítunk és őrizkedjünk azoktól a cselekedetektől, amelyek a következő ítélet kimondáshoz vezethetnek: Vétkesnek találtatott a következő bűnök miatt …! Nincs joga ahhoz, hogy Isten királyságának örököse legyen (1Korintus 6:9,10; Jelenések 22:14,15)!
Igazságos lenne Isten részéről, hogy az igazságtalan személyeket egy szó szerint örökké égő, tüzes tóban kínozza? Isten szava szerint a bűn zsoldja a halál (Róma 6:23), a halál pedig az élet megszűnését, nem pedig a folytatását jelenti (Prédikátor 9: 5-12; Zsoltárok 115:17; 146:3,4; Ésaiás 8:19; 38:18,19; János 11:11-14). Mint bibliai szókép, a "pokol" vagyis a "tüzes tó" a teljes megsemmisülést, a második, örökké tartó halált jelképezi (Jelenések 20:14). A Biblia szerint Isten távolról sem egy elvtelenül megbocsátó, vagy elvtelenül szigorú, kegyetlen lény, ezért őrizkednünk kell mindazoktól a tanításoktól melyek akár nyíltan, akár burkoltan, e két végletet mutatják be Isten állítólagos ítéleteként. E két véglet támogatói, fel vannak kérve Isten szava által, hogy ne tegyenek egy hamis tanúbizonyságot Istenről, mert életükbe kerülhet az utolsó ítéletkor (2Mózes 23:1,2; Máté 7:13,14; 2Péter 3:16). Isten jövöbeli ítélete igazságos lesz (Apostolok Cselekedetei 17:30,31 ; Róma 2:11,12). Istennek kedves lélek, ha ma hallod Isten megtérésre intő szavát, ne keményítsd meg szíved, hanem fogadd el!


9. Mi Isten terve a Földel és az Istenfélő emberiséggel kapcsolatban?
Isten eredeti terve a Földel és az emberiséggel kapcsolatban jól megfigyelhető az 1Mózes 1:28-ban. Az 1Mózes 3:22-ből az is kiderül, hogy Isten örök életet akart bíztosítani az emberiségnek, és habár szándékát kénytelen volt felfüggeszteni egy bizonyos időre, nem mondott le arról, hogy örök életet adjon mindazoknak a teremtményeinek akik szeretik őt, engedelmeskednek neki és elismerik jogos egyeduralmát (János 3:16).
Jehova Isten megígérte, hogy újjáteremt mindent (Jelenések 21:5) és úgy az égben mint a földön az igazság fog lakozni (2Péter 3:13). Sem az ég, sem maga a földgömb nem fog elpusztulni (Zsoltárok 115:16; Prédikátor 1:4), de mint a vízözönkor volt, a jövőben is rettenetes ítéletnap vár az emberiségre, amikor hatalmas természeti erők által, Isten, a fia, Jézus Krisztus által, teljesen megtísztítja a levegőt és a föld felszínét minden szennytől és minden embertől aki Isten és kinevezett királya ellen van (Máté 24:21-30; 2Péter 3:5-12; Jelenések 19:11-21).
Miután Isten eltávolítja a gonoszokat a földről és a Sátánt is tömlöcbe veti, hogy ne tudjon befolyásolni senkit (Jelenések 20:1-3), átadja a föld feletti uralmat Jézus Krisztusnak, aki Isten által kiválasztott (Máté 20:20-23, Máté 24:24) földi társörököseivel együtt (Jelenések 14:1-5) uralkodni fog a föld felett ezer esztendeig (Jelenések 20:4-6), mindazokon az engedelmes embereken akik átvészelték a nagy nyomoruságot (Jelenés 7:9-17) és Armaggedon csatáját (Jelenések 16:13,14), Isten ítéletnapját (Jelenések 19:17-21).
A nagy nyomorúság útán Isten királysága (uralma) - Isten kinevezett kormánya: Jézus Krisztus és társörökösei kormányzata alatt csodállatos dolgokat fog megvalósítani a földön:
1. Nemzetközi békét, megértést és együttélést, a viszályok és háborúk teljes felszámolásával (Zsoltárok 72:7,8; Mikeás 4:1-5; Zsoltárok 46:9,10).
2. Nemzetközi biztonságot és boldogságot igazságszolgáltatás által, a fizikai és gazdasági elnyomás teljes felszámolásával (Zsoltárok 37:9-11; Ézsaiás 65:20-23; Jelenések 7:15-17).
3. A természeti katasztrófák és az édenkerti átok felszámolása által bőséges termés biztosítását világszerte (Malakiás 3:10,11; Jelenések 22:3; Zsoltárok 72:16)
4. Ökológiai harmóniát az emberek, állatok és a természet között (Ézsaiás 11:6-9; 65:25).
5. A betegségek és az öregedési folyamatok felszámolását, a halál megállítását (Ézsaiás 33:24; 35:4-10; 65:20,23) és az édenkerti életkörülmények visszaállítását a földön (Ézsaiás 35:1,2,7; 43:19,20).
Az ezerév végén, paradicsomi körülmények között fog élni minden ember a földön, engedelmeskedve Jézus Krisztus kormányzatának, boldogan imádva és szolgálva Istent, a mindörökké áldott égi jó atyát. Jézus Krisztus ezeréves kormányzata alatt, Isten bebizonyította úgy az égben mint a földön, hogy a teremtények javát szolgálja, ha ők elfogadják jogos és szerető uralmát és csak a teremtőnek szolgálnak és engedelmeskednek mindörökké. Az ezerév végén Sátán ki lesz engedve tömlöcéből, hogy a vitakérdés lezáruljon. Mindazokat akiket a Sátán végső elkeseredésében akkor félrevezet, Isten jogos  és örökre megmásíthatatlan büntetése várja (Jelenések 20:7-10).
A vitakérdés lezárását az általános feltámadás fogja követni és az ítélet (Jelenések 20:11-15). Az ítélettétel után, a halál, mint utolsó ellenség, meg lessz semmisítve és minden hatalom visszaszáll Jehova Istenre (Jelenések 20:14; 1Korintus 15:24-28). Örök boldogság és örök élet van úgy az égben mint a földön (Jelenések 22:1-5).


10. Mi szükséges ahhoz, hogy Isten megmentésében részesüljünk?
Istennek kedves lélek, foglalj állás Isten mellett a vitakérdésben, mert nem lehet tudni mit hoz a holnap! Egyik létfontosságú lépés ahhoz, hogy Isten megmentésében részesülj az, hogy miután megismerted őt és fiát, az Úr Jézus Krisztust, és tudsz a vitakérdésről amelyet Sátán felvetett, foglalj állást drága és mindörökre áldott teremtőnk és atyánk, Jehova Isten mellett a vitakérdésben és engedelmeskedj fia és tanítványai által közölt parancsainak (Máté 7:21-27), melyek a következők:
1. Tarts bűnbocsánatot és add át teljes életedet Isten szolgálatára, alámerítkezvén vízben az Úr Jézus Krisztus nevében - ez a szellemtől való újjászületés (Máté 28:19,20; Cselekedetek 2:37-42 - János 1:12,13; 3:3-5 ).
2. Teremd meg a szent szellem gyümölcseit (Galata 5:16-26; Filippi 1:9-11), keress Isten szavához hű keresztyéneket, ápolj szoros hittestvéri kapcsolatot velük (Máté 12: 46-50; Galata 6:10; 1Péter 2:17) és cselekedd a jót mindenkivel (1Péter 2:15)
3. Tedd az első helyre Isten királyságának érdekeit az életedben és tegyél tanúbizonyságot Jehova Isten áldott és boldog királyságáról, melynek kijelölt királya Isten fia, Jézus Krisztus, ő az egyedüli reménység és kiút az emberiség számára a bűnből és a halálból (Máté 6:33,34; 24:14; 28:18-20).
4. Imádkozz szüntelen Isten királyságáért, áld és magasztald szent nevét, cselekedd szüntelen az ő szent akaratát, hívd segítségül őt a kisértések és a próbák idején (Máté 6:9-13; Lukács 18:1-8).
5. Tartsd tiszteletben Isten szavát (1Korintus 4:6; Jelenések 22:18,19) és gyülekezési elrendezését (Máté 23:8-11; 1Korintus 12:13-27; Cselekedetek 14:23).
6. Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy elkerüld a bűnt, ezért őrizkedj:
- a hamis vallásos elemektől és megnyilvánulásoktól (Máté 7:15-20), amelyek általában nagyon népszerűek (Máté 7:13,14)
- az anyagiasságtól és az aggodalmasságtól (Máté 6:19-34)
- a szpiritizmustól és annak minden burkolt formájától, ami mögött az ördög és démonai állnak (5Mózes 18:10-12; Cselekedetek 19:18,19)
- a faji, nemzeti, nyelvi és társadalmi büszkeségtől, előítélettől és megkülömböztető viselkedéstől, mert Isten nem részrehajló és mindenkit elfogad aki tiszta szívü és őt akarja szolgálni (Cselekedetek 10:34,35; Jakab 2:1-9)
- a politikai vitáktól, hiszen tudjuk, hogy Isten királysága az egyetlen megoldás a földünk összes gondjaira és mindezeknek véget vet (János 6:15; Dániel 2:44)
- a háborúban vagy más megtorló intézkedésekben való részvételben (Máté 5:21-24,38-48)
- a világias, bűnös hajlamoktól és vágyaktól, elkerülve mindazoknak a személyeknek a barátságát akik bűnös hajlamaik és vágyaik szerint élnek, nem pedig Isten akarata szerint élnek (1Korintus 6:9-20; Galata 5:19-21; Efézus 5:1-21)
7. Ne engedd, hogy üldözés vagy ellenállás által a Sátán legyőzzön (Máté 10:34-39; 1Péter 5:8,9). Tarts ki mindvégig Jehova Isten mindörökké áldott uralma mellett a vitakérdésben (Máté 24:8-13)!

 

Olvasd naponta a Bibliát és imádkozzál, hogy meg tudjad érteni és betartani!