Színek szépsége vers

 Színek szépsége 

Ember, a színekben ne láss nemzeteket,

Mely szívedben szítná a vad gyűlöletet.

Lásd bennük a természet gyönyörű szépségét,

Mely hangtalan hírdeti a nagy Teremtőjét.

Nézd a zöld szőnyegét a kies mezőknek,

A virágok színpompában miként díszelegnek:

Zöld alapon fehér, piros, kék és sárga,

Mondhatné-e bárki, hogy eggyütt nem találna?

De ha zászlórudra kerülnek e színek,

Mint elszigetelő nemzeti jelképek,

Sokaknak szívében gyűlölet szikrázik

S az ártatlan színekre ostobán haragszik.

Ne gyűlöld hát a színt ha látod lengeni,

Vagy ha valakinek tetszik azt felvenni,

Mert ez a természet ruhájának dísze

És a Teremtőt érdemli a dícséret érte.

Ember, tanuld meg hát felismerni Istent,

Ki ily csodásan megteremtett mindent.

Szeresd Őt valóban, gyönyörködjél benne

Ki a földet színpompával így felöltöztette.

Máté József, Kolozsvár