Miért használom Isten nevét?
Isten Nevéről
1. Hálaadó
zsoltár.
Vígan énekelj az ÚRnak te egész föld!
(Ez egy nyelvi helytelenség, az Úr ugyanis nem név, hanem cím, tehát itt a héber szöveg szerint Jehováról van szó, mint az ÚVF-ban és más visszaadásokban olvassuk)
Jeromos (4-5 sz.) azt írja, hogy az ő idejében Isten neve ott volt a legjobb görög iratokban. Persze itt az Ó Szövetségre mondja.
De van direkt bizonyítek, a zsidó rabbiktól, hogy a zsidó keresztyének használták Isten nevet. Itt a régi rabbikról van szo, akik a Talmudban vannak.
Plusz, azt írták, hogy a Második Templom idejében a főpap évente 10 alkalommal hívta Isten nevét, az Engesztelés Ünnepén. Ezt pedig a nyilvánosság elött tette. Azaz, mindenki hallotta.
Ez mind öszefügg.
Az angolok mondják, hogy a kis tudás, az egy veszélyes dolog. Ez minden témára vonatkozik. Nem lehet állítgatni, találgatni.
"Rabbink azt tanították nekünk: Tízszer ejti ki a főpap az (isteni) nevet azon a napon: háromszor az első gyónáskor, háromszor a második gyónáskor, háromszor az elküldendő kecskével kapcsolatban, és egyszer a földek kapcsán." Forrás: Talmud - 39b Yoma.
(Megjegyzés: ez a nap az Engesztelés Ünnepe)
Íme egy kutató véleménye az istennévkutatás területén (miután több forrásból bizonyítja):
"Sok más hivatkozás is létezik, de ez a néhány bizonyítja, hogy a Tetragrammatont Jézus idejében és előtte is kiejtették. Így az az állítás, hogy "a tetragrammát egyáltalán nem ejtették ki" tiszta mítosz - ez gyakori előfordulás a modern bibliakutatásban - de ez egy mítosz, amely sajnos az ellenkezőjére vonatkozó meggyőző bizonyítékok ellenére állandósult." (Az Ábrahámi hit, könyv alapján)
A Biblia egyik latin nyelvű fordítója, Hieronymus (Jeromos) volt. Tőle van a Biblia Sacra Vulgata verziója. A Sámuel és Királyok könyvéhez írt prológusában ezt írja: „És mi (tehát nem csak ő, hanem mások is) megtaláltuk Isten nevét, a Tetragrammatont, megbizható görög kötetekben." Tehát az i.sz. 1-5. századokban Isten neve létezett a görög Bibliában. És utána sem tűnt el, erre bőven van bizonyíték.
Tudták a keresztények, hogy mit jelent Isten neve?
Biztosan! Íme egy XI. századi bizonyíték: "Ez a misztikus név, amelyet Tetragrammatonnak (a négy betűnek) hívnak, ... azt jelenti, Aki van, és aki lesz." Ez az idézet Nicetastól származik, aki a XI. században élt, és Heraclea Pontica püspöke volt Bithyniában. Az információkat ő is mástól veszi, és idézi az Alexandriai Kelemen által írt "Stromata" könyvből, az V. könyv 6:34-ben. Alexandriai Kelemen vagy egyházi neve alatt Alexandriai Szent Kelemen, Titus Flavius Clemens (i.sz. 150 körül - i.sz. 215/220 körül) keresztény teológus, író és apologéta, aki egyben pap volt és az alexandriai katekézis iskola vezetője is, egészen az üldözésig, amelyet a római hatóságok indítottak el, majd elrejtőzött Egyiptomban.
Az idézet megjelenik egy latin című könyvben is, (1. o. 146), latinul Francis Zephyrus adta ki. Ez az információ Isten nevének jelentéséről (fordításáról) kétszer szerepel Stromata könyvében, és feltűnően közel áll ahhoz, amit a Jelenések 1:8-ban látunk.
Mind a héber karaita eredetű tudós Nehemia Gordon, mind az egykori magyar főrabbi, Raj Tamás azt állítja, hogy Isten neve három szótagból áll, ezért nem lehet Iah-ve. A héberben a szavak nyílt szótagokra (Mássalhangzó + Magánhangzó) vagy zárt szótagokra (Mássalhangzó + Magánhangzó + Mássalhangzó) oszthatók, így az Isten neve Yv-Hv-WvH (Ye-Ho-WaH) lesz. Senki sem vitatja, hogy a héber yōd (י) betű közel áll a latin "Y" betűhüz. Az előtagű teoforikus nevekből (36 ilyen név van a Bibliában) és az utótagú teoforikus nevekből három másik betűhangot és egy halott hangot találunk, amelyek ebben a sorrendben következnek: e+o+a+(h), így latinul Yehowah lenne Isten neve. Az átírás nem lenne probléma, és semmi köze az Adonay magánhangzóihoz, amelyekben nincs "e" hang. Tudjuk a szótagolást is: Ye-Ho-WaH. A probléma csupá az, hogy ezt hogyan ejtették ki... Milyen betűt hangsúlyoztak ki, esteleg vontak össze?
Megjelent Isten neve az Újszövetségben?
Az Ószövetségben nagyon gyakran szerepel Isten neve, csaknem 7000-szer, majdnem 3-szor több, mint az "Isten" kifejezés, amely 2570-szer jelent meg.
A sémi népek szokása szerint rövidített isteni név „Yah”-nak van írva és a Y(ehow)ah névből ered, ez a teljes név első és utolsó hangja összevonva, mint a hallelu-yah teoforikus szóban, 50-szer jelenik meg. A teoforikus alakban a Yah név csak utótagként jelenik meg, rag nélkül vagy ragozott formában (mint pl. Eli-Yahu), soha sem előtagként. Előtagként egy más szó jelenik meg Isten nevéből, a Yeho, 36 alkalommal, a Yeho(wah) nevének rövid formájában, mint pl. Yeho-shafat. A Yeho szóalakja soha sem jelenik meg utótagként.
A héber Tanakhban
A Yah 50-szer fordul elő: 43-szor a Zsoltárokban, a 2Mózes 15:2-ben; 17:16; és Ésaiás 12:2; 26:4, valamint kétszer az Ésaiás 38:11-ben.
A keresztény Újszövetségben
A Jelenések 19:1-6-ban Yah bele van ágyazva a "halleluja" (tibériai halləlûyāh) kifejezésbe, egy héber kifejezésbe, amely szó szerint azt jelenti: "Dicsérjétek Jaht". A hallelouia (Ἁλληλουιά) kifejezésben szereplő "IA" (Yah vagy Jah (יה)) rövid alakját a görög ia írja át.
A "Mindenható" cím 48 alkalommal
Az "Úr" cím 40 alkalommal
Az "Alkotó" cím 25 alkalommal
A "Teremtő" cím 7 alkalommal
Az "Apa" cím 7 alkalommal
"A napok őse" (az öreg korú) cím 3 alkalommal
A "Nagy oktató" cím 2 alkalommal
Mivel magyarázhatnánk akkor hirtelen eltűnését a hit világából?
Ez a Sátán műve, vagy Isten parancsa? A Biblia nem tartalmazza Isten nevének használatának törlését, és nem korlátozza annak használatát, ellenkezőleg, ezt olvassuk: „Szent legyen a te neved!” Máté 6:9-ben. Megszentelhetnénk-e az Atya nevét, ha nem ismernénk és nem használnánk?
2007-ben Aradon megjelent egy Újszövetség, amelyben Isten neve, Jehova szerepelt. A fordítót, aki régóta tagja volt a baptista egyháznak, a gyülekezeti vezetők arra utasították, hogy az általa készített változatban dobja el az Isten nevét, különben a kizárást kockáztatta, mert - mondták - a világon nincs bizonyíték arra, hogy az Úr Jézus kimondta volna Isten nevét. Mivel a baptista fordító nem akart kockáztatni, eleget tett, és eltávolította Isten nevét a fordításából.
Amit az aradi modenkori baptista Inkvizíció nem tudott
Vannak azonban egyértelmű bizonyítékok, amelyek igazolják Isten nevét a keresztények írásaiban az első századtól kezdve:
A 4. században Jeromos, a Vulgata Biblia latinra fordításának szerzője a következő kijelentést tette: „Máté, akit Lévinek is (neveznek), és aki vámszedőből apostol lett, először Júdeában alkotta meg Krisztus evangéliumát héber nyelven (...) Hogy ki fordította le pontosan utána görögre, az nem eléggé ismert. A héber szöveget azonban a mai napig őrzik a caesareai könyvtárban.”
Sajnos a példányt nem őrizték meg. Nos, hogyan használta volna Máté az ószövetségi idézeteket az evangéliumban: Isten nevével vagy anélkül? Mert ő, mint héber, héberül használta az Ószövetséget.
Ok, lehetséges, de a görög keresztyének is? Azok is visszaadták Isten nevét?
Meglepő módon maguk az ókori zsidó rabbik adják meg nekünk a választ, akik leírják, milyen viszonyban kellett volna lenni a zsidók és az Isten nevét tartalmazó Újszövetség között. Így ezek a rabbik több egyértelmű tilalmat rendeltek el, az alábbiak szerint:
A Talmud Sabbatból
A keresztényeket eretnekeknek nevezték, a Talmud Sabbat szerint és ezekről van szó, mivel a görög "evangélium" szavat adják vissza:
- „Az „evangélium” és az eretnekek könyvei (héb. „minim”) nincsenek megmentve (Sabbaton) a tűztől; hanem együtt égnek azzal, ahogy Isten neve van rájuk írva."
- A galileai José Rabbi azt mondja: "A hét napjain Isten neveit kivágják és elrejtik, a többit pedig elégetik."
- Tarphon Rabbi azt mondja: "Esküszöm a gyermekeim életére, hogy ha a kezembe kerülnek, Isten nevével együtt elégetem őket."
- Izmael Rabbi azt mondja: „Ha Isten azt mondaná: „Az én nevem, amely szentségben volt megírva [azaz a „féltékenység tekercsében”, amelyről a 4. sz. lásd. 21 és köv.] vízzel lemossák, hogy békét teremtsenek férj és feleség között, akkor mennyivel inkább az eretnekek könyveit, amelyek ellenségeskedést, féltékenységet és viszályt keltenek Izrael és mennyei Atyja között. (Mivel az állati börőkből készült könyvek drágák voltak, le lehetett mosni a szöveget és más szöveget alkotni rajta, még akkor is ha Isten nevét tartalmazták. Ez a rabbi mondanivalója.)
A rabbinikus tilalmak szerint:
"Ahogy a tűztől nem mentik meg őket, úgy nem mentik meg őket, ha a rothadás veszélye fenyegeti őket, vagy ha vízbe esnek, vagy ha más szerencsétlenség érte őket, MÉG AKKOR IS HA ISTEN NEVE VAN RAJTUK HÉBERÜL." Honnan tudták volna egyesek, hogy Isten neve benne van az Evangéliumban, ha nincs héber betükkel írva? Vagy miért törödtek volna azzal, ha Isten neve görög betükkel lett volna az Evangéliumban? De ha héber betüket láttak az Evangéliumban és más iratokban és tudták, hogy azok Isten nevét jelentik, akkor ésszerű az a kérdés amit a rabbikhoz idéztek.
Tehát a korai görög keresztyének is azt a visszaadás mintát követték Isten nevével kapcsolatban, amint látták a Septuagintában, a négy óhéber betűt, a Tetragrammát.
Nyugodjál békében Viorel Ratiu testvér. A feltámadáskor Neked lesz igazad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése