Bibliai nézőpont az emberről: a testről, szellemről, lélekről (4)
IV. Második századi keresztyén vélemények
Szövegkritikai tudnivalók:
Írások amelyek tárgyalják az ember halál utáni állapotát
Az ugynevezett "evangéliumi keresztének" között is terjed az a nézet, hogy az ember halál utáni állapota nem tudatos és a pokol sem egy örök kínzásnak a helye, hanem a bűnösök teljes elpusztításának a helye. Ez igaz. Viszont bizonyos "evangéliumi keresztyén" írók azt hiszik, hogy mielött a bűnösök meg lennének semmisítve örökre, lesz egy korlátozott időszak amelyben meg fogják kínozni őket a bűneik miatt és csupán azután fogják őket örökre elpusztítani. Ez ellentmond Isten jellemének, hiszen írva van: "a bűn zsoldja a halál" 1Korintus és ez azért van mivel Isten maga mondta "Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában" Ezékiel 18:32. Ezek szerint a bűnösök elpuszttítása a gyors halál, de mielőtt ezek elpusztulnának, ítéletre fognak feltámasztatni és szembesíteni fogják őket minden bűnükkel éspedig a nyilvánosság előtt. Ekkor pedig nagy sírás, rívás és fogak csikorgatása lesz, a nagy sajnálkozásuk miatt, tudván azt, hogy mi mindent veszítettek el, a dicső és örök életet.
Edward William Fudge: Az emésztő tüz: A végső büntetés doktrínájáról végzett bibliai és történelmi tanulmány
http://www.amazon.com/Fire-That-Consumes-Historical-Punishment/dp/0595143423#reader
Edward William Fudge: A pokolról alkotott két vélemény: egy bibliai & teológiai párbeszéd
http://www.amazon.com/Two-Views-Hell-Biblical-Theological/dp/0830822550/ref=pd_bxgy_b_text_b
William Crockett: Négy vélemény a pokolról
http://www.amazon.com/Four-Views-Hell-William-Crockett/dp/0310212685/ref=pd_bxgy_b_text_c
William Robert West: FELTÉTLEN HALHATATLANSÁG VAGY A HALOTTAK FELTÁMADÁSA
"A bűn bére a halál" vagy "Örök élet a pokolban levő kínnal"? A halhatatlan lélek és a pokol dogmája. Amit a Biblia nem mond a pokolrol
http://www.amazon.com/Unconditional-Immortality-William-Robert-West/dp/0741446200/ref=sr_11_1?ie=UTF8&qid=1207413814&sr=11-1%0D
Le Roy Edwin Froom: A mi atyáink kondicionalista hite: Az ember természete és végzete fölötti korok konfliktusa
Konditionalizmus = feltételhez szabott üdvözülés, mely azt valja, hogy egyetlen ember sem születik bele a halhatatlanságba, tehát egyetlen ember sem születik halhatatlannak, hanem az örök élet elnyerése az Istenhez való engedelmességhez van kötve
http://www.amazon.com/conditionalist-faith-our-fathers-conflict/dp/B0007EMELW
James Kenneth Brandyberry: Fontos elfelejtett történelem - A kondicionalizmussal szembeni ellenkezés gyökerei
http://www.abc-coggc.org/jrad/volume3/issue4/jrad_v3.4_art4.htm
Razmond Franz: Mi van a halhatatlansággal és a halál állapottal?
http://www.commentarypress.net/cpn-essays/English/9C1362F7-39C3-458D-BAB0-72AF78B71B98.html
Azoknak akik ismerik a román nyelvet:
Zakariás Bika: Levelek címzett nélkül
Zakariás Bika: NemZsidókhoz írt levél
http://www.kerigma.ro/carti.php?listautor=Zaharia%20Bica
Itt egy jó anyag evel kapcsolatban, le lehet tölteni:
William Robert West: FELTÉTLEN HALHATATLANSÁG VAGY A HALOTTAK FELTÁMADÁSA
"A bűn bére a halál" vagy "Örök élet a pokolban levő kínnal"? A halhatatlan lélek és a pokol dogmája. Amit a Biblia nem mond a pokolrol
http://robertwr.com/
http://www.auss.info/auss_publication_file.php?pub_id=408&journal=1&type=pdf
Mátyás Biró Dévay 1500-1545: Disputatio de statu in quo sint beatorum animae, post hanc vitam, ante ultimum judicii diem (National Library of Vienna, Marburg, Gottingen, de Magyarországon is megtalálható).
A lélek szó összes használata a Bibliában:
Íme egy lista hányszor jelenik meg a lélek azaz a "nephesh" szó a Bibliában. Ha átolvassuk figyelemmel látható, hogy csupan keves szövegben lehet spiritualizálni, az ugynevezett tulvilágra (pl. Lukács 16:19-31 - de ez a szövegrész második századi betoldás), ahol mégis igy van (pl. Jelenések 6:9-11) ott szimbolikus, azaz képletes az értelme, a számbeli, tulnyomó, legtöbb eset a mai világra és életre vonatkozik. A Biblia sehol es soha nem mondja ki nyiltan hogy a lélek halhatatlan, viszont azt nyiltan kimondja, hogy halandó.
1Mózes: 1:21,30; 2:7,19; 9:4,5,10,12,15,16; 12:13; 17:14; 19:17,19,20; 27:4,19,25,31; 32:30; 34:3,8; 35:18; 37:21; 42:21; 44:30; 49:6; 2Mózes: 4:19; 12:15,16,19; 15:9; 21:23,30; 23:9; 30:12; 31:14; 3Mózes 2:8; 4:2,27; 5:1,2,4,15,17; 6:2; 7:18,20,21,25,27; 11:10,46; 17:10; 17:11,12,14,15; 19:8,28; 20:6; 21:1,11; 22:3,4,6,11; 23:29,30; 24:17,18; 26:11,16,30; 4Mózes 5:2,6; 6:6,11; 9:6,7,10,13;11:6;15:27,28,30,31; 19:11,13,20,22; 21:4,5; 23:10; 30:2,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13; 31:19,28; 35:11,15,30,31; 5Mózes 4:9,29; 6:5; 10;12; 11:13,18; 12:15,20,21,23; 13:3,6; 14:26; 18:6; 19:6,11,21; 21:14; 22:26; 23:24; 24:6,7,15; 26:16; 27:25; 28:65; 30:2,6,10; Józsúé 10:28,30,32,25,37,39; 11:11; 20:3,9; 22:5; Bírák 5:21; 9:17; 10:16; 12:3; 16:16,30; 18:25; Rúth 4:15; 1Sámuel 1:10,15,26; 2:16,33,35; 17:55; 18:1,3; 19:5,11; 20:1,3,4,17; 22:2,22,23; 23:20; 24:11; 25:26,29; 26:21,24; 28:9,21; 30:6; 2Sámuel 1:9; 3:21; 4:8,9; 5:8; 11:11; 13:39; 14:7,14,19; 16:11; 17:8; 18:13; 19:5; 1Királyok 1:12,29; 2:4,23; 3:11; 8:48; 11:37; 17:21,22; 19:2,3,4,10,14; 20:31,32,39,42; 2Királyok 1:13,14; 2:2,4,6; 4:27,30; 7:7; 9:15; 10:24; 23:3,25; 1Krónika 22:19; 28:9; 2Krónika 1:11, 6:38; 15:12; 34:31; Eszter 4:13; 7:3,7; 9:31; Jób 2:4,6; 3:20; 6:7,11; 7:11,15; 9:21; 10:1; 11:20; 12:10; 13:14; 14:22; 16:4; 18:4; 19:2; 21:25; 23:12; 24:12; 27:2; 27:8; 30:16,25; 31:30,39; 32:2; 33:18, 20,22,28,30; 36:14; 41:21; Zsoltárok 3:2; 6:3,4; 7:2,5; 10:3; 11:1,5; 13:2; 16:10; 17:9,13; 19:7; 20:20,29; 23:3; 24:4; 25:1,13,20; 26:9; 27:12; 30:3; 31:7,9,13; 33:19,20; 34:2,22; 35:3,4,7,9,12,13,17,25; 38:12; 40:14; 41:2,4; 42:1,2,4,5,6,11; 43:5; 44;25; 49:8,15,18,19; 54:3,4; 55:18; 56:6,13; 54:3,4; 55:18; 56:6,13; 57:1,4,6; 59:3; 62:1,5; 63:1,5,8,9; 66:9,16; 69:1,10,18; 70:2; 71:10,13,23; 72:14; 74:19; 77:2; 78:18,50; 84:2; 86:2,4,13,14; 88:3,14; 89:48; 94:17,19,21; 103:1,2,22; 104:1,35; 105:18,22; 106:15; 107:5,9,18,26; 109:20,31; 116:4,7,8; 119:20,25,28, 81,109,129,167,175; 120:2,6; 121:7; 123:4; 124:4,5,7; 130:5,6; 131:2; 138:3; 139:14; 141:8; 142:4,7; 143:3,6,8,11,12; 146:1; Példabeszédek 1:19; 2:10; 3:22; 6:16,26,30,32; 7:23; 8:36; 10:3; 11:17,25; 12:10; 13:2,3,4,8,19,25; 14:10; 15:32; 16:17,24,26; 18:7; 19:2,8,15,16; 20:2; 21:10,23; 22:5,23,25; 23:7,14; 24:12,14; 25:13,25; 27:7,9; 28:17,25; 29:10,17,24; 31:6; Prédikátor 2:24; 4:8; 6:2,3,7,9; 7:28; Énekek Éneke 1:7; 3:1,2,3,4; 5:6; 12; Ésaiás 1:14; 3:9; 3:20; 5:14, 10:18; 15:4; 19:10; 26:8;9; 29:8; 32:6; 38:15,17; 42:1; 43:4; 44:20; 46:2; 47:14; 49:7; 51:23; 53:10,11,12; 55:2,3; 58:3,5,10,11; 61:10; 66:3, Jeremiás: 2:24; 3:11; 4:10,19,30,31; 5:9,29; 6:8; 9:9; 11:21; 12:7; 13:17; 14:19; 15:1,9; 18:20; 19:7,9; 20:13; 21:7,9; 22:25,27; 31:12,14,25; 32:41; 34:16,20,21; 38:2,16,17,20; 39:18; 40:14,15; 43:6; 44:30; 45:5; 46:26; 49:37; 50:19; 51:6,14; 51:45; Jeremiás Siralmai 1:11,16,19; 2:12,19; 3:17,20,24,25,51,58; 5:9; Ezékiel 3:19,21; 4:14; 14:14,20; 16:5; 18:4,20,27; 25:25; 23:17,18,22,28; 24:25; 25:6,15; 27:31; 32:10; 33:5,6,9; 36:5; 47:9; Osea 4:8; 9:4, Ámos 2:14,15; 6:8, Jónás 1:14; 2:5,7; 4:3,8; Mikeás 6:7; 7:3; Habakuk 2:4,5,10; Zakariás 11:8; Máté 2:20; 6:25; 10:28,39; 12:18; 16:25,26; 20:28; 22:37; 26:38; Márk 3:4; 8:35,36,37; 10:45; 12:30; 14:34; Lukács 1:46; 2:35; 6:9; 9:24; 10:27; 12:19,20,23; 14:26; 17:33; János 10:11,15,17; 12:25,27; 13:37,38; 15:13; Cselekedetek 2:27,43; 3:23; 4:32; 20:10,24; 27:22; Róma 2:9; 11:3; 13:1; 16:4; 1Korinthus 15:45; 2Korinthus 1:23; Filippi 1:27; 2:2,19,30; 1Thessalónika 5:23; Zsidókhoz 4:12; 6:19; 10:38,39; Jakab 5:20; 1Péter 2:11; 2Péter 2:8; 1János 3:16; 3János 2; Jelenések 16:3; 18:14.
Továbbá: „lelked”: Példabeszédek 19:18; 23:2; "lekű" Ésaiás 56:11; "lelked" Ésaiás 58:10; "lelkük" Jeremiás 44:14; "lelke" Ezékiel 16:27, „lelketek”: Ezékiel 24:21.
Bibliaversek ahol a "lélek" többes számban jelenik meg "lelkek": 1Mózes 1:20,24; 9:5, 12:5; 14:21; 23:8; 36:6; 46:15,18,22,25,26,27; 2Mózes 1:5; 12:4; 16:16; 30:15,16; 3Mózes 11:43,44; 16:29,31; 17:11; 18:29; 20:25; 23:27,32; 26:15,43; 27:2, 4Mózes 16:38; 19:18; 29:7; 31:35,40,46,50; 5Mózes 4:15; 10:22; Józsúé 2:13,14; 9:24; 23:11,14; Bírák 5:18; 2Sámuel 23:17; 2Királyok 12:4; 1Krónika 5:21; 11:19; Eszter 8:11; 9:16; Jób 16:4; Zsoltárok 72:13; 97:10; Példabeszédek 1:18; 11:30; 14:25; Jeremiás 2:34; 6:16; 17:21; 26:19; 37:9; 42:20; 44:7; 48:6; 52:29,30; Ezékiel 7:19; 13:18,19,20; 17:17; 18:4; 22:27; 27:13; Máté 6:25; 11:29; Lukács 12:22; 21:19; János 10:24; Cselekedetek 2:41; 7:14, 14:2,22; 15:24,26; 27:10,37; 2Korintus 12:15; 1Thessalónika 2:8; 5:14; Zsidókhoz 12:3, 13:17; Jakab 1:21; 1Péter 1:9,22,25; 3:20; 4:19; 2Péter 2:14; 1János 3:16; Jelenések 6:9; 8:9; 12:11; 18:13; 20:4.
Bibliaversek ahol a "sheol" és "hádesz" (sír, halottak lakóhelye) szó előfordul:
1Mózes 37:35; 42:38; 44:29,31; 4Mózes 16:30,33; 5Mózes 32:22; 1Sámuel 2:6; 2Sámuel 22:6; 1Királyok 2:6,9; Jób 7:9; 11:8; 14:13; 17:13,16; 21:13; 24:19; 26:6; Zsoltárok 6:5; 9:17; 16:10; 18:5, 30:3; 31:17, 49:14,15; 55:15; 86:13; 88:3; 89:48; 116:3; 139:8; 141:7; Példabeszédek 1:12; 5:5; 7:27; 9:18; 15:11,24; 23:14; 27:20; 30:16; Prédikátor 9:10; Énekek Éneke 8:6; Ésaiás 5:14; 7: 11; 14:9,11,15; 28:15,18; 38:10,18; 57:9; Ezékiel 31:15,16,17; 32:21,27; Hóseás 13:14,15; Ámos 9:2; Jónás 2:2; Habakuk 2:5, Máté 11:23; 16:18; Lukács 10:15, 16:23 (korai betoldás); Cselekedetek 2:27,31; Jelenések 1:18; 6:8; 20:13,14.
Milyen állapotban vannak a halottak a Sheolban (Hádeszben), azaz a Halottak hazájában?
A Biblia szerint a halottak állapota: az alváshoz hasonló tudat nélküli jelenség, ezt megerősíti úgy az Ó Szövetség mint az Új Szövetség (Dániel 12:2, János 3:13, János 11:11-14). Amikor a működő hústest a benne lévő élő lélekkel meghal (kialszik), az éltető szellem visszatér Istenhez (beleértve a gonosz emberek szellemét is, tehát a szellem nem az ugynevezett "pokolba" megy), hogy bíztosítva legyen minden meghalt ember feltámadásának a lehetősége:
Zsoltárok 146:4 Kimegyen a szelleme (ruach); visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
Prédikátor 12:9 És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem (ruach) pedig megtérne Istenhez (és nem a pokolba), a ki adta volt azt.
A Biblia szerint a halottak a Sheolban, a Halottak hazájában vannak. Ez egy fizikai állapot. Létezhet-e egy tudat nélküli Halottak hazája? Létezhet! Miért ne? Nézzük a robotokat : - ). Ha bekapcsoljuk őket "élnek", ha kikapcsoljuk őket "meghalnak". Mindkét formában léteznek. Ha széjjelszedjük őket, akkor is léteznek : - )
http://mediq.blog.hu/tags/robot
Isten megígérte a feltámadást. Hogy fel tudj támadni, létezned kell valahól, ha nem is élsz tudatosan. Ezek szerint, a testünkben kell legyen információs tárolóhely, ahol minden információnk tárolva van és amely megmarad miután az agyunk kikapcsol és a testünk felbomlik. Tehát, lényegében nem veszünk el teljesen : - )
"És ha teljesen elégünk, nem semmisül meg az információ?" A fizikában nincs olyan hogy "semmisül" és "semmi". Az anyag tulajdonképpen nem semmisül meg az elégésnél, csupán átváltozik. Ha az információ tárolva lehet szilárd anyagban, miért ne lehetne nemszilárd anyagban is tárolni? Ha teljesen is megégnénk, az információ megmaradhatna abban a fizikai állapotban, amelyben felbomlott a testünk az égésnél. Információt küldhetsz egyik anyagból a másikba, és nem szükséges a szilárd anyag közvetítése. Pl. a mobiltelefonban írott vagy kimondott szavakat egy bizonyos ideig tárolja az éter (nemszilárd anyag), amig áthaladnak a rendeltetési helyig, ... vagy gondoljunk akár a viszhangra. Tehát a feltámadás létezhet azoknál is akik porrá égtek. Bonyolult folyamat emberi szemmel nézve, de azt hiszem a Teremtőnél gyerekjáték.
A Biblia nem támogatja azt, hogy a halottak a tudatuknál lennének, viszont a második halálig nem beszélhetünk máris a halottak teljes megsemmisüléséről. Inkább azt, hogy a halottak egy bizonyos fizikai állapotban léteznek, persze öntudatlanok. Jegyezzük meg jól, hogy a fizikában nincs "semmi". Az, hogy az Isten az ex nihilo- ból teremt - a semmiből - nincs is a Bibliában, hanem az apokrifoknak nevezett könyvekben (v.ö. Zsidókhoz 11:3). Ha a halálunk után a megsemmisülés teljes lenne, nem létezhetne feltámadás sem. Hogy fel tudjunk támadni, léteznünk kell valahól, valamilyen formában, persze öntudatlanul a halálalvásban.
Mózes:3:19
"Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míg len visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te és ismét porrá leszel."
Tehát, a "Sheol"-nak léteznie kell, a porban, mint fizikai állapot. Jegyezzük meg jól, hogy ez egy fizikai állapot. Nem kell lefúrni a mélybe utána : - )
A Biblia világos üzenete ez: A halottak öntudatlan állapotban vannak alkotó elemekre lebomolva a föld porában és várnak a feltámadásra. Ez az amit a Biblia üzenete világosan közöl a halottakról. A Biblia írói nem tanítják az örök kínzás tanát, sem a lélek halhatatlanságának a tanát. Viszont egy szélsőség más szélsőséget szülhet. Első sorban a feltámadásban kétkedők feltételezik, hogy ha valaki elég, akkor lehetetlen a feltámadás, mivel nincs miből feltámadni. Ennek az okoskodásnak az eredménye az lett, hogy bizonyos személyek ráharaptak a csalira és bedöltek a "lehetetlen" storynak és úgy érveltek, Pál apostol szavait félreértve, hogy az Isten nem az elhunyt személyt támasztja fel, henem ennek tőkéletes hasonmását teremti meg. Viszont ez már nem nézhető feltámadásnak. Engem nem vigasztalhat az a tudat, hogy valaki tőkéletesen fog hasonlítani rám. Nekem az az érdekem, hogy én támadjak fel, nem másvalaki akire aztán ráfogják, hogy én lennék, noha nem vagyok. Ha nem én támadok fel, egyáltalán nem érdekel egy pszeudó-feltámadás. Köszönöm szépen! Olyan feltámadásra nincs szükségem, hogy másvalaki áljon elő, az én nevemben. Tehát az sem logikus amit mondanak. Mondtam egy ilyen hitű prédikátornak, hogy mi a baj avval amit ők vallanak, de erre rámfogta, hogy amit én hiszek az nem más mint a lélekvándorlás. Pedig nem az, egyáltalán nem lehet ráfogni a halottak tudat nélküli Sheolbeli létére, állapotára, hogy felérne a lélekvándorlásba vetett filózófiával. Ha a halottak nincsenek tudatuknál, hogyan vándorolhatna a lekük??? Nevetséges ellenérv :-) Hiszen a halottak nem élnek, hanem szétbontva, tudat nélkül léteznek abban a fizikai állapotban amit a Biblia Sheolnak nevez. Létezni, még nem jelenti azt, hogy élni is. Pl. egy kihalt fa létezhet sokáig, de nem jelenti azt hogy életben van. Igy van ez a meghalt emberrel is. A halott ember, a lebomlott elemeiben tőkéletesen tárolt információval létezik ugyan egy bizonyos tudat nélküli formában, de ettől még nem eleven, tehát nem él. Szó sincs lélekvándorlásról vagy lélek halhatatlanságról.
Az első halál utáni teljes megsemmisülés tana aláássa a feltámadást. Ha semmi sem létezik, nincs mi feltámadjon. Egy tőkéletes hasonmás teremtését, semmi esetre sem lehet feltámadásnak nézi. Kell legyen egy információs magbázis, azaz adatbázis amiből támadj fel. Ez a mag bennünk van és ha porrá égünk akkor is megmarad, Istennél, az ő gondviselése alatt. Csupán a második halál tudja teljesen elpusztítani ezt a magot, adatbázist. Ha figyelembe veszük ezt a lényeges külömbséget, akkor megerősődhet a hitünk. Pál apostol is ezt tanítja. Ő sem valja az első halál utáni teljes megsemmisülés tanát. Testünket egy olyan maghoz hasonlítja amely elrothad, de belőle egy új és rodhadatlan test támad majd fel. Mint keresztyének, a feltámadáskor, nem egy régi, beteg és tőkéletlen testben támadunk fel, hanem egy meggyógyult, tökéletes szellemi testé alakult testben. Valóban, bizonyos szemszögből nem ugyanaz a régi, beteg test jelenik meg, de ettől még ugyanaz a test, ugyanaz a személy támad fel, aki meghal. A feltámadásnál, a régi test átváltozik. Tehát, ha átváltozik, akkor a régi test támad fel, de átváltozott formában. Ez pedig teljesen ellent mond azoknak akik azt hiszik, hogy haláluk után teljesen megsemmisülnek.
1Korintus 15:
35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
44. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
45. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48. A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
De nem mondja a Bilia, hogy az emberek tudatosan élnek, a Lukács 16:19-31 versei szerint?
A Bibliát és a korai forrásokat kutatva nem lehet nem eszrevenni, hogy ott valami nem stimmel.
A matektanárnöm is észerevette a hibát az egyik egyenletben. Sokat kinlódott, de rájött, hogy tévedés volt egy egyenletben. Ettől még nem vontuk kétségbe a teljes matekkönyvet. Nekem van egy térképem ahol egy utca nincs jól feltüntetve. De azért még nem vontam kétségbe a teljes térképet. Mi lett volna ha a matektanárnő úgy hagyja a hibát és én jóváhagyom a téves utcamutatást a térképen? Így van ez avval a betoldással is. Kilóg a sorból. A Biblia nem taníthat két homlokegyenesen ellentétes dolgot. Az Úr Jézus sem mondatta, hogy:
Senki sem ment fel a mennyekbe (a senkibe tartozik Ábrahám is :-)) János 3:13
hogy aztán meggondolja magát:
Hát biza Ábrahámról elfelejtkeztem :-)
A Lukács 16:19-31 egy korai betoldás
A Lukács 16:19-31 egy korai betoldás, mivel ellentmond a Biblia azon belső kijelentéseinek, melyek Ábrahám valódi állapotáról tanúskodnak. Két ellentétes értékű tanúbizonyságot pedig képtelenség elfogadni józan ésszel:
Prédikátor 9:6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!
10. A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.
11. Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
12. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.
Ésaiás 63:16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Yhwh, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
János 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
Zsidókhoz 11:39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
A Lukács 16:19 - az eddig legrégibbnek tartott Lukács Evangéliumi szöveg - a P75-ös kézirat szerint, ez áll:
"Vala egy gazdag ember, névszerint Neves, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván"
Az ókori P75-ös görög nyelvű kézirat. Mint látható, a gazdag neve "Neves": "onomati Neves" azaz "névszerint Neves". A görögben nincs ilyen név.
Az ókori szahidiban (kopt azaz egyiptomi nyelvjárás), a gazdag ugyancsak meg van nevezve, a "névszerint Nineveh" formában. A P75-öshöz viszonyítva, egy kis eltéres van a névben, de a nevek hasonlítanak, tehát, mindkét névformának ugyanaz a közös forrása:
Szahidiban "Nineveh"
Görögben "Neves"
A P75-ös kézirat egy nagyon régi kézirat, feltehetőleg 175-225 között írodott:
http://en.wikipedia.org/wiki/Papyrus_75
A Szahidi fordítás a második század vége felé írodott:
http://en.wikipedia.org/wiki/Coptic_versions_of_the_Bible#Sahidic
A "Neves" elnevezés még megtalálható két "Minuscule"-nak nevezett kéziratban, széljegyzetben:
http://en.wikipedia.org/wiki/Minuscule_36
http://en.wikipedia.org/wiki/Minuscule_37
A kérdés az, hogyan került be, illetve miért került ki az "onomati Neves" (névszerint Neves) a későbbi kéziratokból?
Egy lehetséges válasz a következő:
A "Neves - Nineveh" szóalak egy héber név (Phineas) rossz átírása. Az átírás nem lett jó szemmel nézve, nemlévén héber hangzása és végül törölve lett.
"De pascha computus" egy olyan mű amely 242/3 körül íródott Afrikában vagy Rómában, és benne ez áll (rész. 17):
Omnibus peccatoribus a deo ignis est praeparatus, in cuius flamma uri ille Finaeus dives ab ipso dei filio est demonstratus (“Fire has been prepared by God for all sinners, in the flame of which, as was indicated by the Son of God himself, that rich man Phineas is burned”). Magyarúl: Tűz van készítettve Istentől minden bűnösnek, amely lángban, amint azt Isten Fia saját maga jelezte, az a gazdag ember Fineás ég.
Hasonló hagyomány van leírva különböző tizenegy névtelen írásban, melyeket Priscilliánusnak tulajdítanak (IV század), aki egy gonosztikus szektát vezetett dél Spanyolországban. Érdekes módon Tertulliánusz (II - III század) Lázárt "Eleázár"-nak nevezi. Ezekből az idézetekből rekonstruálni lehet a történetbeli neveket: Eleázár és Fineás. Mindez arra enged következtetni, hogy a Lukácsból való történet egy zsidó apokrif írás lehetett. Érdekes módon a legkorábbi idézetek (katenák) két gnosztikustól (Markion és Alexandriai Kelemen) és egy montanistától (Tertullián) vannak.
Egy másik eltérés is létezik a Lukács 16:19-ben: "És monda ismét egy példázatot:"
Az V-dik századból való Codex Bezae Cantabrigensis (D) valamint a III-IV-dik századból való (de írott anyaga II század előtti) Codex Curetonianus szerint a Lukács 16:19-ben ez áll:
"Εἶπεν [monda] δέ [És] καὶ [ismét] ἑτέραν [egy másik] παραβολὴν [példázatot]: Ανθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος
19. És monda ismét egy példázatot: Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
Miért szerepel ez a történet "példázatként"?
Egy lehetséges válasz a következő:
Valamikor a korai időkben "És monda ismét egy példázatot:" egy valódi versrész lehetett a Lukács 16:19-ben, ami arra mutat, hogy ezt követve, egy valódi példázat is lehetett, ami később törölve lett és helyébe egy új anyag került. Ezt a valódi példázatot helyettesítették a Lázáros példázattal, de elfelejtették törölni az alábbi részt "És monda ismét egy példázatot:". Később törölték az "árulkodó" részt is.
↑ Codex Bezae Cantabrigensis (D), V sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 691; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 109
↑ Codex Curetonianus Syriacus (syc), III/IV sz. - lásd Nestle-Aland Novum Testamentum Graece, ed. 27 p. 214, 65, 66; The Text of the New Testament (Kurt Aland, Barbara Aland) p. 193
A lator
A lator nem volt már aznap a paradicsomban : - )
Lukács 23:43 - a lator még aznap az Úr Jézussal volt a paradicsomban? Nem, mivel Jézus aznap MÉG nem ment a menybe, a földön pedig nem volt akkor paradicsom. Ez világos mint a kék ég és nem lehet nyelvtani mismásokkal kijátszani az értelmét. A K. utáni 9-ik századig nem használtak pontot és vesszőt, tehát a vesszőt a megfelelő helyre kell tenni. A Curetoniánus, a Sahidi, a MN 254 és egyéb idézetekben a szavak sorrendje más, a vers körülbelül így adható vissza:
"Bizony mondom ma néked, velem leszel a paradicsomban."
János 20:17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Édesapámhoz; hanem menj az én testvéreimhez és mondd nékik: Felmegyek az én Apámhoz és a ti Apátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
A János 11:25-26 szerint, aki hisz Jézusban, nem hal meg soha. Mikor? Már most vagy egy bizonyos jövőben?
Lássuk a tágabb szöveget:
"25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, élni fog (a feltámadáskor);
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal (az Úr Jézus második eljövetelekori időről van szó itt). Hiszed-é ezt?"
Nem tudjuk miért Károli a 25-beli versben nem fordította le jól a görög ígét, melynek jelentése nem él, hanem élni fog.
Mindkét versben az elragadtatási időre mondja, amikor eljön Jézus Urunk és összegyüjti az ő híveit:
Máté 24:30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Kinek prédikált az Úr Jézus az 1Péter 3:18 görög szövege szerint? És mikor?
1Péter 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan hús szerint (így van az ógörögben!!!), de megeleveníttetvén szellem szerint;
19. A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő szellemeknek is prédikált,
20. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
Péter apostol szerint, mikor prédikált az Úr Jézus "a tömlöcben lévő szellemeknek"? Péter apostol azt mondja, hogy ezt akkor tette, miután "szellem szerint" volt.
Igen, ezt csak menybementetele után tehette, hiszen a bukott angyalok, azaz szellemek tömlöce nem a fizikai világunkban van, hanem a szellemvilágban. És miután Jézus Urunk felment a szellemvilágba, akkor prédikált nekik.
Hogy mit prédikált nekik: az ítéletet. Isten senkit sem kárhoztat el ítélet nélkül és tudjuk, hogy Isten az ítéletet az Úr Jézusnak adta.
János 16:7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
10. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
11. Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Vajon a bukott angyalok nem???)
12. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
Itt egyáltalán nem arról esik szó, amire egyesek céloznak, hogy amig három napig a sírban volt, ott Urunk prédikált a meghalt embereknek. Minek prédikálni??? Hiszen a Biblia szerint: a halál után jön az ítélet, a halál után nincs megtérés lehetősége. Az univerzalisták és mások nagy tévedést tanítanak erről és egyesek tévesen is fordítják e szöveget, csakhogy fenntartság a milleniumról alkotott téves nézetüket
Zsidók 9:27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet
Zsidók 10:27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket
Mit mond az Apostoli Hitvallás, mikor lesz ez az ítélet, máris a halál beáltakor, vagy egy távolabbi ídőpontban?
"Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" Apostoli Hitvallás
Tehát ez csak Urunk eljövetele után lehetséges. Addig a halottak egy halottalvásban várakozó állapotban vannak és várják a feltámadást. A "koimiterion" szó is - temetőnek mondják, de szószerint "háloszobát" jelent a görögben - ezt az állapotot mutatja. Miért feltámadás és nem puszta test és lélek egyesülés? Mert ha élnének a halottak, nem beszélhetnénk feltámadásról, hanem egyesülésről.
Sámuel próféta esete nem támasztja alá a Lukács 16:19-31 eredetiségét?
Sámuel próféta engedelmeskedett a varázslónak?
Az 5Mózes 18:9-14 szerint a halottidézés tiltása, megkövetelte a halottidézők elkerülését és megbüntetését, nem pedig a nekik való engedelmességet.
Vajon miért? Mert megbizhatók voltak? Vagy mert megtévesztők, mint maga a Sátán?
1Sámuel 28:11-15 -ben Saul nem Sámuellel beszélt, mivel Sámuel már meghalt. Nem hiszem, hogy a boszorkánynak lett volna hatalma Sámuel felett és nem hiszem, hogy Sámuel tárgyalt volna a boszorkával, engedelmesen "előbújni" a boszorka parancsára. Itt nyilvánvaló az álcázás, a megtévesztés. Itt maga a Sátán vagy egy démon, kiadta magát a halott prófétának. A Biblia néhány helyen csupán közli az eseményeket, de nem kommentálja őket és ezért megtévesztheti a Biblia igazságaiban nem jártas embereket, példa erre "Istennek tüze" (Jób 1:16), ami nem volt az Isten tüze, hanem a Sátán tüze, viszont az író nem kommentálta a hírvivő e téves meglátását. Így van ez az endori esetben is. Az író csupán lejegyzi de nem kommentálja az esetet. Amúgy is, minden izraelitának - a mózesi törvény szerint - szigoruan tilos volt elmenni a halottidézőkhöz és minden más okkult dolgokkal foglalkozó emberhez, tehát, Sámuel mint a törvényt ismerő és alkalmazó izraelita nem ment volna el a halottidézőhöz (III Mózes 19:31, V Mózes 18:11.12).
------------------
Szövegkritikai tudnivalók
(A "szövegkritikát" nem kell összetéveszteni a "magasabb kritikával". Az első a kéznél levő régi szövegek összevetése, tehát a logikára alapoz, a második sokszor a fantázia szülte spekulativ elemzésre.)
Dr. F H A Scrivener szövegkritikus azt írja, hogy: "A második században túl sok esetben látunk olyan próbálkozást, hogy megváltoztassák a Szentírás szövegét, néhányan csak meggondolatlanul, mások bizonyítottan becstelenül". Scrivener kimondja, hogy "ez nem kevésbé igaz valóság, habár, mint paradox hangzik, hogy a legrosszabb hibák, amelyeknek az Újszövetséget valaha alávetették, eredetileg 100 éven belül történtek, azután hogy megalkották (az Új Szövetséget): és hogy Irenaeus és az afrikai atyák, és az egész Nyugat-, egy része a szír egyháznak" alsóbbrendű kéziratokat használtak. (FHA Scrivener, Bevezetés az Újszövetség Szövegkritikájához).
Dr. Frederick Henry Ambrose Scrivener, született 1813-ban, Londonban. A Cambridge Egyetemen végzett. A Cambridge Paragraph Bible (1873) kiadója.
http://en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Henry_Ambrose_Scrivener
A Bibliai szöveg gördülékenysége, maisága, minél jobb megértése mellett, kell-e foglalkozni az antik szöveghűséggel is? Pl. erre 2Péter 1.1 más kéziratok szerint: "Urunk és Megváltónk" nem pedig "Istenünk és Megváltónk". Vagy egyszerűen ezeket figyelembe sem vesszük és a szellemi szőnyeg alá seperjük...
John William Burgon anglikán esperes (korai keresztyén szerzők idézetei után kutatott) idézi Gaiust (AD175-200), aki beszél korrupt szövegekről a korai papiruszokban: "Az isteni Szentírást ezen eretnekek merészen meghamisították. Rávetették erőszakos kezeiket, azon ürüggyel, hogy kijavítsák."
(Burgon, A felülvizsgált felülvizsgálata, p. 323).
http://en.wikipedia.org/wiki/John_William_Burgon
Ernest Cadman Colwell, Melyik a legjobb Új Szövetségi szöveg?, 119 o.: "Az első két század tanúja egy nagyszámú (eltérő szöveg)változatnak, melyeket a tudósok ma ismernek. Az Új Szövetség kézirataiban a legtöbb (eltérő szöveg)változatokat én azt hiszem, tudatosan csinálták."
Dr. F H The Scrivener text critic writes: "In the second century, we see too many attempts to change the text of Scripture, some only recklessly, others proven to be dishonest." Scrivener states that "this is no less true, though it sounds paradoxical that the worst mistakes the New Testament has ever been made were originally made within 100 years after the (New Testament) was made, and that Irenaeus and the African Fathers , and throughout the West, part of the Syrian Church used "inferior manuscripts. (FHA Scrivener, Introduction to New Testament Text Criticism).
Ernest Cadman Colwell, Which is the Best New Testament Text ?, p. 119: "The first two centuries witnessed a large number of (different text) variations known to scholars today. Most (different text) versions of New Testament manuscripts, I believe they did it consciously.
Comparison of the
manuscripts made by scientists, shows that indeed errors were made by
negligence, but also three intentional tricks were made. About the tricks made
in the text:
1 words
intentionally omitted
2 words added
intentionally
3. words
intentionally changed
Dr. F H The
Scrivener text critic writes: "In the second century, we see too many
attempts to change the text of Scripture, some only recklessly, others proven
to be dishonest." Scrivener states that "this is no less true, though
it sounds paradoxical that the worst mistakes the New Testament has ever been made
were originally made within 100 years after the (New Testament) was made, and
that Irenaeus and the African Fathers , and throughout the West, part of the
Syrian Church used "inferior manuscripts. (FHA Scrivener, Introduction to
New Testament Text Criticism).
Dr. F H The
Scrivener text critic writes: "In the second century, we see too many
attempts to change the text of Scripture, some only recklessly, others proven
to be dishonest." Scrivener states that "this is no less true, though
it sounds paradoxical that the worst mistakes the New Testament has ever been
made were originally made within 100 years after the (New Testament) was made,
and that Irenaeus and the African Fathers , and throughout the West, part of
the Syrian Church used "inferior manuscripts. (FHA Scrivener, Introduction
to New Testament Text Criticism).
Ernest Cadman
Colwell, Which is the Best New Testament Text ?, p. 119: "The first two
centuries witnessed a large number of (different text) variations known to
scholars today. Most (different text) versions of New Testament manuscripts, I
believe they did it consciously.
The testimony
of Origen, 3rd century: "It is a fact revealed today that there is a GREAT
VARIETY among the manuscripts, either because of the carelessness of the
scribes, or because of the outrageous daring of the people who write..."
Második századi keresztyén vélemények
“Némelyek azok közül, akik ortodoxnak mondatnak, túlmennek azon az előre meghatározott terven, ami az igazak felmagasztalását illeti, és tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás alapján kell felnevelődniük a romolhatatlanságra. Ily módon eretnek véleményeket táplálnak magukban. Mert az eretnekek a test üdvösségét be nem fogadva, azon a meggyőződésen vannak, hogy a halál után azonnal felkerülnek a mennyekbe. Így tehát azok a személyek, akik elvetik a teljes ember feltámadását, és mindent megtesznek azért, hogy az kikerüljön a keresztény tanrendből, semmit nem tudnak a feltámadást érintő tervről. Mert a maguk választásából kifolyólag nem kívánják megérteni, hogy ha valóban úgy lenne, ahogy ők állítják, akkor maga az Úr – akiben állítólag ők is hisznek – sem kelt életre a harmadik napon, hanem kimúlásakor azonnal a magasba szállt, testét a földön hátrahagyva. De a tény az, hogy az Úr három napon át a holtak birodalmában lakozott, ahogyan Jónás három napot és három éjjelt töltött a nagy hal gyomrában (Máté 12:40) … Dávid pedig eképp prófétált felőle: ‘Kiragadtad lelkemet az sír (seol; hádész) mélyéből.’ És miután harmadnap felkelt, ezt mondta Máriának: ‘Ne érints meg engem, mert még nem mentem fel az Atyához (János 20:17). … Hogy ne lennének ezek az emberek zűrzavarban akkor, amikor azt állítják, hogy a belső ember [lélek] itthagyva a testet, felszáll a legmagasabb mennyei helyre?”
Smirnai Iraeneus, a Galliai Lugdunum (ma Franciaország, Lyon) város püspöke (II század), Az eretnekek ellen, 5-dik kötet
"Mert ha olyanokkal találkozol, akiket keresztényeknek neveznek, de nem vallják a feltámadás igazságát és káromlást követnek el Ábrahám, Izsák és Jákob Istene ellen; akik azt mondják, hogy a halottak nem támadnak föl, és a lelkeik a halált követően a mennybe vitetnek: ne véld azt, hogy ők valóban keresztények;" Szamáriai Jusztin Mártir, Dialógus a zsidó Tryphóval, II század
"És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" Zsidók 9:27
"Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket" Zsidók 10:27
Mit mond az Apostoli Hitvallás, mikor lesz ez az ítélet, máris a halál beáltakor, vagy egy távolabbi ídőpontban?
"Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" Apostoli Hitvallás, II század, Róma
Záró
Tehát ez csak Urunk eljövetele után lehetséges. Addig a halottak egy halottalvásban várakozó állapotban vannak és várják a feltámadást. A koimiterion - temetőnek mondják, de szószerint "háloszoba"-t jelent az ógörögben - is ezt az állapotot mutatja. Miért feltámadás és nem puszta egyesülés? Mert ha élnének a halottak, nem beszélhetnénk feltámadásról, hanem egyesülésről.
Amit írsz, nagy részben nem a Biblia szövegéből, hanem egy előre felépített rendszerből indul ki, és utána ehhez próbálod hozzáfaragni az Írást, a patrisztikát és még a szövegkritikát is. Próbálok most higgadtan, lépésről lépésre végigmenni a fő állításaidon, katolikus szemszögből, egyszerűen beszélve.
VálaszTörlésElőször: a „lélek” és a „halál” kérdése. Azt hangsúlyozod, hogy a nephesh / psyché túlnyomó többségben földi, „itt és most” értelemben szerepel (élet, személy, torok stb.), és ebből azt a következtetést vonod le, hogy a „halhatatlan lélek” tanítása idegen a Bibliától. Itt két dolgot keversz össze. Egy szó lexikai jelentésmezője és egy teológiai fogalom nem ugyanaz. Attól, hogy a nephesh sokszor „életet” vagy „személyt” jelent, még nagyon is jelenthet olyan „én”-t is, amely a test halála után Isten előtt felelős marad. Maga az Újszövetség lép tovább. Amikor Jézus azt mondja: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” (Mt 10,28), akkor teljesen világosan különbséget tesz a test és az a „valami” között, amit Isten még a testi halál után is ítélhet. Nem úgy beszél, mintha a halál pillanatában „semmi” maradna. Ugyanez a logika a talentumos példabeszédekben: a szolgákkal utólag számot vetnek, a gonosz szolgát „külső sötétségre” vetik, ahol sírás és fogcsikorgatás van. Ezt nem lehet egyszerűen ráhúzni a „gyors megsemmisülésre”.
Amikor Róm 6,23-ban azt olvasod: „a bűn zsoldja a halál”, ebből rögtön azt a következtetést vonod le, hogy a büntetés = megszűnés. De ugyanez a Pál használja a „halál” szót nyilvánvalóan nem-fizikai értelemben is: „ti holtak voltatok vétkeitekben” (Ef 2,1), miközben nagyon is léteztek. A „halál” a Bibliában gyakran állapot: Isten kegyelmétől, jelenlététől való elszakítottság. Ha az „örök élet” nem pillanatnyi villanás, hanem végső, visszafordíthatatlan állapot, akkor az „örök halál” sem egyetlen pillanatnyi megsemmisülés.
A Sheolról és a halottak „alvásáról” szóló szövegeket is egyoldalúan kezeled. Préd 9,5–10, Zsolt 6,6 és hasonlók a „nap alatt” zajló életről beszélnek: a halottak nem vesznek már részt az itteni történésekben, nem dicsérik Istent a földi liturgiában. Ez az Ószövetség horizontja: a földi kultusz, a történeti Izrael nézőpontja. Nem metafizikai tankönyv, hanem bölcsességi irodalom. Közben ugyanebben a kánonban ott van a Bölcsesség könyve: „Az igazak lelkei az Isten kezében vannak, és nem érheti őket kín” (Bölcs 3,1), vagy 2Makk 7, ahol a mártírok kifejezetten számítanak arra, hogy a Király „életre kelti” őket, és a gonoszokkal ellentétben ők részesülnek a jövő életben. A késői zsidó hagyomány egy része nagyon is számol a lelkek túlvilági, Isten előtti létmódjával. Jézus ezen a talajon áll, nem valamiféle materialista antropológia talaján.
A „halottak alvása” kép is éppen azt fejezi ki, hogy a halál nem végső megsemmisülés, hanem olyan állapot, amelyből fel lehet ébreszteni. Dán 12,2: „Sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felébrednek, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök utálatosságra.” Az „alvás” metafora azt üzeni, hogy a sír nem Isten számára „hozzáférhetetlen semmi”, hanem onnan is képes szólítani. Nem azt mondja, hogy a személy megszűnik.
A Lukács 16,19–31 és 23,43 körüli szövegkritikai érveid nagyon gyengék. Annyit állapítasz meg, hogy vannak kisebb variánsok: a gazdag neve egyes tanúkban furcsa formában áll, egy-két kéziratban szerepel a „mondott még egy példázatot” bevezető formula. Ebből te azt a következtetést vonod le, hogy a teljes szakasz korai betoldás, mert „kibújik a sorból”. Csakhogy a valóság az, hogy a ma ismert görög kéziratok közül gyakorlatilag mindegyik tartalmazza ezt a perikópát, teljes terjedelmében. Sem Scrivener, sem Colwell, sem más komoly szövegkritikus nem tartja interpolációnak. Általános megjegyzéseket idézel a második századi szövegromlásról, de egyetlen konkrét kéziratot sem hozol, amelyben hiányozna Lukács 16,19–31. Ez nem szövegkritika, hanem teológiai kellemetlenség miatt utólagos „betoldás-kiáltás”.
VálaszTörlésAz, hogy egyes tanúk „és mondott ismét egy példázatot” formulával vezetik be, legfeljebb annyit jelent: a szöveg maga is példázat. De Jézus példázatai sem hazudnak alapvető teológiai kérdésekben. Ha a „Lázár és a gazdag” csak azt tanítaná, hogy a halál után senki sem tud semmiről, akkor Jézus biztosan nem építene rá olyan üzenetet, amelyben Ábrahám vitatkozik, a gazdag könyörög, és mindkettőjüknek világos tudata van múltjáról és jelen helyzetéről. A példázat műfaja enged képi túlzást, de a lényegre nézve nem hazudik.
Lukács 23,43-ban a vesszőáttevésed („Bizony mondom ma neked, velem leszel a paradicsomban”) pusztán egy erőltetett megoldás, hogy elkerüld a nyilvánvaló értelmet. A görög szórend Lukácsnál más helyen is ugyanaz: „Bizony mondom nektek: ma…” mindig az esemény időbeli bekövetkeztét jelzi, nem azt, hogy mikor mondja éppen Jézus. Teljesen fölösleges lenne azt hangsúlyozni, hogy „ma mondom neked”, hiszen a beszélgetés pillanatában egyértelmű, hogy „ma” hangzik el. Az ősi fordítások túlnyomó többsége a hagyományos értelmet adja vissza, és a szövegkörnyezet is ehhez illik: a lator Jézus országára és emlékezetére apellál, Jézus pedig királyi, azonnali ígérettel felel.
Az 1Kor 15-magyaranyodra is érdemes külön ránézni. Pál itt nem arról beszél, hogy a halál után semmi sem marad, és Isten majd „hard disk mentésből” kreál egy hasonmást. A mag-hasonlat lényege a személyes folytonosság: amit most elvetsz, az bomlik, de belőle, ugyanabból a valóságból sarjad a dicsőséges test. Ugyanaz a „én”, ugyanaz a személy, más létmódban. A különbség „pszichikai” és „pneumatikus” test között nem abban áll, hogy az egyik létezik, a másik meg nem, hanem abban, hogy az egyik a jelen világ rendje szerint működik, a másik a Szentlélek által átformált, romolhatatlan állapotban. A robotokkal, információs mezőkkel, éterrel kapcsolatos hasonlataid nem a Bibliából, hanem modern természettudományos nyelvből jönnek, és őszintén szólva éppen azt bizonyítják, hogy te keversz ide filozófiát és fizikai spekulációt, miközben a katolikus teológiát vádolod ugyanezzel.
Ami a patrisztikus idézeteket illeti Irenaeustól és Jusztintól: ők nem annihilacionisták. Az idézett Irenaeus-rész valóban bírál olyanokat, akik azt tanították, hogy a „lelkeik a halál után azonnal a mennybe vitetnek” és közben tagadták a test feltámadását. De ha az egész művét olvasod, világosan kimondja, hogy a lelkek a halál után egy Isten által rendelt helyen várakoznak, hogy majd testükkel együtt támadjanak fel. Pont azt védi, amit a katolikus Egyház is: a teljes ember (lélek és test) feltámadását, szemben a pusztán „spirituális” üdvösséggel. Nem azt állítja, hogy a lélek megszűnik, vagy tudattalan lesz.
Justinosz ugyanez a helyzet. Azt mondja: azok, akik azt tanítják, hogy a lelkek a halál után rögtön a mennybe mennek, miközben nincs test feltámadás, nem gondolkodnak keresztényül. De maga Justin is vallja, hogy a lelkek a halál után léteznek, Isten előtt várják az ítéletet. A vita fókusza a test feltámadásán van, nem a lélek tudatosságán. Ezt úgy idézni, mintha ők igazolnák a teljes „halotti öntudatlanság” és majdani megsemmisítés elméletét, egyszerűen félrevezető.
VálaszTörlésHeb 9,27–28 és 10,27, valamint az Apostoli Hitvallás mondata „onnan jön el ítélni élőket és holtakat” a végső ítéletről beszélnek, a történelem lezárásáról. Ez semmit nem mond a halál utáni egyéni (úgynevezett „külön-”) ítéletről. A katolikus tanítás szerint a kettő együtt igaz: az ember halálakor Isten előtt személyesen felel, és a történelem végén az egész emberiség története kap nyilvános, végleges megvilágítást. A Hitvallás hallgat arról, hogy a kettő között mi történik; nem is az a célja, hogy minden részletet előre rögzítsen. Ha te ezt úgy olvasod, hogy kizár minden köztes tudatos állapotot, akkor olyan dolgot kérsz számon a szövegen, amiről egyáltalán nem beszél.
A szövegkritikára hivatkozásaid, Scrivener, Colwell, Origen kéziratokról szóló megjegyzései önmagukban igazak: a legelső századokban valóban keletkeztek variánsok, voltak gondatlan és tudatos módosítások is. De ebből logikailag az következik, hogy a konkrét helyeket kéziratok fényében vizsgáljuk, nem az, hogy bármely theológiailag kellemetlen szakaszt kimondhatunk „betoldásnak”. Jellemző, hogy amikor konkrét helyre van szükséged (Lk 16), nem tudsz olyan kéziratot mutatni, amelyből a történet hiányozna. Ehhez képest általános tételmondatokat sorolsz arról, hogy „sok variáns van”. Mindez sokat mond a módszeredről: nem a kézirat-dominancia vezet, hanem a dogmád, hogy a tudatos túlvilág nem lehet igaz.
A „Sheol fizikai állapot”-elméleted, robot-hasonlatoddal együtt, szintén nem a Szentírásból nő ki, hanem egy modern, deista-materialista szemlélet és a feltámadás iránti jogos félelem keverékéből. A katolikus tanítás nem mondja, hogy a lélek önmagában isteni vagy „magától halhatatlan”. Azt mondja: a lélek szellemi létező, amelyet Isten úgy teremt, hogy önálló fennállásra alkalmas, és amelyet Isten tart fenn. Ezért a halál sem „semmivé tétel”, hanem az a drámai pillanat, amikor az ember végleg belenő abba, amire döntéseivel készült: Isten szeretetébe vagy Isten nélküli állapotba. Ezt követi majd a test dicsőséges vagy ítéletes feltámadása, amiről 1Kor 15 olyan erővel beszél.
Végül: a pokol kérdését nem lehet néhány modern szerző amazon-linkjével elintézni. Fudge, Crockett, West, Froom és a többiek azt mutatják, hogy evangéliumi körökben is van vita. De a Szentírás nagy egésze, az ősegyház hite és a patrisztikus konszenzus egybevág abban, hogy a végső elvetettség nem puszta megszűnés. Jézus szavai a „soha ki nem alvó tűzről”, az „örök büntetésről”, az „el nem aluszik a tűz, férgük meg nem hal” típusú képekről nem oldhatók fel egy gyors „megsemmisítés” gondolatába anélkül, hogy ne tépnéd szét azt a logikai és lelkipásztori súlyt, amit az Úr saját szavai hordoznak.
Összefoglalva: a halottak állapotáról szóló bibliai tanítás nem olyan egyszerű, mint ahogy te felrajzolod. Az Ószövetség fokozatosan tárja fel a végső reményt; az Újszövetség Jézus személyében kimondja a feltámadás és az örök élet ígéretét; a lelkek halál utáni tudatos állapota, az ítélet komolysága és a pokol realitása végigkíséri a szövegeket. A második századi atyák nem az „örök tudatos büntetést” tagadták, hanem a test feltámadása nélküli, platonikus „mennybemenetelt”. A szövegkritika pedig nem igazolja sem Lukács 16 eltüntetését, sem a latornak tett ígéret átírását. Ha valóban a Biblia egészét akarjuk hallgatni, és nem csak azokat a verseket, amelyek illenek a saját sémánkba, akkor egy jóval gazdagabb, ugyanakkor jóval komolyabb kép bontakozik ki az emberről, a lélekről, a halálról és az örök sorsról, mint amit az annihilacionizmus felkínál.
VálaszTörlés